Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-18 / 143. szám

'Viláq prate tápjai egyriiilfifth ! A mai számban : Négyéves a DISZ. (2. oldal) Az 1954. évi költségvetés az országgyűlés előtt (3. oldal) Magyarország—Délkorea 9:0 (4. oldal) A francia kormányválságról (4. oldal) XI. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM ARA 50 FILLER 1954 JUNIUS 18, PÉNTEK Legyenek a kommunisták a növényápolás élenjárói Gabonaföldjeink a jó munka és a kedvező időjárás hatására gazdag termést ígérnek. Télvégi erőfeszítéseink, a komposzttrágyával való felüitrágyázás, a későbbi bőséges pétisó-adagoiás és a gyomirtás meghozza gyümölcsét. Jó aratás ígérkezik. Az időjárás a kapásnövényekre is ked­vező, a hosszú hideg tavasz után megérkezett a párás me-. leg- idő. Azonban, ami kedvez a kukoricának, az kedvez a gyomnak is. A tavaszi veteményezéshez soha nem látott kedvvel láttak hozzá a falu dolgozói. A munka mennyisége és mi­nősége messze magamögött hagyta a múlt évek tavaszi munkáit. Az első kapálás is jól indult és általában idejében be is fejezték mindenütt. A második kapálás és a további kapálások azonban megkéstek. Az tény, hogy a sok eső hátráltatja a munkát, de nem minden elmaradásnak az eső az oka. Ha a tiszavasvári Munka, a császárszállási Uj Al­kotmány és a nyírtelki Szabad Nép termelőszövetkezetben már harmadszorra lehet kapálni, ha Geszteréden az egyé­nileg dolgozó parasztok is befejezték a második kapálást, akkor más községekben is meg lehetett volna találni a módját, hogy legalább a második kapálást mindenütt be­fejezzék. Az esős időjárással természetesen nem könnyű eredmé­nyesen felvenni a harcot, de ahogy a téltől elcsigázott őszi vetéseket minden erőnket latbavetve sikerült feljavítani, úgy a rendelkezésre álló erők teljes kihasználásával most is győzedelmeskedhetünk az időjárás okozta nehézségeken. Megszoktuk már és el is várja dolgozó népünk, hogy ha valahol elmaradás van, ha valahol szorít a cipő, ott a kommunisták találják meg először a kiutat, a kommunis­ták vezetik győzelemre a pártonkívülieket is. Most az az idő van a mezőgazdaságban, amikor min­den perc munkája aranyat ér. Most dől el, hogy több lesz-e a kukoricánk, kövérebbre híznak-e majd a sertések, több lesz-e a cukor, lesz-e bőségesen burgonya. A bővebb termésért folyó csatában a nehéztüzérség pa­rancsnokai, a traktoristák, a kommunista traktoristák és a holnap kommunistái, a diszisták tehetnek legtöbbet. Hol van az a szorgalmas ember, akár egy munkacsapat is,, aki­nek kezenyomán naponta 30—40 holdon hervad el a kuko­ricát fojtogató gyom! A traktoristák ezt megtehetik. — A nyírtelki gépállomáson Büstyei Károly kommunista trakto­ros 230 holdon végzett eddig növényápolást, Cziránku György, megyénk élenjáró fiatal traktorosa már több, mint 3É>0 holdon irtotta ki a gyomot. A balkányi állami gazda­ságban a kommunisták javasolták, hogy a növényápolás idején a traktorok és a fogatok két műszakban dolgozza­nak. Forgács János demecseri kommunista traktoros nem csüggedt el az első sikertelenségeken, ötször-hatszor felke­reste a termelőszövetkezeteket, míg szerződést kötöttek. — Egyedül a demecseri Dimitrov tsz-ben 60 holdra kötöttek vele szerződést. A mátészalkai Zalka Máté termelőszövet­kezetben is a kommunisták mentek eső után először a földekre, mint Csizmadia Ferenc és idős Szőke Mihály. A példát hosszan lehetne még sorolni. Nincs se község, se gépállomás, ahol ne lenne élenjáró párttag, de sok az olyan pártszervezet, ahol ezt a módszert nem tudják általánossá tenni. Ha fel is figyelnek annak az egy trakto­ristának, vagy tsz-tagnak a teljesítményére, csak vele fog­lalkoznak. Azzal már keveset törődnek, hogy elsősorban minden kommunista, de a pártonkívüliek is az ő mód­szerével dolgozzanak, az ő példáját kövessék. Ebben a nagy csatában nem csak ■ egyes kommunista hősökre van szükség, hanem egy egész győzedelmes hadseregre. A kormányprogramm végrehajtása, a III. pártkon­gresszus határozatainak megvalósítása nem néhány ember, hanem az egész dolgozó nép ügye. Itt vár nagy feladat pártszervezeteinkre is, hogy a dolgozó tömegekkel meg­értessék: az életszínvonal