Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-14 / 165. szám

o NÉPLAP 1954 JULIUS 14, SZERDA Miért hagyták abba a berkeszi gyermekotthon építését ? ! PÁBTÉríiÉS______________________t A gégényi pártszervezet: a verseny lelkesítője Gégénynek valamikor — a Tisza szabályozása előtt — hajókikötője volt. Itt rakták hajóba a gégényi jobbágyok verejtékes mun­kája nyomán termelt gabo­nát. Bár a jobbágyok vol­tak az acélos búzatermés hősei, mégis a termés több­sége Nyakas Ferenc föld- birtokost „illette” meg. A kikötőnek volt egy má­sik nevezetessége is. — Itt szálltak partra a megye arisztokratái, hogy a vár­megye gyűlésén résztve- gyenek. Ugyanis akkor az volt a szokás, hogy a me­gye törvényhozó gyűléseit valamelyik képviselő bir­tokán tartsák. így esett a választás az egykori Nya­kas birtokára. A gyűlésen .sokmindenről szó esett, a vadászatról, a különböző üzleti ügyekről, csak éppen A pártszervezet vezető­sége nagy gonddal készítet­te elő a tavaszi, majd a nö­vényápolás!, legutóbb pedig az aratási munka sikerét. A 'pártszervezet vezetői 46 népnevelő segítségével fá­radhatatlanul nagyarázták a dolgozóknak , egy-egy munka gyors elvégzésének jelentőségét. A pártvezető­ség már a kora tavasszal elindította a „tiszta udvar” mozgalmat. A kongresszus tiszteletére már 42 gazda állott párosversenyben a tavaszi szántás-vetés és nö­vényápolás gyors elvégzé­séért. A népnevelők segít­ségével járták a határt. Amelyik földterület kapá- latlan volt, érdeklődtek a A termelőszövetkezet dol­gozói is nagy figyelemmel kísérték az egyéniek ver­senyét. Mondogatták is: már bizony ők sem fognak lemaradni. Meg is indult a brigádok között a verseny. És nem eredménytelenül. Az egymást felülmúló tel­jesítmények bizony nagy gondot okoznak a pártve­zetőségnek, hogy kinek is ítélje oda a versenyzászlót. Jelenleg az Ady tsz. Simon Ferenc brigádja őrzi. Igen, a gégényi dolgozó parasztok felismerték, hogy a gyors és szemveszteség- nélküli aratás mennyivel több gabonát jelent ma­A pártszervezet vezetősé­ge a legutóbbi vezetőségi ülésén a behordást, a gyors cséplést és beadást tár­gyalta meg. Határozatot hoztak, hogy érvényesíteni kell azt a jelszót: „cséplő­géptől a begyűjtő helyre”. Mert községük tavaly is az elsők között teljesítette kö­telezettségét, ezért most sem akarnak lemaradni. A tanács vezetőinek javasol­ták, hogy hívjanak össze rendkívüli tanácsülést, ahol vitassák meg a gyors be- hordás, cséplés és beadás Semmi nem tartóztathatja fel az új termés betakari- tóinak munkakedvét. A kedvezőtlen időjárás, a dőlt gabona sem akadályozhatja a gyors aratást. Erről szá­molnak be a községekből tsz-ekből, állami gazdasá­gokból érkező győzelmi je­lentések. arról nem, ami a megye fejlődését, a zsellérparasz­tok életkörülményeinek megjavítását szolgálta volna. Az öregebbek visszaemlé­kezéseiből kitűnik, hogyha valaki csak legkisebb szót is mert szólni sorsuk meg­javításáról, csakhamar az úgynevezett „őrtorony” pin­céjébe csukták le. Nem vol­tak kímélettel senkire, még a várandós anyákra sem. Az egyik alkalomkor egy munkától elcsigázott asz- szonyka családja jobb meg­élhetését kérte az uraság­tól. És mit kapott helyébe? Ugyanazt, amit már sokan kaptak előtte, őt is becsuk­ták a