Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-04 / 157. szám
4 NÍPBÍP 1054 JULIUS 4„ VASÁRNAP Ásstalos Bálint t SZÉTSZAKADT A JÁROM HÁROM VERS ARATÁS A drága magyar földben megérett a mag. Arany kalászokat dalolva aratnak. Itt a kasza vendül, amott a gép berreg, Kombájnok merítik a magyar életet. Nem fárad el senki a tikkasztó nyárban. Az idő is sürget ott kinn a határban. „Szemveszteség nélkül" — ez a jelszó nálunk, így lesz csak igazán bő az aratásunk. Verseny tüzes lángja hevít minden szívet. Feszülnek az izmok. Vájjon ki bír többet? Tavaly kétszáz holdat aratott a kombájn. Az idén ez kevés. Hazánk többet kíván. Harcos ritmust lüktet az élet üteme. Döntő csatát vív a magyar paraszt keze. Hogy asztalunkra jut puha, fehér kenyér, Áldunk érte téged kérges, magyar tenyér! PAZONY1 LAJOSNÉ. KÖNYVTÁRBAN Nos, Talán most?! Nyílik az ajtó, A függöny libben Szélesen, — Nem, Még mindig nem. A könyv-torony mögül hoppal kémlelem, / Hogy jössz-e már. És addig csöndesen Szunnyadnak könyvemben Az álmos ábrák, — Míg várok rád, . Kacagó kedvemben Vidám nótát Fütyörész a lelkem, Cseppet sem tisztelve A szentély Csendjét, SZLÁV1K FERENC. MINDENEM Kinőttem régi verseim, Mint kamasz a kabátját. Most keresem bűvös szemed, Mint kistestvér a bátyját. Bántanak a hangos rímek. Minden, mit írtam, szólam. Nyújtsd értem meleg karodat, Meg ne feledkezz rólám! Kínáld kedves szavaidat. (Olyan jók, tiszta újak.) Beszélj te, hogy néma legyek, Láss te, hogy megvakuljak. Erdők alatt jártam sokat, A lámpásom kiégett. Amíg ránk nem sötétedik. Gyújtsd meg hát a tiédet! Támassz föl. Hadd fussak veled Fénytől, örömtől verten. Már légy te minden. Mindenem. Te légy a versem■ * BORY ZSOLT. A. járási kuUúrliázali Jfotoszakkör« vezetőinek tapasztalatcseréje A forró nyár még alig kiáltás- nyira távozott, de vissza már mégsem lehetett hívni. Ös?. volt. Gyenge, átetsző köd lebegett kör- nyeskörül, s a tanyából kivezető dülőút poros, aprólevelű porcsint- bokrain kövér cseppekben fénylett a hideg harmat. A béresszekerek nyikorogva döcögtek. A nagyszarvú ökrök álmosan kérődzve, lomhán taposó, kaszáló lépteikkel verték fel maguk alatt az út porát. A vérükben, a természetükben fásultan szunnyadt az örökös nyugalom. Mintha ezek az oktalan állatok is megértették volna, hogyha bármikor is nem jól ment valami, nem úgy haladt a munka, ahogy kellett volna, mindég a velük bajlódó, dolgozó béresek lettek a hibásak — az uraság szerint. Mintha éreznék volna ezek a lomha állatok, ihogy a gazda szemében több az ő iértékük, a becsületük, mint a béreseké. Már napokon keresztül folyt a szántás az ősziek vetése alá. A jófogatok a summáscselédek, napszámosok által betakarított te- méntelen sok terményt hordták befelé az emeletes, vasrácsos magtárba, hosszú górékba, vagy •kupacokba a csüröskertbe, meg egyenesen ki a vasútállomásra, — vagonokba. És az az egy traktor, amelyik éjjel-nappal püffögött a fGólyaláb-dülőben, mi volt az a jmajdnem háromezer holdas ura- flalom óriási határában? Ha por- [szem nem is, de sokkal sem több. Menni kellett hát az ökörfogatoknak is, hajnali éjszakától esti éjszakáig. Mert szentül igaz volt «az, hogy az orosz katonák már átjöttek a Kárpátokon Erdélybe, leőt már a Maroson is errül szorították a nagylegénykedő németedét, dehát a segédtiszt úr tegnap |js azt mondta: „Olyan isten már nincs, aki idehozná az oroszokat! (Csak órák kérdése, hogy a németek bevetik a legcsodálatosabb (fegyvert;:: És akinek ez nem jelég, aki nem hisz a mi győzel- (münkben, az pusztuljon az uradalomból, de azonnal!