Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-20 / 93. szám

11)54 ÁPRILIS 20, KEDD *SPL»P í* Április 26-án kezdődik a Második Békekölcsön IV. sorsolása A Második Békekölcsön IV. sorsolása április 26-án délután lel 4 órakor kezdődik a kecske­méti Katona József-színházban. A sorsolás négy napján — egész kötvényeket alapul véve — összesen 199.070 darab kötvényt sorsolnak ki 64.1 millió forint ér­tékben. Ebből 116.900 kötvényt mintegy 40.7 millió forint nyere­ménnyel, 82.170 kötvényt pedig 16.4 millió forint törlesztéssel húznak ki. Az április 26 és 29 között le­zajló kecskeméti sorsoláson 1 da- tab 100.000 forintos főnyere­ményt, 23 darab 50.000 forintos, 46 darab 25.000 forintos, 117 da­rab 10.000 forintos és 347 darab 5.000 forintos nagynyereményt, valamint 5.800 darab 1.000 forin­tos, 17.300 darab 500 forintos és 93.226 darab 300 forintos nyere­ményt húznak ki. A nyeremények és törlesztések összege mindenkor a 200 forint névértékű egész kötvényekre vo­natkozik. A 10Ö forint névértékű fél és az 50 forint névértékű ne­gyed kötvények a kisorsolt ösz- szeg felét, illetve a negyedét nyerik. A Második Békekölcsön IV. sorsolásán kívül az év első felé­ben még kétízben lesz államköl- csönsorsolás. Az Első Békeköl­csön V. sorsolását május 27 és 30 között Sztálinvárosban, a Harma­dik Békekölcsön II. sorsolását június 29-én Kaposvárott tartják. ítélet a román kém­es összeesküvő-banda ügyében Az április 18-i román lapok közleményei szerint a Román Népköztársaság legfelső bíróságá­nak katonai tanácsa április 6— 14-én tárgyalta a L. Patrascanu vezetése alatt álló kém- és össze­esküvő csoport ügyét. A bíróság megállapította, hogy a fasiszta diktatúra idején, a há­ború előtt és a háború idején Patrascanu és Kofler vádlott, va­lamint cinkostársaik áruló ban­dát alakítottak, amely bűnös te­vékenységet folytatott a fasizmus és a háború ellen küzdő demok­ratikus és hazafias erők harcának gyengítésére és meghiúsítására. Románia felszabadulása után Patrascanu több imperialista ha­talom felderítő szolgálatától olyan irányú utasítást kapott, hogy min­den áron őrizze meg a kormány­ban elfoglalt pozícióját, amelyet azért igyekezett elfoglalni, hogy fokozza a román állam és a ro­mán nép elleni bűnös tevékeny­ségét. Patrascanu a kormányban el­foglalt helyzetét felhasználva, Összeesküvő, államellenes csopor­tot szervezett. 1345. február 24-e küszöbén L. Madison amerikai kém útján Radascunak hozzájá­rulását adta, hogy fasiszta kato­nai puccsot szervezzen. Thomas Hall és William Hamilton ameri­kai kémek útján Patrascanu és csoportja kapcsolatot teremtett Maniu és cinkostársai összeeskü­vő bandájával, abból a célból, hogy minden, az amerikai és más imperialista hatalmak vezetése alatt álló terrorista bandát egye­sítsenek, megszervezzék az állam­csínyt a népi hatalom megdönté­sére, a burzsoá földbirtokos rend­szer visszaállítására és Románia nemzeti függetlenségének felszá­molására. Ennek az összessküvés- nek a vezetésével az áruló Patras- canut bízták meg. A bírósági tárgyalás folyamán a vádlottak bűnössége eredeti do­kumentumok és