pincébe. És ebben a sötét, dohos pincében szül­te meg gyermekét. A gégényi dolgozó pa­rasztoknak a helyzete is megváltozott azóta. A múlt mezőőrtől, vagy a tanács­tól, hogy ki a gazdája és mindjárt figyelmeztették a kapálás megkezdésére. Ha­sonló módszerrel dolgoznak most is. Szemmel kísérnek minden gabonaföldet s ahol meg lehet kezdeni az aratást, figyelmeztetik tu­lajdonosát. Vándorol a zászló A pártszervezet vezető­sége az aratási verseny élenjáróinak versenyzászlót adományoz. Naponta érté­kelik a versenyben dolgo­zók munkáját. S a legtöb­bet learatott dolgozónak kis ünnepség keretében a hely­színen adják át a vörös guknak, az országnak, ezért harcolnak olyan lelkesen egymással vállvetve az aratás gyors elvégzéséért. Hadd jegyezzük meg azt is, hogy a pártszervezetnek gondja van nemcsak a ver­senyre, hanem az aratók kényelmére is. A pártszer­vezet vezetősége gondolt az aratási munkában dolgozók jó vízellátására. Mivel a határban jó ivóvíz nincs, nagyobb víztartályokkal jó ivóvizet visznek ki, s az úttörők kisebb edényekkel viszik a friss hidég vizet a melegben dolgozó arató munkásoknak. teljesítését. A rendkívüli tanácsülés össze is ült, ahol a dolgozók egyhangú­lag elfogadták a javaslatot. De munkába léptek a nép­nevelők is. A Tölgyes-tanyán Budai József és Domokos József népnevelők meg­szervezték, hogy az egész tanya közösen fog össze­hordani, a cséplőgéptől egyenest a begyüjtőhelyre viszik a terményüket. — A népnevelők felvilágosító munkája nyomán ugyanígy vélekedett Budai Sándor 14 hnlda'. közéooaraszt is. ABAPUSKTt"Al Bojtor Miklós, az állami gazdaság igazgatója jelen­tette, hegy a gazdaság hét­főn befejezte az aratást Megkezdték az árpa hordá­sát és ma reggel elkezdődik a cséplé3 is. Az aratást több mint felerészt géppel végez­ték. Egy-egy gép étla-ossr 33 holdat végett le. már csak emlékekben él, izzó gyűlölettel gondolnak vissza rá és annál jobban szeretik a ragyogó jelent, s ragyogó jövőjüket. És hoz­zátehetjük, nem alaptala­nul. Pártunk és kormá­nyunk olyan termelési le­hetőséget biztosít számukra, amelyre példa még nem volt. s ezzel élnek is a gé­gényi dolgozók, mert sze­met lenyűgözően szép most a határuk. A kapásnövé­nyek a nap éltető sugarai­tól, az időnként megeredő esőtől elevenek, frissek és zöldek. No meg ami a gé­gényi gazdák nagy szor­galmát dicséri, — gyom­mentesek. Nem sajnálták tőlük a kapálást. Ezért jog­gal és büszkén állapítják meg: munkájuk után szép termés várható. zászlót. És ez a kis vörös zászlócska immár harmad­szor cserélt gazdát. Először Szilágyi János dolgozó pa­raszt kapta meg. Először meglepődött, amikor Bi­hari elvtárs, a pártszerve­zet titkára kezében a kis zászlócskával megjelent a búzaföldön, hogy átadja munkája elismeréseképpen. Egy pár szóval megköszön­te, majd tovább hasította éles pengéjű kaszáját a ringó búzába, hogy a zász­lócska továbbra is hirdesse jó és gyors munkáját, A zászlóra viszont mások is pályáztak. így jutott el másodszor Vas Menyhért­hez a kis versenyzászló. A pártszervezet vezető­sége már kijelölte a leg­jobb népnevelőket is a cséplőgépekhez. Minden cséplőgépnél az ottani nép­nevelőknek lesz egy felelő­se, aki közvetlenül tartja a kapcsolatot a pártszerve­zettel. Az ebédszünetekben