emeléséhez, a több élelmiszer, több ruha előállításához minden dolgos kézre szükség van. Mivel a falun a kongresszus határozatainak megváló ítá- sáért most a növényápolással lehet és kell legjobban har­colni, a pártszervezeteknek az a feladatuk, hogy semmi erőt nem kímélve harcoljanak a minél többszöri kapálásért. A gabonatáblák ma még zöldéinek, de holnap már sző- külnek és a kapa helyett a kaszanyelet kell szorítani. — Nincs sok idő, de ahhoz, hogy győzzünk, hogy többet ter­meljünk, mint tavaly, legalább aratásig háromszor, — ahol mód van rá, négyszer — meg kell kapálni minden kapás­növényt. A községekben, termelőszövetkezetekben, gépállomáso­kon üljön össze a kommunista aktíva és beszéljék meg röviden, okosan, hogy mi a legsürgősebb teendő. Keressék meg azokat a „foltokat”, ahol megbírja a gépet a talaj, ahol nem, oda pedig irányítsák a „gyalogosokat”. Ha a kézi kapa is ragad, gyomláljunk kézzel. A jelszó csak egy lehet: irtani a gyomot. A kommunistákra vár az a feladat > is, hogy az ő asszonyaik, gyermekeik menjenek elsőként ' dolgozni a határba. Nem áldozathozatalról van itt szó, hanem aki f jobban műveli földjét, jobban ápolja a növényét, annak £ több lesz a termése, nagyobb a jövedelme és többet tud i adni az országnak, a köznek is. BEGYŰJTÉSI HÍRADÓ A csengerijárás példaképe Belényesi Pál 9 holdas dolgozó parasztot úgy ismerték már évek óta nemcsak Porcsalmán, de a csengeri járásban is, hogy élen­járó beadó. Jónéhány elismerő ok­levél is igazolja ezt már. Ebben az évben sem maradt el a kötele­zettsége teljesítésében. Sőt, első lett a járás dolgozó parasztjai közt a harmadik pártkongresszus tiszteletére indított versenyben. Nagy vetélkedés indult Balogh Antal, régi versenytársa és ő kö­zötte. Mindketten teljesítették egészévi sertés-, tojás- és barom­fibeadásukat. Belényesi Pál azzal előzte meg versenytársát, hogy ő vágómarhabeadásat is teljesítette egész esztendőre. Balogh Antal pedig ezzel elmaradt. Belényesi tejbeadását is minden hónapban rendszeresen teljesíti. A példamutató gazdát megjutal­mazta az állam. Tanácsülésen ün­nepélyes keretek közt adták át neki a répavágó gépet, melyet ki­váló beadása elismeréséért kapott. Válaszul megfogadta, hogy alkot­mányunk ünnepének tiszteletére cséplőgéptől teljesíti kenyérgabo­na-beadását. LÓRÁNT GYÖRGY, begyűjtési hivatalvezető, Csenger. Kisszekeres és Szamosbecs eredményei A pártunk III. kon­gresszusára indított versenyben igen szép eredményeket értek el egyes községek a begyűjtési terv telje­sítésében. Szamosbe7 csen például tojásból 120, baromfiból 246 százalékra teljesítet­ték a község dolgozó parasztjai beadásukat az első félévre. Van­nak azonban olyan községek is, ahol szé­gyenletes a lemara­dás. Kisszekeresen mindössze csak 23 szá­zalékos teljesítést ér­tek el tojásból; ba­romfiból még ennél kevesebbet, 9 százalé­kot. Kisszekeres nincs túlságosan messze a térképen Szamosbecs- től. Jó volna, ha be­gyűjtési eredményei is megközelítenék a becsi százalékokat. VARGA BERNÁT, MESzöV. A rossz példa is követőkre talál A csengeri járás az elmúlt évek­ben mindig az első három közt volt tojás- és baromfibeadásban. A fehérgyarmati járással válto­gatták egymást. Most változott a helyzet. A fehérgyarmati járás most is tartja helyét a legjobbak közt, de a csengeri csak az ötödik, sőt hatodik helyre szorult. Cse- göld is a járás legrosszabb közsé­gei közé tartozik. Nézzük meg csak, mi einnék az oka? A tanács végrehajtó bizottságának tagjai sorba mind hátralékosok: Ganics János, Fazekas Kálmánná, Biba János és Szilágyi Sándorné. Csu­pán a tanácselnök teljesítette kö­telezettségét. Nem is csoda hát, ha a község féléves tervét május vé­géig tojásból 25, baromfiból pedig mindössze csak 17 százalékra tel­jesítette: Hasonló a helyzet Rozsályon és Csengersimán is. VARGA KÁROLYNÉ, Baromfibegyüjtő Vállalat. Gazdag aratás ígérkezik a csahold Lenin tsz-ben Aki az elmúlt évben megtekint tette szövetkezetünk kapásterüle* teit, az igen rossz véleménnyel távozott tőlünk a gazos vetemény láttán. A hiba onnan eredt, hogy tsz-ünk nem a termelőszövetke* zeti alapszabály szerint dolgozott, nem osztottuk