Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)

1954-02-26 / 48. szám

1954 FEBRUAR 26, PENTEK. a Levél Szavcsenkó elvtársnak Szamostatárfalváról Kedves Feodoszíj Ivánovics Szavcsenkó elvtárs! Jól emlékszem még vissza, pedig több mint két éve, hogy itt járt nálunk egy szovjet kül­döttség. A küldöttséggel együtt ön, a kievi ke­rületi mezőgazdasági igazgatóság vezetője is meglátogatta kis falunkat. Szövetkezetünket, a szamostatáríalvi Ady termelőszövetkezetet. Hosz- szú idő volt a látogatás óta eltelt, eseményekben és változásokban gazdag két és fél esztendő. Levelem elején magamról írok egy keveset. Családommal együtt jó egészségnek örvendünk. Szívből kívánok Szavcsenkó elvtársnak is 30 egészséget. Két legnagyobb fiam, Miklós és József, azóta katonának mentek. György fiam elvégezte a borászati technikumot. Legkisebb fiam, Sándor, aki akkor még nem járt iskolába, már a harmadik osztályba jár. Sokszor szó esett a nálunk járt küldöttségről és különösen magá­ról a családunkban is. A feleségem sokat kér­dezte már tőlem, hogy mikor jönnek el újra mi- hozzánk. Én nagyon szeretném, ha ismét elláto­gatnának hazánkba, de akkor a mi portánkat is feltétlen vegyék útukba. Sok hasznos tanácsot kaptunk önöktől. Nem roltak hiábavalók. Nálunk azelőtt nem alkalmaztuk a kalászo­soknál a keresztsoros vetést, sem a pótbeporzást. Már akkor ősszel is, de a következő években szintén tanácsuk szerint vetettük el a gabonafélé­ket. 1952-ben 18 holdon keresztsorosan tettük földbe a búzamagot és ezen a 18 holdon két és fél mázsával termett több, mint a szomszédos táblán. így voltunk a kukoricával is. A követ­kező évben minden kukoricánkat négyzetesen vetettük, a pótbeporzást is elvégeztük 12 holdon. Kíváncsian várták a szövetkezetbeliek az ered­ményt Nem volt hiábavaló fáradozásunk. A 12 hold pótbeporozott kukoricán másfél mázsá­val volt magasabb a termés, mint más táblán. Az elmúlt évben olyan kukoricatermést értünk el, hogy a megyei mezőgazdasági kiállításon az első dijat nyertük el vele. Tavaly 5 mázsával termeltünk többet holdanként, mint 1951-ben. Mi hálásak vagyunk Szavcsenkó elvtársék hasznos tanácsaiért. Azt is nagyon megfigyeltem, hogy a lóhere közül hogy kell kiirtani az arankát, ami pusz­títja a takarmányt. Mintha most is látnám, ahogy Szavcsenkó elvtárs lelkesen és szeretettel mutat­ta, magyarázta az irtás módját: körül kell szán­tani az arankát, azután letakarni petróleumos szalmával Ügy kiégeti a veszedelmes arankát, hogy magja sem marad. Nem is olyan régen voltak eszemben Szav­csenkó elvtárs szavai, a helyes munkaszervezés­ről és annak jelentőségéről. Nagyon sokat ért nekünk ez a tanács is. Azelőtt csoportosan dol­goztunk a földeken. Sokszor előfordult, hogy késő őszig kinyúlott a betakarítás ideje, ami azután az őszi vetés időbeni elvégzését gátolta. Most már mint rossz emlékre gondolunk vissza a bandá­ban végzett munkára. Tavaly jegyzőkönyvileg adtuk, át a brigádoknak a földterületet, jószág­állományt és gazdasági felszerelést. Mindenki a saját földjén dolgozott, amiért egész évben fele­lős volt. Ezévben ugyancsak jegyzőkönyvileg adtuk át a brigádoknak mindazt, ami a terme­léshez szükséges. Újjászerveztük a brigádokat, kialakítottuk a munkacsapatokat és újra egyé­nekre osztjuk majd a területet. Jól az emlékezetembe véstem azt is, amit a szövetkezeti demokrácia betartásának fontossá­gáról mondtak el nekünk. Azelőtt a szövetkezet elnökét nem a tagság választotta. Mostani elnö­künket, Bódi Sándor elvtársat, a tagság akarata és kívánsága állította szövetkezetünk élére. Sok­kal nagyobb tiszteletben tartja azóta a vezetőség a tagok jogait. A tagság tudta nélkül semmit sem csinál. így aztán sokkal nagyobb szeretettel veszi ki részét mindenki a munkából. Én is úgy ápolom a gondjaimra