újságolvasást rendeznek. A legfőbb feladatuk a cséplő­gépnél: a csépeltető gazda felvilágosítása a gyorsbe­adás jelentőségéről. A ve­zetőség ugyancsak verseny­zászlóval jutalmazza a leg­jobb cséplőbrigádokat. — A zászló naponta cserél majd gazdát. Gondol a pártveze­tőség a verseny nyilvános­ságára is. A tanácsházán új versenytáblát készítet­tek, amely az élenjárók ne­veit tünteti fel. Ugyanakkor a moziban a hangosbemon ­dó szinten népszerűsíti az élenjárókat. Ha a pártszervezet veze­tősége a jövőben is ilyen lelkespn és odaaűóan fog­lalkozik a dolgozók kezde­ményezésén alapuló ver­senymozgalommal, s azt mindenben elősegíti, Gé- gény község megtartja jó hírnevét és az elsők között lesz úgy a cséplésbcn, mint az állampolgári kötelezett­ség teljesítésében. B. L. GESZTERÉDEN szintén befejeződött az ara­tás. 613 hold búzát, 885 hold rozsot és 64 hold árpát arattak le. — A Vörös Csil­lag tsz. tagjai már napok óta a szomszédos községben, az érpataki Alkotmány tsz földjén segítenek az arríás- ban. Erre a kérdésre akartunk választ kapni, amikor a na­pokban Csucska Jenő és Gaál Mihály elvtársakkal kimentünk Berkeszre, hogy a helyszínen lássuk a dol­gokat, s próbáljunk tenni valamit az építkezés to­vábbfolytatása ügyében. Szomorú kép tárult elénk Berkeszen. Alig lézengett pár munkás, az is gazda nélkül, építésvezető nélkül. Amikor megkérdeztük a munkásokat, azok elkesere­detten, rosszalóan panasz­kodtak, s elmondották, hogy milyen rothadt szellem uralkodik ennél az építke­zésnél. Nem hogy dolgoz­nának, de még azok is ott­hagyták, meg otthagyják az építkezést, akik ott voltak. Bedig a szakvélemények szerint az építkezés befeje­zéséhez nem lenne többre szükség, mint 6 kőműves hatheti munkájára. És Máté Gyula, a 61/2. Építcftpari Vállalat egyik dolgozója többek között az építkezés' egyik „felelős” irányítója nemhogy befejez­tette voina az építkezést, ha­nem leállította. Pedig az eredeti tervek szerint már régen át kellett volna adni ezt az épületet. Szedlák elvtársat, a megyei tanács oktatási osztálya diákotthoni előadóját már 1953-ban kiküldték, hogy vegye át a felépült gyer­mekotthont az oktatási osz­tály nevében. Azonban Szedlák elvtórs szomorúan tért haza, jelentette, hogy bizony Berkeszen nincs mit átvenni, a gyermekotthont nem építeték fel. No, aztán az oktatásügyi minisztérium beruházási főosztályán — az 1954 február 15-én kelt jegyzőkönyv szerint — meg­állapodtak abban, hogy „az iskolai és lakószárny mun­kájára vonatkozólag a rész­leges átvételt a kivitelező vállalat bejelentésére 1953 december hó 16-ra tűzik ki. Miután azonban ez a két rész önállóan nem üzemel­tethető, az átvételt nem eszközölhetem.” Majd a jegyzőkönyvben a továbbiakban ez áll: „Az otthon részének a lakó- szárny felé eső része majd­nem készemig a másik fele kissé le van maradva. A főlépcsőház műmárvány munkái december hó folya­mán kezdődtek meg, jelen­leg folyamatban vannak. A hideg idő miatt félbema­radt a garázs munkája is. Az O. M. a kivitelező vál­lalat december 31-i szerző­déses befejezési határidejét 1954. év április 15-ig meg­hosszabbította. Tekintettel a különösen hideg időjárá­sokra és a hófúvásokra, mely a szállításokat lehe­tetlenné tette, a kivitelező vállalat akadályközlést