Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-13 / 139. szám

e NÉPLAP 1954 JUNIUS 13, VASÁRNAP í A csecsemők nyári táplálkozása A nyári hónapok komoly veszedelem­mel járnak a csecse­mőkre. Az anyatejes csecsemők azok, me­lyek nincsenek kité­ve nagyon a bélhu- rút, vagy disentéria veszedelmének. Ha az anya megfelelően tisztántartja kezét és mellbimbóját, nem történhet fertőzés, mert az anyatej az, amit frissen, tisztán kap a csecsemő. Az anyatejes cse­csemő már három hónapos korában kaphat gyümölcsle­vet. koranyári cse­resznye, melynek le­vét édesítjük, később az alma, őszibarack és paradicsom (áttör­ve) sok vitamint tar­talmaznak, hasonlóan a sárgarépa is igen értékes, nyersen re­szelve. — Mindezeket fokozatosan kell ad­ni, vagyis először egy-két kanállal, majd mindinkább többet adhatunk. . Ha a nyári hóna­pokban kezdjük az elválasztást, akkor főzelékekbe mindig zöldet adjunk. Fon­tos vitaminokat tar­talmaz a káposzta, kelbimbó, kalarábé, zöldborsó, a sóska és •a spenót. Az utób­biak több székletet okoznak, de ez nem veszélyes. Elválaszta­ni lehet a nyári hó­napok alatt is, csak vigyázzunk arra, hogy a táplálék elkészítése nagyon tiszta körül­mények között tör­ténjen. Sokkal több gon­dot okoz a nyári hó­napok alatt a mes­terségesen táplált cse­csemők táplálása. — Ezeknek gyümölcsle­vet éppen úgy adha­tunk, mint az anya­tejeseknek, csak a tápszerek elkészíté­sére fordítsunk igen nagy gondot. Mindig friss tápszert adjunk. Ne adjunk gyerme­künknek játszó szo- pókat. Ne etessük csecsemőinket szopó­kával. Minden étel­féleséget kanállal adjunk. így sokkal jobban megóvhatjuk a fertőzéstől. Vagy ha már szopókával etetünk, minden ét­kezés után főzzük azt ki, és mindig friss vízbe tegyük és fed­jük le. A mestersége­sen táplált csecse­mőknél is 5 és fél hónapos korban kezdjük a főzeléket adni. Szintén úgy mint az anyatejesek­nek, mindent csak áttörve. A nyári hónapok alatt folytassunk kí­méletlen harcot a le­gyek ellen, annál is inkább, mivel ezek a legtöbb fertőzés okozói. Igen fontos, hogyha a csecsemő széklete híg és gya­kori, ne késlekedjünk orvoshoz menni. A csecsemő a hasme­néssel igen sok fo­lyadékot veszít és óráról-órára gyengül. Ma már igen hatha­tós gyógyszerünk: Threomycin, mely jó ellenszere a disen­téria bacillusnak. — Változatos táplálás­sal elérjük csecse­mőink jó fejlődését, higénikus kezeléssel megakadályozunk egy olyan betegséget, mely eddig legna­gyobb mértékben pusztította csecse­mőinket. J. L.rné csecsemőr és gyer­mekgondozó, Nyíregy­háza. ' Hasznos tudnivalók Hogyan tartja meg a karton ruha hosszú ideig a színét? A karton­anyagra általában az a panasz, hogy hamar kifakul. Ez ellen úgy védekezhetünk, ha a ruhát mo­sás után kiöblítjük és az öblítő víz után enyhe finom háztartási keményítőbe mártjuk. így az anyag megtartja eredeti tartósságát, il­letve keménységét és a keményí­tő megvédi a nap erős hatásától. Hogyan mossuk ki a szőnyeget? Először alaposan kiporoijuk. El­készítjük a mosáshoz való vi­zet. Veszünk egy liter szalmiák­szeszt, majd öntünk hozzá 4 (négy) liter hideg vizet. Ezzel a keverékkel kefével jól átdörzsöl­jük a szőnyeget. Ahol piszkosabb, ott kétszer is jól átkeféljük. Ami­kor a szőnyeg egyik felét átmos­tuk, akkor ugyanígy