Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-30 / 153. szám

NÉPLAP 1954 JUNIUS 30, SZERDA NYÍRI KRÓNIKA Autóbuszon 3 A nyírbátori Vörös Csillag versenyre hívta a nyírgyulaji Petőfi termelőszövetkezetet a nyári munkák idejére A nyírbátori Vörös Csillag régebben is a jóhírű szö­vetkezetek sorába tartozott. — Jó hírnevét főleg azzal ala­pozta meg, hogy a tagsága nagy szorgalommal igyekezett a közös vagyont és a részesedést növelni. Az idén még jobban in­dult a munka, mint tavaly. Már a szántást-vetést is idejében és jó minőségben elvégezték. De nemcsak a szántóföldi növényter­mesztésben, hanem a szőlőben, kertészetben, gyümölcsösben és az állattenyésztésben is serényen folynak a munkák, már a gaz­dasági év kezdete óta. Megvan tehát az alapja, hogy olyan jöve­delemre számít a tagság, mint még soha a szövetkezet fennállá­sa óta. A most következő nyári mun­kák idején háromszorosan meleg napok következnek a Vörös Csil­lag tagjaira. Tudvalévő, hogy jú­lius-augusztus a legforróbb hó­napok a szó szoros értelmében is, amellett a legsürgősebb, legfá­radságosabb munka időszaka ez. Az igaz, hogy jó kampánytervet készítettek, jól felkészültek, a gépállomás segítségét is igénybe­veszik, de Szilágyi Gyula elnök valahogy mégis elégedetlen volt az értekezleten, ahol a tagsággal közösen vitatták meg a nagy munkára való felkészülést. — A jó terv is csődöt mond­hat, ha a tagság nem lelkesedik •annak megvalósításáért — mon- idotta. A kapásokat az elgazoso- dás fenyegeti, pedig itt a küszö­bön az aratás is. Lassankint minden szövetkezet megelőz ben­nünket, például a nyírgyulaji Pe­tőfi is. — Hogy a Petőfi...? Hát ezt aztán nem engedjük! Szó, ami szó: június 27-én, va­sárnap délután az aratási terv megvitatása után közösen meg­szövegezték a versenykihívást és A DISZ központi vezetősége és a földművelésügyi minisztérium tsz. főosztálya vasárnap reggel 9 órára országos tapasztalatcserére hívta össze a termelőszövetkeze­tek DISZ-titkárait, hogy megbe­szélje velük a termelőszövetkezeti DISZ-szervezetek feladatait a tsz-ek további megerősítésében. — Az elnökségben többek között he­lyet foglalt: Szakali József elv­társ, a DISZ KV első titkára. Sándi Ottó eivtárs, a párt köz­ponti vezetősége mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője, Béres János elvtárs, a Termelő­szövetkezeti tanács titkára. Sza­kali József elvtárs, a DISZ KV első titkárának megnyitó szavai után Terék György, a DISZ KV intéző bizottságának tagja tartott beszámolót. — A pártkongresszus ráirányí­totta a figyelmet arra — mon­dotta Terék elvtárs, — hogy ígl kell emelni a mezőgazdasági ter­melés színvonalát, ezzel párhuza­mosan tovább kell fejleszteni a termelőszövetkezeti mozgalmat. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy minden tsz. DISZ-szcrvezet számára legfontosabb a szövetke­zetek termelő munkájának se- gitsége. Most elsősorban a nö­vényápolás és az aratás, cséplés, valamint a betakarítás munkái­ban kell a tsz. DlSZ-szerveze- tsknek segítséget nyujtaniok. — Ennek érdekében mozgósítanunk kell a DISZ-tagok összességét a tsz-ekben, s nagy segítséget jelent az is, ha a tsz. DISZ-szervezetek kérik a hozzájuk közelálló isko­lák felsőbb