Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-24 / 148. szám
'T)iLAq pr&lefárjai egyesülj*fék ! XI. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM ÁRA 30 FILLÉR 1954 Június 24, csUtOeuJK \ Trifonov Miklós-t nét, a nyíregyházi S ágvári termelőszövetkezet tagját látjuk a képen, amint háztáji gazdaságában termelt retkét készíti átadásra a földművesszövetkezetnek. — Sok a munka a tsz. kertészetében, nem tölti piacon az időt. (Hammal J. felvótele.) Még néhány nap és a ringó, hullámzó kalászos táblák aranyszínbe öltöznek, még néhány nap és a dús kalászok kasza alá érnek. Ez az idő a falvakban a készülődés ideje. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és az egyénileg dolgozó parasztok sietősen elvégzik a még hátralevő kapálást, behordják a takarmányt, de már félszemmel az ősziárpa- és a búzatáblákat figyelik. Esténkint már lekerül a kasza a padlásról, javítgatják. Mindenütt lehet tapasztalni: az esztendő legnagyobb mezőgazdasági munkájára készülődnek, az évi kenyér Betakarítására. Nagyon kell ez a készülődés és hasznos is, hisz a jól szervezett munka már fél siker. Nem kicsi dolog az aratást, hordást, cséplést előkészíteni, éles szem, nagy előrelátás, körültekintés, gondosság szükséges ehhez. És ezeknek a munkáknak a lelke: a pártszervezet. A pártszervezeteknek kell gondoskodni arról, hogy erre a csatára mindenütt alaposan felkészüljenek. A pártszervezetek munkája nem egyszerű, és nem csak annyiból áll, hogy ellenőrzik az állami gazdaság, a termelőszövetkezet és a község vezetőit, miképpen készülnek fel a betakarításra. Ez is igen fontos teendő, azonban a pártszervezetek másik nagy feladata: megfelelő politikai munkával biztosítani az aratás sikerét. Éppen ez adja meg a most sorrakerülő taggyűlések rendkívüli jelentőségét. A taggyűlések legfontosabb napirendi pontja: a betakarításra való előkészületek megvitatása. A pártvezetőségi beszámolóknak szólni kell arról, hogy mit tett, és mi még a teendő ezen a téren. A taggyűlések azonban csak akkor adnak megfelelő segítséget a betakarítási munkák jó és időbeni elvégzéséhez, ha erre megfelelően előkészítik a párttagságot. A pártbizalmiak, a népnevelők már a taggyűlés előtt beszélgessenek erről csoportjuk tagjaival és hallgassák meg javaslataikat. A jó előkészület nagyszerű példáját adta a nyíregyházi Dózsa termelőszövetkezet pártszervezete. A pártszervezet vezetőségi ülésén alaposan megbeszélték, mi a pártszervezet teendője a betakarítási munkálatokban és mivel foglalkozzon a taggyűlés. Nem hagyták figyelmen kívül a tagság véleményét sem. A négy pártcsoportbán dolgozó népnevelők, pártbizalmiak már régen beszélnek erről a kérdésről a szövetkezeti parasztokkal. így született meg a pártvezetőség elhatározása, hogy a betakarítási munka jó és időbeni elvégzése érdekében versenyt szervez. — Az aratást négy nap alatt a lehető legkevesebb szemveszteséggel végzik el. A learatandó területet a termelőszövetkezet vezetősége egyénekre osztja fel, így egy kaszásra mintegy négy és fél, öt hold kalászos jut. A területfelosztás megnöveli a tagok felelősségérzetét és megkönnyíti a verseny értékelését. A verseny eredményét naponta többször is figyelemmel kísérik és az eredményt úttörő „futárok” továbbítják minden