Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

1954 JUSTUS 1, KEDD NÉPLAP 9 A Dolgozók Pártja SÍI. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) lataink . azonban azt mutatják, hogy az ellenség elleni harcban pártszervezeteinkben vannak eredmények, e téren kádereink Bokát fejlődtek. Pártszervezeteink munkája az éberség terén is ja­vult. A kártékony, romboló, vagy kimondottan ellenséges tevékeny­séget sok esetben egyes pártfunk­cionáriusaink ismerték fel és lep­lezték le. . Hosszan lehetne sorolni olyan eseteket, amikor a kártevő ellen­séges tevékenységre egyszerű párttagok, vagy pártonkívüli dol­gozók bejelentései hívják fel a fi­gyelmet. A dolgozók levelei, beje­lentései e téren is felbecsülhetet­len segítséget nyújtanak a szocia­lizmus építése folyamán az ellen­ség elleni harcban. Végül elvtársak, beszélnem kell még arról, hogy a beszámolási időben hogyan javult a párttagok­tól és pártonkívüliektől érkező bejelentésekkel, levelekkel és pa­naszokkal való foglalkozás a párt- bizottságoknál; A központi és helyi pártszerve­zetek a párttagoktól és pártonkí­vüli dolgozóktól a legkülönbözőbb kérdésekben — éspedig nemcsak személyi, vagy párt, hanem gaz­dasági-politikai jellegű kérdések­ben hozzájuk érkező levelekkel, bejelentésekkel és panaszokkal az utóbbi időben jóval nagyobb fi­gyelemmel foglalkoznak. . Meg kell említenem, elvtársak, hogy a sok becsületes bejelentő mellett vannak rágalmazók is. Még mindig előfordul, hogy be­csületes, jól dolgozó, harcos párt­tagjainkat. párt- és állami funk­cionáriusokat egyesek különböző rágalmakkal, hamis vádakkal akarnak lejáratni. Az ilyen embe­rek célja hazugságaikkal zavart kelteni és egyes elvtársakat tönk­retenni. Beszélnem kell ezekről az em­berekről, mert ők a bírálat leple alatt valótlan vádakat eszelnek ki, nem a való tényekről írnak, hanem mindenféle hazugságokról, zagyva pletykákról és alaptalan vádaskodásokról. Ezek a rágalma­zók nyilván úgy gondolják, hogy rágalmaik olyanok, mint a ko­rom, ha le is mossák a becsületes emberről, valami csak ragad rajta. Például a munkások 1945-ben az egyik nyomdából kidobtak egy nyilas munkavezetőt. Ez a fasisz­ta bitang évekig üldözte a dolgo­zók soraiból kiemelt kádereket hazug rágalmakkal. Rendszerint azt írta, hogy az illető munkás nyilas volt, fűszerezve egyéb ha­zugságokkal. Minden ilyen rágal­mazó levelet három helyre kül­dött meg: a pártközpontba, annak a minisztériumnak a személyzeti osztályára, ahol az illető káder dolgozott, és az államvédelmi ha­tóságnak. A mi megvizsgált ese­tünkben, ahol ezt a bitangot le­lepleztük, ezt a hazugságokon ala­puló bejelentést egyik helyen sem vizsgálták meg, hanem azt tény­nek fogadták el és megindították az eljárást a rendes, becsületes dolgozók ellen. Mindegyik helyen a másik fórumra hivatkoztak, a személyzeti osztály a pártközpont­ra, hogy onnét is ezt a véleményt kapta — a pártközpont a rendőr- hatóságra, ahol szintén ott feküdt a bejelentő hazugsága, hogy ott is úgy tudják, hogy ez a káder fasiszta volt. Ezzel a rágalmazó­val személyesen is megismerked­tünk, mert átadtuk a bíróságnak, ahol elnyerte méltó büntetését. (Taps.) Még csak nem is tagadta, hogy sorozatosan hazugságokat írt. „Én haragszom magukra, — és eddig még senki sem kérdezte meg tőlem, hogy az igazat írom-e?