Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-04 / 157. szám
Egy esztendő Egy esztendő csekélyke idő az ember életében. Egy ország történetében pedig talán csak tovatűnő perc. Az utókor vagy talál valami megjegyezni valót benne, vagy semmit. Az emberek egy évvel idősebbek lettek, sokan meghallak, még többen születtek, — és ezzel talán be is éri a későbbi évek, évtizedek embere. Mi azért mégse legyünk most ilyen kisigényűek. Az utóbbi években, az elmúlt évtizedben sok-sok feljegyzésre méltó esemény történt körülöttünk. Sok a tanulság ebből minden elkövetkezendő kor magyarjai számára. Most érdemes visszatekinteni egyetlen esztendőre is. Bár ez a visszatekintés újévkor szokásos, térjünk most el a megszokottól. Egy esztendőt tegyünk mérlegre. Országunk életének fontos esztendejét. Egy évvel ezelőtti eseményre emlékezzünk, onnan kezdjük a történetet. Mi történt most egy éve? Mi volt az a nagy esemény, amelytől kezdve szinte „új évet” számítunk? Egy évvel ezelőtt ezen a napon hangzott el az új kormány programmja annak a határozatnak szellemében, amelyet a párt Központi Vezetősége hozott 1953 júniusi ülésén. A párthatározatról, a kormányprogrammról és' az azóta bekövetkezett változásokról röviden úgy szoktunk beszélni, hogy „az új szakasz politikája”. Nehéz, körültekintő munkával dolgozta ki a párt, de megérte a fáradságot. Ez a politika a magyar nép millióinak őszinte helyeslésével találkozik, s a helyeslésen túl részt is vállal népünk a szép tervek megvalósításában. Mit hirdetett a párt, a kormány, amikor a nép elé állt és nagyvonalakban felvázolta a következő évek tennivalóit? Azt, hogy a magyar népi demokrácia messzemenően megbecsüli az ország építőit, a dolgozókat. Azt akarja, hogy máris élvezzék a felépülő szocialista társadalom előleg-gyümölcseit. A párt és a kormány célja egyaránt az, hogy erőteljesen megjavuljanak a lakosság életkörülményei, a munkafeltételek, hogy több és jobb áru töltse meg az üzleteket és az éléskamrákat, hogy a dolgozók műveltek legyenek. Ennek érdekében változott meg a nehézipar és a könnyűipar fejlődésének aránya a közszükségleti cikkeket gyártó iparágak javára. Ezért rendelte el a párt és a kormány határozata az árleszállítást. Ezért fordult egész társadalmunk figyelme a mezőgazdaság felé, amelynek erőteljes fejlődésétől az árubőség megteremtését, a lakosság igazán bőséges ellátását várjuk. Az új szakasz politikája — bátran elmondhatjuk — már az első esztendőben gyümölcsözően kamatozott. Dolgozó népünk nemcsak azt értette meg, hogy az élet megjavul, hanem azt is: annál inkább javul az élet, minél többet termelnek a gyárak, minél több terményt gyűjtenek be a szántóföldekről. Ki tagadhatná el az új szakasz első esztendejének eredményeit! Hogy vidámabban folyik a munka a halászi kendergyárban, amióta felépítették a munkásfürdőt és öltözőt. Hogy jobb kedvvel lát munkához a nyíregyházi dolgozó, ha áruval telt boltokat lát, fővárosi hangulatot idéző cse- megeáruházat, iparunk ízléses készítményeit a kirakatokban! Mi lelkesíti a gépjavító vállalat és a nyíregyházi dohányfermentáló munkásait, hogy kivívják az élüzem címet? Talán az épülő szerelőcsarnok, talán az új kultúr- ház és még sok minden más, ami megváltozott körülöttünk egy esztendő alatt. Vagy nézzünk túl a város kerítésein. Miért hajlik most kasza alá a drága kenyérnekvaló a barabási határban vagy másutt a megyében a tavaly még műveletlen tartalékföldeken? Miért hordták el ezen a télen és tavaszon a trágyát a nyírmadai sertéstenyésztő-telep környékéről? Miért licitáltak egymásra hasonló ügyben a tiszaberceli dolgozó parasztok, amikor a községi bikaistálló környékének megtisztításról volt szó? Miért kapott trágyát ezen az éven a szabolcsi földek közel harmada? Mitől kezdtek olyan kedvvel munkához a tavaszon a dolgozó parasztok megyeszerte? Azért, mert ők is igénybeve- hetik az állami gépeket? Mert a földművesszövetkezet már árul kisgépeket? Mert nem hiányzik a faluból a kovácsmester, a bognár, a kerékgyártó? Mert sok régi adósságot elengedtek? Mert kevesebb a beadás? Ezért is, azért is, — mindegyikért. Egy rövidke esztendő repült el a fejünk fölött. Ismét július 4-ét írunk. Ismét kaszanyelet markol a kérges paraszti tenyér, mint egy éve. Pár hét és zsákban lesz a jövőévi kenyér, néhány hónap múlva betakarul a krumpli, a tengeri, a. forgó, a répa. Nem mindegy, hogy mennyit ad a föld; minél többet, annál jobban élünk jövőre. Minél pontosában fizeti a falu a beadást, az adót, annál többet várhat újból a várostól. Éppen így önmagát segíti a munkás, ha jobban dolgozik, a mérnök, ha új eljárásokon, új gépek szerkesztésen töri a fejét, az agronómus. ha bő termést adó módszerekre neveli értelmes dolgozó parasztságunkat. An ókor Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke beszámolt az országgyűlésnek az uj szakasz politikájának első gyümölcseiről, ezeket