átmossuk a másik oldalát is. Általában, ami­kor a szőnyegeket kimossuk, el­vesztik keménységüket. Ezért nem mossa szívesen sok házi­asszony a szőnyeget. Megpuhulva bizony könnyen gyűrödik. Azért most azt a tanácsot adjuk, hogy az előbb leírt eljárás után ké­szítsünk gyenge enyves vizet és azzal öblítsük le, vagyis öntsük le a szőnyeget. Amikor megszá­rad, szép kemény lesz. Hogyan távolíthatjuk el a pe­nészt a pincéből, kamrából? A pincék, kamrák, amelyek nem szellőztethetők eléggé, erős pe­nészképződésnek vannak kitéve. Ezen kellemetlen vendégektől úgy szabadulhatunk meg, ha minden köbméterre egy kénrudat számítva, egy vascsészében fel­függesztve elégetjük. Ezzel az eljárással nem­csak a penészt távolítjuk el, ha­nem szárazzá is tehetjük a pin­cét, kamrát. melleknek, áttöeííkiieJi A hiú kislány (AMURVIDÉK1 NÉPMESE.) Élt egyszer az Amur-folyó part­ján egy szegény földműves, akit úgy hívtak, hogy La. A kislányá­nak Ajóga volt a neve. Minden­ki szerette, becézgette, mert na­gyon szép volt. Bizny nagyon el­bizakodott lett. Mindig a víz tük­rében nézegette magát. Még édes­anyjának sem akart segíteni, lus­ta lett, csak önmagát szerette. Édesanyja egyszer így szólt hozzá: — Eredj lányom, hozz nekem egy vödör vizet. — Hogyisne, még beleesem a folyóba — válaszolt Ajóga. — Hát kapaszkodj meg az egyik bokorban. — A bokor is eltörhet... — Kapaszkodj a legerőseb­bikbe! — Hogyisne, még megkarmolja a kezem ... Anyja csak fejét csóválta erre: — húzzál akkor kesztyűt lá­nyom. — A kesztyű is elszakad — fe­lelt Ajóga és a tükörben tovább nézegette magát. Meghallotta ezt a szomszédék kislánya és jó szívvel közbeszólt: — Hozok én vizet néni, — csak adja ide a vödröt — és már ment is és hozta a vizet. Ajóga édesanyja nemsokára le­pényt sütött. A lepény finom il­lata odacsalta Ajógát. Eleinte csak szimatolt, azután így szólt: — Édesanyám adj lepényt! — Nagyon forró, megégeted a kezed... — Kesztyűt húzok. — Most mostam ki a kesz­tyűd ... — Majd a napon megszűntöm. — Megrepedezik az ott és fel­töri a kezed. Minek ártanál a szépségednek vele, annak adok inkább lepényt, aki nem kíméli a kezét, s odaadta az első finom frissen sült lepényt a szomszéd kislánynak. Ajóga nagyon megharagudott, elszaladt a folyópartra és ott né­zegette magát a víz tükrében. — Odajött a szomszéd kislány és jó- szívüen kínálta neki a lepény fe­lét: — Vedd el no, nem sajnálom.. De Ajóga egyszerre előrenyuj­totta a nyakát, az pedig olyan hosszúra nyúlt, hogy nem is tud­ta többé visszahúzni. Azután el- fehéredett gőgjében, hadonászott a karjával, míg egyszercsak két fehér szárny lett a karja helyén. — Nem kell semmi, elmegyek világgá — kiáltotta és hirtelen a vízbe ugrott, mert libává válto­zott és csak azt hallotta a kis­lány utána: gá... gá... gá... Úszott a fehér liba és egyre csak azt mondogatta: De szép vagyok há... há ... há ... El is megyek világgá... gá... gá... gá... Úszott tovább, egészen a folyó végéig. Mindent elfelejtett már, csak a nevére emlékezett, amit mindig mondogatott: — A-JÖ-GA — gá... gá... gá... Ez történt a hiú és lusta le­ánnyal ott az Amur partján. így mesélik évről-évre az öregek a kicsinyeknek ... A klerikális reakció népünk felemelkedésének, boldogulásának ádáz ellensége A Közpqnti