“ Persze, jketten se hittek a cselédek közül Pöncz Zoltán segédtiszt eme megnyilatkozásában, azonban senki sem „pusztult“, senki sem mondta, hogy abbahagyja a munkát és elmegy az uradalomból. Hiszen hova is, merre mehetett Volna egy senkitlen cseléd, aki előző helyén önként tagadta meg e munkát? Hiszen más uradalmak szóba se álltak az ilyen „lázadóval“. Avagy, ha éppen nem csendőrkézre adta volna azonnal Pöncz Zoltán az ilyen veszedelmes „kommunistát“. (Mert ez a ezó volt akkor a minden veszedelmet jelentő fogalom, amit már azokra a községbeli parasztokra is azonnal rásütötték az egyre sürvebben futkosó autók urai, akik kissé késve tértek ki előlük 'szekereikkel.) A béresek, akik csendes hallgatással ültek a szekereken, szinte egytől egyig fiatal, pelyhesállú, gyermekes arcú suhanc fiúk, meg-megtört, megrokkant idősebbkorú emberek voltak. Akiket éppen csakhogy meghagyott, az első világháború és nem kelletlek a másodiknak. Egyedül Bököny Péter volt olyan negyven 'ey, 'kp- rüli. De ő meg valami tíz hónapja került haza az egyik tábori kórházból. A háború kegyedig}}, tüzesvasfoggal kapta be _ meg negyvenkettőben és őrjítő fájdalmak, kínok között vágta le zének mind az öt ujját. Csonkakezű ember maradt egész életére. De még a tüdejének is esett valami baja, mert amíg szembeállították az „ellenséggel“ és harcolnia kellett ellene, dehogy gondolt arra, hogy a farkasordító hidegben, szélben, fagyban, sárban, nyári porban az ő egészségét is szüntelenül marja, nyesegeti a halál fekete kaszája... Az uradalom visszafogadta, „tekintettel; g. <>. hogy hat gyermek apja és j Vjjndég szorgalommal szolgálta az' I. uraség érdekeit. De azt is megmondták neki: „A balkezed cson- kasága miatt még lehetel jó cseléd, Bököny. A rádbízott állatokat tudhatod gondozni, etetni, itatni, ha benned van a régi akarat és hűség .:. Hát eszerint viseld magad, akkor helyed van tovább az uradalomban.“ A harmincegy ökörfogat, ahogy sorjázott végig a dülőúton, Bököny Péter a negyedik szekerén ült. Barna, keménybőrű arca most, a hajnali szürkületben fakósárgának látszott, mint az idő- szítta régi papiros. Ritkás növésű, erősszálú bajusza kúszáltan kó- kadt összeszorított ajkára. Szőre- vesztett kucsmája, mint egy meg- kérgesedett bőrdarab ült a feje- tetején. amiről kívül az idő, belül pedig a sok lúgos izzadság ette le a bundát. És ez a kucsmája csaknem olyan régi volt, mint kopott, vékony ujjasa, ami ilyenkor, a hűvös őszi reggelen annyi meleget se adott már, mint egy kéz símogatása. Ez alatt a kis- ujjas alatt pedig se lajbi, se valami szvetterféle, csak egy ing. Egy olcsó, kékszínű ing, mint amilyen anyagból kötőnekvalót szoktak venni maguk elé az idősebb asszonyok. E vékonyka, semmi meleget se adó öltözete alatt fázott a bőre, húsa, vére, csontja. Mindene. Pedig, hogy feltért volna mér rá napok óta kockás nagyujjasa, mióta hűvösre fogta magát az idő. Dehát hat gyermekük közül Irma, meg Sanyi iskolába jártak már, be a tanyáról a községbe. Oda-vissza bőven megvolt az nyolc kilométer. És a „ • h 4 '. ti Sándor, az olyan szorgalmatosán jó tanuló volt; Az öreg Kalász Endre tanító szerint: „Valósággal vág annak á gyereknek az esze.