Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)

1954-03-18 / 65. szám

,V Í f t i P 1954 MÁRCIUS 18, CSÜTÖRTÖK I* Í R T É 1» I T É » Levelezőink írásaiból Munkáltán a nagydobosi Petőfi tsz. Alig egy hónapja szavaztak bi­zalmat a nagydobosi Petőfi ter­melőszövetkezet kommunistái Bársony Antalnak, a régi vezető­ség titkárának, s négy olyan elv­társnak, akik még nem vettek részt a pártszervezet vezetésében. A vezetőségválasztó taggyűlés után a járási pártbizottság kikül­döttének részvételével vezetőségi ülést tartottak, felosztották egy­másközt a munkát. A járási párt- bizottság képviselője részletesen ismertette egy-egy vezetőségi tag feladatát, tennivalóit. Határozatot is hoztak ezen a vezetőségi ülé­sen a feladatok végrehajtására. Legközelebbi elérendő célként szabták meg: a tag- és tagjelölt­felvétel megjavítását, a politikai iskola fokozottabb látogatásának biztosítását és elsősorban a mező- gazdasági munkák helyes meg­szervezésének ellenőrzését, — a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtását. EZEK VOLTAK AZ ELSŐ ha­tározatai az új vezetőségnek, s va­lamennyien tudták, hogy e hatá­rozat sikeres végrehajtásával kell most bebizonyítani: jól választott a párttagság, az új vezetők alkal­masak arra, hogy megvívják a harcot a magasabb termésered­mények eléréséért. Nem késle­kedtek a határozat végrehajtásá­val. A sürgős tavaszi munkák nem engedték meg a különböző értekezletek összehívását, ezért a vezetőség tagjai maguk keresték fel a pártcsoportbizalmiakat, s el­mondották nekik: a tavalyinál magasabb dohány-, cukorrépa-, burgonya- és kukoricatermést kell elérniök, több gyümölcsöt, több szőlőt kell termelni. így könnyen teljesíthetik majd a beadást, több jut a tagoknak, s a piacra is. A vezetőség tagjai, a pártcsoportbi- zalmiak ezután a párttagokkal, a pártonkívüliekkel beszélgettek. — új vezetősége Alig egy hét múlva a szövetkezet tagságának nagy része azon gon­dolkodott: hogyan lehetne növel­ni a terméseredményt? Gondol­koztak, tervezgettek, s a szövet­kezeti gyűlésen mindenki elmon­dotta javaslatát. Beszéltek a mun­kafegyelemről, a munkák határ­időre való jó elvégzéséről, a terü­letkiosztás fontosságáról, elkészí­tették a brigádok, munkacsapatok pontos beosztását. Ezután a bri­gád a brigádot, egyik munkacsa­pat a másikat hívta ki verseny­re. Elhatározták: versenyre hív­ják a szomszédos szamosszegi Dó­zsa termelőszövetkezetet: ki ter­mel többet, ki teljesíti előbb be­adási kötelezettségét. Ezután a gyűlés után mind több szövetke­zeti tag indult reggel a gyümöl­csösbe, szőlőbe, a földekre trá­gyát hordani, végezni a tavaszi munkálatokat. A PARTSZERVEZET ERŐSÍ­TÉSÉRŐL sem feledkeztek meg az új vezetőség tagjai, hiszen er­re is határozatot hoztak az első vezetőségi ülésen. Farag Sándor elvtárs a szervezői beosztást kap­ta az új vezetőségben. A járási pártbizottság kiküldötte elmon­dotta neki, hogy felelős a párt- szervezet erősítéséért, azért, hogy megbízható, becsületes dolgozók kerüljenek a pártszervezetbe. So­kat hallott már arról, hogy Kállai Antalné és Kosa Zsigmond jól végzik munkájukat, végrehajtják a rájuk bízott feladatokat — meg­érdemlik, hogy a pártszervezet tagjelöltjei legyenek. Parag elv­társ gyakran felkereste őket, be­szélgetett velük a párt célkitűzé­seiről, a párttagok, tagjelöltek jo­gairól és kötelességeiről. Hasz­nosak voltak ezek a beszélgeté­Kállainé és Kosa Zsigmonc közelebb kerültek a párthoz, be nyújtották felvételi kérelmüket Az elkövetkezendő taggyűlésen — egy év után ismét — tagjelöltfel­vételi kérelmet fog tárgyalni a taggyűlés a nagydobosi Petőfi ter­melőszövetkezetben. A LEGUTÓBBI PÄRTVEZE- TÖSÉGI ülésen értékelték a vég­zett munkát, ellenőrizték