Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-09 / 109. szám

4 NÉPLAP 1954 MÁJUS 9, VASÁRNAP Május 9 — a világ sssabadságszerető népeinek Terjeszd, olvasd a Néplapot! ünnepe Irtai V. Poxdnyak tábornok, a Sxovjetunió Hőse jllájus 9-ét, a győzelem nap- ját nemcsak a szovjet nép, hanem az egész haladó emberiség megiinnepli. A szovjet nép ön­feláldozó harcával megmentette Európa civilizációját a német fasiszta pogromlovagoktól. A szovjet nép ezzel hatalmas szol­gálatot tett az emberiségnek. A német fasiszta hadsereg mi­előtt a Szovjetuniót megtámadta volna, tűzhullámként sepert vé­gig Nyugat-Európán. A fasiszta embergyűlölők megtisztítván az utat nyugat felé, véres kardjukat a szovjet népre emelték fel. Azt gondolták, hogy nincsen olyan erő, amely ellent tudna állni az állig felfegyverzett imperialista tömb­nek, azt gondolták, hogy nyitva áll előttük az út a világuralom­hoz. De volt ilyen erő, a szovjetha- tclom ereje! A szovjetország, hála a Szov­jetunió Kommunista Pártja bölcs politikájának, felkészült arra, hogy a kapitalista környezet ré­széről fenyegető bármilyen kato­nai veszélyt elhárítson. A Szovjet Hadsereg szétzúzta a hitlerista hadigépezetet. E1 elszabadító célok vezérelték a szovjet népet ebben a háborúban. A harc a t haza sza­badságáért és függetlenségéért folyt, Európa népeinek a fasiszta iga alól való felszabadításáért és azért, hogy kiirtsák magát a fa­sizmust, amely azzal fenyegetett, hogy az emberi civilizációt a sö­tét középkorba veti vissza. E ne­mes célok elérésében a Szovjet­unió nem állott egyedül. Az egész haladó emberiség lelkesen támo­gatta. A szovjet kormány politikájá­nak az volt a célja, hogy felszá­molja a nemzetközi agresszió európai tűzfészkét és Európában helyreállítsa a tartós békét. A nyugati hatalmak teljesen el­lentétes célokat követtek a máso­dik világháborúban. Az Egyesült Államok és Anglia vezető körei arra törekedtek, hogy megszaba­duljanak Németországtól, amely versenytársuk volt a világpiacon. Az Egyesült Államok és Anglia reakciós körei ugyanakkor arra számítottak, hogy a véres háború meggyengíti a Szovjetuniót, amely ilyenformán a jövőben nemcsak, hogy nem tudja meggátolni őket világuralmi törekvéseikben, ha­nem az imperialista monopóliu­mokkal szemben maga is teljesen gazdasági függőségbe kerül. Ez volt az oka annak, hogy a nyu­gati hatalmak késleltették az euró­pai második arcvonal megnyitását és ezzel arra késztették a Szov­jetuniót, hogy egyedül harcoljon az állig felfegyverzett hitlerista horda ellen. A béke ellenségeinek számi- fásai azonban csődöt mon­dottak. A Szovjetunió a nehéz és hosszadalmas háborúból megerő­södve került ki. A kapitalista rendszerből számos középeurópai, dél- és keleteurópai ország sza­kadt ki. 'Lengyelország, Csehszlo­vákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia népei, miután megszabadultak a fasiszta rabság­ból, saját kezükbe vették orszá­guk sorsát és az új élet építésének ragyogó útjára léptek. Megala­kult a béke, a demokrácia és a szocializmus hatalmas tábora. Az imperialista tábor az Egye­sült Államok vezetésével a há­borúutáni években fokozott erő­vel készül egy új háború kirob­bantására. Mérhetetlen összegeket fordítanak a fegyverkezésre, ami a széles dolgozó tömegek elnyo- morodására vezet. Az Egyesült Államok imperialistái különböző támadó tömböket tákolnak össze, idegen területeken katonai-, ten­geri- és légi-támaszpontokat léte­sítenek, növelik fegyveres erőiket és igyekeznek a népeket az atom- és hidrogénbombával fenyegetni. Az Egyesült Államok vezetői kirobbantották a koreai háborút és most azon mesterkednek, hogy kiszélesítsék a szabadságáért és függetlenségéért harcoló vietnami nép ellen folyó háborút. Az Egye­sült Államok a nemzetközi