Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-25 / 149. szám
1954 JUNIUS 25, PÉNTEK NÉPLAP 3 A támadók a hondurasi határ felé menekülnek — jelenti a guatemalai főparancsnokság közleménye A Guatemala fővárosából érkező hírek a kormánycsapatok újabb sikeres harcairól számolnak be. Az „AFP“ idézi a guate- malai főparancsnokság szerdán este kiadott közleményét, amely szerint a guatemalai kormánycsapatok Puerto-Bariros, Gualan és Chiquimula térségében megtörték az intervenciósok ellenállását. A közlemény hozzáteszi, hogy azokban a községekben, amelyeket veszélyeztetett az ellenség előrenyomulása, újból rendes mederben folyik az élet. í jra összeül a Biztonsági Tanács A guatemalai kormány kedden ismételten kérte a Biztonsági Tanács összehívását, miután a támadók nem engedelmeskednek a tanács tűzszünetére irányuló felhívásának. Cabot Lodge, a Biztonsági Tanács soros elnöke a levél kézhezvételekor — elutasította a kérést. A' legújabb jelentések azonban arról számolnak be, hogy Cabot Lodge kénytelen volt megváltoztatni állásfoglalását. Mint az „AFP“ közli az ENSZ székhelyéről, „Lodge elismerte, hogy kénytelen ismét összehívni a Biztonsági Tanácsot Guatemala kérelmére. A tanács testületé ugyanis nem osztotta az elutasító véleményt és ez az oka annak, hogy Lodge úgy határozott, nem ellenzi az újabb ülés összehívását a guatemalai kérdésben.“ üzenet az ENSZ főtitkárához VÉLEMÉMY Miért járnak a Sóstóra ? Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára 1954 június 22-i keltezéssel üzenetet kapott Arriolától, Guatemala állandó ENSZ-képviselőjé- től. „Kérem önt, — mondja a többi között az üzenet — közölje a Biztonsági Tanáccsal és a tanács elnökével a Guatemalai Köztársaság alkotmányos kormánya nevében, hogy a Biztonsági Tanács 1954 június 20-i 675. ülésén hozott határozatot nem tartják be azok az ENSZ-tagállamok, amelyek saját területükön eltűrik, vagy elősegítik a Guatemala elleni agresz- szív cselekményeket, jóllehet ez 1952 NYARÁN volt a gyűlés Tisztaberekén az építendő kul- túrház ügyében. Sokan voltak ezen a gyűlésen, Hiszen a kicsi falu egyik régi vágyának megvalósulásáról volt szó. Nagy volt az öröm: „Kultúrháza lesz a mi falunknak is!” A beszámolóból pedig megtudták azt, hogy a falutól jó egynéhány kilométerre lévő volt Szoboszlai-féle uradalom ispánlakására megvan a bontási engedély. Sok keserűség, megaláztatás származott abból a házból annak idején. Hadd Jegyen hát belőle 'most egy szép, takaros közös hajléka fiataloknak, idősebbeknek. Meg az ;s benne volt a beszámolóban, hogy a nép állama külön 32 ezer forintot ad az építkezéshez. Ez igen! Ebből már lesz kúltúrház! Lesz hol szórakozni, művelődni, lesz hol összegyűlni, tanácskozni. Mert odavan már áz a világ, — s ha odavan, hadd legyen, amikor csak kulákudvarokon, csűrökben lehetett „ még egy tánc- mulatságot is megtartani ... A társadalmi munkáról is szó esett természetesen s a dolgozók szinte egymást tüzelték: hogyne mennénk, megyünk, csináljuk! Nem sok gyűlésről mentek haza olyan jóleső, derűs vidámsággal a tisztaberekiek, mint erről. * A GYŰLÉS UTÁN nem sokkal megkezdődött a volt ispánl lakás lebontása. Nagy épület volt az, sok szobával, ajtókkal, ablakokkal. Vigyázva, megbecsülő gondossággal bántak a kikerülő a határozat az ENSZ alapokmányának 25. cikkelye értelmében feltétlenül kötelezi őket. Kormányom nevében ismételten kérem, hogy a Biztonsági Tanács elnöke haladéktalanul hívja össze a Biztonsági Tanács ülését, miután Guatemala kormánya hivatalosan bejelenti, hogy a Biztonsági Tanács 1954 június 20-i határozatát a tanács más tagállamai nem teljesítik és így előállt az ENSZ alapokmányának 35. cikkelyében körvonalazott helyzet és ezt kell figyelembe venni