“ Elvtársak! Semmiféle vélemény vagy információ nem mentesít­heti a pártfunkcionáriust, a hiva­talvezetőt, vagy a személyzeti osztályvezetőt attól, hogy neki magának is legyen véleménye, hogy ő a maga részéről is meg­vizsgálja a saját emberére vonat­kozó bejelentéseket. És ha az ő véleménye, az ő vizsgálata mást mutat ki, mint a neki küldözge­tett papír, hát harcoljon kemé­nyen a maga igazáért! Ilyen ese­tek történnek ott, ahol papírszagú a munka, ahol nem vizsgálják meg a bejelentéseket, ahol az em­bert nem nézik, munkatársait meg sem kérdezik, hanem a ha­zug papírok alapján döntenek a sorsa felett. Ilyen esetek történ­nek, ahol ellenőrzés nélkül a ká­derjellemzésekbe írják bele az ilyen hazugságokat és így a rágal­mazó koholt vádjaiból szigorúan titkos dokumentum lesz, amit most már páncélszekrényben őriz­nek. Minden rágalmazó titkos ál­ma, hogy kitalált hazugsága va­lamilyen hatóság levélpapírjára kerüljön, s mint ilyen, a hatóság tekintélyével alátámasztva megin­duljon a halhatatlanság útján és elkísérje a megrágalmazott kádert egész életén át. Meg kell monda­nom, _ hogy jónéhány rágalmazó­nak sikerült ez az álom és hazug­ságaikat, rágalmaikat a személy­zeti osztályvezetők munkatársai berakták dossziéjukba, mint. szi­gorúan titkos anyagot. Az ilyen rossz papírmunka nyomán t sok rendes, becsületes embert ért meg nem érdemelt sérelem. A Központi Ellenőrző Bizottság vizsgálata 53 esetben állapította meg, hogy hazug rágalmakkal vádoltak egyes párt- és állami vezető funkcionáriusokat. Sajná­lattal kell megállapítani, hogy több helyen anélkül, hogy meg­vizsgálták volna, hitelt adtak a rágalmaknak és érdemtelenül ré­szesítettek hátrányban rendes elvtársakat. Például Wilheim Béláné, a Duc- los Bányagépgyár munkásnője több éven át küldözgette külön­böző hivatalokhoz és a sajtóhoz a gyár igazgatója elleni bejelen­téseit. A bejelentések zömében rá­galmazó és a becsületsértést is magábafoglaló írások voltak. Hát­terükben az állt, hogy a gyár igazgatója nem volt hajlandó Wil­heim Bélánét az általa kívánt helyre előléptetni, mert nem tar­totta arra alkalmasnak. Wilheim Bélánét számos he­lyen hallgatták meg. Tömegével írt bejelentéseit sok helyen hóna­pokon át vizsgálták. A gyár igaz­gatóját becsmérlő kijelentéseiért egyes helyeken még meg is di­csérték. De azt nem nézték meg, hogy mögötte egy kispolgári, te­hetségtelen, törtető egyén ellen­szenve áll. Wilheimné egész nap gyűjtö­gette a Duclos-gyárban az adato­kat, — szinte ez volt a munkája. És ha látott, vagy hallott valamit, amit az első munkavezető fél óra alatt rendbehozhatott volna, meg­írta az ország tíz különböző hiva­talának. Az ilyen emberek nagy károkat okoznak, mert egyrészt büntetle­nül rágalmaznak rendes, köztisz­teletben álló vezetőket, másrészt, a központi szerveket zaklatják olyan ügyekben, amiben egy mfi- helyrészlegvezető azonnal és ered­ményesen intézkedhet. ^ A,, Az ilyen rágalmazók nocsak azoknak ártanak, akiket rágalma­zásaik céltábláiul választottak, ártalmasak azért is, mert párt- szervezeteink figyelmét elvonják a tényleges, meglévő fogyatékos­ságok feltárásától és kiküszöbö­lésétől. Pártunk előtt álló feladatok si­keres megoldása sok