je­lentett be és a kiesett mun­kanapokra további meg­hosszabbítást kért.” Eltelt az április, május, június és az építkezés nem hogy folytatódott volna, ha­nem leállt. Éspedig állító­lag azzal az indokkal, hogy nincs béralap, nincs pénz. Máté György átirata a kö­vetkezők . zerint világítja meg ezt a kérdést: „Hivat­kozással a nyíregyházi Be­ruházási Banknál dolgozó Vörös Márta elvtársnővel 1954. V. 19-én 10 óraxer történt telefonbeszélgeté­sünkre, mely szerint a oei- keszi gyermeKotthon-épít- kezés részére hitelfedezet egyáltalán nincs, illetve elő­reláthatólag nem is lesz. Ezekután a II. sz. ép. 45. ol­dalára tett hitelezői bejegy­zésünket fenntartjuk es azt a mgi nappal tanúsítjuk is. Erre az átiratra aztán Póta Gyula főépítésvezető az építkezést leállította. A Beruházási Bank igaz­gatósága ebben a kérdés oen a következő tájékoztatást nyújtotta kérdésünkre: „Késett a hiteinyítás is és ezért a megyei tanács oktatási osztálya tervcsj- portja is hibás. 1954 február hó 15-én kérték az oktatási osztályt, hogy 8 napon be­lül gondoskodjék a póthitel megnyitásáról.” Az 1954 február 15-i, O. M. beruház'si főosztályán történt megállapodás sze­rint az O. M. azt a tájékoz­tatást adta a Beruházási Igazgatóságnak, hogy a gyermekotthon-építkezés 1954. évi munkálatához szükséges hitel biztosítása á megyei tanács oktatási osz­tályának feladata és így azt a megyei tanács oktatási osztálya fogja biztosítani. Ezzel szemben a póthitel ügyében az oktatási osztály csak május 26-án tett intéz­kedést. Súlyos mulasztást köve­tett el a Beruházási Igaz­gatóság is, mert nem szor­galmazta kellőképpen az építkezés folytatását, ha­nem engedte, hogy az ügy elsüllyedjen a bürokrácia útvesztőjében. Küldözget­ték a különböző leveleket a különböző szervekhez. Le­veleztek ugyan, de az épít­kezés egy cseppet sem ha­ladt tovább. A június 29-i helyszíni szemle alapján a Beruházá­si Igazgatóság is meggyőző­dött a helyzetről, s első in­tézkedésként leváltotta az egyik műszaki ellenőrt. A másik intézkedése: felmé­rést végez a többletmunkát illetően és pótköltségvetést csinál. (Erre a pótköltség­vetési felmérésre felszólí­tották a tervező irodát — sajnos, csak június 5-én.) A 61/2 Építőipari Válla­lat június 22-én válaszolt, hogy a tervező irodát meg­keresték pótköltségvetés ügyében. Dr. Csűri Kálmán előadó az 1954. június 24-i keltezésű levélben ezt ír­ja: „Közlöm T. Címmel, hogy fenti építkezés f. évi kijelölési összege 655 ezer forint. Ezért kérését telje­síteni, (t. i, a kivitelező vállalat 920 ezer forintban jelezte a felmerült pótmun­kák összegét) nem tudom, függetlenül attól, hogy mi­lyen összeggel nyitotta meg a hitelkeretet a megyei ta­nács v. b. oktatási osztálya. Pálíi Sándor ig.” Hadd fűzzük még ehhez a. teljesség kedvéért azt, hogy ezt a szerencsétlen építkezést maga a 61/2 Épí­tőipari Vállalat tervezte, — hozzátesszük — nagyon rosszul. (Paulinyi mérnök tervezte 1952-ben.) A hibás tervezés miatt volt szükség póttervezésre, póthitelre. És most a vállalat a sa­ját tervezője hibáját nem hajlandó kijavítani. — Az építésügyi minsztérium és az oktatásügyi minisztérium hatósági szerződést 655 ezer forintra kötött; mivel az építkezés költségei túlha­ladták ezt a költséget (920 és