Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
1954 N 6 P l. A l1 7 Birkák egymás között Dombiadon mintegy 1000 birka maradt legelő nélkül, mert a Tisza-part füves mélyedései, nem adták ki a juhászoknak. Idegen birka: Hát szomszéd magával mi történt? Dombrádi birka: Zörög a csontom, kopog a szemem az éhségtől, melyhez hasonló jókat kívánok az illetékeseknek, 15—23 százalék A kisvárdai Vulkán vasöntöde még mindig 15—23 százalékos selejttel dolgozik. Mit szólnának hozzá a Vulkán dolgozói, ha az üzletekben olyan kalapot árulnának, amelyik 15—23 százalékban selejt, azaz hiányzik a karimája; olyan inget árulnának, amelyik 15—23 százalékban selejt, azaz hiányzik a gallérja és a fél ujja; olyan ruhát árulnának, amelyik 15—23 százalékban selejt, azaz hiányzik a nadrág egyik szára; olyan zoknit árulnának, amelyik 15—23 százalékban selejt, azaz hiányzik a sarka; olyan cipőt árulnának, amelyik 15—23 százalékban 'selejt, azaz hiányzik a talpa és a sarka; Öltözzenek csak fel így és álljanak a tükör elé. Szépen néznek ki? S mit szólnának hozzá, ha a boltokban olyan kenyeret árulnának, amelyik 15—23 százalékban selejt, azaz sületleri; olyan kolbászt árulnának, amelyik 15—23 százalékban selejt, romlott, azaz mesz- sziről bűzlik; olyan cukrot árulnának, amelyiknek 15—23 százaléka só; olyan sót árulnának, amelyiknek 15—23 százaléka cukor. Kóstolják csak meg ezeket a cikkeket. Jóllaktak-e velük? Izlett-e? Nem? Ne csodálkozzanak hát azon, ha a megye dolgozóinak sem tetszik, hogy 15— 23 százalékos selejttel dolgoznak. Nyelvőr „átbeszél“ Ez az elvtárs „átbeszélte1' a • papírra lefektetett feladatokat. Ki szoktajja illc11cn§égrc a vásárló közönségei ? Tegnap este a nyíregyházi kenyérboltban nem volt kenyér s az egyes számú csemegeüzletben is kifogyott hat óra után — a vásárlóknak hosszú ideig kellett új szállítmányra várni. Közben illetlen szavakkal illették a csemegebolt, kenyérbolt és kenyérgyár vezetőit. Arra kíváncsi a Nyíri Pajkos, hogy kik voltak a ludasok a kenyérhiányban, kik szoktatják illetlenségre a vásárló közönséget? Levél Mittörődöm Vendel tanácselnöknek Mittörődöm Vendel tanácselnök, aki úgy változtatja meg a sertésbeadási irányszámokat, ahogy akarja és az első negyedévre ütemezett beadási kötelezettséget elhalasztja a negyedik negyedévre, a napokban levelet kapott. A levélben ez állott: „Tisztelettel értesítjük, hogy mivel csupán a negyedik negyedévben áll módunkban sertéshúst enni, a község számára megrendelt, tavaszi növényápoláshoz szükséges kapákat, ekéket csupán novemberben áll módunkban szállítani. Tisztelettel értesítjük arról is, hogy a szövetkezeti bolt számára megrendelt tavaszi szövetanyagc kát, könnyű textilneműt, nyári ruhaholmit szintén csak az ősz vagy tél folyamán szállíthatjuk. ön személyesen tartott igényt egy könnyű tavaszi szandálra. Sajnálattal kell értesítenünk arról, hogy ezen személyes kívánságának sem tehetünk eleget, de megígérjük, hogy még december első napjaiban postára tesszük. Egyébként maradunk híve és kívánunk sok türelmet: Hasonlóképengondolkozó Üzemigazgató." Sovány zsákok Azt mondja a közmondás: Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget. Rajzolónk megleste, amint az idén ez a jelenet lejátszódott; Ne csak olvasd a Nyíri Pajkost! Vegye! részt szerkesztésében, küldd be ötleteidet is! Ej! Ej! A dolog úgy kezdődött, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága tervosztályának bizonyos tervezési munkálataihoz szükség volt egy adatra. Éspedig arra, hogy milyen hosszú a kisvasúti végállomás és a sóstói állomás közötti vasúti szakasz. A tervosztály egyik dolgozója a Kisvasút forgalmi irodájához fordult felvilágosításért — telefonon. Békési forgalmista jelentkezett s amikor meghallotta a kérést, ezt válaszolta: — Elvtárs! Még nincs távolbalátó készülékünk, nem látjuk, kivel beszélünk, elvégre éberség is van a vasúton! Békési elvtársnak teljes mértékben „igaza“ volt. Miért nem volt elég éber, elég ügyes a tervosztály, s miért nem nézte meg a kérdéses útvonal kilométerhosszát