osztályaiba járó fia­taljait, a hivatalok diszistáit, hogy önkéntes jelentkezés alap­ján növényápoló brigádokba tö­mörülve segítsék a növényápo­lást. Fontos feladat, hogy a tsz-ek eljuttatták azt az illetékes helyre. Versenyfelhívásukban a követke­zőket határozták el: „1. Mi, a nyírbátori Vörös Csil­lag mezőgazdasági szövetkezet ve­zetősége és tagsága, versenyre hívjuk a nyírgyulaji Petőfi szövet­kezetei az aratás, cséplés, tarló­hántás és másodvetés gyors, jó- minőségű elvégzésére. Július 5-ig befejezzük 244 hold kapásnövény második-harmadik kapálását, 25 hold kertészet, 12 hold szőlő és 15 hold gyümölcsös soron lévő munkáit. Azt tartjuk, hogy csakis gyommentes földek­kel lehet jól felkészülni az ara­tásra. Július 10-ig lucernánkat másodszor lekaszáljuk és betaka­rítjuk — lehetőleg megázás nél­kül. 2. A szempergés és esetleges túlérés elkerülésére megszervez­tük a figyelőszolgálatot, hogy az aratást a legalkalmasabb viasz-, illetve sárgaérésben megkezdhes­sük. A nyári munkákban részt­vevő tagokkal és családtagokkal előre megismertetjük teendői­ket, hogy semmiféle fennakadás ne gátolja a gyors munkát. Az esős időre való kilátás miatt a gyorsaság és a jóminőség most különösen fontos. Bár az encsen- csi gépállomás nagyfokú gépi se­gítséget biztosított, a kézi ara­tást is megszerveztük, mert min­den erőre szükség van kenye­rünk veszteségmentes betakarítá­sához. Az aratásra és másodvetésre a tagság 73 százalékát, vagyis 184 tagból 144-et állítottunk be, ezenkívül pedig 25 családtag se­gíti a munkát, hogy 8 nap alatt végezhessünk az aratással. 380 hold aratni valóból 142 holdon aratógép 0 szövetkezeti taggal, 123 holdon egy kombájn 12 szö­vetkezeti taggal, 115 holdon pe­dig 30— egyenkint 3 tagú — ké­zi kaszás aratópár végzi az ara­tást. diszistái az első sorokban harcol­janak a gépi munka becsületének növeléséért, a gépek bátrabb al­kalmazásáért a tsz-ekben. Hiszen már itt az aratás, az egyik leg­fontosabb mezőgazdasági munka. Az elmúlt téli rendkívüli időjá­rás következtében sokhelyütt ösz- szetorlódik a kalászosok érési ideje: gyorsan, jól kell aratni. Ennek érdekében mégegyszer fe­lül kell vizsgálni, biztosítva van-e mindenütt a munkaerő, kijavítof- ták-e a gépeket, szerszámokat, rendben vannak-e a szállítóesz­közök, tiszták-e a gabonaraktá­rak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nagyon ajánlatos, hogy minél több ifjúsági iigyelöórs járja a határt, s idejében jelezze, ha a gabona megérett, s-'Ha azt már aratni lehet. Aratás 'idején úgy, ahogy ezt annyi nagyszerű példa bizonyítja az elmúlf1*esz­tendőkből, a tsz. DlSZ-sztífVéze- tek tekintsék becsületbeli ^ügyük­nek, hogy magasra szítsák á' fia­talok közötti munkaversenyt. Az állattenyésztéssel kapcsola­tos feladatainkról szólva -Térek elvtárs emlékeztette az értekőzlet résztvevőit a DISZ KV XI. teljes ülésének határozatára, amely ki­mondja, hogy 1956-ig mintegy 5000 fiatalt kell átirányítani a DISZ-nek az állattenyésztésbe. — A beszámoló elhangzása után hozzászólások következtek. Márta Sándor, a fényeslitkei Fürst Sándor tsz. DISZ-titkára el­mondotta, hogy náluk a diszisták közül 20 tagú aratóbrigádot ala­kítottak. A brigád elhatározta, hogy a tsz. 