erőt ós>ener- giát követel. Az eredmények nem maguktól jönnek, azokat szívós harcban kell kivívnunk, legyőzve az utunkon tornyosuló akadályo­kat és nehézségeket és az ellenség minden bomlasztó kísérletét. A Központi Ellenőrző Bizottság munkájának politikai színvonalát is tovább kell javítani. Gyorsab­ban és szigorúbban kell fellépni azok ellen, akik eltérnek a párt­ós kormányhatározatokban elfo­gadott irányvonaltól, mindazok ellen, akik vétenek a pártélet leg­több törvénye, a Szervezeti Sza­bályzat ellen, Kérem, a tisztelt Pártkongresz- szust, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság munkájáról tett beszá­molómat fogadja el. (Nagy taps.) Szalai Béla elvtárs elnök: Ja­vaslom a kongresszusnak, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság be­Ezután Olt Károly elvtárs, a Fe^ebbviteli Bizottság elnöke is­mertette a bizottság jelentését. Tisztelt Pártkongresszus! A kongresszushoz a II. kong­resszus óta a Magyar Dolgozók Pártjából kizárt, volt párttagok­tól 607 fellebbezés érkezett. A kongresszus által kiküldött Fellebbviteli Bizottság a fellebbe­zéseket megvizsgálta és egyhan­gúlag kialakított javaslatait a kö­vetkezőben terjeszti a pártkong­resszus elé: 1. A Fellebbviteli Bizottság ja­vasolja a pártkongresszusnak: Balajti József kohómunkás, Er­dőst Ferenc tanító, Esik Sándor számolóját vegye tudomásul és fogadja el a következő határoza­tot: „A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa jóváhagyja Kiss Ká­roly elvtársnak, a KEB. elnöké­nek, a Központi Ellenőrző Bizott­termelőszövetkezeti tag, Maglódi László bányász, Piros Sándor termelőszövetkezeti brigádvezető, Pesti László műszaki tisztviselő, Szügyi Sándor faipari munkás, Zöldi Lukács agronómus, Hegedűs Magda közgazdász, Nemes Júlia tisztviselő, Somfai István orvos, Gergely Dénes vasöntő, Pintér István tanító és Kókai Kálmán állami gazdasági brigádvezetőnek a pártba való visszavételét. 2. A visszavételre javasoltakon kívül a Fellebbviteli Bizottság ja­vasolja, hogy az általa kiválasz­tott és a kongresszus elnökségé­nek lista szerint átadott 40 felleb­bező visszavételi kérelmét továb­ság tevékenységéről szóló beszól mólóját.“ A Központi Ellenőrző Bizottság jelentésével kapcsolatos határo­zati javaslatot a kongresszus egy­hangúlag elfogadta. bi megvizsgálásra a kongresszus a megválasztandó Központi Veze­tőségnek adja át azzal a felhatal­mazással, hogy a fellebbezések ügyében dönthessen. 3. Végül javasolja a Fellebbvi­teli Bizottság, hogy a kongresszus az összes többi fellebbezést uta­sítsa el. A kongresszus a Fellebbviteli Bizottság javaslatait egyhangúlag elfogadta. A kongresszus ezután rátért a napirend IV. pontjára: „A Ma­gyar Dolgozók Pártja Szervezeti Szabályzatának módosítására.“' —1 Előadó: Ács Lajos elvtárs. A Magyar Dolgosók Pártja Sserveseti Ssabálysalának módosítása Acs Lajos elvtárs beszéde A Központi Vezetőségnek a pártkongresszus elé terjesztett beszámolója gondosan, behatóan elemezte azt a nagy változást, hatalmas fejlődést, amely az or­szág, a nép, a párt életében a fel- szabadulás, s a legutóbbi kong­resszus óta bekövetkezett. E változás, fejlődés az ország társadalmi életében, a pártban, a párt munkájában, munkastílusá­ban indokolttá teszi, hogy a párt- kongresszus