a hatá­rozat végrehajtását. Megállapítot­ták: eredményes munkát végez­tek. Teljes ütemben folyik a ta­vaszi munka, a szőlőnyitást már befejezték, a gyümölcsfák metszé­sével is rövidesen végeznek, s megkezdődik a mák vetése is. — Parag elvtárs beszámolt arról, hogy a két tagjelölt felvételével erősödik a pártszervezet. Kétségtelen, hogy mindez az új vezetőség jó munkájának bizo­nyítéka, a hozott határozatok vég­rehajtását igazolják. Az új vezetőség azonban nem hibamentes. A politikai iskola lá­togatottságának megjavításáról szóló határozat végrehajtását nem kérte számon az új vezetőség Varga Bertalantól, a pártszerve­zet oktatási felelősétől. A NAGYDOBOSI PETŐFI ter­melőszövetkezet pártszervezetének új vezetősége nagy lendülettel lá­tott hozzá a feladatok végrehajtá­sához, s eredmények máris mutat­koznak. Az elkövetett hiba oka pe­dig az, hogy az új vezetők még nem rendelkeznek elég tapasztalattal. Ehhez kell adni sokkal több se­gítséget a járási pártbizottságnak amelynek munkatársai a reszort- felosztás óta még nem látogatták meg az új vezetőséget.. — LÉVAINÉ — sek. A kékcseiek mielőbb teljesíteni akarják beadásukat A kékesei dolgozó parasztok körében versenymozgalom indult meg a beadási kötelezettségek mi­előbbi teljesítésére. Nagyon sokan megfogadták, hogy a III. párt- kongresszus tiszteletére teljesítik félévi sertés-, baromfi- és tojái- beadási kötelezettségüket. Vajda István 12 holdas, Szűcs János 15, Háda Lajos 6. Harcsa Imre 5, özv. Pál Bertalanná 8, Pál Imre 10, Belinszki János 7 holdas dolgozó parasztok a beadás teljesítése mellett a tavaszi munkákkal is határidő előtt készen akarnak len­ni. Vajda István már be is adott egy 126 kilós hízót s ezzel évi kötelezettségét 50 kilóval túltelje­sítette. Az érte járó 390 kiló ku- koricakedvezményt megkapta. — özv. Pál Bertalanná pedig egész­évi baromfi- és tojásbeadását tel­jesítette. A kékcseiek megértették, hogy gyors beadásukkal a dolgozók ér­dekeit szolgálják, mert az áru­készletek növelésével az árak kielégítését mozdítják elő. A kállósemjéni fóldművesszö- '.•etkezet vezetősége a dolgozó parasztok kérésére elhatározta, hogy társadalmi munkával új, korszerűen berendezett boltot épít. A szövetkezeti dolgozók és vezetőségi tagok igen szépen dol­goztak. Széplaki Ferenc, Szűcs Jolán, Egri Péter, Nagy Géza és ifj. Kóth György tűntek ki az építkezés során indult verseny­ben. A munkával 18.800 forintot takarították még. A kállósemjé- niek nemcsak új textilboltjukra, de a szövetkezeti dolgozókra is büszkék. DOROGI MIHÁLY. * Jól vezeti a kemecsei kultúrott- hont Bálint Géza igazgató. A fia­talok szívesen és örömmel járnak a próbákra. Lelkesen készültek a körzeti kultúrversenyre is, azon­ban a benevezett kultúrcsoportok nem jöttek el. Űgylátszik, nem­csak a tanácsok és nép­művelési ügyvezetők, hanem maga a járási tanács nép­művelési osztálya is elfeledkezett róla. Nagyobb gondot fordíthat­nának az illetékesek a kultúra fejlesztésére, a falusi dolgozók szórakoztatására. KADAR SÁNDOR, Kemecse. íj! A vámosatyai Lenin tsz. jól fel­készült a tavaszi munkákra. A ve­tőmagvakat már teljesen kitisztí­tották. A termelőszövetkezet I. negyedévi tojásbeadását is telje­sítette már. A termelőszövetkezet juhászai dicséretet érdemelnek jó munkájukért. A szövetkezet juh­állományát teljesen vészmentesen teleltették át. SZŰCS PÉTER. vb. titkár. Községünkben a dolgozó pa­rasztok között igen elterjedt a tiszta udvar-mozgalom. Tarpai Sándor az elsők között kezdte meg a trágyakihordást és a be­adási kötelezettség teljesítésében is élenjár. Egészévi baromfi- és negyedévi tojásbeadását teljesí­tette már. KEREKES SÁNDOR, Csaholc. * A Piricse községben megtartott