nyolcvankilenc tanú vallomása alapján teljes egé­szében beigazolást nyert. A Román Népköztársaság Leg­felső Bírósága L. Patrascanut és R. Kojlert halálra és a többi 9 vádlottat különböző időtartamú börtönbüntetésre ítélte. Az ítéletet végrehajtották. Rövid hírek a Szovjetunióból A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége Alekszandr Zsarov írót 50. születésnapja al­kalmából a szépirodalom terén szerzett érdemeiért a Munka Vö­rös Zászlórendjével tüntette ki. * Április 17-én szovjet pszicholó­gusok küldöttsége utazott Párizs­ba, hogy résztvegyen a nemzet­közi gyermeklélektani értekezlet munkájában. * Az OSzSzSzK. keleti vidékein befejeződéshez közeledik a gabo­natermesztésre szánt szűzföldek kijelölése. Több, mint ötmillió hektárt készítettek elő a szántás­hoz, amiből egymilliónégyszázez­ret már ebben az évben tavaszi búzával és más gabonafélékkel vetnek be. .......................... Magyar zeneszerző előadása Prágában Április 15-én Sugár Rezső Kos- suth-díjas zeneszerző előadást tar­tott a mai magyar zenéről. Az előadás után Milos Sádlo állam­díjas csellóművész, Jásek hegedű­művész, Gejza Novak, a filhar­mónia szólistája, Vera Krilová, a prágai nemzeti színház énekesnő­je és Mastalir zongoraművész mai magyar zeneszerzők műveit adta elő. A minisztertanács határozata az 1953—54. évi fűtési idény meghos^wibításáró! A minisztertanács, tekintettel a hűvös időjárásra, módosította az 195^—54. évi fűtési idény lezárá- sáiWvonaü<ozó korábbi határoza­tát és aB4 május 1-ig engedé­lyezi a fűtést mindazokon a na­pokon, amelyeken az országos meteorológiai intézet előrejelzése szerint a várható középhőmérsék­let plusz 10 Celsius foknál ala­csonyabb lesz. 1954 május 1. után, a külső hő­mérséklettől függetlenül, a fűtést meg kell szüntetni. A uyíregyliází IV. számú iskola a fegyelemért A fegyelem megteremtése a tanulók között az első és legfon­tosabb dolog. Nem termelékeny nélküle a munka. Aki a család­ban, iskolában fegyelmezett, az az üzemben, termelőcsoportban és az élet bármelyik területén példakép lesz. A nyíregyházi IV. számú iskolában több ne­velő közül különösen felismerték ezt Molnár Andrásné, Tárnok Ferenc, Pázmándy Józsefné, Makó Margit elvtársak, akik tudják, hogy a fegyelem megte­remtésében első fontos dolog, hogy a tanítási óra minden per­cét gyümölcsözővé tegyék. Terv­szerű munkával, szemléltetéssel, a tanítás érdekessé tételével ön­kéntelenül is figyelemre, fegye­lemre serkentik a gyermekeket. Tudják a nevelők, hogy a ráha­tás egysége is döntő dolog, és élesen bírálják az ezt elmulasztó nevelőket. Az egyöntetű bánás­mód, egységes megszólítás, min­den nevelőóra utáni egységesen sorakoztatás, lekísérés, pontos órakezdés fegyelmet teremt. A szovjet iskolákban a neve­lők és tanulók közötti jó kapcso­lat, amely az őszinteségben, ta­pintatosságban, bizalomban, sze- retetben nyilvánul meg, öntuda­tos fegyelmet teremtett. Ezt ne- külr\jc is el kell érnünk, erre tö­rekszünk. A jó osztályközösségek így teremtődnek meg, Darvasné, Benkő Imre, id. Prékopa Isvtán, Boross Jánosné nevelők látják a gyermekekben a jót, bíznak a