Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-27 / 99. szám

1954 ÁPRILIS 27, KEDD

N t P L A P

»

Szilárdítsuk meg kisipari termelőszövetkezeteinket

Megkezdődött a genii értekezlet

A Magyar Távirati Iroda jelenti Genfböl:

Hétfőn délután, magyar időszámítás szerint lő óra 10 perckor megkezdődött a genfi értekezlet. Az első ülésen Van Vaihajakon Krommun Narabhip Bongszpraband herceg, thaiföldi külügyminiszter elnökölt.

A genfi értekezleten, amelynek napirendjén mindenekelőtt a koreai és az indokínai kérdés szerepel, 20 ország küldöttei vesznek részt, élükön a világbéke fenntartásáért fokozott felelősséget viselő 5 nagyhatalom, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Franciaország képviselőivel.

A nagyhatalmak küldöttségeinek vezetőit a város legszebb részében külön villákban szállásolták el.

Vasárnap és hétfőn a Metro- pole-szálló előtt állandóan igen tok kíváncsiskodó járó-kelő sereglett össze. A genfiek és a város külföldi vendégei feszült érdeklődéssel várták az esetleg ki- ízívárgó híreket, alaposan szemügyre vették és igen sokan le is fényképezték a szálloda előtt várakozó autókat, a szovjet gépkocsiipar remekeit, a hatalmas Zisz-eket és Zim-eket s a tetszetős Pobjedákat.

Az újságírók és a fotóriporterek Genf központjában, a Rue de Rhone-on lévő sajtófőhadiszálláson lázasan készülnek a nagy munkára, hogy gondosan és részletesen tájékoztassák a közvéleményt az értekezlet lefolyásáról. Ebben a sajtóközpontban tartják majd a legfontosabb sajtóértekezleteket.

A szovjet küldöttség genfi sajtóértekezletét Iljicsov, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagja vezeti.

Egyes nyugati küldöttségek, köztük az amerikai is, többé- kevésbbé zártkörű sajtóértekezletek rendezésére készülnek. Ezeken a sajtóértekezleteken a genfi értekezlet titkárságánál szabályszerűen akkreditált tudósítók is csak külön engedéllyel vehetnek részt.

Az MTI kiküldött tudósítója vasárnap este beszélgetett Iljicsov- val, a szovjet küldöttség szóvivőjével, aki kijelentette:

„A szovjet sajtóértekezleteken, amelyeket naponként, vagy két- háromnapos időközökben tartunk majd, a legcsekélyebb korlátozás, minden külön engedély, vagy belépőjegy nélkül részt vehet valamennyi akkreditált újságíró. A szovjet sajtóértekezleteknek az az egyetlen céljuk, hogy tárgyilagosan tájékoztassuk a világ közvéleményét a genfi tanácskozásokról.“

A kisipari termelőszövetkezetekben országosan több mint százezer iparos segíti munkájával a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátását. Megyénk 52 ktsz-ének több mint 2 ezer tagja van. Ktsz-eink a közszükségleti cikkek gyártásához nagymennyiségi helyi hulladék- és selejt* anyagokat dolgoznak fel. A mezőgazdaság jó munkáját mező- gazdasági szerszámok gyártásával segítik. így például a dombrádi vegyes ktsz. ekekapa szériagyártását kezdte meg a község és környéke igényeinek kielégítésére. A pártkongresszus tiszteletére vállalt 40 darab ekekapát el is készítették. A dombrádiak példáját követték a rakamazi, a nagykállói, valamint a tiszavas- vári fém- és faipari ktsz-ek is. Ekekapák mellett rögtörő boronát is gyártanak.

A lakosság ellátásáért

A ktsz-ek dolgozói segítik termelőszövetkezeteinket is. A kis- várdai fém- és faipari ktsz. például állandóan patronálja a fé- nyeslitkei Fürst Sándor termelőszövetkezetet. A fehérgyarmati vas- és fémipari ktsz., a mátészalkai vas- és fémipari ktsz. és még több más szövetkezet patro- nálási szerződést kötött termelő- szövetkezeteinkkel. Ktsz-eink ellátják üzemeinket is. A nyíregyházi textilruházati ktsz, a tél folyamán terven felül többszáz védőöltözetet gyártott a 61/2 sz. Építőipari Vállalatnak és más üzemeknek. A kisvárdai szabó ktsz. jelentős fehérneműkészítő részleget szervezett, hogy több férfi és női fehérneműt adhassanak a járás lakosságának. A rakamazi cipész ktsz. gyermekcipők állandó gyártására gépesítette üzemét. Havonta több mint ezer pár gyermekcipőt gyártanak. A nyíregyházi cipész ktsz. szép kivitelű férfi cipővel elégíti ki városunk lakóinak igényeit. A fehérgyarmati, vencsellői és még jópár cipész ktsz. női cipőt és szandált készít. Kisipari szövetkezeteink építőipari dolgozói, fodrászai, fényképészei, asztalosai a maguk területén végzett jó munkájával vesznek részt a kor- mányprogramm megvalósításában. Ennek eredménye, hogy a

múlt évi tervtúlteljesítés után a Szabolcs-Szatmármegyei Kiszöv. ezév első negyedében is 108.6 százalékra teljesítette tervét. — Egyetlen üzemünk sem kezdte adóssággal a második negyedévet. A nagykállói ruházati ktsz-nél négy dolgozó, a kisvárdai szabó ktsz-ben tíz dolgozó érte el a sztahanovista szintet.

