Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-13 / 139. szám
4 NÉPLAP 1954 JUNTOS 13, VASÄRNAP NEMZETKÖZI SZEMLE Genfben az utóbbi napokban szemmelláthatóan lelassult a tanácskozások üteme. A hidegháború folytatásában, a feszültség fenntartásában érdekelt körök mindenképpen húzni, akadályozni, s ha tudják, teljesen lehetetlenné akarják tenni a békés megegyezést. Elsősorban az amerikaiakat s a Bidault-ié\e francia politikusokat terheli a fő felelősség azért, hogy a genfi konferencia a jelentős eredmények ellenére még mindig nem érte el kitűzött célját: a koreai és az indokínai kérdés rendezését. Kissé könnyelmű vállalkozás lenne ebben a helyzetben, ha jósolgatni próbálnánk a konferencia végleges kimenetelét illetően; — Annyit azonban le lehet és le kell szögezni, hogy egy ilyen nagyszabású nemzetközi értekezlet sorsát nem az előrehaladásnak, vagy lelassulásnak hullámai és „A talajt vesztett Ez az utóbbi kérdés egy pillanatra elvezet Génitől és Párizs, Róma, London felé irányítja tekintetünket. A jelenlegi nemzetközi helyzet alapvető sajátossága nyilvánul meg ugyanis abban, hogy a szent atlanti birodalmat marcangoló ellentéteket ma már a felszínen sem lehet elcsitítani többé. Ha pedig egy pillanatra úgy tűnik, hogy Genfben nem olyan nyilvános és hangos a nyugatiak viszálya, mint a megelőző hetek során, akkor Londonban mutatkoznak meg a repedések. Ha Londonban épp szélcsend van, Párizsban és Rómában játszódnak le olyan események, amelyek a maguk meztelenségében mutatják meg az atlanti koalíció belső gyengeségét; Amikor az elmúlt hetekben a nyugateurópai sajtó tompítottabb hangon kezdett írni Anglia és az Egyesült Államok genfi ellentéteiről, egyszerre csak híre jött, hogy angol munkáspárti küldöttség utazik Kínába, majd nem sokkal ezután bejelentették, hogy rövidesen kínai kereskedelmi küldöttség érkezik Londonba. A csillapulni látszó szenvedélyek ismét fellángoltak, az amerikai sajtó újra tombolni kezdett. Ezt ismét néhánynapi látszólagos felszíni csend követte, úgylátszik azonban, csak azért, hogy a hét közepén kitört újabb francia kormányválság, a francia nemzet- gyűlés külügyi bizottságának állásfoglalása az „európai védelmi közösség“ ellen s végül az olasz- országi csaló választójogi törvény csúfos és látványos kudarca a apályai döntik el. A háború alatti és háborút követő nagy nemzetközi értekezletek krónikáiban lapozgatva, mindegyiknél megtaláljuk az eredményességnek és a látszólagos megtorpanásnak egymást váltó szakaszait. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nagy erők feszülnek a megegyezéssel szemben. Hogy ezeket az erőket hátrálásra lehet-e kényszeríteni, az változatlanul nagymértékben függ attól: a békés megegyezést áhító nemzetközi közvélemény mekkora erővel hallatja hangját, vagyis milyen erővel sorakozik fel a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság javaslatai mögé, a genfi konferencia sikere nagymértékben azon is múlik, hogy az érdekelt kapitalista országok néptömegei mekkora nyomást fejtenek ki kormányaikra a megegyezés érdekében. francia kormány“ maga teljességében mutassa meg, hogy valójában milyen erők is mozognak a mélyben. Lantéi és Bidault kormánya harmadízben' kényszerül már bizalmi szavazást kérni a genfi értekezlet megkezdése óta. A második bizalmi szavazáskor már csak két szavazat mentette meg az amerikai politikának ezeket a legbensőbb hívéit a bukástól. — Most azonban betelt a mérték. Mint a legújabb jelentések közük, a francia nemzétgyűlésben a szombati szavazás során 306 szavazattal 293 ellenében leszavazták a Laniel-kormányt. A „Liberation“ című