brigádhoz. Nagyjelentőségű a Dózsa termelőszövetkezet pártszervezetének kezdeményezése. A megye pártszervezetei még nem kapcsoltak rá teljes erővel az előkészítő munkára, nem ellenőrzik a gazdasági, technikai előkészületeket, és nem végeznek ezzel egyidőben felvilágosító munkát. Már pedig ennek kárát a betakarítás látja, késedelmeskedés az aratással, hordással. Tudjuk, hogy minden szem gabonára ügyelni kell, mert sehol sem érvényes annyira az a mondás: sok kicsi sokra megy, mint épperi az aratásnál. Megyénkben csak egyetlen százalék •szemveszteség olyan hatalmas mennyiséget jelent, amellyel hatvanezer ember ellátását lehetne biztosítani. Hasonlóan ki lehet ezt számolni egy-egy község, vagy termelőszövetkezet területén. Erről kell beszélni most a taggyűléseken és előkészíteni a népnevelőket, az egész párttagságot a nagy munkára. Mondhatni: a mostani taggyűlések a nagy harc előtti utolsó tanácskozás, ahol végérvényesen megbeszélik a haditervet, kiosztják a feladatokat, „lőszerrel látják el a harcosokat”. Ezért kell gondosan felkészülni — hisz nem utolsó sorban majd ezeken múlik a gyorsaság, a siker. Minden évben öröm készülődni az aratásra, ezek az idők ünnepnappá szépülnek falun. Még nagyobb öröm készülődni ma, amikor jónak ígérkezik a termés és a mezőgazdaság fellendülőben van. Nagyobb segítséget is kapnak ezidén az aratáshoz a falvak dolgozói. Ebben az évben már hatvan kombájn és 170 aratógép áll csatasorba. Ilyen gépi erővel a megye kalászosainak mintegy 35 százalékát lehet learatni, illetve elcsépelni. Minden bizonnyal lesznek még a gépekkel nehézségek az idén is, éppen ezért kell különös gonddal készülniük a betakarításra a gépállomási pártszervezeteknek. Ellenőrizzék, hogy minden gép megkapja a szükséges felszerelést, legyenek pótalkatrészek és a pártszervezet beszéljen minden egyes traktoristával, aki e nagy munkában részt vesz. A nagyecsedi gépállomás kommunista traktorosai példamutató vállalásokat tettek már. A versenybe lépő traktorosok nevei között ott van például Gönczi István, ki 28 vagonos tervével szemben negyven vagon termény cséplését vállalta. A nagyobb termés nehezebb munkát jelent — tehát ez fokozza a kommunisták felelősségét. Harci próba lesz a nagy nyári munka pártszervezeteink számára. A mostani taggyűléseken tegyenek meg mindent, hogy sikerrel birkózzanak meg ezzel a feladattal is. Mi, a nyíregyházi Dózsa termelőszövetkezet tagjai úgy határoztunk, hogy a magasabb termelési eredmények elérése, az aratási munkák időben való megkezdése érdekében a növényápolási munkálatokat e hó 28-ig befejezzük. Az aratás gyors befejezését azzal segítjük elő, hogy egyénekre osztjuk fel a területet, így egy emberre, illetve egy kaszára 4.5—5 hold aratnivaló jut. Ezt a munkát 4 nap alatt végezzük el, a lehető legkevesebb szem veszté-seggel. Három aratóbrigádot alakítunk, amelyek egymással versenyezve dolgoznak. A versenyértékelést naponta végezzük, s arról rendszeresen értesítjük a brigádok tagjait. Állam iránti kötelességünket a cséplőgéptől azonnal teljesítjük, s a tarlóhántási munkákat is közvetlen az aratás után megkezdjük. Ehhez a munkához igényeljük a gépállomás segítségét is. Szövetkezetünk valamennyi tagja tudja, hogy ha időben elvégezzük az aratást, kevesebb lesz a