bízott jószágokat, mint a saját magamét. És itt akarom mindjárt megkö­szönni Szavcsenkó elvtárs tanácsát a tejhozam növelésére. Nagyon jól bevált a naponta három­szori fejés és tőgymasszázs. Az akkori 8 literes fejési átlagot az elmúlt évben 11 literre növel­tem ezzel a módszerrel. Ezévben még nagyobb eredményt fogok elérni. Ügy szeretném, ha máskor is kapnék ilyen segítséget és ezért kérem, ha errejámak, feltétle­nül jöjjenek el hozzánk is. Igaz, most már nehéz volna ráismerni szövetkezetünkre. Nagyon sokat gyarapodtunk azóta. Pár család híjával, az egész falu itt dolgozik a szövetkezetünkben és tavaly ősszel majdnem valamennyi család világvevő rá­diót vásárolt. Én magam is 1560 forintos rádiót vettem. Kerékpár minden családnál van, néme­lyik háznál kettő is, mint például nálunk. Jöve­delmünket össze sem lehet hasonlítani az 1951-es év hasznával. Amíg én akkor ősszel mindössze 7.000 forintot kaptam, múlt évben már 28.000 forint jövedelmem volt a szövetkezetben. 1953- ban az akkori 25 forinttal szemben már 65 forin­tot ért minden munkaegységünk. El is követek mindent, hogy állandóan gyarapodjon a mi nagy családunk vagyona. Végül még azt szeretném elmondani, hogy a vezetőség meghallgatta a tervezésre vonatkozó tanácsukat. Már most, a tél folyamán elkészí­tette a termelési tervet. Az abban foglaltakat végre is fogjuk hajtani. Például azt, hogy az ösz- szes kukoricánkat négyzetesen vetjük és a pót­beporzást elvégezzük. A tavaszi árpát szintén négyzetesen fogjuk a földbe tenni. A gépállomás­sal kötött szerződést pontosan betartjuk. Nem akarom, hogy nagyon hosszan vissza­tartsam munkájától Önt levelem olvasásával. Befejezésül kívánok erőt, jó egészséget Szav­csenkó elvtársnak és családjának. Üdvözletét küldi igaz barátja, PÉTERÉI MIKLÖS, a szamostatáríalvi Ady termelőszövetkezet tagja. Hírek a Szovjetunió barátainak tevékenységéről Átadtak a Lengyel-Szovjet Társaság 500.000-ik tagsági könyvét Varsóban. A közelmúltban ünnepélyes keretek között nyújtot­ták át Varsóban a Lengyel-Szovjet Társaság 500.000-ik tagsági könyvét tulajdonosának. Az ünnepségen jelen volt a Társaság helyettes elnöke, a varsói városi tanács elnökségének elnöke, a kultúra és tudomány palotájának építői. A városi tanács elnök­ségének elnöke megállapította: „Nagyjelentőségű az a tény, hogy a Lengyel-Szovjet Társaság taglétszáma Varsóban 500.000 fő. Azt jelenti, hogy a főváros lakosságának több mint fele a Társaság tagja azt jelenti, hogy a lengyel-szovjet barátság gondolata egyre mélyebb dolgozóink szivében."’ (Szovjetszkaja Kultúra) * * Szép eredmények a sepsiszentgyörgyi népi orosz nyelvtanfo­lyamokon. Az iskolaév kezdetén Sepsiszentgyörgy rayon ARLUS bizottsága 76 népi orosz nyelvtanfolyamot szervezett. A tanfo­lyamokra 1175 hallgató iratkozott be. A félévi összefoglalókon a ■legjobb eredményeket a köpeci bányászok, a sepsiszentgyörgyi ál­lami kórház dolgozói és az angyalosi Gábor Áron kollektív gazdaság érték el. (Előre) * * Kanadai—Szovjet Barátsági Hónap. Február 1-én megkezdő­dött a Kanadai-Szovjet Barátsági Hónap. A barátsági hónap mun­kájában több mint 10 kanadai szervezet vesz részt. A barátsági hónap keretében filmelőadásokat, gyűléseket, fényképkiállításokat és hangversenyeket rendeznek. * * Uruguayi kulturális küldöttség szovjetunióbeli tapasztalatai. Az Uruguayi-Szovjet Társaság központi lapja az „Uruguay SzSzSzR” közölte a VOKSZ meghívására a Szovjetunióban járt uruguayi kulturális küldöttség élményeit. A küldöttség az elmúlt év folyamán tartózkodott a Szovjetunióban. A delegáció tagjai nagy elismeréssel nyilatkoznak azokról az eredményekről, ame­lyeket a szovjet kormány a dolgozó nép életszínvonalának eme­lése terén elért. Úgy emlékeznek meg a Szovjetunióról, hogy „lát­ták azt a társadalmat, amely boldog jövőjét építi, amely áz em­bert munkája alapján becsüli meg, amely nem sajnálja azt az anyagi erőt, amit a nép jóléti és kulturális felemelkedésére for­dít.” Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a Szovjetunió a béke, és a népek közötti barátság igazi harcosa. A magyar-szovjet barátság ünnepe Porcsalmán A porcsalmai MSZT-szervezet a DISZ-fiatalokkal karöltve mű­soros ünnepélyt rendezett a ma­gyar-szovjet barátság hónapja al­kalmából. Az összes tömegszer­vezetek vezetői és több mint 600 dolgozó jelent meg az ünnepé­lyen, mert szívükben ott él a szovjet nép iránti szeretet és a hála mai boldog életünkért. Preida József alhadnagy elv­társ beszámolójában ismertette a szervezet eddig végzett munkáját és beszélt a két nép közötti örök barátságról. Ez a barátság szebb, örömtelibb életet jelent mind­nyájunknak. Segítséget a harc­hoz, hogy megvalósíthassuk azt az életet, amelyért minden dol­gozó harcol. A hallgatók szemei­nek csillogása, a lelkes taps ki­fejezte azt a meleg érzést és szeretetet, amely mindenkit át­hatott. Az ünnepséget a diszisták kul- Iturműsora tette színessé, akik | lelkes játékukkal tették szebbé jozt az ünnepélyes estét. A műsor után reggelig tartó táncmulatság volt Az ünnepély elérte célját., mert még közelebb hozta népün­ket a szovjet dolgozókhoz. Csató István, i MSZT-titkár, Porcsalma. Üdvözöljük a Szovjetunió hazánkba érkező Állami Népi Táncegyüttesét Ma reggel érkezik meg ha­zánkba Záhonynál, a „Kincses- kapunál” a magyar-szovjet ba­rátság hónapjának kedves ven­dégserege, a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese, művészeti vezetőjével, Igor Mojszejev Sztá- lín-díjas népművésszel az élén. Megyénk egész dolgozó népe forró szeretettel köszönti az együttes vezetőjét és minden egyes tagját. Záhonyba és Nyír­egyházára, ahol a küldöttség vo­nata megáll, összesereglenek a megye legjobb kultúrmunkásai, számos kultúrcsoport, a nagy- kállói tánccsoport, az ajaki népi együttes, hogy forró szeretetü- ket és köszöntésüket tomácsol- ják. Az üdvözlő szavak őszinte szívből fakadnak. Bár a mi me­gyénkben nem szerepelt még a Szovjetunió Állami Népi Tánc- együttese, azonban nem egyszer volt alkalmunk gyönyörködni és tanulni a szovjet művészek elő­adásain. Felejthetetlen emlék számunkra az Uráli Népi Együt­tes vendégszereplése többek kö­zött. Am a szovjet köultúra ter­mékenyítő hatása nemcsak köz­vetlenül hat, hanem közvetve is hosszú kilométereket átsugározva. Ezelőtt néhány esztendővel még nem igen beszélhettünk me­gyénkben a népművészetek olyan megbecsüléséről, felkaro­lásáról és továbbfejlesztéséről, mint ma. Es hogy egyre inkább virágzik népi kultúránk, azt nem utolsósorban éppen a szov­jet emberek segítségének, taná­csainak köszönhetjük. Ezért siet­nek oly forró szeretettel a szov- je vendégek üdvözlésére ajaki, nagykállói, nyíregyházi népi táncosok, énekelek és dogozók. Nagy várakozással tekint az egész ország a Szovjetunió Álla­mi Népi Táncegyüttesének sze­replése elé. Mojszejev elvtárs nyilatkozatában elmondotta, hogy az együttes új műsort dol­gozott ki, s ennek témája a né­pek közötti béke és barátság. A műsorban 10 demokratikus or­szág táncait mutatja be az együttes. Köztük magyar tánco­kat is. Mojszejev elvtárs el­mondotta, hogy: „az együttesnek nem csupán technikai nehézsé­geket kellett leküzdenie, elsősor­ban arra törekedtünk, hogy a valamennyi nép táncaiban tes­tet öltött nemzeti jelleget a népek sajátos stílusát, mozgás­művészetét és ritmusát mutas­suk be.” Ez a gondos készülő­dés is megmutatja, hogy az együttes nemcsak címnek vá­lasztotta a népek közötti békét és barátságot, hanem őszinte ér­zéssel gondolnak erre a barát­ságra. A hagyományos szovjet-ma­gyar barátság hónapja az idén új gyümölcsöket fog