“ Nagyon jólesett ez a dicséret az apának és semmiképp nem engedte volna meg a szive, hogy ruha hiányában, a hideg reggelek beálltával ne járhasson be az 6 gyermeke az iskolába, aki talán éppen esze miatt nem fogja húzni azt a jármot, amit minden visszaemlékezhető őséről tudott. Odaadta hát a nagyujjasát Sanyinak, aki egyébként — a maga szorgalmas, csendes természete mellett — mindég olyan vékonypénzű, sovány fiúcska volt. S a negyedik osztályos Sanyinak vékony bokáját verte apja félszabású, kockás nagyujjasának alja és a keze valósággal elveszett annak hosszú, bő ujjábán. De boldognak érezte magát benne és gyermeki eszével dehogy gondolt arra egy pillanatig is, hogy helyette apja fázik. Ügy hitte, a felnőttek nem fáznak meg, azoknak már nem árt a hideg. Pedig apja most nagyon úgy érezte, mintha a hideg valósággal harapná, rágná a derekát ott hátul, a két csípeje között. És így, amikor a hosszúnyelü béresostorral most í első hajszás ökör marjára cserdített, a fogai bele- csikordultak s a szemét lehunyni kényszerítette az a rettenetes nyi- lallás, ami tegnap este óta, — mikor az ekét tette fel a szekérre — most megint testét hasított. Fájóan, kegyetlenül amitől úgy elgyengült, hogy ; ostort majdnem, hogy kiejtette kezéből. jMintha óriási, vastagszemű lánc- :ba lett volna csomózva egész testté és az vágná, szorítaná annyira, ami hideg, mint a zsarált jég és ebbe bele kell, hogy szakadjon a vitéz Gálczehy Elemér méltóságos úr béresszekerének ülésdeszkáján..; Amire a szekérsor kiért a Füles-tagba, a nap is előbujt nagy, mérges-pirosán. S a virradatban látni lehetett, hogy a töklevelek sötétzöld felületére, a finom szúrók közé deret szitált az őszi reggel. • A szervező bizottság végül is úgy határozott Cice Győző nagy vendéglőjének külön termében, hogy senki sem lehet jogosultabb a művész-vendég fogadására és a szállásadói tisztre, mint a község földesura, vitéz Gálczehy Elemér méltóságos úr. — Ugyan, kérem. Ne is vitatkozzunk ezen tovább, — tette vissza a karcsúnyakú butelia mellé az üres poharat Hajner főjegyző úr. Aki egyébként arról is híres volt, hogy semmiképp sem tűrte meg a mocskosszárú csizmás és bakancsos emberek félszavakban való köszönését. Már úgy értve, hogy aki például úgy köszönt: „Jóreggelt", vagy: „Jónapot“, azt kikergette az irodából, hogy keresse meg Csuka Gusztit, a kisbírót, s kérdezze meg tőle, hogyan kell köszönni. Szóval, ret- tenthetetlenül megkövetelte a „kívánok" szó hozzátevését a köszönéshez. így: „Jónapot kívánok!