Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-07 / 82. szám

1954 ÁPRILIS 7, SZERDA NÉPLAP t Angol alsóházi vita a fegyverkezés csökkentése és a csökkentés ellenőrzése kérdéséről Attlee és Churchill felszólalása Clement Attlee, az angol mun­káspárti ellenzék vezetője hétfőn az alsóházban előterjesztette párt­jának határozati javaslatát, amelyben felhívja a kormányt, hogy haladéktalanul igyekezzen Churchill — Eisenhower — Malen- fcou-találkozót létrehozni a fegy­verkezés csökkentése és e csök­kentés ellenőrzése érdekében. Azzal indokolta a határozati javaslat előterjesztését, hogy meggyőződése szerint elérkezett az a pillanat, amikor szükség van a világ helyzetének nyugodt és realista felméi’ésére, mert nem hiszi, hogy „a hidrogénbomba meg fogja akadályozni a háborúkat*'. Churchill Attlee beszédére mon­dott válaszában a hidrogénbomba kísérletek folytatása mellett szállt síkra és azt bizonygatta, hogy „ezek a kísérletek a világbéke és nem a világháború esélyeit nö­velték“. A továbbiakban hangoztatta, hogy semmiesetre sem kéri fel az Egyesült Államokat a hidrogén- bomba-kísérletek beszüntetésére. Az angol miniszterelnök alsó­házi beszédében elsőízben hozta nyilvánosságra annak az egyez­ménynek a szövegét, amelyet 1943-ban Roosevelt elnökkel az atombomba felhasználásáról kö­tött. Ezen egyezmény értelmében sem Anglia, sem az Egyesült Ál­lamok nem használhatja az atom­fegyvert a másik fél megkérdezé­se nélkül. A munkáspárti határozati ja­vaslattal kapcsolatban Churchill azt mondotta, hogy kormánya „el­vileg nem ellenzi“ a javaslatot, feltéve, hogy a „haladéktalanul“ kifejezés nem jelent „alkalmatlan időben“ történő cselekvést. Az angol miniszterelnök utalt a kü­szöbönálló genfi értekezletre és azt a nézetét hangoztatta, hogy mielőtt eleget tennének a hatá­rozati javaslatban foglaltaknak, „látnia kell, hogy mi történik Genfben**. Az angol alsóház a vita lefoly­tatása után elfogadta a munkás­párti határozati javaslatot, anél­kül, hogy a kérdést szavazásra tették volna fel, — jelenti az „AFP“. Washington. James Hagerty, a Fehérház sajtótitkára Churchill hétfői alsóházi beszédével kap­csolatban kijelentette, hogy „je­lenleg nincs érvényben a Roose­velt és Churchill között 1943-ban kötött egyezmény“. Hangsúlyozta, hogy „a 11 évvel ezelőtt kötött szerződést a hidro­génbombára nem lehet alkal- mazni**! A német militaristák ismét annektálni akarják Ausztriát Becs (MTI): Az „österreichi­sche Volkstimme“ „Ismét annek­tálni akarják Ausztriát!“ címmel egy térképet közöl, amely a „Der Stern'“ című nyugatnémet képes­lapban jelent meg március 28-án. A térképen Ausztria nincs feltün­tetve, „hanem éppenúgy Nagy­Németország részét képezi, mint Csehszlovákia és Lengyelország nagyrésze. Ismeretes, hogy 1938 előtt szintén közöltek olyan tér­képet, amelyeken a német milita­risták jövendő terveiket propa­gálták. Úgylátszik, most ismét hozzáfogtak ehhez“ — írja a lap. Csütörtöktől forgalomba állítják a Hargita gyorsmotorvonatot Csütörtöktől, április 8-tól Bu- dapest-nyugati pályaudvar és Nyíregyháza között forgalomba helyezik a Hargita gyorsmotorvo­natot. A gyorsmotorvonat Buda- pest-nyugati pályaudvarról hét óra harminc perckor indul. Út­közben Szolnok, Püspökladány, Kaba, Hajdúszoboszló és Debre­cen állomásokon áll meg. Nyír­egyházára 