kultúrbemutatön igen jól szere­peltek a járási csoportok. Az en- csencsiek a benevezett énekkar és bábcsoport mellett népi tánc­cal is szerepeltek. A nyírbélteki csoport egy helyett három tánc-) csoporttal is résztvett a verse­nyen. A piricsei dolgozók nagy tetszéssel és érdeklődéssel figyel­ték a bemutatót. A rendezéshez segítséget nyujtottek a tanácsok* A kultúrcsoportok részére kocsit biztosítottak, hogy beutazhassa­nak a versenyre. ILLÉS BÉLA. * \ A vásárosnaményi pedagógusok: szakmai és ideológiai képzéssel1 készülnek a III. pártkongresszus­ra. Makarenko halálának 15. év-^ fordulóját úgy ünnepük meg leg-í méltóbban, hogy műveit tanulmá­nyozzák és munkájukban alkal­mazzák. Tudásukat, tapasztalatai­kat gyarapítják és fejlesztik ez­által. URAY MIKLÓS, igazgató. * Többször fordultak már a raka- mazi dolgozók a vezető szervek-, hez, hogy községükben új ital-! boltot létesítsenek, mert a régi) nem képes kielégíteni a megnöve­kedett igényeket. Nemrégen nyi­tottak meg Rakamazon egy büf- fét, aminek igen örültek a dolgo­zók. Nemsokára új vendéglő is nyílik, amely a legmagasabb igé­nyeket is teljes mértékben kielé­gíti majd. D. M. • Községünkben igen nagy » gépkocsiforgalom. Egyes kocsi­vezetők azonban megfeledkeznek; arról, hogy a község belterületén! járnak. Különösen m06t, hogy; sár van, nagyon veszélyes az út-* kereszteződéseknél gyorsan ha­ladni. Egyes gépkocsivezetők! ugyanakkor mulatságosnak ta­lálják, ha a gépkocsi becsapja; sáros vízzel, sárral az úton járó­kat. A napokban történt, hogy az egyik gépkocsi egy idős nénit) csapott be sárral. A lelkiismeret­len kocsivezető még az ajtót is kinyitotta és úgy nevette a ,,jól sikerült tréfát”. Fel akartam írni a kocsi számát, de olyan sá­ros volt a számtáblája, hogy nem tudtam elolvasni a kocsi rend­számát. A vállalatok figyelmez­tessék a gépkocsivezetőket a ko­csik rendbetartására és az udva­riasabb viselkedésre. Gáli Jolán. Tiszavasvári. A Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdióiénak mai műsora A jó tanács c. riport. — Hí­rek. — Tudósítás a város ököl­vívó sportjáról. — Gubás Nagy Kálmán népizenekara. — Gépál­lomások hangja. — Zenei dísz­album. — Építők versenye c. ri­port. A VETES ABLAKAI Godzsák Jánost úgy ismerik Tí- szanagyíaluban, hogy a maga fe­je után megy a legszívesebben. No, nem úgy kell érteni, hogy va­lami különc-természete van. Jó fej a Godzsák János feje. Érde­mes utána menni. Aki nem hiszi, érdeklődjék szomszédaitól. Elso­rolják szépen, hogy Godzsák Já­nos nem tud nyugodni, ha érzi a tavasz közeledtét, mindig mozog. Ezt pedig a következőkép kell ér­teni: Alig olvad el a hó a földe­ken, ő már ott van kint és ha egyebet nem tud csinálni, vízleve­zető árkokat húz, nehogy megáll­jon a víz a vetésen. A trágyaki­hordással is úgy volt a télen, hogy addig valóban nem tudott nyugodni, míg egy szekérre valót látott az udvarán. Máskülönben nyugodt természete van János bácsinak, de az utóbbi napokban mégis sokszor bosszankodott. A múlt héten például azon vitázott Papp Mihály és Orosz György szomszédaival, hogy lehet-e már vetni. Sehogy sem tudta igazát bebizonyítani a két szomszéd előtt. Bántotta ez nagyon. Minden nap kiment a földjére és néze­gette, mikor lehet vetőgéppel rá­menni. Egyik . nap, mikor már nem süppedt csizmája a. szántás­! ba, örömmel indult hazafelé. Mi­kor beért a faluba, Kiss József háza felé vette az irányt. Éppen otthon találta a gazdát. Nem so­káig váratott magára, megmond­ta, mi járatban jött. — Jó-e a vetőgépe, szomszéd? — kérdezte a vendég és kíván­csian várta a választ. — Ki mondta, hogy nem jó? — válaszolt kérdéssel Kiss József. — Nem mondta senki, csak kér­deztem. És ha jó, itthon van-e még? — Talán