a vasúti menetrendben? (Hepp István tervosztályvezető levele nyomán.) II1 R D E T E S A vajai földművesszövetkezet nagymennyiségben vásárol söröspoharakat. (Ezt a hirdetést figyelmességből, a földmű- vesszővel kezet felkérése nélkül tette be a Nyíri Pajkos, ha már a szövetkezet nem figyelmes eléggé s csak néhány söröspoharat tart korcsra újában egy 4000 lakosú községben.) Találós kérdések Mer. nem kapni 125-ös motorkerékpárgumit Nyíregyházán, csal; 100-ast, amikor a legtöbben 12ü-öset vennének? Mért ke 1 egy teljes hátsó ülést venni annak, akinek csak üléstögzítő csavarra van szüksége? (•5j3sa5;*)o;ii :,ci.^:';o..sv;yA) Családi kellemetlenség Bocsánatot kérek, hogy újra a Kellemetlenkedők című, nemrégiben bemutatott francia filmet .juttatom sokaknak eszébe, azonban mégsem . mehetek el szó nélkül a legutóbb ért kellemetlenség mellett. Annál inkább nem, mert ez a kellemetlenség a családi békét és atyai tekintélyemet érinti igen érzékenyen. Mert kérem. Vannak olyan kellemetlenkedők, akik a moziban a füledbe köpik a maghajat, akik órák hosszat telefonálnak, akik ízléstelen vicceket mesélnek társaságodban a nyílt vendéglőben, vannak olyanok, akik viccből gáncsot vetnek neked este a sáros utcán, vagy éjszaka felcsöngetnek és megkérdezik: „Hogy aludt?“ Mindezek azonban paradicsomi angyalok azokhoz képest, akik folyton ígérgetnek, ígérgetnek és csak ígérgetnek. A kellemetlenkedőknek ez utóbbi válfajával találkoztam, mint újságíró. Bizonyára sokan tudják, hogy Nyíregyházán épül egy irodaház. Sőt, aki figyelmesen olvassa az újságot, azt is tudja, hogy már ősszel felavatták :: s volna, hä az építők betartják az ígéretüket. De nem tartották. Viszont én, bízva ígéretükben, ezt a hírt megírtam. Emlékszem jól, még vastagbetűvel szedettem a cikket, hogy mindenkinek azonnal szembetűnjék. (Később szerettem volna inkább eltüntetni a cikket.) Túlságosan nem bántott még a dolog, gondoltam magamban; mindenkivel megesik, hogy megbotlik; Azután újból ?\ kaptam egy ígéretet és megírtam. Sajnos, ezúttal is rossz prófétának bizonyultam; Kartársaim kezdtek gúnyos szemekkel rámnézni és hátam mögött összenevettek. Aztán újra ígértek az építők egy határidőt, amit újra nem tartottak be. Most már az ismerőseim is gúnyos szemekkel kezdtek rámnézni s mint akibe nem lehet bízni, már pénzt sem kölcsönöztek. Amikor a következő eset újra megismétlődött, kikerültek az utcán s látható csodálkozás tükröződött az arcukon: ez még mindig szabadon van? De kérem, mindezt elviseltem volna, ha nem üt be a mennykő a családomba; ' A feleségem ugyanis rendszeresen felolvassa négy és féléves fiamnak a cikkeimet. S már neki is feltűnt, hogy én újra és újra megírom: ekkor és ekkor avatják az irodaházat s az irodaház pedig marad úgy, ahogy van, avatatlanul; Az ötödik eset után elémállt: „Apa, te hazudol!“ Némán meredtem rá, de oly mély meggyőződés tükröződött arcán, hogy jobbnak láttam szemlesütve kifordulni a szobából, A hatodik eset után kijelentette, hogy nem alszik velem egy szobában; Azóta a konyhában alszom; S kora hajnalban lopózok el hazulról, mert amikor reggel felkél, ez az első szava: „Itthon van még az a csúnya hazug ember?“ Legutóbb azt Íratták meg velem az irodaháziak, hogy május elsején avatnak. — Tegnapelőtt már úgy módosítottak, hogy május 7-én; Hát kérem, ha már nincsenek tekintettel a népgazdasági érdekekre, ha már kutyába se veszik saját szavukat, akkor legalább ne dúlják fel egy jámbor újságíró Családi békéjét; Inkább mondják azt, hogy még hozzá sem kezdtek az irodaház felépítéséhez. Már azt is jobban elhiszi a fiam, mint azt, hogy valaha is felavatják;: j Mr. No így nevezte el a világsajtó Dullest, az amerikai külügyminisztert, mert a berlini tanácskozáson, minden építő javaslatra azt mondta „No” — „nem”. A genfi értekezleti első felszólalásán sem viselkedett különben. Azonban az ő „nem”-jénél sokkal erősebb az a „nem”, amelyet a békeszerető milliók mondanak ki a háború; politikával szemben. S ezt előbb-ulöbb Ivlr. No-nak is tudomásul kell vennie!
