Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-20 / 93. szám
NÉPLAP# 1904 ÁPRILIS 20, KEDD ISMEKJÜK MEG MEGYEINli SZÉKHELYET Az Er-patak Sok helység határában van folyóvíz. Az ember szívesen telepedett meg a vizek partján, mert a víz hasznára volt. Ki ne iett volna olyan helységben? melynek -határában folyóvíz van? Milyen szívesen keressük fel ezekben a vízpartot, hogy csónakázzunk, fürödjünk, vagy horgász- szunk. S ha valaki ezért di- csekvönek mondana bennünket, vagy kutatná büszkeségünk okát, vájjon meg tudnánk-e „íolyónkat” védeni a lekicsinyléstől, tudnánk-e vitába, perbe szállni érte? Ismerjük-e. annyira? Ha másért nem, hát ezért ismerjük meg! Foglalkozzunk keletkezésével, nevével, történetével, hasznával. Nézzük meg, hogy az itt élő ember élete,' munkája, tevékenysége, hogyan kapcsolódik ehhez a folyónak keresztelt csörgedező patakocskához, hogyan küzd, hogyan harcol vele s hogyan igyekszik a maga szolgálatába hajtani, hasznára fordítani. Menjünk a partjára! A Széchenyi-úton lévő híd karfáján könyököl két III—IV. osztályos gyermek. Nézik az új ruhába öltöztetett, betonozott medret s beszélgetnek. „Ugy-e, ez mesterséges? Ugye, ezt ásták?” A másik — a kis okos — magyaráz, beszél. — Az én apám a „Nyírvízben” mérnök. Tőle tudom, amit mondok. A nyírvizeket le*- vezető 1160 km. hosszú csatornahálózatnak a VIII. számú gyűjtő főcsatornája. — Na, ügye mondjam, hogy mesterséges! — kiált a másik. — Hát nem. Ez a patak magától keletkezett. A Nyírség déli részéből a Tisza felé lejtő, beltenger üledékéből származó kék homokba vájta a medret az a víz, mely a tavaszi hóolvadáskor és esőzések idején megtölti a laposokat, a Nyírség e részén lévő tavakat s lefolyást kerestek a Tisza felé. Délről, Téglás, Érpatak, Ujfehértó községeken, majd Nyíregyházán, a sóstói-erdőn áthaladva Kótaj község határában bele torkollik a Lónyai-csatornába. — Mondd már, tulajdonképpen mi ennek az igazi neve? Azt hallottam „Érpatalc’-nák azért nevezik, mert Érpatak község határában ered. — Fiát ezt nem jól tudod. Érpatak község kapta róla a nevét. A neve „Ér” egyszerűen „Ér”. Nem folyó, hanem egy kis magától keletkezett patakocska. Talán azért nevezték el így, mert úgy gyűjti össze és vezeti le a környék vizeit, mint ahogy egy ér gyűjti ösz- sze és vezeti vissza a szívbe a test minden részéből a vért. — Nem sok vizet vezet ez le, hallod! — Nem-e? Percenként átlag 7 köbmétert. Tudod mennyi víz az? Egy óra alatt 50 vasúti kocsit lehetne vele feltölteni. Mintha éjjelnappal minden órában átmenne a híd alatt egy olyan tehervonat, melynek 50 kocsija vízzel volna megtöltve. Valamikor még nagyobb volt a vízbősége. Dédapáink idejében a városi legelő szélén, a Szarvassziget (mai röp- tér) bejáratánál vízimalmot hajtott. Volt idő, mikor tavaszi áradása idején a kó- taji papnak csónakba kellett ülnie, hogy eltemethesse halottját. 1940 tavaszán annyira megáradt, hogy a Szé- chenyi-utca alatt is kicsapott medréből. Elöntötte a repülőteret. Vízállása (a mederfenéktől függőlegesen) 196 cm. volt. Az „Éralján” (Nyíregyházának az Érutcától a patakmederig terjedő területe) a lakosok pincéjében másfélméter magasan állt a víz. Ezért — de éppen úgy egészségi okok miatt is — mélyíteni kellett a medrét. A belvízi tenger üledékébe ágyazott mederfeneket kellett mélyíteni. Ez csak a Gavallér-féle vasbeton mederfenék biztosítással, volt megoldható. A folyós kékhomokból álló mederfenék beomlását csak így lehetett megakadályozni. Az ötéves terv keretében, 1953 végére félmilliós költséggel végrehajtották a mederfenék süllyesztését. 