rossz gyermekek javíthatóságá- ban és nagy szeretettel, követel­mények felállításával, megmagya­rázásával jól fegyelmezett osz­tályközösséget teremtettek, ahol különleges fegyelmezésre nincs szükség. Fontos dolog a nevelő követe­lése. Ebben példát mutat Hor­váth Jenő. Kovács Andorné kar- társ, akinek követelése egész is­kolai évben világos, határozott, teljesíthető és ez a tanulóknál olyan szokást váltott ki, hogy órájuk előtt is már néma tanu­lással várják őket az osztályok. Ezt a magatartást a nevelők pél­damutató munkája is kiváltotta. Tudjuk, hogy igazi fegyelem csak ott van, ahol megkövetelt viselkedési szabályok s szünetek­re is alkalmas játékok, nem meg­erőltető szórakozási tárgyak áll­nak a tanulók rendelkező ére. — Agárdi József igazgató több já­téktekéket állíttat be az udvarra, asztali teniszt a folyosókra, va­lamint 8 darab faliszekrényt, amelyekben biológiai, fizikai, ké­miai szemléltető-anyagok vannak — kétheti tanult anyagból — és tanulhatnak, az előbbiekkel játsz­hatnak a tanulók. Nem egyszer látjuk az udvaron Vascsur Ernő, Ambrus László, Boross Jánosné, Havacs Istvánné, Csécsiné és Maleczkiné nevelő­ket a gyermekek között játszani, így nemes játékra, fegyelemre szoktatják a tanulókat. Úttörő őrsi, raji foglalkozások is szolgálják a fegyelmet. Gon­doskodtunk olyan játékokról, el­beszélésekről, amelyek az ifjúság problémáival foglalkozva szerve­zettségre, fegyelemre neveltek. Iskolai nevelésünket sok szülő is segíti. Nem egyszer jönnek fel SzMK-tagok, akik folyosón, ud­varon. a gyermekek között járva egyik-másik gyermekkel beszélve, a nevelő munkáját segítették és segítik elő. A gyermekek itt az iskolában látják szüleiket az is­kolai munkában segíteni, jobban megbecsülik az iskolát, inkább magukénak érzik azt és vigyáz­nak is rá. Látják, hogy szüleik nemcsak otthon, hanem az isko­lában is dolgoznak, ez példát szolgál előttük. Baj az, hogy még nem minden szülő látja ezt. MOLNÁR ANTAL, a nyíregyházi IV. sz. iskola, tanulmányi vezetője. Miért küzd a beké fenntartásáért Kovács József dolgozó paraszt A tokaji műút két oldalán a ják már rügyeznek. A táj gyönyörű, érezni a föld illatát, érezni azt, hogy itt a tavasz. Az országút két oldalán, ameddig a szem ellát, mindenütt zöldéi az őszi vetés. Mozgalmas az országút, s a földeken apró pontok mozog­nak, dolgoznak szorgalmasan, mint a hangyák, szántanak, vet­nek az emberek a Dózsa-szőlö ha­tárában. Az országúton szinte egymást érik a szekerek. Egyik vetőmagot visz, a másik műtrá­gyát, a harmadik szekéren ekét látunk. Aki nem ismeri Dózsa- szőlö történetét, annak mindez fel sem tűnik. Pedig milyen más volt itt az élet, még ezelőtt 10 év­vel is. Erről beszél Kovács József 5 holdas egyéni paraszt. — Jöjjenek ide. Nézzenek ki ezen az ablakon. Ugye, sok föl­det látnak? — Igen, — válaszoljuk halkan. — Hát ami földet itt látnak, még ettől is nagyobb volt „gróf“ Dessewffyék uradalma. 