Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)
1954-02-05 / 30. szám
1954 FEBRUAR 5, PÉNTEK NEPLÄH s A Német Demokratikus Köztársaság kormánya és népi Moréja össznémet népszavazás végrehajtását javasolta A -fe&lm Ut mm&ki A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának szerda esti ülésén Otto Grotewohl miniszterelnök kormánynyilatkozatot tett a négyhatalmi értekezlet középpontjában álló német kérdésről. A népi kamara tagjai helyükről felemelkedve percekig zúgó tapssal köszöntötték, majd beszéde során is többízben lelkesen ünnepelték a Német Demokratikus Köztársaság kormányának elnökét. Grotewohl beszédében hangsúlyozta, hogy a külügyminiszteri értekezletet foglalkoztató nemzetközi problémák a legszorosabban összefüggnek Németország kérdésével, mint a német kérdést nem lehet elválasztani a nemzetközi problémáktól. A Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke köszönetét mondott a szovjet kormánynak azokért a javaslatokért, amelyeket Németország és a béke érdekében a külügyminiszteri értekezlet elé terjesztett. A miniszterelnök ezután rámutatott a Nyugat-Németországban lázas sietséggel folyó újrafelfegyverzésre és a nagy veszélyre, amely a bonni revanspolitikusok soviniszta uszítása folytán a világ békéjét fenyegeti. Grotewohl a bonni és a háborús szerződésről szólva a képviselők élénk helyeslése közepette kijelentette, hogy „a német nép nem ismerheti el és sohasem fogja elismerni ezeket a békeellenes paktumokat.” „A bonni és a párizsi szerződés a valóban szabad és demokratikus össznémet választások megejtésének legnagyobb akadálya” — mondotta a miniszterelnök: majd hangsúlyozta: „Nyiltan kijelentjük: ellenezünk olyan „szabad választásokat, amelyeket a nyugati megszálló hatalmak az Adenauer- rendszer segítségével azért készítenek elő és hajtanak végre, hogy visszaállítsák Németországban a militaristák uralmát. Mi olyan szabad és demokratikus választásokat követelünk, amelyek biztosítják Németország békéc és demokratikus fejlődését. Szabad össznémet választások elengedhetetlen előfeltétele a megszállási statútum, valamint a bonni és a párizsi szerződés hatálytalanítása.” Grotewohl ezután kijelentette: „Ha a Berlinben tárgyaló külügyminiszterek nem tudnak megegyezni a bonni és a párizsi szerződés érvénytelenítésében, azt ajánljuk, tegyék lehetővé, hogy ebben a kérdésben a legilletékesebb tényező, a német nép döntsön. Javasoljuk, hajtsanak végre mielőbb egész Németországban demokratikus és szabad népszavazást. Döntse el maga a német nép, hogy az állandóan háborús veszéllyel fenyegető bonni és párizsi szerződés, vagy pedig béke- szerződés megkötését és Németország békés újraegyesítését kívánja-e.” Grotewohl végül azzal a felhívással fordult Nyugat-Németor- szág lakosságához, hogy harcoljon eltökélten a békéért, a német egységért és a háborús szerződések érvénytelenítéséért. „A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája és kormánya is rendíthetetlenül folytatja nagy küzdelmét Németország egységéért és boldog jövőjéért” — mondotta a miniszterelnök. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája egyhangúlag hozott határozattal teljes mértékben jóváhagyta azt az emlékiratot, amelyet a kormány január 30-án a négyhatalmi értekezlet elé terjesztett. A népi kamara jóváhagyta Grotewohl miniszterelnök kormánynyilatkozatát és üdvözölte a kormány lépéseit, melyeknek célja a németek képviselőinek bevonása a külügyminiszterek tanácsaiba. A népi kamara kijelentette, hogy a német kérdést a német nép megbizottainak közreműködése nélkül nem lehet igazságosan és demokratikusan megoldani. A népi kamara az egész német nép érdekében támogatja a javaslatot, hogy a nemzetközi feszültség csökkentéséért és a fegyverkezés korlátozásáért hívjanak össze értekezletet a Kínai Nép- köztársaság részvételével. A népi kamara üdvözli a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatát, hogy a bonni és a párizsi paktum kérdésében tartsanak népszavazást egész Németországban. A népi kamara kijelenti, hogy a német békeszerződés megkötésére kidolgozott reális terveket, amelyet Molotov szovjet külügyminiszter a négyhatalmi értekezlet elé terjesztett, teljes összhangban van a német nép nemzeti érdekeivel. A népi kamara őszinte köszönetét fejezi ki a