“ — Nem vághatunk elibe, kérlek alássan benneteket, a méltóságos úr elsőbbségének. Lepke Ignác tiszteletes, aki mellesleg levente főoktató is volt és nőtlen ember, úgy közel a harminchoz, a plafon felé fújva a kék Darling füstjét, immár harmadszor is megpróbálta közbevetni a maga elgondolását: — Jó, jó. Csakhogy mostanában a méltóságos úr nem tartózkodik a kastélyban. Sőt, még az intéző úr is egyre kevesebbet. •.. És ti, kérlek szépen, mintha nem is tudnátok, hogy más megfelelő hely is akadhatna a művésznő számára. Reschler iskolaigazgató, Köpy adóügyi jegyző, Leveleki tisztelendő úr, meg Mandula Andor malom és két cséplő-garnitúra tulajdonosa, mármint a szervező bizottság többi tagjai, nem szóltak többé a tárgysorozat eme vitájába. De hallgatásukban benne volt: ha szavazásra kerül a sór, Hajner főjegyző úr indítványa mellett törnek lándzsát, illetve ... addig is megisznak még egy pohár bort, amig erre sor kerülhetne. Mert hiába, most már tényleg bevetik a németek a csodafegyvert, — hiszen ezt súgják-búgják mindenfelé, — és mik voltak ők valaha is Gálczehy méltóságos úr mellett? Ha visszajön és megtudja, hogyan dobták itt félre az ő nemes, vitézlő nevét, csak egy szavába kerül majd és ha van állásuk, — ami tényleg van és olyan jól kijöttek benne mindez ideig — nos, aztán majd nem lesz. Erre gondolva, a szervező bizottság egyik tagja se mert reszkírozni. Még Lepke tiszteletes úr is, aki egyébként a szószék és levente főoktatáson keresztül nagyon megszokta, hogy mindenben igaza legyen, most ő is bevonta a zászlaját. A többiek után sietve emelte fel poharát és csak ennyit mondott: — Nem bánom, na. Vigye az örd“c. ha már nem csatlakozik senk az én szava' " hoz. Legyen a Dezső bátyámé az ... igaz. (Folytatása következik.) Tegnap fejeződött be a járási kultúrházak fotószakkörvezetőinek kétnapos értekezlete. A nyíregyházi József Attlia kultúrházban rendezte meg a megyei tanács népművelési osztálya a tapasztalatcserét. Nagy segítséget kaptak itt azok a fotószakkörvezetők, akik nemrégen végzik még munaz MDF Agitációs és Propaganda Osztály Kiadásában: „A CSÉPLŐGÉPTŐL A BECYÜJTÜHEHLYRE A GABONÁT“ című brosúra. A kiadvány a mezőgazdasági munka jelenlegi szakaszának két-három kiragadott lantos problémáját veti fel. melyeket konkrét példákkal, adatok kai támaszt alá. Tartalmán keresztül segítséget nyújt a falusi dolgozók számára. hogy könnyebben megérthe ‘.ék a párt- és kormányhatározatok véFr rehájtúsának szükségességét. A brosúra olvasása hozzásegíti e pártszervezetek népnevelőit, hegy já agitációs érvekkel segítsék, magyarázzák dolgozó p*rr:zf;áLt:nknak a beszolgáltatás marst! "úaian teljesítésének fontosságát. A brosúra beszerezhető s falusi pártszervezeteknél, állami föszdaságok, j kájukat. Szerkesztőségünk is se- gítséget adott a kultúrházak fotói szakköreinek munkájához. Itt bei szélték meg a sajtó és a szakkörök közös feladatát. A József Attila kultúrház fotószakkörvezetője gyakorlati segítséget és útmutatást adott a szakkörök további munkájához. gépállomások és termelőszövetkezetek pártszervezeteinél. * MECJELENT az ..Anyag- és Adat. szolgáltatás“ c. folyóirat legújabb' száma, melynek tartalmából az alábbi fontos cikkek emelkednek ki: A. Szazanov: A szocializmus gazdasági törvényei kialakulásának kérdé-' sáröl. __ J. Frolov: A gazdásági vezetés fontos feladatai ^.iparban. —• Alkalmazzunk munkánk minden terű. fetén a pártkongresszus irányelveit!; — Munkálkodjunk erélyesebben a pártpronaganda terén észlelhető bürokratikus torzítások kiküszöbölésénI A fenti eikkek mellett még számos' más, fontos cikket közjjl az ..Anyag és Adatszolt,áltatás", äz MOP Központi Vezetősége Ásít. Prop. ftWá lyanak folyóirata. - - ; H E <* .1 E L E X T