azt mondták, hogy már elvitte valaki? — tréfálko­zott a másik. — Dehogyis mondták. Ha itt­hon van, ide tudná-e nekem adni holnap? — Erre sem válaszoltam még nemmel senkinek. Magának is odaadom. Nem szólt senkinek tervéről Godzsák. Az előre elkészített ta­vaszárpa vetőmagot feltette sze­kerére. utána akasztotta a velő­gépet és elindult földje felé. Egyéb se kellett a szomszédok­nak. — Megyen már megint, még­hozzá vetőgéppel, — mondta az egyik. — Pedig még van idő a ve­tésre, — szólt a másik. Mintha nem is hallotta volna, elengedte füle mellett a szomszé­dok megjegyzését. Hajtott tovább szótlanul. Amíg kihajtott utcájá­ról, sokan vetettek egy-két tréfás szót felé a vetőgép láttán. De jegjobban talán Sveda Mihály kö­tött bele. Amikor odaért portája elé, odaszólt a bakon ülő Godzsa- nalc. — Sáros lesz még az a föld, — és pár szóval még megjegyezte, hogy a végén majd dolgavégzése nélkül tér vissza. Sehogy sem tudott belenyugod­ni a hitetlenkedők szavaiba. Már azt hitte, nem találkozik senkivel a határban. Mégsem így történt. Ahogy közeledett a „Lapos” dűlő­ben lévő földje felé, az ország­úton találkozott Hornyák Mibály- lyal. Az sem tudta elképzelni, hogy mit akar Godzsák a vető­géppel. — Talán csak nem vetni igyek­szik. János bácsi? — kérdezté kí­váncsian. — Mi mást kell a vetőgéppel csinálni, ha nem vetni, — feleit rá emez. — Gondoltam, hogy viszi vala­hova, azért kérdeztem'. — Viszem, bizony. Mert láthat­ja, hogy itt van a szekerem után kötve. Vetni akarok. — Nem fog még ragadni? — érdeklődik Hornyák az egyre tá­volodó Godzsáktól. — Ha kételkedik benne, nézze meg a földjét, — kiáltott utána és egy jó darabig nem is nézett vissza az érdeklődőre. Mikor befejezte a vetést, nyu- godtabban tért haza. Annak rend­je szerint elintézték a vetőgép használatát és elköszönt Kisstől. A eset per esze nem maradt annyiban. Sok ember fejében megfordult a gondolat: Talán mégis lehet vetni. Ha nem is mindenütt, de lehet alkalmas földet találni. Ahogy mondani szokták, a vetés ablakai nyila­doznak, csak meg kell keresni, hogy hol... Á legjobban talán Hornyák Mihály esett gondolkodóba. Más­nap már o is kiment földjére. Ö sem csalódott. Meglelte a „vetés ablakát”. Egy jó darabon szik­kadt földet talált. Nem is této­vázott tovább, elkészítette a ki­tisztított tavaszbúzáját, és vető- gép után nézeti. A gépet csak vasárnapra kapta meg. Ez sem számított. Elvetette a búzáját. Azzal bjz nem lehet késlekedni, mert csak így hoz bő termést. Godzsák János meg újabb meglepetést okozott az utca la­kóinak. Mikor végzett a vetés­sel, hengert akasztott szekere után. Ekkor már nem nagyon kételkedtek dolgában. Többen el Is vetették tavaszbúzájukat, ár­pájukat, mint Kelemen János. Godzsák bácsi pedig előbb a most vetett árpáját járta be a hen­gerrel, majd az őszi vetésű bú­zájára fordult. Még akkor meg­nézte az őszibúzát, mikor az ár­pát vetette. Azt látta azon, hogy néhány helyen felszívta a hideg. Olyankor történik ez, amikor nappal meleg van, éjjel íagy. — Feldoblik a vetés, mint falon a mész. Ennek pedig a henger a legjobb orvossága. így vissza­nyomják az elszakadt gyökerek mellé a földet és újra lábra kap a gyenge hajtás. De csak akkor, ha idejében végzik el ezt a munkát. Mert ha sáros a föld, a ragadós sárral felszedné a henger a búzát is. Ha pedig késve kezdenek a hengerezés- hez, kiszárad a gyökerétől elsza­kadt búza. Godzsák János nyugodtan van vetése felől. A kalászosokat, a mákot és a hagymát elvetetté és ahogy az idő engedi, sorra jön­nek a kapások is. Példáját sokan követték. Meg­élénkült a nagyfalui határ, egyre gyakrabban látni vetőgé­pet, hengert és simítót vontató szekereket, — N.

Next

/
Thumbnails
Contents