190 holdas gabonájá­ból 50 holdat az előírt egy hét helyett öt nap alatt arat !c kézi- erővel. A DISZ-titkár lesz az első kaszás, s mint felszólalásában Az aratás kezdetétől számított 24 órán belül megkezdjük a tar­lóhántást és a másodvetést. — Egyelőre 25 holdat irányoztunk elő takarmányok másodtermelé­sére, amelyhez vetőmag rendel­kezésre áll. Zöldtrágyázásra kese- rűcsillagfürtöt a lehetőség hatá­ráig vetünk. A traktorok kiszol­gálására 6, egyéb munkák (főleg vetés) elvégzésére pedig 15 tagot osztunk be. A kombájn munkáját leszámít­va összes behordani valónk mint­egy 5000 kereszt. Ezt 4 nap alatt akarjuk behordani. Ezért 17 iófoga- tunk és egy ökörfogatunk munkája mellett még igényelünk egy 3.5 tonnás tehergépkocsit is. Így na­ponta 1300 keresztet biztosan be­hordunk. A behordás gyorsítását és a cséplés mielőbbi megkezdé­sét, a fogatköitség csökkentését, jobb beéredést, stb. azzal is fo­kozzuk, hogy egyidejűleg 3 szérű­re hordunk asztagba. A kombájnhoz szükséges zsá­kok, szárító szérűk és eszközök­ről idejében gondoskodunk. 3. A csépléshez a hordás ne­gyedik napján kezdünk hozzá a gépállomás 1070-es gépével és munkacsapatával. A cséplőre váró 257 hold szemtermése — csak 8 mázsa átlagtermést feltételezve is — 2056 mázsa. A cséplők válla­lása szerint napi 200 mázsa tel­jesítmény mellett 10—11 nap alatt, de legkésőbb augusztus 15-re be­fejezzük a cséplést. Terménybe­adási kötelezettségünket a csép­lés 1—2. napján elsősorban telje­sítjük. A munkaidőt jól kihasználjuk: reggel 4 órától este 9 óráig dol­gozunk. Szilágyi Gyula elnök.” * A Vörös Csillag után most már a nyírgyulaji Petőfi szövetkezeten van a sor a verseny elfogadásá­ban — munkában pedig majd meglátjuk ki lesz az első. mondotta, ha nem maradnak el mögötte a fiatalok, megszerezhe­tik a napi két munkaegységet. A legjobb kaszások és marokszedők jutalmazására négy töltőtollat és két cigarettatárcát vásárolt a DISZ-szervezet. Ugyanakkor el­határozták azt is a fiatalok, hogy az első kicsépelt gabonával telje­sítik a beadást, feldíszített teher­autón, zeneszóval viszik a cséplő­géptől a begyüj tőhelyre. Kiss Margit, a kótaji Vörös Ok­tóber tsz 24 diszistája nevében versenyre hívta ki az ország ösz- szes tsz DISZ-szervezeteit: vállal­ják el, hogy hat nap alatt végez­nek a szemveszteségnélküli ara­tással. A versenykihívást nyom­Sándi Ottó elvtárs, a párt KV mezőgazdasági osztályának helyet­tes vezetője szintén arról beszélt, hogy termelőszövetkezeti mozgal­munkban az ifjúság eddig is mi­lyen derekasan helytállt. A fiata­lok erejében, kezdeményező kész­ségében azonban még több lehe­tőség rejlik. Rámutatott azonban arra, hogy a diszistáknak még igen sok tennivalójuk van — pél­dául az állattenyésztés fellendíté­sében — a gépi munka elter­jesztésében. Kiemelte felszólalá­sában, hogy a termelőszövetkezeti DISZ-szervezeteknek egyik leg­fontosabb feladata: megismertetni és megszerettetni az egyénileg gazdálkodó fiatalokkal a közös­ségi munkát, előnyeit, szépségeit. Többet és jobban foglalkozzanak a tsz-ekben a sporttal, kultúrával, mert ezáltal a szövetkezeti és a még egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt ifjúság a termelőmunká­ban is könnyebben