Szovjetunió kormányának, amely felbecsülhetetlen értékű támogatást nyújt a népeknek a békéért, valamint hazája egységéért és szabadságáért vívott harcában. A népi kamara határozata felhívta a lakosságot, hogy minden módon erősítse tovább a Német Demokratikus Köztársaságot, az egész nép békeerőinek hatalmas támaszát. Bulgária 1953. évi állami népgazdaságfejlesztési terve teljesítésének eredményei Párttörténeti konferencia Február 3-án hozták nyilvánosságra a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa mellett működő bolgár Központi Statisztikai Hivatal jelentését az 1953. évi állami népgazdaságfeilesztési terv teljesítésének eredményeiről. A közlemény rámutat, hogy 1953- ban az ipar egészében véve 100.6 százalékra teljesítette évi tervét, 1952-höz képest. Az ipar termelése 12 százalékkal emelkedett. Szombaton reggel 9 órakor tartják konferenciájukat a Pártoktatás Házában a párttörténeti tanfolyam III. évfolyamának hallgatói. A háborús szerződések Franciaország gazdasági romlását jelentik A „Combat” című francia lap foglalkozik azokkal a végzetes következményekkel, melyeket az „európai védelmi közösség” és az „európai politikai közösség” megvalósítása jelentene Franciaország gazdasági életére, Az „európai közösség gazdasági életét elsősorban az jellemezné, hogy az amerikai tőke nagyszabású befektetéseket eszközölne a rajna- vesztfáliai kohóiparban” — írja a lap. „A francia kormánykörök által folytatott gazdaságpolitika gyakorlati eredményei már most oda vezettek, hogy Franciaországban végzetes paradoxon állt elő: a termelés önköltsége ma egész Európában itt a legmagasabb, a munkások bére és fizetése viszont a legalacsonyabb. Ha élet-i belépnek a „közösség” szabályai, olyan hátrányos helyzetben lennénk, hogy kezdettől fogva érvényesülne a német hegemónia. Ez fokozatosan, de mégis rövid idő alatt azt idézi; majd elő, hogy aj francia termelőke® kiszorítják a nyugati1 piacokról. A munka-i nélküliség, a fokozol® elnyomorodás, amelyj a fentieknek szük-J ségszerű következő ménye lesz, komoly! szociális zavarokat! idézhet elő az orJ szagban.” „A katasztrófa fék, tartózhatatlanul érinti majd az összes! iparágakat, összes* gyárosainkat és üzletembereinket” — fe-í jezi be cikkét aí „Combat”. Nyugat-Németország megszállásának és újra- felfegyverzésének gyümölcsei Schröder bonni belügyminiszter nemrégen a nyugatnémet rádióban kijelentette, hogy a bonni kormány jelszava: „Egészség, munka és béke”. Tekintettel a nyugatnémet lakosság nyomorúságos helyzetére, Schröder nyilatkozata több, mint furcsa. A nyugatnémet valóság megcáiolhatatlanul tanúsítja, hogy a bonni vezetőkörök politikája korántsem „békét és munkát” hozott és hoz, hanem háborús hídfővé teszi Nyugat-Németországot, fokozza a nyugatnémet lakosság elnyomoro- dását. Nyugat-Németországban évről évre nagyobb összegeket költenek az újrafelfegyverzésre. A katonai kiadások már most is a bonni költségvetés .körülbelül 35 százalékát teszik ki. Idén újra óriási összegeket szándékoznak katonai célokra fordítani. A bonni kormány a megszállási költségek fedezésére és a We!' bt felélesztésére 9.6 milliard márkát költ. Minden nyugatnémet családra 800 márka megszállási költség esik. Nyugat-Németország újrafel- fegyverzésének politikája, amelyet a bonni kormány folytat, óriási hasznot húz a ruhrvidéki hadiipari konszerneknek. De nemcsak a német monopóliumok, hanem régebbi partnereik, az amerikai konszernek és trösztök -s nyerészkednek a nyugatnémet lakosságon. Az Egyesült Államok, de Anglia és Franciaország monopoltőkés egyesülései is, búsásan profitálnak Nyugat-Németország roppant megszállási költségeiből, háborúelőtti és háborúutáni adósságaiból. A „Német Egység Bizottsága” nemrég brosúrát adott ki „Nyugat-Németország megszállásának gazdasági terhei” címmel. A brosúra kimutatja, hogy Nyugat-Németország megszállásának közvetlen költségei 1945—1952. között összesen 44.5 milliárd márkát tettek ki. A közvetlen és rejtett megszállási költségek, továbbá a jóvátétel stb. címén a nyugati hatalmaknak kifizetett egyéb összegek együttvéve összesen 144.9 milliárd márkára rúgtak. Ezek a roppant költségek a katonai célokra fordított kiadásokkal együtt mérhetetlenül megnehezítik Nyugat-Németország dolgozó tömegeinek helyzetét. Állandóan