Tanácsaink és a kisz-ek

Az eredmények mellett azonban megtaláljuk a hibákat is. Az Elnöki Tanáes 14—1953. sz. rendeleté, — mely többek között a lakosság jobb ellátása érdekében újabb kisiparok kiadását írta elő, — bizonyos fokig elfordította tanácsaink figyelmét a szövetkezetek segítéséről és ellenőrzéséről, így történhetett meg, hogy különösen falun olyan nézetek terjedtek el, hogy ktsz-eink megszűnnek és helyöket a magánkisipar tölti be. Akik így vélekedtek, teljesen félremagyarázták a kor- mányprogrammot. Egyes helyeken az ilyen hangok kilépésre késztettek sok szövetkezeti kisiparost. Ezek jórésze azonban rövid idő alatt meggondolta magát és visszavételét kérte a szövetkezetbe, sőt új tagok is jelentkeztek. Ktsz-eink létszáma most sem kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában volt. A Kiszöv, vezetősége harcol

a szövetkezetek megszilárdításáért,

azonban munkájában kevés segítséget kap a járási tanácsok ipari vezetőitől. A tiszalöki, a kisvárdai és a csengeri járás területén az ipari csoportvezetők beletemetkeztek az új iparok kiadásába, s megfeledkeznek arról, hogy kisipari termelőszövetkezetek is vannak a világon. A kontárok tevékenysége is megnőtt az utóbbi időben. Gyakori jelenség, hogy tanácsaink tudomásul veszik, ha valaki feljelenti a kontárt, csak éppen nem tesznek semmit a törvénytelen iparűzést folytatókkal szemben. Szinte dívik a kontárok tevékenysége Nagyecseden, Vásárosnaményban, Csengerben, Tiszavasváriban és Nyíregyházán is. Előfordul, hogy járási tanácsaink közületi munkával is ellátják a kontárokat, így van ez a kisvárdai járási tanácsnál, Csengerben és Tiszavasváriban is.

Ktsz-eink megszilárdításában komoly jelentőséggel bír

a szövetkezetek helyiség-problémája.

Nyíregyházán ma sem tudunk létrehozni mérték szentit dolgozó fehérneműrészleget, mert a városi tanács évek óta nem képes helyet biztosítani. A nyíregyházi textilruházati szövetkezet mértékutáni részlege is kritikán aluli helyiségben működik. Korábban határozat volt arról, hogy városunkba beköltöztetik a rakamazi cipész ktsz. mértékutáni részié-; gét, mivel meglévő ktsz-eink nem1 képesek a lakosság igényeit ki-, elégíteni. Helyiség azonban nincs;

A hiányosságok mellett megtaláljuk’ tanácsaink komoly munkájának eredményeit is. Rátonyi elvtárs, a nagykállói járási tanács ipari előadója szinte naponta fel* keresi szövetkezeteinket. Érdeklődik problémáik felől és igyekszik azokat elintézni. Hasonlóan segít bennnüket Gyarmati elv- társ, a mátészalkai járási tanács ipari előadója.

Korszerűsítjük szövetkezeteinket

Az 1954-es évben nagy feladatokat kell megvalósítani ktsz-einknek. A feladatokat csak akkor lesznek képesek megoldani, ha a Kiszöv, vezetői és tanácsaink egyaránt átérzik a kor- mányprogramm jelentőségét, s ennek megfelelően végzik munkájukat. Ahhoz, hogy megyénk1 területén egyre jobb legyen a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátása, erősebb és technikailag még jobban felszerelt, szilárd szövetkezetekre van szükségünk. Ktsz-eink gépállománya egy év alatt kezel egymillió forinttal növekedett. Vagyonúié rr.míegy kétmillió forinttal gya-> rapodott. További beruházásokkal' korszerűsíti ük szövetkezetcinke ti hogy képesek legyenek a termelékenységet még magasabb színvonalra emelni.

Hermann László

KISZÖV-elnök.

Unó Daj a genfi tárgyalások meghiúsítására törekszik

mogatástól, olyan követelésekkel állt elő, amelyeket a francia gyarmatosítók nem teljesíthettek volna anélkül, hogy Indokínában végleg kicsússzék a talaj lábuk alól.