megtalálja egymás kezét. Az értekezlet a DlVSZ-induló eléneklésével ért véget. Az autóbusz, mire elérkezett az indulás ideje — délután egy óra — zsúfolásig megtelt. Egy alacsony, szikár ember csak az utolsó pillanatban tud felka­paszkodni az induló kocsira. Az elkésett utas az ingó járműben, mivel amúgy is bizonytalan lá­bakon áll, botladozva csörtet hátra, s lezökken egy ülésre. Aztán hosszan piheg, törli verej­tékező homlokát. Fészkelődik helyén, ami aránylag könnyen megy, mert az utasok elhúzód­nak alkoholgőzös leheletétől. Jó darabot halad mór a busz, amikor az elkésett utas beszélő­társat keresve, fel-felsóhajt: — Haj... haj... A kocsi közben megtelt züm­mögéssel, beszédzajjal, s ezek­ből egy-egy emeltebb hang úgy kivált, mint a gépek zakatolásá­ból a körfűrész sikolya. Most hirtelen hátulról csat­tan fel néhány szó: — Azt csak maga szeretné, hogy jönnének! Ez a felkiáltás szinte elvágta a beszélgetést, mindenki odafi­gyelt. A nagyhatást gyakorló szava­kat az elkésett utas melletti ember mondta és hosszú ideig szegezte tekintetét szomszédjára. Az elkésett utas gyorsan vál­tozó arckifejezéséről a néző sok mindent leolvashatott. Először egy bosszús fintor szaladt vé­gig vonósain: kifejezve azt, hogy nem túlságosan örül az általá­nos figyelemnek. A fintort kö­vette egy megvető ajkbiggyesz- tés annak jeléül, hogy dühös és mélyen megveti a mellette ülő embert, ki így merészel vele be­szélni. Végül konok elszántság ült ki vonásaira, hirdetve: ha már így fordult, megnyerem a csatát. És a felkiáltásra csendesen így válaszolt: — Csak azért mondtam, mert hallottam. Én igazán nem vá­rom őket! Miért is várnám? — Ha tudná, széttárná karjait, gesztikulálna, de nem fér, így hát csak a fejével bólogat bizo- nyítóan. A szomszédnak lecsillapodott dühe, mely az előbbi felkiáltást csalta ajkára. Látta, hogy amaz visszavonulót fúj, csak annyit tett a magyarázkodáshoz: — Nem kell tisztázni, isme­rem én magát, jópipa. Ezzel talán befejeződött vol­na a bszélgetés, ha az elkésett utas nem tökéli el magát: a szó­csatát megnyeri. Ezért ismét akcióba lépett, új oldalról táma­dott, arcára emberbaróti kifeje­zést erőltetve: — Jó voltam én bizony, ha hozzám fordultak, mindig segí­tettem a bajbajutottakon. Per­sze most... — Felnevetett. — Nincs hozzá alap. A mellette ülő úgylátszik meg- sokalta az elkésett utas szó­szátyárkodását. Elhatározta, vé­get vet a vitának. így aztán emeltebb hangon válaszolt: — Még hogy jó ember volt?! Naaagyon jó ember — húzta a szót. Esetleg, ha Nagyhalászban a jóságról szobrot emelnek, a Boros-családról mintázzák meg. Annak is főalakja Boros Anti lesz! Saját beszédétől nekitüzesedve, még hangosabban folytatta: — Idefigyeljen! Talán jóságá­ban tette azt. hogy cselédeit alig éjfélután villával szurkálva kel­tette fel? — Gúnyosan tette hoz­zá: biztos az emberbaráti szere­tet vezérelte, mert hallotta, hogy a sok alvás káros a szer­vezetre. Az utasok, kik eddig némán figyelték a viadalt, hangos he­lyesléssel adták tudtul együtt­érzésüket: igaza van Albók Fe­rinek. ö pedig a támogatástól fel­buzdulva folytatta: — Jóságos szíve miatt dolgoz­tatott gyermekeket is, hogy ne szenvedjenek a iskolában, úgy-e?