egyénekre a kapás­területet, s így sokszor megtör* tént, hogy reggel kilenc órakor még egymásra vártak szövetkeze* tünk tagjai. Ebben az évben tanultunk ta-i valyi hibánkból, és már kora ta­vasszal, a vetés befejezése után azonnal egyénekre osztottuk a te­rületet. Nem is maradt el az eredmény. A tagok már kora haj­nalban kint voltak a területükön családtagjaikkal együtt és azon igyekeztek, hogy ki fejezi be ha­marabb az első növényápolást. Kalászosaink is kifogástalan ál­lapotban vannak. A gépállomással közösen megtartott határszemle alkalmával a gépállomásiak el­ismerően beszéltek terményeink­ről. Azt mondották — és erről mi is meg vagyunk győződve, — hogy; a búzából tervezett holdankénti T mázsás' terrnés helyett elérjük a 10 mázsát is, míg rozsból a terve­zett 7.5 mázsával szemben 12 má­zsát takarítunk be holdjáról. Igaz* a kalászosok termését sem bíztuk a véletlenre. Minden őszi vetésün­ket kétszer fejtrágyáztuk műtrá­gyával, kapásterületünket pedig istállótrágyával szórtuk meg. TARPAI ZSIGMOND. a ..Lenin‘‘ tsz. elnöke, Csahole* Vizsgáznak a pajtások Ünneplőbe öltözött kisfiúk és leányok sietnek az iskolába. Vi­rágcsokor van a kezükben. Arcu­kon lázas izgalom piros rózsája ég. Nagy nap van ma. Hogyne volna! Mikor az édesapa, édes­anya is felveszi ünneplő ruháját, és ők is ott lesznek az iskolában, hogy meghallgassák, mit tanult egész évben a kis Gyuri, Gabi, Jutka és Piroska. A feldíszített tanteremben ünnepélyes arccal, kedves mosollyal várja a nevelő a gyermekeket és a szülőket. Egy kis méhecske döngicsél az ablak előtt. Be is repül a virág­illatra és megpihen egy rózsa nyi­tott kelyhén. A szorgalom jelképe ő. Kíváncsi, vájjon minden pajtás jól végezte-e egész évben a köte­lességét? A VIII. osztály előtt négyes csoportokban állnak a kipirult ar­cú növendékek. Ök már komoly vizsgát tesznek. Egyik izgatottabb, mint a másik. Vájjon az elhintett magot, a tudás magját, gonddal ápolták-e? Megtették-e mindig a kötelességüket? Belépünk a tanterembe. A vizs­gáztató bizottság elfoglalja helyét a katedrán. Az első négy pajtás keze tétel után nyúl, Kerek sze­mek merednek a tétel betűire, az ajkak mosolyra, vagy keserűségre húzódnak. Néhány perc és elér­kezik a számadás. Tanítványaim állnak velem szemben. A VIII. leányosztály nö­vendékei. Magyar nyelv és iroda­lomból vizsgáztatom őket. Lassan oszlik a félelmük. Tu­dom, kitől mit és mennyit várha­tok. Az írásbeli dolgozatok jól sikerültek. Harminc növendék kö­zül csak egynek lett kettese. — Móricz Zsigmond: „Hét krajcár“ című novelláját elemezték. Aradvári Mária az első felelő. Ötös tanuló. Nyugodtan mondja el a kihúzott tételt. Zrínyi Mik­lósról és „A török áfiumról'1 be­szél. Felelete nyomán megeleve­nedik a magyar múlt, történel­münk egy darabja, amikor a ma­gyarságnak kettős harcot kellett vívnia. Meg kellett védenie az or­szág függetlenségét a Habsburg- elnyomástól és ki kellett' űznie a törököt. Ehhez a harchoz kellett a nemzeti hadsereg felállítása, a nép fiaiból. Ezért a kettős harcért kellett nemcsak fegyvert, hanem tollat is fogni Zrínyinek, s ezért írta be nevét nemcsak a történe­lembe, hanem az irodalomba is, Boros Judit Petőfi Sándorról beszél, a magyar szabadságharc: lánglelkű költőjéről, a szabadság­harc vezéréről. Következik a harmadik, negye­dik, ötödik, tizedik felelő. Köl*i csey, Vörösmarty, Jókai, Mik* száth, Móricz, Ady, József Attila munkásságát ismertetik. Előkerül haladó hagyományunk minden re* meke, a szovjet irodalom példa* mutató nagyjai, a jelenkor írói* költői. Tőlük tanulták meg önzet* lenül szeretni a hazát, becsülni a másik embert, meglátni a szépet* értékelni az építő munkát, gyű* lölni a nép ellenségeit. A tudás zsákja ebben az évben is teltebb lett. Nem múlt el ha* szontalanul az esztendő. A vizsga végétért. Holnap még számtanból mutatják meg tudá* sukat és azután elindulnak a paj* tások új életük felé. Nyitva élőt* tűk a felsőbb iskolák kapuja* hogy további jótanulásukkal vagy termelő munkájukkal építsék mindannyiunk boldog országát, a szocialista magyar hazát. PAZONYI LAJOSNÉ, a nyíregyházi IV. sz, iskola Mairalőiű

Next

/
Thumbnails
Contents