minden más egyoldalú meghatározással szemben. anyaggal. Mert lehet rombolva bontani, és lehet takarosán is szétszedni ilyesmit. A DISZ-liatalok nemcsak a társadalmi munkára jelentkeztek versenyezve, hanem a dolgot is így végezték. Csak nem maradnak le az idősebbektől? Mert azok között se kettő volt olyan, mint Práda József 20 holdas középparaszt, aki az egész napi kapálás után, kinn a messze határban azt mondta feleségének: „Te erigy csak gyalog haza, feleségem. Én meg megyek a bontáshoz, hozok egy jó szekér palát... vagy amit kell. Csináljuk, hadd legyen meg mihamarabb a kul- túrház. Nagyon kell a”, Úgy indult minden, mint a karikacsapás. Csak... a községben több hír is felröppent egyszerre, amitől megtorpant a nagy lendület s megtört a szándék. „Mit akarnak hát tulajdonképpen a vezetők? Tanácsházát vagy kultúrházat?” ONNAN indult ez ki, hogy amire az építkezés elkezdődött volna, az építési munkát felvállaló helybeli kőműves, Horváth József eredeti tervrajzára Szabó Béla tanácstitkár azt mondta,- az nem jó. Mert tulajdonképpen nem is annyira kúltúrház, mint inkább tanácsháza kell a községnek. Persze olyasformán, hogy azért a káposzta is megmaradjon: elfér abban a kúltúrház. — Megmutatta a magakészítette tervrajzot, amit a járás is „megnézett” és „jóváhagyott”. A kőműves nem javallottá ezt a változtatást. Dehát... A nép pedig: „Miért nem így mondták egyeA nemzetközi együttműködés ellenségeinek kudarca A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 37. értekezletének június 22-i teljes ülésén megvitatták a küldöttek meghatalmazását ellenőrző bizottság beszámoló jelentését, pontosabban szólva, a bizottság két jelentését: a többség és a kisebbség beszámoló jelentését. A bizottság tagjainak szavazatai ugyanis megoszlottak. Több küldöttség, az Egyesült Államok küldöttségének vezetésével tiltakozását fejezte ki, kétségbevonva, hogy a szovjet köztársaságok és a népi demokratikus országok vállalatvezetőinek és dolgozóinak az értekezleten résztvevő képviselői jogos meghatalmazással rendelkeznek. Ez a minden alapot nélkülöző tiltakozás a bizottsági tagok többségének ellenállásába ütközött. A küldöttek többsége — mint előrelátható is volt — támogatta a bizottság többségének beszámolójelentését, amely a nemzetközi munkaügyi szervezet alapszabályainak megfelelően megerősítette a Szovjetunió, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bjelorussz Szovjet Szocialista Köztársaság és a népi demokratikus országok vállalatvezetői és dolgozói képviselőinek mandátumát, A nemzetközi együttműködés ellenségei kudarcot vallottak, Kuomintang-támadások a kínai partok ellen A kínai népi felszabadító hadsereg Csöcsiang tartományban állomásozó partvédelmi alakulatai, valamint haditengerészeti és légierői súlyos veszteségeket okoztak azoknak a Kuomintang haditengerészeti és légierőknek, amelyek Csöcsiang tartomány partvidéke mentén behatoltak Kína felségvizeire, illetve légiterébe. nesen a gyűlésen? Mit tanodáinak? Bolondnak vesznek bennünket!” Ez volt az egyik. A másik meg az, nogy az egyik napon megjelent Csenger felől egy teherautó és jól megpakolva a bontásból kikerült anyaggal ment vissza. A lebontott épület faanyagát a tanácselnök udvarára kellett hordani: „Miért oda? Miért nem az építés helyére? Csak nem lopjuk mi el a saját magunkét, majd vigyáz rá a falu!” Amilyen szépen indult, úgy ka- varodott össze minden. A nép amellett állt, amire szavát adta, a napok pedig mindég valami „újabbat” hoztak. Még azt is beszélték már, hogy a kúltúrház telkére építik majd a bikaistállót is. ( ♦ ÍGY INDULT, így kezdődött 1952 nyarán, őszén. Így beszélik ezt el a tisztabereki dolgozók. Ha pedig a kultúrházukról kérdi az ember, haragosan levágják a fejüket