lényeges módosításo­kat hajtson végre pártunk szerve­zeti szabályzatában. A párt meghatározásáról felismerte, hogy egyetlen párt harcolt következetesen érdekei­ért: a kommunisták pártja, a Ma­gyar Dolgozók Pártja. A dolgozó parasztság elfordult azoktól a pártoktól, amelyek évtizedeken át visszaéltek bizalmával, félrevezet­ték őt. Pártunk helyes politikája napról napra fokozza a dolgozó parasztság bizalmát a párt iránt. A dolgozó parasztság hisz pár­tunknak, elfogadja vezetését. Ez vitathatatlan történelmi tény! Az értelmiség életében is nagy változások következtek be. A régi értelmiség fejlődött, s jórésze át­alakult, megismerte és egyre in­kább magáévá teszi a szocialista eszméket. A régi értelmiség kép­viselői közül sok kommunistává vált az utóbbi években. Ezt a fej­lődést semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezen­kívül az értelmiség körében egy­re nagyobb szerephez jut az új értelmiség, a munkások, parasz­tok, értelmiségiek fiaiból lett új értelmiségi generáció, amelyet már a párt nevelt, az új iskola nevelt. Az életben a régi és az új értelmiség egyre jobban össze­forr. Ez új jelenség társadalmunk életében. A szervezeti szabályzat­ban a párt meghatározásakor ezt az új jelenséget figyelembe kell venni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy hazánk átmeneti úton van a kapitalizmusból a szocializmus­ba, hogy a szocializmus alapjait hazánkban még nem raktuk le. Hazánkban még megvan a kulák- ság, a falusi burzsoázia. Jóllehet a városban a kizsákmányolás lé­nyegében megszűnt, a volt kizsák­mányolok befolyása még nem szűnt meg teljesen a társadalom A módosított szervezeti szabály­zat pártunk új meghatározását adja: „A Magyar Dolgozók Pártja a munkásosztály, a dolgozó nép pártja. Egyesíti soraiban a ma­gyar nép leghaladóbb erőit; a munkásosztály, a dolgozó paraszt­ság és az értelmiség legjobbjait. A párt önkéntes harci szövetség; tevékenységét Marx—Engels—Le­nin—Sztálin tanítása vezérli.“ Pártunk meghatározásának elvi jelentőségű módosítását indokolt­tá tette a társadalmunk életében bekövetkezett hatalmas változás: az utóbbi években szilárddá ko- vácsolódott a párt vezetése alatt a munkásosztály egysége. Napról napra erősödik államunk alapja, a munkásság, s a dolgozó pa­rasztság megbonthatatlan szövet­sége. Ma már sziklaszilárd ala­pokon nyugszik tehát hazánkban a dolgozó parasztsággal szövetsé­ges munkásosztály hatalma. Ezért joggal állíthatjuk, hogy a társa­dalmunk életében bekövetkezett gyökeres változások eredménye­ként kifejlődőben van népünk erkölcsi-politikai egysége, köze­lebb került egymáshoz a munkás- osztály, a dolgozó parasztság, s az értelmiség. Ezt kifejezi pártunk módosított szervezeti szabályzata is. A szervezeti szabályzatban a párt meghatározásáról szóló rész félreérthetetlenül világossá teszi, hogy a szocializmusért folytatott nagy harcot a munkásosztály ve­zeti, hogy a nemzet vezető osztá­lya a munkásosztály, melynek ér­dekei egybeesnek az egész nép, az egész nemzet érdekeivel. Ennek megfelelően a párt mindenekelőtt a munkásosztály pártja. A felszabadulás előtti évtizedek s a felszabadulás óta eltelt idő az egész nép számára kézzelfogha­tóan igazolta, hogy a párt veze­tése alatt a munkásosztály szállt