szerény eredményeknek, kezdeti eredményeknek nevezte. Az edidginél sokkalta szebb es jobb lesz az élet tehát, ha a falu és a város minden dolgozója egyaránt helytáll a munkában. A mai számban : Külpolitikai képes krónika Három vers (4. oldal) (3. oldal) Nyíri Pajkos (7. oldal) A varjúlaposi Győzelem termelőszövetkezetben az első aratást nem kaszával végezték. Az újburgonyájukról már hetekkel ezelőtt levették az első termést. (Cséuány Tibor felvétele) Vagyok olyan legény mint te, vágok olyan rendet mint te... Tiszaeszláron A tiszaeszlári Vörös Csillag termelőszövetkezet e hét péntekjén felkereste párosversenytársát a tiszavasvári Dózsa tsz-t. De nem akárhogy, hanem hat szekérrel és 12 jó villaforgató taggal. Meghallották, hogy a versenytársuk bajba van a szénahordással. Van idejük — kisegítik őket. A közvetlen aratási felkészülés azonban az volt, hogy átvizsgálták a kaszákat, gereblyéket, kijelölték a táblákat, amit a gépállomás arat. Számbavctték a munkaerőt. A pártszervezet javaslatára napközi otthont szerveztek, hogy minden munkabíró asz- «»ony mehessen aratni. T)zemi konyhát is léte- oftenpv. A főzést olyan idősebb asszonyok. — akik különben még jól bírják magukat, mint Lánczki Istvánná és Be- nyucz Jánosné — vállalták. Olcsván Az olcsvai Béke termelőszövetkezethez szerdán köszöntött be az ünnep. Kedden ugyanis a határban járt Tóth. László elnök és a növény- termelési brigád vezetője. A kövér kalászú gabona úgy mutatta nekik, hogy kezdődhet az aratás. így aztán szerdán az olcsvaiak ebben az évben először vidám aratókat láthattak reggel kiindulni a faluból. Igaz, Szűcs Sándor, G. Tóth László, Barta Sándor meg a többiek örömébe bosszúság is vegyült. Nem azért, mintha gyenge volna a termés, az ugyancsak jónak mondható. A búza termése jó két mázsával múlja felül a tervezettet, megadja holdanként a 14 mázsát. A bosszúságnak az az oka, hogy a nagydobosi gépállomás megint rosszul kezd a munkához. Arathatná az ősziárpát is, de az olcsvai brigádszállásra küldött arató kévekötő gépnek valami baja van, mert Filep Gusztáv nem tud elindulni vele. így aztán az aratás első napján csak a kaszások dolgoztak a Béke termelőszövetkezet földjén. De azok dolgoztak, öt aratópár estére Két hold árpát rakott keresztekbe. Pedig nagy a szál, kicsit dűlt is, mégis szép munkát végeznek. Néhány nap múlva oda kerülnek Tóth Feri meg Nagy Józsi bácsiék a másodveféssel. A tarlónak több mint harmadát bevetik kölessel, csaiamádéval, rövid tenyészidejű kukoricával és takarmánykáposztával. V. O. Nyírbátorban A nyírbátori járás gépállomásai nemcsak a gépjavítással igyekeztek jól felkészülni az aratásra, hanem a termelő- szövetkezetek növényápolási munkáinak meggyorsításával is. Elsősorban gépi kapálással segítettek. Amikor ezzel készen voltak, egyikmásik termelőszövetkezetben még mindig elmaradás mutatkozott. — Ekkor a traktorosok kézikapás brigádokat szerveztek és így segítették A gépállomások a szövetkezetekkel karöltve, már a gépi aratásra váró táblákat is kijelölték és a menetirányterveket elkészítették. Elegendő pótalkatrészről gondoskodtak. Az üzemanyagot kiszállították a munka színhelyére. A aratógép- és kombájnvezetők egymással versenyezve indultak harcba a rájuk váró 3960 hold kalászos gyors és szemveszteség- nélküli learatásáért. A varjúlaposi Győzelem t§z. büszkeségei Idős Ignácz Jánosnét látjuk j mosolyogni a képen. Bár 67 éves, ennek ellenére ő kezdte meg a kapálást legelőször és azóta mindennap szorgalmasan dolgozik. A termelőszövetkezet minden tagja büszke Ignácz Jánosnéra. Nemcsak a növényápolásból, hanem az aratásból is ki akarja venni részét. Míg a fiatalok aratják a gazdag termést, addig ő a kévéket hordja keresztbe. Nem is lehetne otthon hagyni Ignácz nénit. Azt mondja a fiataloknak: „Míg éltem, mindég másnak arattam. Most ne arassak, amikor a miénk minden termése a földnek?” Ifjú Újvári Imre a termelőszövetkezet legszorgalmasabb kocsisa. Több, mint 450 munkaegységet ért el az idén. Az idén sem akar engedni a 600 munkaegységből. Befejezte a növényápolást, az aratásra is felkészült már. A betakarítás munkáiban is az elsők közt akar lenni. Az elmúlt évben feleségével 30 ezer forint értékre tehető természetbeni és pénzbeli juttatásokat kapott a termelőszövetkezettől. Az idén a gabonából munkaegységenként előreláthatólag 2 kilóval több jut majd. Ifj. Újvári Imréné arcáról sugárzik a mosoly. Hogyne volna boldog, amikor élenjár a munkában, eddig már 153 munkaegysége van és már 1800 forint előleget kapott férjével együtt. Most az aratásra is körülbelül 1800—2000 forint előlegre számít. Lesz miből vásárolni az aratás idején és még marad bőven a zárszámadásra is. Befejezte már a területén a növényápolást s most férje után szedi a markot. XI. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM ARA 50 FILLER 1954 JULIUS 4, VASÁRNAP jm' '7)Uáq pralpfávfat exjjjjzniljftek I