a 655 ezer forint közötti különbség) az újabb ösz- szegre, azaz 265 ezer fo­rintra kivitelezési szerző­dést kötni nem óhajt. És nem hajlandó a Beruházási Igazgatóság kérésére még a 655 ezer forintos pótszerző­dé t sem megkötni. Az építőipari vállalat dicspécsere, Tóth Márton még azokat a munkákat is leállította, amelyekre szer­ződés volt: például a ke- rr.ecsai szülőotthon, a kis- váröai bölcsőde, a csengeri, fehérgyarmati szülőotthon, a nyírbátori gimnázium, a nyíregyházi óz-utcai böl­csőde, stb. Arra hivatko­zással, hogy a mezőgazda- sági építkezésekhez kell a munkás. Hasonló módszerrel „épí­ti” a vállalat a nyíregyházi; gyógypedagógiai iskolát is. A tető készen van, néhány folyóméter lécet kellene' felszegezni, becserepezni,1 hogy az épület védve le-| gyen. A vállalat ezt sem1: fejezte be, hanem otthagy­ták befejezetlen. Ezután a kitérő utáni most arról: Hogy néz ki a> berkeszi építkezés belülről.1 Elriasztó, szomorú káp tárul elénk. A mennyezeti több helyen beázva, a für­dőszobák falát bemeszel-^ ték, ahelyett, hogy beolaJ jozták volna. A mennyezeti egy ember lépte alatt úgy remeg, mintha több tonnás megterhelést kellene tar­tania. Csúnya sárga folt' csúfítja több szoba falátj Kiderül: olyan kormos, használt téglát raktak oda/ amit a kéményből szedtek) már ki. A fal sarkait sarkosra] csinálták, ahelyett, hogy) gömbölyűre építették volnaj Vájjon milyen bölcseségj alapján? Azért, hogy a gye-j rekek jobban leverjék?; Azért, hogy , könnyebben! rongálhassák? A fejetlenség netovábbjai mindenütt, merre a szemi ellát. Egy munkát többször is megcsinálnak a munká-l sok. Rádolgoznak egymás-) ra. Például van olyan ol­dalszárny, ami hatszor volt meszelve, mert jött a sze-l relő, utána lemeszelték,) jött az asztalos, utána! megint lemeszelték, jött! a villanyszerelő és új-; ból meszelni kellett. A fal) már pattog a sok mesze­léstől. Egy csomó ablakon ki-| dobot pénz, három-négy­szeres munka. így bánnak) a berkeszi építkezés felelő-j sei a nép vagyonával. Hogy történhet meg ilyeni felelőtlenség? Hogy történ-! hét meg olyasmi egy il>en: építkezésnél, hogy nincs) összehangolt, összedolgozott) terv? Hogy minden iparág! külön tervez anélkül, hogy íigyelembevenné a másik- iparág tervét? Nem tudja a balkéz, hogy mit csinál a jobb kéz! Beszélgetés során kide­rült az is, hogy nem volt, s’ ma sincs felelős gazdája az1 építkezésnek. Bóta Gyula építésvezetőről így vélekedő nek a munkások: „Nem jön1 az felénk se, kérem.” — így! az egyik. „Tetszik tudni, az a baj, hogy nincs gazdája ennek az építkezésnek” —■ mondja a másik. Azt kérdezzük mi is: mi­kor lesz gazdája az építke­zésnek?! Mikor kap ott-! hont 240 otthontalan gyerj mek? Azt kérdezzük: Med­dig lehet még büntetlenül! futni hagyni a tervszerűt-) lenséget, a lazsálást, a íe-| Időtlenséget? Reméljük, megértik a 61/2j Építőipari Vállalat vezetői,! hogy mit jelent a berkeszi; gyermekotthon felépítése'/ Kétszáznegyven gyermek; sorsáról van szó, akiket az; otthon nélkül az elzüllés veszélye fenyeget! Értsék1 meg az illetékesek: sürgő­sen segíteni kell! (B. M.) A nagy nyári munkák előzményei Verseny az Ady tsz-ben A gyors cséplésért és beadásért Győzelmi jelentések az aratás befejezéséről

Next

/
Thumbnails
Contents