1902-ben 4 embernek volt 9 ezer hold föld­je. Desseivffy Gyulának, Dénesnek, Alajosnak és Mariannának. Ez a négy ember uralta a környéket. Többszáz cselédjük volt. Én ma­gam is nekik dolgoztam. A négy ember kastélyban lakott, mi, a cselédek, földkunyhóban. Király­telekhez'még három tanya tarto­zott, sőt ezen is túlterjedt a gaz­daság, mert a „grófoké“ volt Fe- renctanya, Gyulatanya, Belegrád, Varjúlapos, Rózsástanya, Paszab- csúcs és Görögszállás. Egy-egy ilyen tanyán körülbelül 100 cse­léd élt családjával együtt. A négy testvér aztán meg- halt. A birtokot Dessewffy Emil vette át 1922-ben. Ekkorra már a cselédek kiköltöztek a föld­kunyhóból, de az életükön ez nem sokat változtatott, mert egy pitvar­hoz négy család tartozott. Az már mindegy volt, hogy a család két tagból, vagy 12 tagból állott. Mi hatodmagunkkal laktunk egy ilyen szobában. Szomorú volt itt az élet. Mihelyt a gyerek felcse­peredett, az iskola helyett fél, vagy negyed kommencióért elsze­gődött dolgozni, hogy legalább a betevő falat meglegyen, mert a családfő, ha 10 tagú volt is a csa­ládja, csak egy kommenciót ka­pott. — Mi is volt ez a kommenció? Ez nem volt több, mint 13 mázsa termény ér, 60 pengő-forint ángá- ria. Ehhez kapott még a cseléd 1.200 négyszögöl kommenciós föl­det. Ebből ugyan egy éven keresz­tül senki nem bírta eltartani a családját. Ügy higyjék el, ahogy mondom, itt 6—7 gyereknél ke­vesebb, csak nagyon kevés csa­ládnál volt. Nekem is 10 gyerme­kem van. Mind a tíz él. Annak örülök, hogy az ő életük már nem olyan, mint a mienk volt. % — A munkaidő Emil gróf ide­jében reggel 3 órától este 9—11 óráig tartott. Ahogy mondani szokták: látástól vakulásig. Azo­kat az engedetlen embereket, akiknek ez az élet nem tetszett, a csendőrök megverték. 38-ben Máté József uradalmi segédtiszt csak azért verette meg Kocserák Jánost, mert a grófnak nem kö­szönt. Az embereket szinte na­ponta hurcolták el a csendőrök, csupán azért, mert a gróf, vagy a gróf hajcsárjai szerint rosszul dolgoztak. Hogy ezekkel az embe­rekkel mi történt a csendőrségen, arról az a sok jajkiáltás tanús­kodott, amely végigszállt az ut­cán. Hiába próbáltak felmondani a cselédek, hiába szöktek meg az uradalomból, a gróf visszahozatta őket a csendőrökkel. ■— így éltünk, így nyomorogtunk mi hosszú évtizedeken keresztül, egészen 1944-ig. Szinte felélénkül Kovács bá­4-7 esi, arcán a ráncok is ki­simulnak, amikor a 44 utáni idő­szakról kezd beszélni. Újra az ablak mellé áll, s kezével ki­mutat. — Nézzenek ki. Ameddig a sze­mük ellát, ez most már nem 4 emberé, nem a grófé, hanem a miénk, — mondja —, a volt cse­lédeké. Mind a 9.000 hold földet szétosztották, — a Gyula-tanyai állami gazdaság kivételével —. de mi az állami gazdaságot is a ma­gunkénak érezzük. Olyan vetőma­got kísérleteznek ki, olyan vető­magot termelnek, olyan gyümölcs­fákat nemesítenek ott, amelyek a mi életünket is jobbá, szebbé te­szik, nekünk segítenek ők is. Hogy hány hold földet kaptunk a föld­osztásnál? Én 10-et kaptam. Ifjú Mokánszki János 13 holdat. Ne­kem 10, neki 13 gyermeke van. Nemcsak a földet kaptuk meg. Az új lakások százai épültek a környéken. Nem kell már 13 gyermekkel a vizes, egyszobás lakásban sínylődni. Villanyt is kaptunk. Sok ember vett rádiót. Ferenc-tanyán 60-at, Belegrádon 70, Gyula-tanyán 