1 m. 40 cm-rel lett mélyebb a meder. Ezáltal a környék talajvízszintje is leszállt. A fenékbiztosító vasbeton támré- szek közötti nyílásoknak elszívó (drain) hatására a környéki talajvíz bejut a mederbe. Gyorsabb lett a víz folyása. Nem áll a mederben a tespedt víz. Rothadó bűzös kigőzölgésével nem rontja a levegőt. Megszüntette a környék lakóinak rossz szokását, akik szemetet, elhullott állatot dobáltak bele. — No, és mi hasznunk van belőle, hogy itt folyik az Ér? — Az itt élő ember mindig hasznot húzott belőle. A környéki lakosok kacsát, libát tudtak tenyészteni. — Azok a nap nagyrészét a patakban töltötték. Férgeket, gilisztákat, kukacokat, bogarakat, csigákat, halakat fog- dostak benne. Vize csapadékvíz, lágyvíz. Mosásra, szappanfőzésre alkalmas. A szappan jól habzik benne. A környék házainak megépítésénél szükséges vizet (vályogvetés, habarcskészítés) a patak szolgáltatta. Még a felszabadulás előtt szivattyúházat építettek partjára s ez nyomta a vasúti mozdonyok „itatására” való kutakba a mészmentes (kalciummentes) vizet. 15—20 évvel ezelőtt lóval hajtott nagy vízemelő kerekeket láttunk a partján működni. Később motorös szivaty- tyúkkal emelték ki a medréből a vizet s használták a „bolgár kertészetben” vízelárasztásra és öntözésre. Legnagyobb haszna pedig abban mutatkozik, hogy levezeti a város minden szennyvizét. Vágóhíd, bőrgyár, villanytelep, gőzfürdő szennyJÉe, de az utcák. csatornahálózatának vize mind az Ér-be folyik. Az iparosodás folya- mányaként • fellépő szükségesség lesz a jövő rendezés feladata. A város belső területén áthaladó medret — ahol most a fenékbiztosító betonozást végrehajtották — zárt (fedett) szennyvízgyűjtő főcsatornává kell alakítani. Horváth János gyak. is. tanító. Érdemes selyemgubót termelni A hernyóselyem dolgozó népünk szükségleteinek kielégítésénél igen fontos szerepet tölt be. A selyemruha például ma már nem a kiváltságos uraké, hanem dolgozóink magasabb igényeinek kielégítését szolgálja, ezenkívül népgazdaságunk egész sor fontos helyén kerül felhasználásra. Ezrek életét mentette már meg a sebvarró selyemcérna. Az ejtőernyő is ebből készül. A kiváló minőségű liszt előállítását szolgálja a malmok se- lyemszita-szövete. De szükséges a telefon, rádió, elektromos mérőműszerek és számos más cikkek gyártásánál is. A hernyóselyem világviszonylatban fontos és drága kereskedelmi cikk. Nagyon fontos, hogy ne kelljen ebből is behozatalhoz folyamodnunk. Érdemes követni ezen a téren is a Szovjetunió példáját, ahol a kolhozokban és szovhozokban magasszínvonalú gubótermelést folytatnak. A kiváló minőségű hernyóselyemter- melése terén a Szovjetunió az évszázadokon át élenjáró Olaszországot is megelőzte. Pártunk és kormányunk már a felszabadulás óta nagy figyelmet szentelt a selyemhernyó tenyésztésének. Már 5 évvel ezelőtt elértük, azóta pedig túlhaladtuk a háborúelőtti selyemtermelés színvonalát. Azonban a jelenleginél még több selyemre van szükségünk, hogy fokozódó igényeinkkel lépést tarthassunk. A gubó beváltási ára évről-évre emelkedett és ma már tekintélyes mellékjövedelmet jelent a termelőknek. A komlódtótfalusi Jónás Endre 2 doboz petéből nyert 85.80 kiló gubóért 1.937.40 forint beváltási árat és külön 300 forint minőségi jutalmat kapott. Pelsöczi József (Szabolcs) 1.055.40 forint, Tóth Mihály (Nagykálló) ‘ 1.025, Luczi János (Rakamaz) 1.014 forint mellékjövedelemhez jutott. Ezek a példák is igazolják, hogy érdemes vele foglalkozni. A hernyók tenyésztési ideje 30 —35 nap. Valójában azonban 15 —16 munkanap szükséges csak az eperfalevél szedésére és etetés—gondozásra. Ahol elegendő eperfalevél terem, ott gyermekeknek, öregeknek és más családtagoknak hasznos elfoglaltságot jelent egy hónapra. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, iskolák és egyénileg termelő parasztok jól teszik, ha a tanács, pórt- és tömegszerveze- télf segítségével megszervezik a selyemhernyó tenyésztését. Különösen az úttörők és DlSz-szer- vezetekre hárul itt fontos feladat. A tenyésztés munkája akkor kezdődik, amikor az eperfalevelek forintos nagyságúra nőnek. Ez pedig rohamosan közeledik. Ezért siessünk mielőbb megkötni a termelési szerződéseket a községi megbízottakkal. A gubótermeléssel kapcsolatos minden kérdésben részletes felvilágosítást ad a Selyemtermeltető Vállalat (Budapest, V., Bá- thory-utca 22.), a megyei kirendeltség (Nyíregyháza, Görgei- utca 1.) és a községi megbízottak. RETEK DEZSŐ propagandista, Selyemtermeltető Vállalat, Budapest. A nyiregijtmzí MisKemMelm! Vállalóinál mcgjulalmazfáh az élenfárő dolgozóhal A napokban termelési értekezletet tartottak a nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói. Végvári Miklós elvtárs, a vállalat igazgatója, beszámolt a dolgozóknak a vállalat elsőnegyedévi munkájáról. A vállalat elsőnegyedévi áruforgalmi tervét 101.3 százalékra, árubeszerzési tervét pedig 117 százalékra teljesítette. A legjobb forgalmi eredményt a vegyes iparicikkekből érték el. A dolgozók nagyrésze komoly kötelességtudattal, felelősséggel végezte munkáját. Ezeket a dolgozókat a vállalat vezetősége megjutalmazta. A kirakatok jó rendezéséért és tisztántartásáért, továbbá az árudák jó munkájáért, a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások teljesítéséért több, mint hetven dolgozó kapott pénzjutalmat. Ezenkívül sok központi és árudái dolgozó könyvjutalmat kapott. A vállalat dolgozói lelkesedéssel harcolnak tovább félévi tervük teljesítéséért, az élüzem-jelvényért. Sporthírek A nyíregyházi járási TSB Gáván rendezte meg mezei futóversenyét. — A járási bajnokságon 130 versenyző állt rajthoz. — A női serdülök versenyét Falatovics Borbála nyerte, a női ifjúságiak versenyében pedig Pammer Erzsébet lett az első. A felnőtt nők versenyében Vagner Anna nagy küzdelemben győzött Kardos Ágnes előtt. A serdülő fiúk versenyét Fekete, az ifjúságét Laczi, a felnőttekét pedig Hanusi nyerte. # Ugyancsak a nyíregyházi járási TSB rendezett futóversenyt Kótajban is. Ezen a versenyen 77 sportoló indult. — A legjobb eredményt a serdülő férfiak csoportjában Szűcs József újfehértói versenyző érte el, aki 1.000 méteren 2/51 mp-es idővel új járási csúcsot állított fel. A kukoricatermelés növelése a Szovjetunióban Irta: I. Jemeljanov A Szovjetunió déli vidékeinek igen fontos élelmezési- és takarmánynövénye a kukorica. Ezeken s területeken igen jó szemtermést ad és nagytömegű nedvdüs takarmányt az állatoknak. Nem véletlen tehát, hogy Moldáviában, Grúziában pl. a kukorica a gabonaneműek egész vetésterületének 30—40 százalékát foglalja el. Ukrajna területein szintén igen jelentős mennyiségben termelik. Mindamellett azonban szükség van a kukoricatermelés további növelésére még itt az ország déli vidékein is. A kukoricatermelés további növelésére nagy lehetőségei van- hak a kolhozoknak és szovhozok- nak. A Kirgiz SzSzK-ban már az idén 50 százalékkal, a Volga- tnenti területeken 22 százalékkal, Ukrajnában több mint 12 százalékkal emelik a kukorica vetés- területét. Jelentősen megnövelik a silónak való kukorica vetésterületét az ország központi területein, Szibéria és az Uralvidék déli kerületeiben. A kukorica terméshozamának fokozásában rendkívül nagy jelentősége van a négyzetes-fészkes vetési módnak és a sorközök két irányban történő gépi megmunkálásának. A háborúutáni években a krasznodári határvidék és a Moldvai SzSzK kolhozai és gépállomásai igen sok tapasztalatot szereztek a négyzetes-fészkes vetésmód és a gépi soiközművelés terén. Ukrajna kolhozaiban már majdnem kizárólag négyzetes-fészkes módon vetik a kukoricát. Ez lehetővé teszi, hogy a sorközöket 3—4-szer géppel megmunkálják mindkét irányban, ami nagymértékben emeli a terméshozamot. A Cskalov-kolhozban (újmoszkvai kerület, dnyepropetrovszki terület) az utóbbi öt évben 140— 180 hektárnyi területen átlagban 70—80 mázsás termést értek el kukoricából egy-egy hektáron. — De még az aszályos 1951—1952-es esztendő kedvezőtlen viszonyai között is 40—50 mázsás átlagtermést ért el a kolhoz. A múlt évben a pavlográdi gépállomás több mint 1000 hektáron vetett kukoricát négyzetesfészkes módszerrel a kolhozokban. A kukoricát géppel művelték meg hosszában és keresztben. Az ápolási munkák így 40 százalékkal csökkentek, a terméshozam viszont 30 százalékkal növekedett meg azokhoz a területekhez képest, amelyeken a szokásos sor- bavetést alkalmazták és csak hosszában művelték meg a sorközöket. A kukorica-terméshozam fokozásának legfontosabb tartaléka a legjobban bevált, s a vidék viszonyaihoz szoktatott nemesített vetőmag, továbbá a legjobb termést adó hibrid-vetőmag alkalmazásában van. Ma már sok terület és több köztársaság kolhozaiban alkalmazzák vetésre a hibridnövények magvát. A dnyepropetrovszki területen például a kukorica vetésterületének több mint 30 százalékát hibrid-vetőmaggal vetették el, az ogyesszai területen pedig a vetésterület 73 százalékát. A múlt évben az ilyen vetőmaggal bevetett területek 70 százalékát tették ki a kolhozok egész vetésterületének. A Szovjetunióban a legutóbbi időkig a „Pervenyec”, „Ogyesszkij 1” és a „Donszkoj” fajtaközi hibrideket terjesztették leginkább, amelyek átlagban 2—3 mázsás terméstöbbletet biztosítanak a szokványos fajtákkal szemben. — De ezeken kívül vannak fajtavó- nalas hibridek is, mint például „Uszpeh”. „Kollektyivnij”, stb., amelyeket az azonos fajtájú növényegyedeknek az önbeporzó vonalakkal történő keresztezéséből nyerték. Ezek a hibridek 4—5 mázsával adnak nagyobb termést hektáronkint, mint a közönséges fajták. A legutóbbi évek során a kolhozokban mindjobban elterjedt a kétszeres fajtaközötti hibridek termelése, amelyeket az összszö- vetségi növénytermelési intézet nemesített. Ezek a hibridek már 8—12 mázsás terméstöbbletet biztosítanak. Legjobb ezek közül az „összszövetségi növénytermelési intézet — 42” elnevezésű hibrid, amelyet már 16 határvidéken és területen honosítottak meg eddig. A fajták közötti kétszeres hibrideket két egyszerűbb vonalközti hibrid keresztezéséből kapták. Ezeket az egyszerű hibrideket pedig 2—2 önbeporzós vonal keresztezésével állították elő. A megdőlésnek és betegségeknek egyaránt ellenálló s amellett bőtermő kétszeres vonalközti hibrideket egyre szélesebb körben termesztik a kolhozok. A múlt évben még csak néhányezer hektáron vetették, az idén azonban már óriási méretekben növelik a vetés területét, s a következő 2—3 évben eléri a kétmillió hektárt. A gyakorlat azt mutatja, hogy az új hibridek az agrotechnika jelenlegi színvonalán, a négyzetes-fészkes vetésmód alkalmazásával 40—60 százalékkal magasabb termést adnak, mint a kerületekben szokásos fajták. A „Zsoítyeny”-kolhozban (kamenszki kerület, cserkasszki terület) az „összszövetségi növénytermelő intézet — 42” hibridvetőmag alkalmazásával hektáronkint 95.8 mázsás csöves kukoricatermést értek el átlagban. Ugyanilyen körülmények között a „Kárpátuk- rajna” fajta 65.1 mázsás termést adott, vagyis 30.7 százalékkal kevesebbet, mint az „összszövetségi növénytermelési intézet — 42” kétszeres hibrid. Az'új kétszeres vonalközti hibridek az előzetes számítások szerint lehetővé teszik, hogy éven- kint legalább egymillió tonnával több szemeskukoricatermést érjünk él azokon a területeken, amelyeken már meghonosították. Kétségtelen tehát, hogy a kukorica vetésterületének megnövelése, a hibridvetőmag alkalmazása, továbbá a négyzetes-fészkes vetésmód felhasználása és az agrotechnika színvonalának további emelése lehetőséget ad arra, hogy nagymértékben megnöveljük a kukorica szemes- és zöldtakar- mánytermését, s nagyobb bőséget biztosíthassunk a kolhozgazdaságok állattenyésztése számára.