| És persze csak úgy kedvtelésből csinálta, hogy lehajigálta őket a szénával megrakott szekérről? Fúj egyet. — Jóember?! Az elkésett utas kipirosodott,, Látta, hogy az első menetet el-1 vesztette. De nem olyan ember ő, aki ilyen hamar feladná a] küzdelmet. Uj támadási lehető-;' ségről gondolkodott, amelyet1 megnyerve maga felé fordíthat-' ná az utazók rokonszenvét. — Nem veszel földet? Adok: el. Egy liter pálinka: egy hold: föld. — Szemtelen kíváncsiság­gal fürkészte szavai hatását. Szomszédja még nem tudta: merről fúj a szél, bár erősen, gondolkodott, de azért támadás-' ra támadással válaszolt: — Nem veszek földet, hanem; ha magának kell, szívesen adok: — de csak harmadába. Legalább! megtudná, mennyit kell dol­gozni, míg hazaviheti a termés1 kisebb részét. Ha voltak is olyanok a busz­ban, akik eddig ingadoztak a; két vitatkozó között, azok most: e mestervágás láttán Albók mellé álltak, s nevettek a sa- rokbaszorult Boros rovására. Amaz azonban jól kiszámolta; még az előbb, hogy mit mond-' jón, zavartalanul folyatta: — Persze, még ettől is ol-> csobban tudnám adni, ha visz- szayenném a „lapost”. De a szomszédnak is gyorsan! vált az esze, s egyszeribe felis-* meri szándékát. — Hát erről van szó! Kéne] magának föld! Hát abból nem! eszik. Évekkel ezelőtt minden betegsége előjött, járt egyik or­vostól a másikhoz, hogy látle­letet kapjon, meg receptet, hogy nem tud dolgozni, hogy átad-' hassa földjét az államnak. Most jó lenne visszavenni, úgye? Arca felháborodásában kipi­rult: — Nem is dolgozni akarja, hanem elkótyavetyélni. Még: csak nem is keresni akar rajta, hanem azt a látszatot kelteni, hogy nem ér semmit a föld! Elhallgatott. A néma kocsi­ban a motor egyhangú zúgása hallható. Az emberből egy kis idő múlva kirobbant: — Piszkos kulák! Amaz, az elkésett utas látta, a párbajt elvesztette. De ö még veszteni sem tud. Minden áron menteni akarja, ami még ment­hető. Hirtelen régi cselfogáshoz folyamodik, bár maga is érzi, hogy ez nem valami meggyőző, mert igen letört ábrázattal mondja: —Kulák? Nincs is már ku­lák. Megáll és figyeli a hangula­tot. De nem vesz észre semmi biztatót. A szomszédja pedig már végérvényesen érzi, övé a győzelem, hát könnyedén veri vissza ezt az utolsó kísérletet: — Kulák maga listával is, meg anélkül is. Aki nem tudta idáig, vagy nem hitte, akinek nem volt elég az, hogy hatvan hold földje volt, annak most bebizonyította: kulák! Hangosan felnevetett: — Nem mondom: jó elképze­lés, nem kulák. Az elkésett utasnak fejébe tolult a vér. Felugrott: — Majd meglátjuk, ki nevet utoljára — kiáltott, s megpró­bált gúnyosan nevetni. A próba azonban belefult az utazók ka­cagásába. Az autóbusz megállt. Még nem ért Nagyhalászba, de az elkésett utas az ajtó felé vette az irányt, a lépcsőn az utasok kiabálásai közt botorkált le: Vigyázzon, ki ne törje a nya­kát, igazán kár volna egy ilyen áldott jólétekért. Az autóbusz pedig újra elin­dult apró zökkenővel, mintha csak egy féreg került vol­na elébe. Ezt eltaposva foly­tatja útját. A növényápolás, az aratás és cséplés sikeres elvégzésében számít az ország a tsz-ek ifjúságára Termelőszövetkezeti DlSZ-titkárok értekezlete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents