Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-08 / 134. szám
1954 JUNIUS 8, KEDD NÉPLAP A nyugatnémet ifjúság berlini kongresszusa Június 4-én a német ifjúság békéért, egységért és szabadságért küzdő kongresszusán folytatódtak a felszólalások. Felszólaltak a kongresszuson I,engyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária, Románia, Ausztria, Dánia és más országok ifjúsági küldöttségeinek vezetői és tagjai is. A német ifjúság kongresszusa egyhangúlag elfogadta a német ifjúsághoz intézett felhívást és a 'fiatal nemzedék alapvető jogairól szóló törvénytervezetet, amelyet majd az ideiglenes összné- mét kormány elé kell terjeszteni. Az ifjú nemzedék alapvető jogairól szóló törvénytervezet szerint az ifjúságnak egyehlíS-jogokkal részt kell vennie 'kk' "ország állami, gazdasági és kulturális építésében. Tilos és bü'liíottként büntetendő a francié'7 idegenlégióba való toborzás. A német ifjúsághoz intézett felhívásban többek között ez áll: „Az egész német ifjúság csak akkor lesz boldog, ha megszüntetik Németország kettéosztottsá- gát. Németország újraegyesülésének csak egy útja van — a németek közötti kölcsönös megértés és a tárgyalások útja.” * Árleszállítás a Mongol Népköztársaságban Ulan Bátorból jelentik, hogy a Mongol Népköztársaságban leszállították egyes élelmiszerek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árát, Az „Unen“ (Igazság) című mongol lap június 1-i száma közölte a minisztertanácsnak és a Mongol Népi Forradalmi párt Központi Bizottságának ezt a fontos határozatát. A genfi értekezleten résztvevő kínai és amerikai küldöttek előkészítő tárgyalásokat lolytattak A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államoknak a genfi értekezleten résztvevő küldöttei szombaton délelőtt előkészítő tárgyalást folytattak az Égyesült Államokban élő kínai, valamint a ,Kínában élő amerikai állampolgárok ügyéről. A tanácskozáson kínai részről Van Ping-Nan-Ko, Pai-nien és Huan Hsziang, amerikai részről Alexis Johnson és Edwin W. Martin vett részt. • A tárgyalófeleket H. Trevelyan, Nagy-Britannia megbízottja mutatta be egymásnak. A labdarúgó világbajnokság hírei A labdarúgó világbajnokságra nevezett jugoszláv válogatott játékosok Ljubljanában folytatják előkészületeiket, ugyanott, ahol 1952-ben a helsinki olimpiára készültek fel. A jugoszláv válogatott június 16-án — a világbajnokság megnyitásának napján — Franciaország ellen a legjobb összeállításban lép pályára. * Törökország 16-os csapattal vesz rését a világbajnokságon, Az együttes jelenleg az Istanbultól mintegy 50 km-re délre fekvő Yalovában tartózkodik. Török labdarúgó szakkörök nem fűznek nagy reményt válogatott együttesük világbajnoki szerepléséhez, s mindezt a felkészülési hiányosságra alapozzák. A török válogatott június 15-én utazik el Ankarából, s június 17-én játssza Bernben Nyugat- Németország ellen első világbajnoki mérkőzésétj Az indiai kormánykörök és az indiai közvélemény az utóbbi időben energikusan tiltakozik a l>él- Afrikában élő hinduk megkülönböztetése ellen. Ez a megkülönböztetés a legféktelenebb méreteket ölti. A fajelmélet délafrikai „tudósainak” állítása szerint India a Délafrikai Unió „belügyeibc avatkozik be", akkor, amikor a hindu lakosság jogait védelmezi. Ezek a kijelentések arra a számításra alapullak, hogy a világ közvéleménye nem ismeri az eseményeket. A Délafrikai Unió kormányának komoly nemzetközi kötelezettségei vannak a hindu lakossággal szemben. A Dél-Aírikaban élő hindu emigránsok jogi helyzetét megfelelő zcrzödések szabályozták, így pt.uául az 1860-as angolhindu szerződés a natali állampolgárokkal egyenlő jogokat biztosit a kivándorlóknak, (a hindu emigránsok első hulláma Natalba áradt). A Délafrikai Unió és India kormánya 1927-ben szerződést kötött, amelyet 1932-ben meg is erősítettek, s ez a szerződés tervbe vette a hindu lakosság egy részének hazatelepitését, azonkívül a Delafrikai Unió területén visszamaradó hinduknak a lakosság többi részével egyforma jogokat biztosított, módot nyújtott az asszimilációra. Ennek ellenére Maian úr tagadja, hogy az indiai politikusoknak joguk volna fellépni a faji gyűlölet elnyomásában szenvedő hinduk védelmében. Minapi parlamenti beszédében Nehru