keres­kedelem terén a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Lengyelor­szág, Csehszlovákia és a többi népi demokratikus országokkal szemben megkülönböztető intéz­kedéseket léptet életbe. Tízzel teljesen ellentétes bel- és külpolitikát folytatnak a demokratikus tábor országai. A Szovjetunió és a népi demokrati­kus országok legfőbb figyelmüket arra fordítják, hogy a dolgozók állandóan növekvő anyagi és kul­turális szükségleteit maximálisan kielégítsék. A szovjet állam bel­politikája kifejezésre jutott a SzKP. Központi Bizottsága szep­temberi és februári—márciusi tel­jes üléseinek határozataiban, ame­lyek megjelölték a szocialista gaz­daság nagyarányú fejlesztésének és ennek alapján a szovjet nép jóléte emelésének programmját. Az állami költségvetés ezekre a célokra óriási összegeket irányoz elő. A szovjet emberek joggal ne­vezik az 1954. évi költségvetést a béke és az alkotás költségvetésé­nek. A költségvetés összegeinek túlnyomó részét az ipar, a mező- gazdaság, a közlekedés fejleszté­sére, a szovjet nép anyagi és kul­turális színvonalának további emelésére fordítják. Az állami költségvetés például ebben az év­ben a mezőgazdaság fejlesztésére 42.4 százalékkal nagyobb összeget folyósít, mint a múlt évben. A köz­szükségleti cikkeket gyártó üze­mek építésére majdnem kétszer- annyit fordítanak, mint tavaly. A népi demokratikus országok a Szovjetunióval vállvetve, har­colnak a békéért és a nép élet- színvonalának emeléséért. Ezek­nek az országoknak a népei bé­kés, alkotó munkával vannak el­foglalva, s béliében, minden nép­pel barátságban akarnak élni. A demokratikus tábor külpoliti­kája a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdításán alapul. A szovjet állam politikája abból az elvből indul ki, hogy nincsen olyan vitás és megoldat­lan kérdés, amelyet az érdekelt felek kölcsönös megállapodása alapján békés úton ne lehetne megoldani. A világ népei nagy lelkesedéssel fogadták a szovjet kormánynak a berlini értekezle­ten tett javaslatát a német kér­dés békés szabályozására és az európai kollektív biztonság meg­őrzésére. A most folyó genfi ér­tekezleten a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a ko­reai és az indokínai kérdések igazságos megoldásáért harcolnak és arra törekednek, hogy a Távol- Keleten és az egész világon meg­szilárduljon a béke és a biztonság. A kemecsei járásban 200-aI növekedett a pártsajtó előfizetőinek tábora A pártszervezetek és népneve­lők nagyrésze lelkesen kezdte meg kéthetes Néplap-szervezési mozgalom munkáját — máris számos új előfizetővel gyarapí­tották a pártsajtó előfizetőinek táborát. Különösen kitűnnek jó munkájukkal a kemecsei járás pártszervezetei és népnevelői. A kemecsei járásban az első na­pokban már 200 új előfizetővel növekedett az előfizetők száma. Jelentős eredményt ért el a csengeri járás is, ahol már 150 új előfizetője van a pártsajtónak. A nyíregyházi járási pártbizott­ság versenyfelhívást intézett a járási pártbizottságokhoz. A ver­senyfelhívás célkitűzéseivel egyet­értenek a nyíregyházi járás pártJ szervezetei — ezt mutatják már a kezdeti eredmények is. A gyula­tanyai állami gazdaságban szá­mos népnevelő ért el kimagasló eredményt. Dudás András 30j Soltész János 25, Aranyosi Ká­roly 25, Virág Erzsébet 10, Né-* meth Margit 10, Molnár Veroni­ka 5, Giba Hona 5 példánnyal növelte az előfizetők számát. —' Természtesen nem a számszerű- ség elsősorban a jelentős, hanem az, hogy a népnevelők alapos felvilágosító munkát végeznek, valóban megmagyarázzák a párt­sajtó jelentőségét. Éppen az ilyen alapos népnevelőmunka hozza meg a számszerű gyümölcsöket is. Két zászlót ad a megyei pártbizottság a legjobb járásoknak Megírtuk, hogy a megyei párt- bizottság a pórtsajtö terjesztésé­ben