90, Paszabcsá­cson 30, Rózsástanyán 43, Király­telken 100—115 lakást építettek fel a volt cselédek, s a lakásépí­tés még most is folyik. Van már egy egész utcánk, amely új laká­sokból áll. Ezt az utcát Béke-utcá­nak szerelnénk elnevezni. A la­kásépítéshez az állam lakásépíté­si segélyt adott. L'n most 56 éves vagyok. A feleségem 10 gyermeknek adott életet. Mind a 10 gyerme­kem erős, egészséges, s amit én nem kaphattam meg, mint cseléd- ember, azt megkapja mind a 10 gyermekem. József fiam gimná­ziumot végzett, most mozdonyve­zető. Béla fűtő. András fiam al­hadnagy, János törzsőrmester a néphadseregben. Mihály ipari ta­nuló; nem sok gondom van rá, kollégiumban van. István hiva­talban dolgozik. Egy leányom férjnél van, három még itthon. Kettőt középiskolába fogok járat­ni közülük, egy itt marad az any­jának segíteni. Boldog az életünk. Most érzem igazán, hogy van ér­telme az életnek, hogy érdemes élni. Szeretnék húszéves lenni! Szeretnem elfelejteni mindazt, ami a múltban történt velem. Megbecsült embere vagyok ennek az országnak. Meg is mutattam mindenkinek, hogy én mennyire szeretem hazámat, családomat, a békét. 52-ben aszályos volt az esz­tendő, de tiszta jövedelmem ak­kor is 6 ezer forint volt, s ezen­kívül 35 mázsa termény, 80 mázsa burgonya, 80 mázsa csövestenge­rim volt. Az idén is két sertést vágtam, közel 150 kilogrammosa­kat. — Tavaly nagy öröm ért. Részt- vettem a Béke-Világtanács buda- ülésén. 0 If'letem egyik legboldogabb * J napja volt ez. Hát van-e nagyobb boldogság attól, mint látni, hogy az emberek szeretik egymást. Látni azt. hogy feketék és fehérek, sárgák és kreolbörűek összeölelkeznek, kezet fognak. Ezen a napon mintha megfiata­lodtam volna. Itt jelentette be a Béke-Világtanács a nagy remény­ség megszületését: a koreai vé­rengzés megszűnését. Nagyon bol­dog voltam. Még mielőtt Pestre indultam volna, gyermekeimet ér­tesítettem arról, hogy milyen nagy öröm ért. Képzeljék, mire hazajöttem, mind a 10 gyerme­kem itthon várt, hogy üdvözöl­hessenek e nagy kitüntetés alkal­mával. S ők voltak az elsők, akik­nek beszámoltam a Világtanács határozatáról, követeléséről: a. tárgyalóasztal mellett kell eldön­teni a vitás nemzetközi kérdé­seket. — Ilyen nem igen történt meg a múltban, nekünk csak az jutott, hogy dolgozzunk, és hajlongjunk az urak előtt. Milyen más is ez a mai élet. Most magunknak ültet­jük a fát és mi szedjük le annak gyümölcsét is. Szeretnék hosszú, nagyon hosszú életet megérni és harcolni azért, dolgozni azért, hogy gyermekeimnek és unokáim­nak is békés jólétet, békés életet tudjak teremteni. — Ezért járom a környező ta­nyákat és beszélgetek az embe­rekkel a béke kérdéséről. Én szí­vemből mondom, hogy a békét meg lehet védeni és a háborút el­lehet kerülni, ha ezt minden em­ber akarja. Nem hiszem, hogy a magamfajta emberek ne szeret­nék, ne akarnák a békét. Nem hi­szem, hogy a magamfajta embe­rek nem szeretik a jót, a szépet. Én ezért járok a környező tanyák­ra, hogy mindezt elmondjam a magamfajta embereknek, hogy minden ember segítsen a béke fenntartásában. T. 3,

Next

/
Thumbnails
Contents