12 óra egy perckor ér­kezik. Nyíregyházáról visszafelé 17 óra 37 perckor indul és útközben csak Debrecenben, Püspökladány­ban és Szolnokon áll meg. A gyorsmotorvonat korlátozott befogadóképessége miatt csak kü­lön hely-jeggyel vehető igénybe. EMBEREK? Az embertelenség mérhetetlen mélységeibe tudnak süllyedni a nép ellenségei. Bizonyítékul fel lehet hozni a francia kormány cselekedeteit. Nem arról van most szó, hogy ez a kormány szennyes háborút folytat Viet­namban, volt SS-banditákat használ fel a hazafiak meggyil­kolására, még arról sem, hogy ez a kormány kész lenne bele­egyezni a valamikor, nem is olyan régen, Párizst leigázó Wehrmacht feltámasztásába. — Sokkal „kisebb“ esetről van most szó. A montluconi gyakorlóorvosok megismerkedtek a fájdalomnél­küli szülés szovjet módszerével és ennek gyakorlati eredményei­ről meg is győződtek. Az orvo­sok elhatározták, hogy a mód­szert alkalmazni fogják. Nos, a francia kormányhatóságok felje­lentették őket, azzal az ürügy­gyei, hogy „megszegik a szak­mai szabályokat“. Nem ismerjük pontosan azo­kat az orvosi szakmai szabályo­kat, amelyeket a francia kor­mány hivatalosan is elismer. Igaz, hogy hallottunk már egyet- mást vietnami, indokínai „mű­tétekről“, amikor benszülött ha­zafiak szemét szúrták ki, nyel­vét tépték, gyomrukat felhasí­tották. Dehát mi közük van a mont­luconi kórházban fekvő szülő­anyáknak mindehhez? Miért nem szabad nekik fájdalom- mentesen szülni, miért kell ne­kik nagy kínokat kiállni? Úgy látszik, a két dolog kö­zött mégiscsak van összefüggés. A reakció képviselői minden te­rületen megátalkodott ellenségei a haladásnak, — akár egy nép függetlenségéről, akár az édes­anyák szenvedéseinek enyhítésé­ről van szó. Ezekután jogosan kérdezhet­jük a fájdalommentes szülés el­lenzőit illetően: vájjon emberek ezek? Kitüntették megyénk élenjáró termelőszövetkezeti dolgozóit A Népköztársaság Elnöki Ta- 1 nácsa a termelőszövetkezeti gaz- . dálkodás terén tanúsított példa- niutató munkásságuk elismeré­siéül Molnár Istvánnak, a gebei ^ejifn termelőszövetkezet juhá­szának a „Munka Érdemrend”, IVancsik Istvánnak, a nyírcsaho- lyl Vörös Csillag termelőszövet- ktíiéf gyümölcskertészeti munka- csapatvezetőjének, Jakab Dániel­nek, a kocsordi Uj Élet termelő­szövetkezet brigádvezetőjénck a „Szocialista Munkáért Érdem­érem”, Kocsordi Endrének, a ko­csordi Táncsics termelőszövetke­zet növénytermelési brigádveze­tőjének, Klapka Miklósnak, a kölesei Petőfi termelőszövetkezet gyümölcstermelési brigádvezető­jének, Dékmár Józsefnek, a besc- nyődi Szikra termelőszövetkezet tagjának a „Munka Érdemérem” kitüntetést adományozta. Kelepce a gall kakasnak MSUMŰV «AlrA Az Egyesült Államok és Nyugat-Németország reakciós körei rá akarják bírni Franciaországot, hogy lépjen be az úgynevezett „Európai védelmi közösségibe, melynek leple alatt újjáteremtik a francia népnek halálos veszélyt hozó német Wehrmachtot. A Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójának műsora Stúdió postája. — Hírek. — Zenei díszalbum. — Riport a me­gye legjobb állandó begyűjtési bi­zottságáról. — Ismerd meg me­gyédet: Megyénk kipusztult állat­világa. — Szatmári Sándor írása. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben tovább enyhült a nemzet­közi helyzet. Ez nem tetszik azok­nak a kalandoroknak, akik egy új háborútól remélik hasznuk megsokszorozódását s éppen ezért tovább próbálják folytatni mes­terkedéseiket a nemzetközi hely­zet elmérgesítésére. A legfőbb lármát az amerikai monopolisták lakájai csapják s közöttük is első helyezést érdemel John Foster Dulles, az Egyesült Államok kül­ügyminisztere. Dulles minden áron azt akarja bebizonyítani, hogy a Szovjetuniónak és a Kínai Népköztársaságnak „agresszív ter­vei" vannak és hogy a „szovjet blokk“ létezése már magában is „olyan súlyos veszélyt jelent, ami­lyennel mi (az Egyesült Államok) még sohasem találkoztunk“. A hadianyaggyárosok érdekében azt követeli Dulles, hogy „haladékta­lanul tömeges visszacsapást (?) kell mérni“ az esetleges agresz- szorra, minden eszközzel, akár atomfegyverrel is, „ha az elnök úgy véli, hogy az Egyesült Álla­mok létérdekei veszélybe kerül­tek“. Dulles kijelentései nyomán új erőre kaptak — legalábbis hangban — a háború washingto­ni propagandistái és egyre-másra nyilatkoznak a háború szükséges­ségéről. Mindez „véletlenül“ ép­pen a genfi értekezlet előtt törté­nik. Megható, hogy Dulles és társai mennyire szívükön viselik az Egyesült Államok „létérde­keit“, csupán egyetlen hiba csú­szott be számításaikba: a népek, KÉT II T közöttük az Egyesült Államok né­peinek érdekeit is, összetévesztik maroknyi harckocsi- és bomba­gyáros érdekeivel. Ez pedig sú­lyos baklövés részükről. Az az út, amelyen ők járnak, amelyen to­vább szeretnének haladni, túlsá­gosan messze esik a reális, jár­ható úttól. A világ népei, dolgo­zó tömegei egész más utat vá­lasztanak. Érdemes megfigyelni például, hogy milyen visszhangja van Dulles hangoskodásának és a nemrégiben megjelent szovjet jegyzéknek, amely az összeurópai kollektív biztonság megteremtését célozza. Dulles kijelentései után még a kanadai külügyminiszter, Lester Pearson is kifogásolta, hogy az Egyesült Államok maga akarja eldönteni a háború, vagy béke kérdését s nem kis gúnnyal jegyezte meg, hogy Washington „tenyere az atombombáért visz­ket“. A dolgozó tömegek szerte a világon nagy felháborodással fo­gadták az amerikai imperialisták újabb mesterkedéseit. A szovjet jegyzék azonban széleskörű bará­ti visszhanggal találkozott. Mint ismeretes, ez a szovjet jegyzék továbbfejlesztése annak a nagyjelentőségű molotovi javas­latnak, amelyet a szovjet küldött­ség a berlini tanácskozáson ter­jesztett elő az összeurópai kollek­tív biztonsági szerződés megköté­sére. Mit akar a Szovjetunió? Tartós békét Európában és az egész világon. Az európai béke biztosítása természetesen kiha- I tással van a világbékére is. A Szovjetunió a népek érdekeit szem előtt tartva, meg akarja szüntetni azt az áldatlan állapo­tot, hogy Európában zárt katonai csoportosulások keletkezzenek, amelyek egymás ellen irányulnak. Ilyen csoportosulás az Atlanti Szövetség mai formájában. Ebben a szövetségben nem vesz részt minden olyan európai állam, amely résztvett a fasizmus leve­résében, nem vesz részt a Szov­jetunió. A Daily Mirror című an­gol burzsoá lap is leszögezi: „Bár Nyugat-Európában tapintatlan­ságnak tartják nyíltan úgy be­szélni a NATO-ról (Atlanti Szö­vetség — szerk.), mint kizárólag Oroszország ellen irányuló szer­vezetről, a NATO a valóságban pontosan ilyen.