legjobb eredményt elért já­rási pártbizottságokat verseny­zászlóval jutalmazza. Ezzel kap­csolatban olyan vélemények hangzottak el, hogy nem egyfor­mák a járási pártbizottságok adottságai, helyes lenne legalább két zászlót kitűzni a verseny megnyerése céljául. A vélemé­nyek helyesek voltak. A megyei pártbizottság a különböző adott­ságokat figyelembe véve, két egy­forma értékű versenyzászlót ad a legjobb eredményt elért két já­rási pártbizottságnak. Szépül Iszperih Ludogorie, vagy ahogyan régen nevez­ték, Deliormán, Bul­gária egyik leggyö­nyörűbb vidéke. Ezen a helyen jött létre az első bolgár királyság. Erről számtalan em­lékmű tanúskodik, amelyek az első ki­rályság idejéből ma­radtak fenn. Iszperih kán hős fiai bátran harcoltak a betolako­dó ellenséggel szem­ben. Ludorogie vára megközelíthetetlen volt a fiatal bolgár állam ellenségei szá­mára. Ludogorie szép és gazdag. Fenyóerdői nagy értéket jelente­nek. Földje termé­keny, amely a hosz- szantartó szárazság idején is elegendő nedvességet rejt ma­gában. A felszabadulás előtt a kulákok és a kapzsi kereskedők kegyetlenül kizsák­mányolták Ludogorie lakosságát. Igazságta­lanság és terror nyom­ta el bolgár és török lakosait. Sötétség és nincstelenség ural­kodott a szegénypa­rasztok düledező há­zikóiban. Ez az idő örökre elmúlt. Az ős­régi erdők között egyre szépül Iszperih, a járási központ. A várost ma már a Szamuil—Iszperih közötti új vasútvona­lon könnyű megköze­líteni. Már a távol­ból feltűnik a nem­régen épült iszperihi vasútállomás. Ezt a helyet öt évvel ezelőtt még sűrű erdőség bo­rította. A város felé haladva, a betonúttól balra új szövetkezeti épületek sorakoznak. Az út mindkét olda­lán munkáslakásokat építettek. Jobboldalt a gépállomás épületei és az új háromemele­tes járási kórház he­lyezkedik el. A vá­rosban több új lakó­házat adtak át a dol­gozóknak az utóbbi időben. Még ebben az évben befejezik az új szálloda építését is. •» Iszperihben kibőví­tették az iskolaháló­zatot, a tanulók szá­mát felemelték. A tö­rök nemzetiségűek saját anyanyelvükön tanulhatnak. A tötök fiatalok a műkedvelő csoportokban is aktí­van résztvesznek. A kormány különös gon­dot fordít az írástu­datlanság felszámolá­sára. A városi könyv­tár mind a bolgár, mind a török lakosok körében nagy érdek­lődésnek örvend. Dráma 3 3. jelenet. Gorzóné: Kegyelemteljes hús­véti ünnepeket! Szabó (mereven nézi, keze re­meg az indulattól, eszelősen, hosz- szan felnevet, majd lecsillapodva): Hasonlót maguknak is ... azt kí­vánom! Gorzóné (megütközve): De fur­csa vagy, édes fiam! Szabó (nyersen): Mit akar? Gorzóné (felháborodva): Még hellyel sem kínálod a vendéget? Szabó: Én nem híttam magát... különben sem vagyok kínálós kedvemben. Gorzóné (adja a megbántottál): így legyen jó hozzájuk az ember. Te hálátlan. Te! (Kis szünet után leül, mint akit a legnagyobb ven­dégszeretettel fogadnak.) Mon­dom, elgyövök mán, megnézlek benneteket. Szabó: Hm, micsoda jó lélek! Gorzóné (farizeuskodva, össze­kulcsolt kézzel sopánkodik): Sze­gény jó Erzsi! De áldott jó lélek volt! (Szemforgató ájtatossággal.) Misét mondattam érte, hogy az én mennyei atyám oltalmazná bűnös lelkét, segítené haza kis család­jához. Hallom, jobban van. Mit írt? VÁLASZÚT tm felvonásban, 5 képben. (1949- Irta: BAROTA MIHÁLY. Szabó: De nagyon szívén viseli a sorsát. Gorzóné . (mint akinek tényleg szívügye volt Szabóné sorsa, tet­teti magát)! Hát mán hogyne tö­rődnék vele, hát ki törődjön vele, ha az ángya, ha a rokonsága se. Szabó (indulatosan): Hallja, ma­gát nem az ünnepi kívánság haj­totta, meg nem a feleségem sor­sa, hiszen eddig ajtót se nyitott ránk. Valami kéne. Gorzóné: Ejnye, édes fiam, mi­re való ez, így beszélni a vendég­gel, a jótevőtökkel. Szabó: Jobban szerettem