Bao Daj közleménye azt állítja, hogy „bizonyos megoldások, amelyeket az indokínai konfliktus megszüntetésére terveznek, veszélyeztetik Vietnam egységét1“. (A közlemény itt azokra a javaslatokra céloz, amelyek szerint a genfi tanácskozáson megegyezést kell elérni az Indokínában folyó ellenségeskedések kompromisszumos megoldáson alapuló megszüntetésére.)

Szombatra harangozták be annak a nyilatkozatnak aláírását, amelyben a francia kormány i,függetlenséget“ biztosított volna a vietnami bábkormánynak. A nyilatkozat aláírása azonban elmaradt.

Bao Daj szombaton este közleményt adott ki, amely megerősíti azokat a feltevéseket, hogy a Laniei-kormánnyal folytatott tárgyalásai zsákutcába jutottak, bár Dulles többízben beavatkozott a tárgyalásokba és azt követelte, hogy még a genfi konferencia előtt írják alá a „függetlenségi““ nyilatkozatot. Bao Daj ugyanis, vérszemet kapva az amerikai tá„Békegalamb, csak az a kívánságom..."

Nyírbátorban a genfi értekezlet előestéjén

Azt hiszem, vasárnap délután és este sokan gondoltunk arra, hogy hétfőn Genfbcn megkezdődik a tanácskozás a koreai és vietnami békéről. Sokan kérdezgettük, latolgattuk: vájjon sikerül-e eloltani Távol-Keleten a háború rőtfényű lángjait.

Kultúrversenyen voltunk Nyírbátorban. A járás legjobb énekeli, táncosai, színjátszói, muzsikusai mérték össze erejüket nemes viadalban s az igazat megvallva, a szereplők arcából, szeméből, lelkűk, szívük tükréből is erre a kérdésre próbáltunk feleletet találni: sikerül-e megőrizni a békét.

Béke! Határőrkatona, Tóth István állott a függöny elé és verset szavalt. A címe ez volt: „Gyermekarc.“ Egy koreai anya szívszaggató, fájdalmas emlékezéséről beszélt a vers: az atombanditák, pestisgengszterek bombájától megölt gyermek véres, szétszaggatott arcára emlékezik az édesanya. A szavalat után a nyír- lugosi úttörőlánykák fehérruhás, pirosszalagos serege szaladt a színpadra jókedvű nevetéssel s mint tavasszal a zöldelő réten szokták tenni, játszani kezdtek. Közben énekeltek. Azt, hogy — ,.Buj-buj zöld ág, zöld levelecs- ke‘‘... aztán meg azt, hogy „Békegalamb, csak az a kívánságunk, békét hirdess az egész nagy világon ...“ Azt hiszem, sokunknak összeszorult a szíve és sokan gondoltunk arra: mindent meg kell

tennünk, hogy megmaradjon a

béke s a mi gyermekeink nevetve, kacagva, jókedvűen játszhassanak, tanulhassanak, növekedhessenek ...

Mennyire szereti a mi népünk az életet! Ez az életszeretet bontotta ki sokszínű, tarka virágát a kultúrversenyen is. Voltak pillanatok, amikor mégilletődve, ünnepi komolysággal az arcunkon tapsoltunk egy-egy művészi szám után, mint amikor a nyírbátori óvónőképzősök vonószenekara és énekkara Smetana Csillagok dalának gyönyörű muzsikájával töltötte be a termet és a lelkeket, aztán felcsattant a széles jókedv s máris repültünk a nevető öröm dalaival, táncaival, mókáival. Pi- rosnyakkendős úttörő-leánykák és fiúk énekeltek, muzsikáltak szélesre nyílt torkokkal, szemekkel, fényes hangszerekkel, s különösen a nyírbogáti pajtások éneke, zengett szívhezszólóan. Milyen kedves volt a pócspetri úttörők népi lakodalmas játéka. Ez a népi játék valóságos kis ablakocska volt, amelyen bepillanthattunk egy község színes, szép, vidám életébe — egy olyan község életébe, ahol évszázadokon keresztül próbálta a népgyűlölő klérus a szépséget, vidámságot megfojtani. Kisdobos lépett a függöny elé és harsány hangon kiáltotta: „Akinek nincs semmi dóga — jöjjön a lakodalomba!“ Aztán felgördült a függöny: nyoszolyólányok énekeltek, táncoltak a színpadon a menyasszony körül petri dalokat, jellegzetes lassú, méltóságteljes