miniszterelnököt azzal vádolta meg, hogy a „fehér ember ellensége”! De Indiában és Dél-Afriká- ban joggal teszik fel a kérdést: valójában ki is az „ember ellensége?” Dzsavaharlal Nchru, aki ellenzi a faji megkülönböztetést, vagy pedig Daniel Francois Maian, aki a faji megkülönböztetés hirdetője és híve? Ho elnöknél a dzsungelben Wojciech Zukrowski, állami-díjas lengyel író és Alekszander Kobzdej festönuivési nemrég két hónapot töltött a szabad Vietnamban. Több mint háromeaer kilométer« utat tettek meg. bejárták a felszabadított országra, székét. Jártak a dienbienphui fronton. Az alábbiakban — Bába Mihály fordításában — részleteket közlünk Zukrowski ütinaplOJábOI. A dzsungelt fehér köd szőtte át, három lépésnyire sem látni, de legalább nem esik. Az égboltról szivárvány-körben világít a vörös nap. Az ösvény kicsit felszáradt, gyorsan megyünk. Előttünk a pálmával benőtt meredek. Nehezen lélegzünk, olyan ez a köd, mint a vatta. A megbeszélt találkozóra sietünk. Tizenegy órakor Ho Si Minhnél, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökénél kell lennünk. Nem messze a ködben valaki, vagy valami ágakat tördel, roppannak az összezúzott bambuszok. Távolabb legázolt cserjék árulják el a menekülők nyomait. — Elefántok, — nyugtat meg a tolmács, — A közelben legelnek... Házi elefántok. Nem veszélyesek, de jobb, ha nem ingereljük őket... Megesküszünk magunkban, hogy közülünk senki sem fog velük bizalmaskodni. Libasorban megyünk: a tolmács, Praszek őrnagy, Kobzdej, néhány lépésnyire mögöttük kapaszkodom én a vietnami tiszttel. Zúgást hallunk, remeg a fa, hajladoznak az ágak, aztán hirtelen mély csend zuhan ránk. — Balra nézz! — súgja Ölek, — kár, hogy ilyen köd van .. j Ez lenne aztán a felvétel! — Továbbmenni, továbbmenni! — figyelmeztet a tiszt. Kicsit fentebb, a bambuszvesz- szők között ugyanis egy elefánt áll mozdulatlanul. Szürke szeme éberen les ránk, ormányával félrehajtja a gallyat, hogy jobban lásson. Szélesen elálló füleinek hegye könnyedén hullámzik. Mértékletesén lélegzik, mert orrmá- nya végéből egyenletes, kettős páracsík lövel. Az elefánt az állatkertben kellemes benyomást kelt; itt azonban, a letördelt fák között, a felszálló párával körülvéve rettenetes. Se kerítés, se árok: tudoimjjogy házi, mégis riadtan tekinlSéíek magam mögé, mert hátha közelebbről meg akar velem ismerkedni... Gyors léptekkel megyünk tovább. Egy pillanat múlva megkönnyebbülve halljuk, hogy tovább mór-' zsolja a gallyakat és marékszám tépi a leveleket. Az erdő nemsokára megritkul, néhány kunyhót látunk, az egyikben az elnök lakik. Messziről megismerem őt, könnyű léptekkel siet az ösvényen felénk. Magas homlok, keskeny, aszkétikus arc, őszülő, ritkás szakáll és jóságos mosoly. Nyaka kockás sállal körültekerve, barna kabát, felgyűrt nadrág van rajta s a lábán szandál, ugyanolyan, amilyeneket a katonák viselnek, aütókerék- köpeny darabokból. Megkap minket egyszerű, szívélyes közvetlensége. Á kurfhó felé vezet. — Nézzék meg az én elnöki „palotámat“ — gúnyolódik barátságosan, — hasonlót nem igen látnak az életükben... A világon egyetlen elnök sem dicsekedhet ilyen lakosztállyal! Négy bambuszcölöp, fölötte Zsindelytetős tornác, — ez, amit látunk. — Itt van az én két asztalom, — világosít fel az elnök, — az egyikre teszem a postát, a rádióközleményeket, jelentéseket, elintézendő ügyeket, a másiknál dolgozom ... írógépem öreg, derék jószág. A tűznek azonban mindig égnie kell, hogy be ne rozsdásodjék ... Vigyázzanak a székem mögötti gödörre. Ez a menekékhe- lyem. ha hirtelen leszakadna vaa * .. DERŰS PERCEK Ebben a rovatban egy-egy ellesett vidám percről tudósítjuk az olvasót. E vidám percek népünk örömteli életének virágai. A díszbe öltözött tanteremben virágillat. Onnan áradt az asztalról, a jázmin-, bazsarózsacsokrok tarka halmazából. Az ünnepelt és ünneplő harvxinchat nagyecsedi pedagógus között ott ültek a pártszervezet vezetői, a tanács dolgozói, az MNDSz., a szülői munkaközösség képviselői. Tizenegy múlt pár perccel, s a kitárt ablakokon, mint fénylő arany- özön, omlott be a júniusi napsugár. A jutalmak kiosztására került a sor. Danes Lajos kiváló népművelési munkájáért kapott jutalmat. Aztán a Lintényi Lajos, Jobbágy