szemveszteség, többet adhatunk az országnak, több marad nekünk is. Ezért vállalták vala^ mennyien, hogy négy nap alatt befejezik ezt a nagy munkát, s versenyre hívják a nyíregyházi járás valamennyi termelőszövetkezetét az aratás mielőbbi befejezéséért. A Dózsa termelőszövetkezet tagjai nevében: Iván Mihály elnök, Kostyál József párttitkár. ÉVZÁRÓ tVMEPELYEK Az ú(törőliázbuii Telektanyán Szombaton délután félnégykor dobpergés vezette be az úttörőház szakköri tagsága évzáró taggyűlését. Behozták a zászlót, majd Szabó Gábor pajtás tett jelentést, s egyben engedélyt kért az igazgató elvtárstól a taggyűlés megnyitására. — Vízi Katalin, a háztanács elnöke tartotta meg ezután a beszámolót. Elmondotta, hogy a szaköri tagok rendszeresen jártak a különböző szakkörökbe, — ennek eredménye meg is mutatkozik egyrészt tanulásukban, másrészt munkájukban, magatartásukban. Kiállítást rendeztek, melyet ugyancsak szombaton nyitottak meg, s ezen valóban láthatják a felnőttek, milyen szép kézimunkákat, különböző eszközöket tanultak meg készíteni a szakköri tagok. 545 tagja volt az úttörőháznak, s a jövőben a feladat az, hogy még több jótanuló pajtást vonjanak be az úttörőház munkájába. A beszámoló után a szakköri titkárokf, tagok szóltak hozzá az elmondottakhoz. A népművészeti szakkörből az egyik pajtás elmondotta, hogy szívesen jártak a népművészeti szakkörbe. Nagyon tetszett a necce- lés, mipolán szatyorkészítés, de a csuhéj-mun- kákat nehéznek találták. A szakköri titkárok hozzászólása után egy ötödikes pajtás búcsúztatta el a nyolcadikosokat. Ezután Szatmári Gyöngyi köszönte meg a szakkörvezetőknek és az igazgatónak egészévi fáradozásaikat, majd virágcsokorral ajándékozták meg nevelőiket. Ezután kultúrműsor következett. JUHÁSZ GYÖRGY, az úttörőház igazgatója. Most a meleg nyári vasárnapokon vidám utasokkal telt autók, kerékpárosok igyekeznek a telektanyai úton, hogy a heti munka után felfrissítsék magukat a Tisza hús vízében. S ezektől a fürödni menő városi dolgozóktól el-elka- punk egy-egy szót: „Szép ez a határ... gazdag termés lesz.‘‘ A telektanyaiak, a Vörös Csillag, az Alkotmány, a Béke tsz. tagjai és az egyénileg dolgozó parasztok meg is érdemlik a dicséretet. Az elmúlt hetek minden percét kihasználták. A vasárnapi évzáró ünnepély pedig azt bizonyította, hogy a gyermekek sem maradnak hátra szorgalomban. Megmutatta egy iskolaévi munkánkat, azt, hogy az iskolásokkal együtt szüleik is megértették a tanulás jelentőségét. — Fáradságos volt ez az út, de eredményeinkre nagyon büszkék vagyunk. Az ünnepélyre 174 tanulónkkal együtt a szüleik is eljöttek és Kertész Sándor igazgató ünnepi beszéde után a szülők nagy figyelemmel nézegették a rajz és a női kézimunka szakköri kiállítást. — A délután színes, változatos műsorral telt el. Az I—11. osztályosok gyermekjátékokat, a III—IV.