francia haladó lap megírta a napokban, hogy Lantéi miniszterelnök biztosította a párizsi amerikai nagykövetet: Bidaultnak „szigorú utasítás« van arra, hogy. £e»riilyen körülmények között se járuljon hozzá az indokínai kérdés békés rendezéséhez“. Ugyanakkor köztudomású, hogy a Bidault—Laniel-féle politikusok azok, akik leghevesebben kardoskodnak az „európai védelmi közösség“ ratifikálása, vagyis az új agresszív német hadsereg felállítása mellett. Nos, az indokínai kérdés békés rendezését követelő, s a német felfegyverzést elutasító francia tömegek nyomása ezt a Bidault—Lanieí-téle csoportot megbuktatta, az „európai védelmi közösség“ kérdésében pedig politikailag és erkölcsileg súlyosan megtépázta. Dulles újabb aggodalmai A hivatalos francia politika csődje tehát semmiképp sem tagadható többé. A nemzeti érdekek elárulása miatt érzett felháborodás jóval túlterjed ma már Franciaországban a munkásság, a dolgozó nép milliós tömegein és a kispolgárság nagyrészét, de a burzsoázia egyes csoportjait is magával ragadta. Gasperi választótörvényének bukása bizonyítja, hogy Olaszországban ugyanez a helyzet. Ezek az események semmiképpen sem alkalmasak tehát arra, hogy megnyugtassák a hidegháborús stratégák felbolygatott idegéit. Ékesszólóan tanúskodik erről Dulles amerikai külügyminiszter csütörtök esti beszéde. — Franciaország és Olaszország még mindig nem ratifikálta az európai védelmi közösséget, — panaszkodott beszédében a „fogvicsorítás diplomáciájának“ ez a kitűnősége. „Európa hamarosan kifogy az időből az egység megteremtése terén“ — riadozött tovább, majd újra azzal fenyegetőzött, hogy „ha „Nyugat-Európa nem egyesül (vagyis nem járul hozzá Nyugat-Né- metország felfegyverzéséhez), akkor az Egyesült Államok politikáját talán, gyökeresen meg kell változtatni.“ Amióta az első repedések kezdtek mutatkozni az agresszív atlanti szövetség falain, időről időre felharsant Washingtonból ez a fenyegetés. És ime, Nyugat-Európa ma távolabb van egy ilyen amerikai ízű agresszív egyesüléstől, mint egy évvel ezelőtt. A legutóbbi franciaországi és Olaszországi események nem arra mutatnak, hogy Nyugat-Európa a dullesi „egyesülés“ irányában haladna. A francia nemzetgyűlés leszavazta a Laniel-kormányt Párizs. (MTI) Az „AFP” hírügynökség jelenti: Hivatalosan közölték, hogy a francia nemzetgyűlésben a szombati bizalmi szavazás során 306 szavazattal 293 ellenében leszavazták a Laniel-kormányt. fl francia kormány benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknek Párizs. (MTI) Az „AFP“ közli: Pierre July miniszterelnökségi államtitkár, aki a köztársasági elnöki palotából távozva felkereste André le Troquer-t, a nemzetgyűlés elnökét, bejelentette: „A kormány benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknek.“ * Mint az „AFP“ jelenti, a francia köztársasági elnök 48 órai gon- dólkodási időt kért, mielőtt elfogadná a kormány lemondását, amelyet Laniel felajánlott. Laniei miniszterelnök fivérének pénzügyi botrányai * Párizs. (MTI) Nagy feltűnést keltenek a francia közvéleményben azok a hírek, hogy a „függetlenek“ csoportja a francia köztársasági tanácsban eltanácsolta soraiból René Laniel-t, a miniszter- elnök fivérét. A csoport, hogy még nagyobb nyomatékot adjon döntésének — hangoztatják a francia lapjelentések — értésére adta René Lanielnek, hogy nyilvánosan is kizárja, amennyiben nem fogadja meg az adott „tanácsot“. A döntésre — egyes francia lapok értesülése szerint — az adott okot, hogy René Laniel egy va- gyonbukással kapcsolatban pénzügyi botrányba keveredett, ezenkívül pedig „befolyásával is üzérkedett“. Pusztító felhőszakadás