teremni. —. Köztük új sikereket ér el kul­turális forradalmunk is szovjet barátaink segítségével. Ennek tudatában forró szeretettel üd­vözöljük a kincseskapun keresz­tül hazánkba érkező vendége­ket. fl szovjet tapasztalatok alkalmazásával sikeresen győzik le a téli nekézséüeket a záhonyi fűíöfiázban A záhonyi fűtőház határmenti árucsere­forgalmat bonyolít le. A Szovjetunióból ér­kező szerelvényeket továbbítják, amelyek nagy békeműveinket látják el fontos nyers­anyaggal. Naponta többszáz vágón vas­érc, gyapot, olaj és különféle gép érkezik, amire az ország ipari üzemei időben számí­tanak. Ezért nagy fel­adat hárul a záhonyi vasutasokra, hogy az érkező nyersanyagot időben továbbítsák. A kemény tél, a termé­szeti akadályok nagy­ban megnehezítették a vasutasok munká­ját. A szovjet vasuta­sok tapasztalatainak alkalmazásával azon­ban sikeresen küz- dötték le a nehézsé­geket. A magyar és szov­jet vasutasok napon­ta találkoznak egy­mással és így nem­csak elméletben, de gyakorlatban is elsa­játíthatják a kiváló szovjet vasutasok munkamódszereit. A határmenti forgalom­ban részvevő vasuta­sok gyakran látogat­ják meg a csapi fű­tőházat, ahonnan ugyancsak értékes ta­pasztalatokkal térnek vissza. Legeredmé­nyesebb a Lunyin- mozgalom, mely sze­rint a mozdony sze­mélyzete végzi el a kisebb javításokat. — Ezzel a módszerrel elkerülik a gépkiesé­seket. Nemeskéri Jó­zsef. kétszeres sztaha­novista mozdonvveze- tő. januárban 120 szá­zalékra teliesítette kilométertervét és annyi szenet takarí­tott meg. amivel kö­zel egy hónapon ke­resztül üzemeltetheti gépét. A záhonyiak a szovjet vasutasoktól vették át „mosástól mosásig’“ mozgalmat. Most már nem kell napokat eltölteni egy kazánfuvatással, mert amíg a mozdony a vizet felveszi, addig ezzel a módszerrel el­végzik a kazánfúva- tást. A szovjet mintá­jú 510-es sorozatszá­mú mozdonyok javí­tását szintén a szov­jet mozdonyvezetők­től tanulták meg. Nagy segítséget nyújtott munkájuk­ban az elméleti szak­mai oktatás, amely­nek keretében „Harc a tél ellen“' című szovjet brosúrából sa­játították el az új módszereket. Ennek alapján már jóelőre elkészítették és kija­vították a fűtőberen­dezéseket, a mozdo­nyokat pedig új szov­jet típusú fáklyakosa­rakkal látták eL így elkerülhetővé Vált a nagy hidegben a be­fagyás veszélye. Kedves vendégek Mátészalkán Szerdán kedves vendégei vol­tak Mátészalkának: a magyaror­szági románok nemzetiségi népi együttese látogatta meg a közsé­get. Mátészalkáról három motor- kerékpáros ment ki a fogadásuk­ra egészen a járás határáig. így érkezett meg a csoport, elől a három piros zászlót lobogtató mo­torkerékpáros, s utánuk a csoport autóbusza. A kultúrautó előtt a községi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke fogadta a vendé­geket, majd a kultúrottbonha tért he a vendégegyiUíes. A kultúr­otthon erre az időre ünnepi dísz- he öltözött. Román és magyar zászlók borították a falakat, a színpad felett nagy transzparens hirdette: „Magyar-román barát­sággal a békéért!“ Ebéd után üze- . mi kultúrfelelősök beszélgettek el ja csoport tagjaival, s egymásnak népi táncmotivumokat is mutat­tak be. A nagyszerű előadás este 7 óra­kor kezdődött. Gazdag jelmezek­ben, szebbnél szebb román, ma­gyar és német népi táncokat mu­tattak be. Közben székely nép­balladákat adtak elő, kórusszámo­kat énekeltek és a népi zenekar is játszott. A közönség lelkesen tapsolt, s nem akarta a szereplő­ket leengedni a színpadról. A dol­gozók azzal is kifejezésre juttat­ták hálájukat, szeretet&ket, hogy megajándékozták a kultüregyüt- test, majd szinte egymással ver­sengve ajánlották fel a dolgozók otthonaikat vendégszállásul. Ez az előadás még inkább el­mélyítette a román és a magyar nép közötti barátságot. OSZLÄNYI ZOLTÁN,

Next

/
Thumbnails
Contents