s a kezükkel legyintenek: megette azt a fene. „A szomszéd- falubeliek azzal bosszantanak bennünket: mikor hozunk már bele egy falka juhot. Mert akármelyik tsz. istállója is jobb, mint az a .. A falu népművelési ügyvezetőjével, Sallai Sándor iskolaigazgatóval állok a kövesúton. Nem akarok hinni a szememnek, önkéntelenül is undor, gyűlölet, méreg, bosszúság, sajnálkozás és harag lobban bennem. (A sajnálkozás persze a tisztabereki dolgozóké.) Mert az, amit látok, az nem kúltúrház, az ... semmi, csak egy összehányt selejthal- maz. Kívülről is. És belül? SZÉGYEN, gyalázat! A nagyterem ajtajának kivételével mindenfelé szabad a „belépés”, Egy Miért járnak Sóstóra? Igen egyszerű kérdés ez, könnyű rá megválaszolni. A dolgozók a napi munka után — különösen ebben a nagy kánikulai melegben — szeretnek kimenni a strandra hű- sőlni. pihenni. Jól esik a fürdés, a csónakázás és egy-két pohár sör. Idő is van rá, különösen a nyári időszámítás bevezetése óta, hisz a munka általában délután öt óráig tart és csak este kilenc után sötétedik. Eképpen gondolja el a nyíregyházi dolgozó a munka utáni időtöltést. E sorok írója is így képzelte el ezt, egészen az elmúlt napokig. De kiderült, hogy ezek csak naiv vágyálmok. Ugyanis az ilyesfajta szórakozás többrendbeli akadályba ütközik. Mondjuk, az ember elhatározza, hogy a munka után kirándul a Sóstóra, öt óra után kimegy a villamosmegállóhoz, felküzdi magát egy zsúfolt kocsira és néhány perces várakozás után elindulnak. Szép út visz ki a fürdőhöz, a villamos keresztül vág az erdőn, a strandolnivágyó nagyokat szippant az ózondús levegőből és boldogan arra gondol, milyen jó lesz víz mellett. Úgy hat óra körül már meg is érkezik. Sietősen nekivág a strand felé vezető útnak. Jó hangulatából még az sem zökkenti ki, hogy az úton olyan emberekkel találkozik, akik nem éppen a lcgliraibb kifejezésekkel illetik a fürdő vezetőségét. Ezek egyéni problémák — gondolja a naiv fürdőzni induló és ügyet sem vetve rá, megy tovább. Az első kiábrándulás a fürdő pénztáránál éri — zárva találja. Itt öt órakor becsukják a boltot. De nem kell felháborodni ezen, hisz úgyis mindegy: a strand bejáratán özönlenek ki az emberek. Hiába lenne nyitva a pénztár, amikor hatkor úgyis kiteszik az ember szűrét. helyen ajtó van — rossz, silány munka. Az egyik sarokban vagy két mázsányi drága portland cement semmibemenve. Ablakkeretek üveg nélkül. Kitört belőle. Az ajtómelletti falrészen ujjnyi vastagságú hasadások. S a falak „gyanúsan” egyenesek. Az egyik közfal felsőrészéhez deszka van téve és egy léc a deszka és gerenda között. Támaszték. Aligha lehetne kivenni a lécet: ledőlne a fal! A falak sárral betapasztva: durva, csúnya munka. A szobák földjei megtöltetlenek és tele vályog, tégladarabokkal és ... Hát a nagyterem? Nincs rajta mit nézni: gyászalkotmány, mint egy koporsó. S az egész épületnek alig van padlása. Padlózata még annyi se. Nagyon lehangoltan, kedvetlenül lépünk ki a „kultúrházból”. S bennem a kérdések özöne ágaskodik, mint hatalmas, égig érő hegy: miért van ez így, ahogy van? Mert ez se készen nincs, se félben, sehogy ... A külső ajtónál egy fiatalember, karján ülő kisgyermekkel vár bennünket. Mikor befelé mentünk, még a túlsó oldalon láttam az egyik kapuban. Egyenesen azt mondja a köszönés után: „Na szép egy kultúrhá- zunk van, ügyi? Jól elsinkófál- ták, azt mondhatom! — Látom az arcán a felindultságot, a szégyent, hogy ezt kell mondania „Pedig ami anyagok előkerültek a lebontott épületekből, meg a 32 ezer forint, amit az állam adott nekünk, abból nem ilyen romnak, hanem nagyon jó kul- túrháznak kellett volna lenni. Mert ez semmi. Pedig mi nagyon hittünk benne, sok munkát, fuvart csináltunk csak úgy társadalomba ” Mit