a Mátrában A Magyar Távirati Iroda jelenti: Június 11-én, pénteken a délutáni órákban a Mátra-vidéken évtizedek óta nem tapasztalt méretű felhőszakadás volt. Rövid idő alatt olyan hatalmas mennyiségű víz zudult le, hogy Gyöngyös város alacsonyabban fekvő részeit és a környék több községét elöntötte. A víz magassága egyes helyeken csaknem másfél métert ért el. Az elöntött területeken haladéktalanul megkezdődtek a mentési munkálatok, amelyekben résztvettek a belügyminisztérium illetékes szervei, a honvédelmi minisztérium műszaki alakulatai, a tanács szervei. A mentési munkálatokat a hevesmegyei pártbizottság vezetői irányították. A hatósági szervek, valamint a lakosság áldozatos munkájával sikerült a közvetlenül veszélyeztetett területek lakosait biztonságba helyezni. Az árvíz következtében Gyöngyösön mintegy száz családiház megrongálódott és 8 régi építésű kisebb ház összedült. Egy kisgyermek kivételével — aki a vízbe- fúlt — a pusztító felhőszakadásnak emberáldozata nem volt. A vízár Gyöngyös után Nagy- rédét is elöntötte. Itt 30 ház dűlt össze és néhány órára víz alá került csaknem 200 ház. Emberéletben nem .esett kár. Nógrádmegyé- ben Kalló és Erdőtárcsa községekben a felhőszakadás következtében több ház megrongálódott. Emberéletben kór itt sem esett. Az átmenetileg hajléktalanná vált lakosok elhelyezésére minden intézkedés megtörtént. A minisztertanács 100.000 forintot bocsátott rendelkezésre: ebből az öszszegből gyorssegélyt kapnak azok, akiket károsodás ért. A kormány hathatós segítséget fog nyújtani a károsultaknak az összedült lakóházak felépítésénél és a megrongálódott házak helyreállításánál, Külpolitikai képes krónika Az amerikai imperialisták minden eszközt felhasználnak arra, hogy a népeket megfélemlítve, új háborút tudjanak kirobbantani. Amíg Genfben az ázsiai kérdésekről tárgyalnak, a washingtoni banditák továbbfolytatják nyugat-európai mesterkedéseiket. íme, egyik újabb bizonyítéka annak, hogy Nyugat-Németországban új támadó hadsereget állítanak fel s Nyugat-Németországot támadó, agresszív háborús bázissá építik ki — ebben az országban szárazföldre tették az amerikaiak az első atomlöveget. — Képünk egy atomágyu kirakását mutatja be. Bár az olasz kereszténydemokrata kormány mindent megtesz, hogy eltussolja azt a botrányos bűnügyet, amely érzékenyen érinti a felelős kormányvezetőket is — a tényeket mégsem lehet elhallgattatni. Újabb tanuk jelentkeztek, akik a Montagna-Ugyben vallomást kívánnak tenni. Montagna, egy üzérkedő olasz márki, aki botrányos orgiákat rendezett villájában és a számára kelle-* metlen tanukat eltétette láb alól. Az olasz külügyminiszter fia is ilyen gyilkosság gyanúja alatt áll. Montagna tízeiméiről Pavone rendörminiszter is tudott.) Ez a kép is bizonyítja, hogy milyen közeli kapcsolatban áll* nak egymással a kereszténydemokrata vezetők és az üzérkedő gyilkos banditák. Montagna márki egészségére üríti poharát Pa* vone rendőrminiszter felesége. Ehhez a képhez nem kell különösebb magyarázatot fűzni. Az egyik kép. a baloldali azt mutatja: hogyan érkezett Genfbe Dulles, a másik kép pedig azt: hogyan kellett távoznia az agresszorok fői szószólójának. A vietnami néphadsereg csapatai Hanoitól 120 kilométernyire délre elérték a tengerpartot (MTI) A londoni rádió szaigoni jelentésében beszámol arról, hogy a vietnami néphadsereg Dien Bien Phu felől keletre nyomult egyégei Hanoitól százhúsz kilométernyire délre elérték a Tonkini-öböl partjait. A jelentés hoz* záfúzi, hogy a néphadsereg több olyan támaszpontot visszafoglalt az előrenyomulás során, amely már régebben is birtokában volt.