petri táncokat, majd vőfélyek jöttek, kezükben pántlikás borosüvegekkel s hozták a vőlegényt, végül szűrövei, lábassal, kanállal, fazékkal, nyujtófával háziszőtteskötényes lányok sereglettek be. A máriapócsiak sem maradtak mögöttük, felnőtt szin- játszócsoportjuk egy Móricz-dara- bot mutatott be. Aztán a nyírgyu- laji leányok táncos lába dobogtatta a színpadot, nyírbátori katonák és DISz-es leányok roptak táncot. Nehéz lenne eldönteni, hogy kik árasztották a legszebben, legszélesebben az élet örömeit, szeretetét. Talán a járási kultúrház tehetséges színjátszói, vagy táncosai, a dohánybeváltó balettet táncoló munkásleányai? Délután háromtól éjfélig zengett a színpad énektől, muzsikától és szép magyar szótói. Ilyen címet is lehetett volna adni az egésznek, ahogyan a járási kultúrház rig- musdalosnői énekelték: „Hát éljen a jókedv ...!“

Mennyire szereti a mi népünk a munkát! Sokan talán furcsának találják, hogy egy kultúrversenyen is észre lehet ezt venni. Pedig így van. Mindenki nagy várakozással tekintett a színpadra, amikor bejelentették, hogy dr. Miklósiné neves táncosai következnek a nyírlugosi állami gazdaságból. A műsor címe: „Dohánysimító.“ Igen, dohánysimíló- ban voltunk ezen az estén valamennyien. Együtt dolgoztunk a szorgos leánykezekkel, csóváltuk

a fejünket az idős, tapasztalt dohányosokkal, amikor azok észrevették, hogy egy-egy szeleburdi világosat köt a barna csomójába. S a munka komolyságába színes pántlikákat fontak a nyírlugosi leányok, legények, öreg bácsik és nénik, apró gyermekek, akik mind ott voltak a színpadon, az egész falut képviselve — színes pántlikát fontak a szorgalomba és komolyságba mókákból, dalokból, táncból. Külön hasáb kellene arra, hogy megfelelően lehessen méltatni ennek a tehetségesen összeállított, megrendezett, az életből valószerűen színpadra vitt népi játékok mondanivalóját, művészi értékét. Itt nincs erre hely s most nem is ez a fontos.

Mi most azt kérdeztük meg a szereplőktől, a lugosiaktól, bogá- tiaktól, nyírbátoriaktól, gyulajiak- tól, máriapócsiaktól, pócspetriek- től: meg tudják-e őrizni a békét?

S ahogy most szép sorjában elrendeződnek bennünk az élmények, emlékek, — úgy gondoljuk, határozott és világos választ kaptunk: akik igy szeretik az életet, a teremtő, alkotó emberi munkát, azok megőrzik a békét!

A kultúra különben is olyan eszköz, amely nem szétválasztja, hanem összekapcsolja az embereket, még ha tengerek, vagy országhatárok is választják el őket egymástól. Az aporligeti felnőtt parasztemberek bábjátékcsoportja lelkesen, vagy ügyszeretettel mutatott be egy francia Gignol-t, a nyírbátori földművesszövetkezet táncosai bolgár leánytáncot jártak, az óvónőképző fehérblúzos növendékei Mozart-, Muhin-, Smetana-dalokat énekeltek,

S ha az emberek közelednek egymáshoz, megismerik és meg- becsülik egymás értékeit, akkor nincs olyan erő, amelyik azt parancsolja, hogy színpadok, hang- versenydobogók, sportpályák he- lyett harctereken találkozzanak a francia, bolgár, német, magyar parasztok, munkások.

Vasárnap este már Genfben, a zöld tó városában voltak a tanácskozások küldöttségei, a szovjet, kínai, koreai, amerikai és más delegációk. Nyilatkozatok is. hangzottak el. Molotov elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője ezt mondotta: „A genfi tanácskozást át kell hatnia..-, az egyetemes béke megszilárdítására irányuló törekvésnek.“ Csou En-laj elvtárs. a kínai küldöttség vezetője, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere így nyilatkozott: „Meggyőződésünk, hogy a tanácskozás résztvevőinek együttes erőfeszítései és a béke megszilárdítását szolgáló törekvései lehetővé teszik az időszerű ázsiai kérdések megoldásához vezető út megtalálását.“ Dulles, az amerikai külügyminiszter szót sem szólt a békéről, ellenben üdvözölte a vietnami nép ellen harcoló francia gyarmatosítók egyik tábornokát. Azonban akármit gondol és mond, mégiscsak le kell ülnie tárgyalni a koreai és indokínai békéről.

S ezen a vasárnap délutánon, estén a nyírbátori járás munkatársai, parasztjai, tanítói és orvosai is nyilatkoztak. Ezúttal énekeseikkel, táncosaikkal, színjátszóikkal küldték el üzenetüket, amely így hangzik: mi szeretjük az életet és megőrizzük a békét!

S, li