vóna, ha most is megkímél ettől a nagy megtiszteltetéstől. (Cigarettát so­dor, majd ő is leül.) Úgy érzem, mintha nem nagyon örülnék be­cses személyének. Gorzóné (elérti, gőgösen): örül­hetsz is, Szabó r Sándor! Peleskei Anna nem teszi be a lábát akár­milyen házba, minden ilyen-amo­lyan helyre! Szabó (a nagy indulatokból le­csillapodott ember szókimondó nyerseségével): Menjen a pokol­ba! Gorzóné (felsikolt, hányja ma­gára a keresztet): Ó, te istentől es történet.) elrugaszkodott, te sátánfajzat te, hogy én a pokolba? Uram bo­csásd meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik, az ördög kísérti, így fogadja az embert, aki elhoz­za neki a magáét, az utolsót is a szentekből! (A megsértett ember szemrehányásával.) Nem érdem­űtek meg! Hálátlanok! Szabó: Nincs szükségünk a ma­gáéra! Nincs szükségünk az ala­mizsnájára! Adja ki azt, ami jár! (Feláll, felhevülten járkál.) A lisztet, amiért az asszony dolgo­zott, oszt menjen isten hírivei... akkor lássam, mikor a hátam kö- zepit. Gorzóné (sértetten): Még neki áll feljebb! Köszönd meg, hogy ezt is adom, (Dölyfös göggeh) Szabó Sándor. Hiszen az asszo­nyod a mosást nem végezte be, ennyi se jár, (Ajlatoskodva.) de- hál én nem nézem azt. Hiába, ilyen vagyok, a jó szívem tesz tönkre, mert mindent odaadok magamtól. (Sóhajtozva.) Dehát mit csináljak? Ha ilyen vagyok! Szabó (keserűen felnevet): Is­merjük a szívét, bár ne ismer­nénk. Gorzóné (sí ten indulásra készül, az ajtóból visszaszól): De­hát az örökbefogadás? (Visszanéz, várja, hogy Szabó belekap a gon­dolatba.) Szabó: Miféle örökbefogadásról beszél? Gorzóné: A lányod, Erzsi lá­nyod örökbefogadásáról. Hiszen úgy megszerettem azt a gyerme­ket, mintha sajátom lenne, meg aztán szegény Erzsi, ő úgy sem fog mán tudni dolgozni. (Köny- nyezve.) Őérte teszem. Szabó (megragadja az asszony karját): Mit akar tőle? Gorzóné: Ráíratnám a vagyo­non), Erzsi lányodra!... örökbe­fogadnám ... Felruháznám... ma­gamhoz venném, hiszen úgy sze­retem, mintha az enyém lenne. Szabó: Nem elég, hogy az any­ját tönkretette, most gyermekem is elvenné tőlem! Gorzóné: Dehát.:. Szabó (gyűlölettel): Elég volt. engem nem vezet az orromnál fogva, átlátok a szitán. Az anyja kidőlt, hát jöjjön a lánya ... Gorzóné (tiltakozva): De hiszen, az egész vagyonom a nevére ad­nám. Szabó: Oszt kinek kell a maga vagyona! Meg aztán spekuláció az egész. Erre is számít, arra is számít. Most szabadulna a va­gyontól, de ha úgy jönne, megmá­sítaná a szavát! Gorzóné: Hisz kenyered se vol­na, ha én nem- adnék. Szabó: Azért nincs, mert maga adja. Tavaly se vetettünk, mert nem volt vetőmagunk, de most ne féljen, kikerítem, nem fogok rászorulni a maga kenyerére! Adja ki, ami jár munkám után, oszt rokonság ide, vagy oda, nem ismerjük egymást tovább. Meg­élek én maguk nélkül is. Érti? Gorzóné: Te szégyentelen, te, nem sül ki a szemed, idejövök hozzá jó szóval, szeretettel, oszt így bán az emberrel. Süljön ki a szemed! Szabó: Még neki áll feljebb! Takarodjon innét, míg szépen van, mert aztán nem állok jót magamért! Hallotta?! Gorzóné (megrémülve Szabó ha­ragjától, ijedten kihátrál): Édes fiam ... nyu ..: nyu . -.: nyuga­lom ... nyugodjál meg ;;: (Az aj­tóból visszafordulva.) Kódus, rongy cselédje! (FÜGGÖNY) 3. KÉP. (Szín: Húsvét utáni napokban. Az iskola tanterme a szokásos felszereléssel. A falon a következő jelmondatok: 1949 május 15-én is­mét szavaz népünk. „Szavazz a Népfrontra!“ — „Előre a három­éves terv sikeres befejezéséért! ‘ ..Szavazz a Népfrontra, az első öt­éves tervre!'1) L jelenet. (Vili. osztályos úttörők. Petyek és Bicze az említett jelmondato­kat függeszti a falra. Az ajtónál Nyakigláb és Uborkafej gombo- zik. Manci. Irén. Maris az udva­ron játszanak. Idő: <Miután.)

Next

/
Thumbnails
Contents