síkra legkövetkezetesebben a ma­gyar nép érdekeiért. A munkás- osztály hősi harcokban szerezte meg az egész nép, az egész nem­zet bizalmát; népünk ma elismert vezetőjének tekinti a magyar munkásosztályt, s pártját, a Ma­gyar Dolgozók Pártját. (Taps.) Fejlődött, változott az elmúlt években a dolgozó parasztság is. Dolgozó parasztságunkban kifej­lődött az odaadás, a ragaszkodás a párt iránt. A dolgozó parasztság egyes rétegeire. Ebből következik, hogy államunkban pártunknak, dolgozó népünknek szakadatlan,• éles osztályharcot kell vívnia mind a meglévő kizsákmányolás, mind pedig a kizsákmányolok ma- radványai és befolyásuk ellen fa­lun és városban egyaránt. A párt meghatározása azt az új elemet is magábafoglalja, hogy a párt önkéntes harci szövetség, a párt, a dolgozó nép vezére, a munkásosztály, a dolgozó nép harci szövetsége, élcsapata: szer-1 vezi, vezeti, irányítja az egész nép küzdelmét a szocializmus fel­építéséért. Magába tömöríti, felve­szi soraiba a munkásosztály, a dolgozó nép legjobb, legharcoJ sabb, legáldozatkészebb elemeit] Felismerve a párt történelmi sze-1 repét, a dolgozók legjobbjai ön-! ként lépnek a pártba, a nép leg-! fontosabb harci szervezetébe. Ez-1 zel kifejezik azt a kívánságukat,) hogy az élcsapat tagjaiként kíván­nak harcolni, küzdeni a népért; e' harcot önként, szabad elhatározás sukból vállalják. A szocializmus kivívásáért folytatott eredményes harc érdekében a párttagok ön­ként, szabad elhatározásukból alá­vetik magukat a párt vasfegyel­mének, a párt törvényeinek, a szervezeti szabályzat előírásainak; A párt erejének, fegyelmének, harckészségének éppen az az alapja, hogy a párttagok önként, öntudatosan, a maguk akaratából, elhatározásukból lépnek a párt­ba, harcolnak a párt céljaiért, vál- lalják a párt fegyelmét, a hűséget a párt, a nép ügyéhez. A párt irányelveinek, a szer­vezeti szabályzat előírásainak ér­vényesítéséért, a szocializmus tel­jes győzelmének biztosításáért ví­vott küzdelem — mindez harci szövetségbe tömöríti pártunk tag­jait. A szocializmus felépítésének közös célja, az e célért folytatott harcban kikovácsolódott közös egységes akarat és a kommunista öntudaton felépülő vasfegyelem olyan szövetségessé fejleszti a pár­tot. amely alkalmassá teszi, hogy valóban a munkásosztály, egész dolgozó népünk élcsapata és a társadalom vezető és irányító ereje legyen. (Taps.) A párt egységéről A párt meghatározása leszögezi, hogy a pártot Marx—Engels—Le­nin—Sztálin tanítása vezérli. Ez az ideológiai, politikai, szervezeti egység alapja, s az egyöntetű cse­lekvés biztosítéka. A párt egysé­géről szóló részek lényegében vál­tozatlanul, a régi szervezeti sza­bályzat szövegezése szerint meg­maradtak az új szervezeti sza­bályzatban. Változás annyiban történt, hogy a párttagok köteles-1 ségei között a pártegység fölötti őrködést, az új szervezeti szabály­zat az első helyre teszi, ezzel . is kihangsúlyozva e kérdés nagy fontosságát. A párt ideológiai, po­litikai, szervezeti egységének mér­hetetlen nagy a jelentősége: ez az alapja a munkásosztály, a dolgo­zó nép minden győzelmének, fel­tétele a szocializmus sikeres fel­építésének, ez a biztosítéka an- (Folytatds a olddUmJ A Fellebbviteli Bizottság jelentése

Next

/
Thumbnails
Contents