-esek pedig játékos tornát mutattak be. A szülők boldog örömmel tapsoltak gyermekeiknek. Majd a felsőbb tagozatok végzett növendékei váltottak ki vagy sikert szabadgyakorlatukkal. A váltakozó műsorszámokal szavalatok és énekszámok tették még színesebbé. Az esti műsoros előadás teljes sikerrel zárta be évzáró ünnepélyünket. BALOGH LÁSZLÓ nevelő, Telektanya. Gondolatok egy kultúrkáx munkájáról A napokban „betévedtem1" V mátészalkai Zalka Máté? járási kultúrházba s örömmel tapasztaltam, hogy az utóbbi időben itt is, — mint életünk minden területén — szebb tartalmasabb élet formálódik. A lázas, alkotómunkában azonban Itt is, mint általában legtöbb kultúrotthonunkban, megfeledkeznek arról a fontos tényezőről, hogy népünknek csak akkor adhatunk új tartalmú kultúrát, ha mindenekelőtt ápoljuk, főleg összegyűjtjük népünk évszázados anyagi és szellemi műveltségét. Mátészalka központja a Szamos- hát, Tiszahát, Erdőhát, az Ecsedi- láp világának, a szatmári és beregi síkságnak, melyek hazánk gyüjtőtérképén fehér foltként vannak nyilvántartva. Pedig az említett helyek néprajzilag hazánk legértékesebb területeivel vetekszenek. Móricz Zsigmond is tesz erre vonatkozóan említést, mert bizony ő is sokat járt-kelt gyalogszerrel a számos- és tisza- menti apró falvak poros útjain, miközben gyűjtögette a szebbnél- szebb népmeséket s későbbi nagy regényei élményanyagát. Móri- ezon kívül bizony csak Szendrey Zsigmónd és Lubi Margit gyűjtéseit ismerjük, pedig ha a régi hivatalos okleveleket, forrásanyagokat vallatjuk, kiderül, hogy már honfoglaló őseink is jelentős telepeket alkottak itt. Csűri Bálint a „Szamosháti szótár"' szerkesztője pedig élete végéig hangoztatta, hogy a szamosmenti apró magyar falvak évszázadokon keresztül őrizték és vigyázták a magyar népi kultúrát. Ezeken kívül nem szabad megfeledkezni egy másik igen fontos tényezőről, melyet az eddigi kutatások figyelmen kívül hagytak. Hazánknak ez a területe történelmünk folyamán közvetlen kapcsolatban volt a román, kárpát-ukrán, szlovák népi közösségekkel. így természetesen a magyarlakta területek gazdagodtak a román és szláv műveltségi elemekkel. míg a román- és szlávlakta területek magyar elemeket fogadtak magukba. A tánc, a dal, a mese, a szokások és a népi élet minden területén nagyon értékes kincsek rejlenek. Ezeknek a felszínrehozatala, hiteles és szakszerű gyűjtése, rendezése, tárolása, kisebb múzeumszerű sarkok rendezése igen fontos feladata lenne a kultúrottho- noknak. Mátészalkán ez még fontosabb lenne azért is, mert sajnos, mégcsak kezdeményezés sem indult meg egy helyi, de. inkább szatmári múzeum létesítésére, A nyíregyházi múzeum inkább a Nyírség múzeuma. Szatmárban is van anyag egy múzeum létesítő-1 séhez, csak össze kell gyűjteni. Mert bizony' társadalmi életünk gyökeres átalakulása végérvényesen eltemeti a régi korok elavult termelőeszközeit, gazdasági felsze- reléseit, szellemi hagyományait. Ha nem gyűjtjük össze a még meglévőket, egész népünk műve-i lődéstörténetének soha nem pó- tolható vesztesége, egy egész föld- rajzi és néprajzi egység fog kies- ni a magyar kultúra egészéből. Népművelési hálózatunk ma már szerencsére oly széleskörű, hogy a mindig mostohán kezelt szatmári területek elrejtett, de még el nem pusztult néprajzi kincseit hitelesen összegyűjtheti és megmentheti a mielőbbi enyészettől. És éppen ezért úgy a mátészalkai Zalka Máté járási kultúrháznak, mint megyénk többi kultúrházai- nak is sokrétű és mindenki által megbecsült munkálkodásának egyik, legfontosabb feladata a ha- gyományok gyűjtése, mentése. FARKAS JÓZSEF Mátészalka. Versenyfelhívás a nyíregyházi járás termelőszövetkezeteihez A falu kommunistáinak nagy feladata