“ Nos, a Szovjet­uniónak az a véleménye, hogy ilyen katonai csoport létrehozása helyett teremtsenek olyan szövet­séget, olyan átfogó kollektív biz­tonsági rendszert, amely lehetet­lenné és szükségtelenné teszi két egymással szembenálló katonai tömb létrehozását, olyan szövetsé­get teremtsenek, amely a békét biztosítja. Ezért fejlesztette to­vább a szovjet kormány a berli­ni tanácskozáson benyújtott ja­vaslatát, ezért vette figyelembe a nyugati nagyhatalmak részéről megnyilvánult ellenvetéseket s ezért szögezte le: nem ellenzi, hogy az európai biztonsági szer­ződés tagjai közé felvegyék az Egyesült Államokat és hogy kész megtárgyalni a Szovjetunió rész­vételét az Atlanti Szövetségben. Világos, ha a Szovjetunió részt- vesz az Atlanti Szövetségben, ak­kor ez a szövetség többé már nem egy ország ellen irányuló táma­dó szövetség lenne, hanem min­den országot magábanfoglaló, bé­két biztosító szervezet. A szovjet kormány jegyzéke hatalmas lépés előre a béke biztosítása útján. Ez az az út, amelyen a világ va­lamennyi becsületes embere ha­ladni akar, ez az út a népek út­ja! Bizonyítéka ennek az a szé­leskörű baráti visszhang, amely a szovjet kormány jegyzékét kö­veti. Az Avanti című olasz hala­dó lap rámutat arra, hogy „a szovjet jegyzék mérföldkő és az is marad az európai világbékéhez vezető úton“. A National Zeitung azt írja vezércikkében: „a Szov­jetuniónak a jegyzékben foglalt új javaslatait üdvözlik Németor­szág összes békeszerető erői, mi­vel £j1(j£vaslatok Nyugat-Nérnet- ország újrafelfegyverzése veszé­lyének kiküszöbölésére, valamint a nemzetközi feszültség enyhülése eredníényeképpen Németország mindkét részének közeledésére iránjHiíbak“. Még a France Soir című francia lap is rámutat, hogy a szóVjet tervben „semmi sincs, ami bíléntétben állana Francia- ország nemzeti érdekeivel, sőt, el­lenkezőleg. Az Egyesült Államok politikája azonban az ellenkező irányba fejlődik“. Nagy riadal­mat ! fokozott az amerikai uralko­dó körökben a szovjet jegyzék. A NeWYork Herald Tribune kény­telen bevallani, hogy a szovjet javaslatoknak „vonzóereje“ van az európai népek számára. A The New York Times a jegyzék­kel kapcsolatban leszögezi, hogy „Adenauernek még sohasem ma­radt olyan szűk tere a manőve­rezésre, mint most“. A washing­toniak kezdetben megpróbálták kereken visszautasítani a szovjet javaslatokat, most azonban kény­telenek figyelembevenni Európa és a világ hangját. Hiszen még a burzsoá körök is arról beszélnek, hogy itt az ideje a megegyezés­nek, A News Chronicle című lon­doni lap elmondja, hogy az Egye­sült Államok sietve elutasítóan nyilatkozott a szovjet jegyzékről* „nyilván nem gondolva kellő mó­don arra a nyugtalanságra és fel­háborodásra, amelyet az ilyenfaj­ta taktika a NATO-országokban kelthet“. A The Times tovább folytatja a gondolatot és azt ír­ja, hogy a szovjet jegyzék „tüze­tes tanulmányozást érdemel“* A francia Le Monde című burzsoá1 lap kijelenti: „nincs több indok arra, hogy elutasítsák a szovjet javaslat tanulmányozását“* íme, két út áll a világ népei előtt. Nem kétséges, hogy a né­pek azt az utat választják, ame­lyet a Szovjetunió mutat szá­mukra, a béke útját és bárhogy is kiabálnak, bárhogy is mester­kednek a háború hívei, az élet csatájában a győzelem az egysze­rű, becsületes embereké lesz. Hi­szen az erő is a mi oldalunkon van és ez az erő napról napra növekedik.

Next

/
Thumbnails
Contents