Ferencné, Korompay Ágnes, Kövendi Lajcsiié nevei után a Szitha Margitét mondta a tanácselnök. — Oh! Jaj, jól hallottam? Az én nevemet mondta a tanácselnök. — Az idős, hatvanhároméves tanítónő, a negyvenhároméves pedagógiai munkássága alatt megannyi ember- palánta hűséges kertészének arca egy pillanat alatt lett piros, aztán még pirosabb, amikor reánéztek a tekintetek és felcsattant a taps. Felállt ő is, mint a többi jutalmazottak tették, s az asztalhoz ment. Szitha Margit maga is érezte, hogy kissé túl gyorsan fogott kezet az elnökkel, hogy utána ő is mondjon pár szót, mint a többiek tették. Csakhát, jaj, nem tudja kimondani azt az első szót, ami után a többit oly könnyű volna utánamondani. És ez nagyon is rossz így. Kellemetlen. Igaz, megint feldübörgött a taps, dehát nem úgy van az. Mert el kellene mondani mindent, mint egy vallomást, hogy a fel- szabadulás előtt végezhetett ő akármilyen jó munkát, soha, de soha nem kapott érte még egy igazi jó szót sem. És most, hatvanhároméves korában ... Amikor visszament előbbi helyére, szeme csillogott a könnytől. Meghatottan ölelte át Szilágyi Erzsébetet, „A közoktatás kiváló dolgozóját" és mintegy bocsánatkérően mondotta, súgta a fülébe: Oh, Erzsi, Erzsikém, az örömtől, a boldogságtól nem tudtam én szólni. A nap, mintha megörökítette volna ezt a kedves, derűs percet, integetve surrant egy hosszú, csipkésszélü felhő mögé. — Ab. — VESSÜK ÖSSZE G Soovjeí köztársaságok így cJozíeÁ. eug a- t&pdabsía. orsio$a&al; laaasggi r ves.g» 11 r swnné ' lamelyik szúette, korhadt fa. Elleneztem, de erővel kiásták és most be kell ugranom, ha úgy adódik, mert máskülönben nevetségessé tenném fáradozásaikat;:. — Kérem, jöjjenek fel, de ha talán valamelyikük meg akarja tekinteni az óvóhelyet is, akkor hozzanak magukkal égő ágakat, mert ott sötét van .; -. Csak a hálószobába ne jöjjenek be egyszerre, mert nem számítottak az önök súlyára is..: Ho elnök hibátlanul beszél franciául, szeme fiatalosan csillog, s kifejezetten elégedett volt, hogy meglepett minket spártai egyszerűségű házatájával. — Tudni akarják, hogy mit csinálok naponta? Felkelek, mikor kakasaim kukorékolnak, tehát hajnalkor ... Torna, reggeli, aztán munka, munka ..; Olvasok, jegyzek, cikket írok. Ha hiányzik a megfelelő szó, felállók, megpiszkálom a tüzet és a gondolat már meg is van . i; Nem vagyok itt magányban, sokan meglátogatnak, nem feledkeznek meg rólam ... Hat éve élek ilyen körülmények között és valahogy az egészségemnek is szolgál. Negyven kilométert még könnyedén megteszek gyalog egyhuzamban... Megszerettem ezt a helyet, itt valóban szép. Most, hogy a napfényben csillogtak a csöppekkel .teleszórt füvek, a levelek és a magas pálmák melég kékséget legyeztek, ezt el is lehet hinni. De tartós esőben, zuhogó, hetekig tartó záporokban ez a falnélküli ház nem sok védelmet adhat... Nem, nem bírnék itt lakni. Megértem a katonák hősiességét, a rövid ideig tartó fellángolást, amely elfelejteti a fájdalmat, félelmet, halált, de éz a tartós őrség, ez a teljes lemondás — itt a dzsungel mélyén, a legnehezebb körülmények között végzett munka, különösen mély tiszteletet ébresztett bennünk: 0 tudatosan lemondott magánéletéről, népe példaképe lett, a harc egyik jelképévé nőtt. — Nem vagyok kivétel: — hárította el csodálatunkat, — nálunk ezrek élnek így;;» Nekem talán még könnyebb. Nincs feleségem, nincsenek gyermekeim::: A lejtőn dolgozó katonákra nézett, aztán tekintete továbbsik- lőtt, a völgybe, ahol a fatörzsek között áttükröződött a rizsföldek vize. — Az én családom a nép. Nagyon szeretem. Eddig is népemet szolgáltam és életem végéig, továbbra is szolgálni akarom .:i Ezt a vallomást egyszerűen, pátosz nélkül mondta, mintha fontos, de világos ügyről beszélne; — ök is szeretik önt, elnök elvtárs — suttogtam; — Igen, — ismeri el, — bíznak' bennem. Én soha nem parancsolok, csak kérem őket. És ők azt mondják — „Ho Si Minh parancsa.“ Pedig én csak egy ember vagyok azok közül, akik azt akarják, hogy a nép jobban, könnyebben éljen:: i Nekünk nehéz kiegyezni a hosszú ideig tartó háború gondolatával. Nagyon szeretnék fegyverek helyett könyvet adni a fiainknak, előadótermekbe, gyárakba, igazi téglafalas házakba vezetni őket:::