Vezetőség múlt év júniusi történelmi határozata óta eltelt idő alatt intézkedések egész sora történt annak érdeké­ben, hogy gazdaságpolitikánkban valóraváltsuk a Központi Veze­tőség határozatait. A párt és a kormány határozata nyomán to­vább mélyült népünk hazafiassá­ga, erősödött nemzetünk egy­sége, erős az ország, szilárdan megalapozott függetlensége. Szi­lárdabb lett a népi hatalom alap­ja, a munkás-paraszt szövetség. A párt és a kormány őszintén és nyíltan feltárta a hibákat, s kidolgozta pártunk és népi de­mokráciánk előtt álló feladatokat. E feladatok között az első: dol­gozó népünk anyagi jólétének és kulturális, színvonalának további szakadatlan, következetes növelé­se. A párt ' új gazdaságpoli­tikája megnövelte dolgozó né­pünk munkakedvét, ami azt mutatja, hogy dolgozó népünk egységesen és összekovácsoltan támogatja a szocializmus további építésére vonatkozó terveinket. — Ezzel párhuzamosan a kormány- programm megjelenése óta foko­zottan tapasztaltuk: Népünk min­den rendű-rangú ellenségei, köz­tük a klerikális reakció ügynökei, mint a történelem egész folya­mán, most is, újult erővel próbál­nak a dolgozó nép ügyének ártani. Népünk feketeköntösbe bujt, sötétlelkű ellenségei, éppúgy, mint a kulákok, „félreértették“ a szo­cialista törvényességet. Az tény, hogy a szocialista törvényesség szellemében az egyházak hivata­los papjai sem „törvényen kívüli1' emberek, az állampolgárokat megillető jogokkal élhetnek. A szocialista törvényesség ázonban kétoldalú: a jogok mellett köte­lességei is vannak minden egyes állampolgárnak. Az egyházak papjainak kötelességeit az állam és az egyház közötti megállapodás foglalta össze, amelyben a püspö­ki kar vállalta, hogy tiszteletben tartja törvényeinket, elősegíti és nem gátolja a termelőszövetkezeti mozgalmat és egyházi úton is el­járnak azokkal szemben, akik akadályozzák szocialista építésün­ket. Államunk magáévá tette a megegyezést, amelynek pontjait be is tartja, de joggal elvárja ál­lamunk és dolgozó népünk, hogy az egyházak papjai is a megegye­zést törvényként tiszteljék. A kle­rikális reakció ügynökei azonban a kormányprogramm megjelenése óta áthágják a megegyezést, lép- ten-nyomon folytatják népellenes mesterkedéseiket. Számos jelen­ség mutat erre, számos esemény hívja fel arra figyelmünket: le­gyünk éberek, az ellenség nem alszik. A klerikális reakció képviselői elsősorban a kormányprogramm népjólétet emelő intézkedései el­len próbálnak támadni, s eszközül felhasználják sötét terveik meg­valósítására a becsületes hívek hiszékenységét, vallásosságát. — Egyes helyeken a klérus ügynö­kei tiltott, engedélynélküli gyűj­téseket szerveztek, különböző val­lási köntösbe burkolt céljaikra. •— így harácsolt össze engedélynél­küli gyűjtésen mintegy 5.000 fo­rintot Németh Sándor orosi rk. lelkész. Gjyüjtőíveket szerkesztett, s az idősebb hiszékeny asszonyo­kat küldte házról házra gyűjteni. Ugyanezt teszi az aporligeti gk. pap, Mosolygó Sándor. Rakama- zon Darányi János rk. esperes a villany-pénzbeszedőt beszélte rá, hogy a villanydij befizetése köz­ben egyházi célokra is szedjen pénzt, akitől lehet. A jánkmajtisi rk. plébános, Korompay Alajos nemcsak saját községében, hanem szerte a környéken is kivetette hálóját a dolgozó