tehet ilyenkor a fürödni vágyó? Felemlíti néhány illetékes ősét és kéri a panaszkönyvet. A panaszkönyvből kiderül: az ö ügye nem egyéni probléma, hisz a könyv szinte hasonló panasz- szál van tele. Minden oldalról az kiabál: miért zárják be ily korán a strandot?! A plhennivágyó ezután igyekszik elütni bosszúságát azzal: üsse kő, gyerünk legalább csónakázzunk egyet. Mondani sem kell, itt is „vége már a napnak“. A csónakház zárva, a csónakok lelakatolva. Az előbbi bosszúsághoz képest ez már semmi. Legfeljebb arra gondol elkeseredésében az ember: milyen jó lenne, ha a fedett uszodát nem cipőraktárnak használnák évek óta — az talán nem zárna be ilyen korán. A meleg és a méreg tikkasztó. A fürödni, csónakázni vágyó ember előtt mostmár újabb cél lebeg: inni valamit, legyen az sör, vagy málna. Igen, igen már mindegy, hisz ilyen esetek után lejjebb száll az igény. Tehát az innivágyó beül a vendéglő terraszára és vár. Vár, vár rendületlenül, türelmesen, na-i gyokat nyelve. A várakozásból is csak az első félóra rossz, mert ilyenkor megy végig az érzések skáláján: a dühtől, a letargiáig, A második félóra már reménytelen csüggedés, csak az elszántság tartja ott a szomjas embert. A pincér azonban ebben az időszakban is csak a láthatár szélén jelentkezik, s az inni vágyó fogja magát, keres egy kútat, meghúzza, azután elmegy az erdőbe és leheveredik. Megvigasztalódva gondol arra: a kútat és az erdőt nem a Fürdőipari Vállalat és á Vendéglátóipari Vállalat kezeli: Ezekután úgy látszik, az illetékesek nem tudják: Miért járnak az emberek a Sóstóra? A. L' AHOGY MEGYÜNK egymás mellett a népművelési ügyvezetőd vei, arról beszél, hogy a megyei; tanács népművelési osztálya márj több mint egy féléve — a múlt év őszén maradt félbe az építke-* zés, — hivatalosan is a „működői kultúrházak” névsorába vette. Sí azóta kapja is a falu a negyed- évehkénti ellátmányt. De most* egy pár hete kint volt Szentesi' eivtársnő és azt mondta, hogy! egy hónapon belül vagy befejezik] a kultúrházat, vagy megvonják! az ellátmány folyósítását. Dehát! miből is lehetne befejezni, amikor a 32 ezer forint „elfogyott": a bontásokból kikerült anyag leltár nélkül, nincs sehol, — az| is „elfogyott”. De már a felépítés óta a tűzfalak két ízben is ledültek. Még jó, hogy haláleseti nem történt. Fentebb, a földművesszövetked zet boltja előtt Sinkó Árpád bold tcssal is beszélgetünk. Azt mondja: „Voltak itt már kinn har-J mincan is ebben az ügyben: a) járási pártbizottságtól, DISZ-bi-‘ zottságtól. MNDSZ-től, meg á megyétől. Amíg itt voltak, mindenki ígért fűt-fát, s amikor elmentek, maradt minden úgy* ahogy van. így van az, ahogy" van, de még sincs kultúrházunkj Pedig én tudom, mennyire kelled ne, mert jó pár évig DlSZ-titkáh voltam.” ICY VAN. Ez az igazság. Dá mikor lesz hát akkor kult irhád zuk a tisztaberekieknék? Ki a fed lelő"? Ki a hibás? Keressék meg; az illetékesek — jogosan követed lik ezt a falu dolgozói. Asztalos Bálint* Tiltakozások a guatemalai intervenció ellen RÓMA A CGIL titkársága üzenetet intézett Guatemala római követségéhez: „Az olasz általános szakszervezeti szövetség (CGIL) ötmillió tagja nevében feltétlen szolidaritását fejezik ki a guatemalai kormánynyal, a guatemalai szakszervezetekkel és Guatemala népével abban a harcban, amelyet a békés, demokratikus Guatemala ellen irányuló agresszióval szemben vívnak. Az olasz dolgozók Guatemala népének gyors, döntő győzelmet kívánnak a külföldi imperializmus zsoldos csapatai felett — hangzik az üzenet.“ BUENOS AIRES Az argentínai sajtó elítéli a Guatemala ellen irányuló fegyveres intervenciót. A „Democracia“ című lap rámutat, hogy „a Guatemala területére történt betörés megmozgatta az egész kontinenst.“ Jlziz-e. kultín'ház ?