süllyed a lakosság életszínvonala. Hivatalos bonni statisztikai adatok szerint 1953. februárjában egy négytagú csalód létminimuma 348 nyugatnémet márka volt. Több, mint tízmillió ember jövedelme azonban jelentősen alatta maradt ennek az összegnek. A nyugatnémet lakosság széles rétegei — munkások, alkalmazottak és értelmiségiek egyaránt — megsínylik a szüntelen áremelkedést. A növekvő drágaság miatt egyre csökkennek a reálbérek. A nürnbergi statisztikai hivatal adatai szerint 1953-ban, az 1939. évihez képest, ekként emelkedtek az árak: kenyérgabona 100 százalék; hús 119.3 százalék; vaj 88.9 százalék; burgonya 62.5 százalék; szén 156.5 százalék. A haditermelés növekedésével párhuzamosan elsorvadnak a békés iparágak. Emiatt állandó a munkanélküliség. A bonni hatóságok minden módon iparkodnak elhallgatni a munkanélküliek tényleges számát. A hivatalos adatok szerint Nyugat-Németországban egymillió munkanélküli van. Valójában jóval több ennél. A „Die Welt“ című nyugatnémet lap 1953 novemberében közölte Konrad Eichholz cikkét. Eichholz, aki felelős állást tölt be a bonni pénzügyminisztériumban, beismeri, hogy Nyugat-Németországban körülbelül két és félmillió munkanélküli van. És még ez sem a teljes valóság. A demokratikus német sajtó a nyugatnémet munkanélküliek számát hárommilliónál többre becsüli. Rudi Wagner Berlin amerikai övezetében élő pártonkívüli munkásnak a lapokban közölt levele alapján el lehet képzelni, milyen nehéz a dolgozók helyzete Nyugat-Németországban. „1947-től kezdve — írja Rudi Wagner, — éveken át munkanélküli voltam. Végre nagyneiiezen sikerűit eme- lyezkednem. Most heti 61 márka 83 pfenniget keresek. Ebből azonban nem tudok megélni. Hiszen csak a lakbérem havi 46 márka 60 pfennig. A lakásban töröttek az ablaküvegek, rongyokban lóg a festés a falakról. Lakástatarozásra azonban nem is gondolhatunk. Az utolsó hónapokban már a gázszámlát sem tudtuk fizetni. Ki is kapcsolták a gázt.” Nyugat-Németországban nagy a lakáshiány. A bonni kormány óriási összegeket költ katonai célokra és semmit sem tesz a la- kástalanok milliónak érdekében. A nyugatnémet sajtó adatai szerint jelenleg 4.5 millió új lakásra volna szükség. A háztulajdonosok visszaélnek a lakáshiánnyal és a bonni kormány jóváhagyásával állandóan emelik a lakbéreket. A munkások átlagosan keresetüknek 20 százalékát költik jelenleg lakbérre. Hivatalosan bejelentették, hogy április 1-ével 10 százalékkal emelik a lakbéreket az 1948 előtt épült házakban. A „Der Spiegel” című nyugatnémet folyóirat közli, hogy a lakbéremelés hatálya Nyugat- Nérnetországnak hatmillió lakása közül ötmillióra terjed ki. A lakbérek emelésén kívül adó- j emelés is várható A kiéli világgazdasági intézet már tavaly kénytelen-kelletlen beismerte, hogy Nyugat-Németországban a legmagasabbak az adók az egész világon. Csupán 1950—1952 között 65 százalékkal nőttek az adóterhek. A bonni kormány most újabb „adóreformot” készít elő. L „reiorm” célja az, hogy visz- szavonják azokat a csekély en-j gedményeket is, amelyeket azj Adenauer-kormány az új bonni] szövetségi gyűlés választásai előtti tett és még nagyobb adóterhet; rakjanak a nyugatnémet lakosság: vállára. A parasztság is súlyosan megsínyli Nyugat-Németország újra-i felfegyverzesének politikáját. —< Hétszázezer hektár megművelhe-i tő földet sajátítottak ki a parasztoktól lőterek, laktanyák, stb,: építésére. A parasztság adósságainak összege a múlt év végéig túlhaladta a hatmilliárd márkát. A bonni militaristák és külföldi pártfogóik katonai terveinek megvalósítása tehát egyre rosz- szabbítja a dolgozók anyagi helyzetét. A nyugatnémet lakosság mind szélesebb rétegei kezdik: látni az összefüggést a dolgozók* életszínvonalának süllyedése és; Nyugat-Németország újrafelfegy- vérzésének gyorsuló üteme kő-! zött. Emiatt a dolgozók anyagi; helyzetük megjavításáért folytatott mozgalma mind kifejezettebben politikai jelleget ölt Ez rendkívül aggasztja a bonni vezetőköröket. A német dolgozók egyre erélyesebben követelik a bonni kormánytól, hogy hagyjon fel Nyugat-Németország újrafelfegyver-/ zésének politikájával, tegyen konkrét intézkedéseket Nyugat- Németország pénzügyi és gazdasági kötelezettségeinek enyhítése végett, s teremtse meg Németország békés, demokratikus fejlődésének feltételeit.