emberek meg­takarított filléreire, forintjaira és már több, mint 30.000 forintot szedett össze. Jellemző, hogy ezek a gyűjtögetést szervező papok már ismeretesek régebbi népellenes tetteikről. — Darányi János rakamazi esperes, még mindig faluhosszat agitál a hazaáruló Mindszenti és Grősz mellett. Szemtelenül beszél arról a fiataloknak, hogy a tanácsházán kötött házasságok okmányai nem egyebek, mint marharédiák. De sokan emlékeznek még arra is. amikor az iskolák államosítása idején verekedést provokált a I községben. Korompay Alajos jánkmajtisi katolikus papnak kulák cimborái vannak, az egyházi képviselőtes­tület tagjainak nagyrésze még most is kulák, maga a pap sem viselkedik másképpen, mint a fa­lu hajdani kizsákmányolói, mint a kulákok. Saját szavaival mond­ta, hogy nem nézi semmibe azo­kat a papokat, akik kiállnak a béke védelme mellett, mert ezek „elfordultak istentől“. A kulákok termelőszövetkezet- ellenes mesterkedéseivel egyidő- ben, egyes egyházi személyek a termelőszövetkezetek ellen fordul­tak. Azok a papok, akik termelő­szövetkezetellenes izgatást folytat­nak, nemcsak a nép államának törvényei ellen cselekszenek, ha­nem saját papi esküjük ellen is vétkeznek. Ezért a törvényes fe- lelősségrevonás mellett az állam és a dolgozó nép joggal elvárja a felettes egyházi hatóságoktól is, hogy vonják őket felelősségre. A legszemérmetlenebb módon próbált a termelőszövetkezeti mozgalom ellen támadni Juhász Jenő piricsei, volt záhonyi refor­mátus lelkész, aki éppen a kor­mányprogramm nyomán kiadott amnesztia folytán szabadult ki a börtönből, ahol súlyos népellenes bűntette miatt ült. íme, a köz­mondás újra beigazolódott: „Ku­tyából nem lesz szalonna“. Juhász Jenőt május közepén felkereste Fülöp Ferenc piricsei lakos, ter­melőszövetkezeti tag, hogy újszü­lött kislányát bejelentse. Juhász ezt az alkalmat azonnal kihasz­nálta tszcs-ellenes agitációra. Va­lósággal nekitámadt Fülöp Fe­rencnek: „maga miért nem hagy­ta ott már a termelőszövetkeze­tet? Ha maga kilépett volna, ak­kor felbomlott volna az egész cso­port, — várjon csak, így is fel­bomlik, majd én megmutatom!“ Utána hosszú ideig beszélt, s pró­bálta rávenni a tsz. alapítótagját, Fülöp Ferencet, hogy adja be ki­lépési kérelmét. Fülöp Ferenc a legnagyobb felháborodással utasí­totta vissza a pap aljas mester­kedését, s a falu minden becsüle­tes termelőszövetkezeti tagja ne­vében kikérte ezt a szemtelen hangot. Juhász Jenő a szószéket is felhasználja arra, hogy a nép érdekei ellen agitáljon. Megté­vesztő módon a békéről beszél, majd pedig a falu becsületes bé­keharcosait rágalmazza, s a béke ellenségeit, a kulákokat veszi vé­delmébe. Legutóbb Somogyi Ist­ván kulák, volt főbíró érdekében tartott „szentbeszédet1*. Érthető ezekután, hogy nemcsak a ter­melőszövetkezeti tagok, hanem a falu minden becsületes dolgozója felháborodással ítéli el a pap mesterkedését. Járások és községek vezetői ne feledjék el, hogy a klerikális re­akció módszerei rendkívül változa­tosak, méltóak az alkalmazkodás és szemforgatás évezredes jezsuita hagyományaihoz. Éppen ezért fo­kozzák éberségüket, s leplezzék le népünk papi köntösbe öltözött, megátalkodott ellenségeit. MANKOV1CS JÓZSEF.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents