Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)
1954-02-07 / 32. szám
4 RtPUP 1854 FEBRUAR T, VASAlüPAS Munkában a termelési bizottság A bőséges termés érdekében Egy-két nap óta megszűnt a havat kavargató hideg szél. Az egyik íebruáreleji napon a ragyogó napsütésben néhány ember beszélgetett a baktalórántházi tanácsháza előtt. Szinte lerítt róluk, hogy jól esett már ez a kis ácsor- gás, tere-fere a szabad levegőn a hosszú szo- bábazárt napok után. Beszédjükből ki-kicsen- dülnek a „gazdagyűlés”, „termelési bizottság” szavak, mint ahogy mostanában a községben másfelé is sűrűn Sehet ezeket hallani. A beszélgetők egyikének figyelmeztetésére mindnyájan egy közeledő tekintélyes külsejű parasztember felé fordultak . — No, jön már Jani bácsi! — mondta egyikük. — Van-e csereburgonya? — szólt feléje a másik. Az érkező nem válaszolt mindjárt, csak egyre mosolygott. Komótosan „lekezelt” a türelmetlenkedőkkel. — Mondjad már \'ég- re, mire jártál? — sürgették. Lódi János, mert ő volt az érkező, végül is kibökte azt a néhány szót, amit annyira vártak: — Van, van. A las- kodi Vorosilov, a besenyőd! Szikra, meg az őri Petőfi is cserélnek abból a jófajtából. Mihelyt az idő enged, mehetünk is érte. — Hát aztán, hogy lesz a csere? — érdeklődik lelkendezve Lecr.a János. — Kilót — kilóért. így állapodtunk meg. No, őrültek neki. Később magam is a beszélgetők közé vegyültem. Megtudtam, hogy a burgonyacserét a növénytermelési szak- bizottság javaslatára szervezték meg. Ennek a bizottságnak Lódi János bácsi az elnöke. Február 1-én, mindjárt másnap a termelési bizottságok megalakulása után, összeültek a tanácsházánál és megbeszélték a legsürgősebb növénytermesztési feladatokat. Akkor határozták el, hogy leromlott burgonyájukat a környéki termelőszövetkezeteknél megismert bőtermő Aekerse- gen-fajtával cseréljék ki. A növénytermelési szakbizottság mellett külön növényegészségügyi bizottság is alakult. Ennek a vezetője B. Tóth Mihály. Választottak még másfajta bizottságot is: állattenyésztési, kertészeti, tisztasági és tervügyi bizottságot. A termelési bizottságnak 57 tagja van. Olyan gazdákat választottak be az egyes bizottságokba, akik értenek a termeléshez, mint például Sebők Miklós, Sipoe István, Vida Károly, S. Bakii József és mások. Az egyes bizottságok most főleg azzal vannak elfoglalva, hogy az alakuló gazdagyűlésen elhangzott sok értékes javaslat, útmutatás alapján kidolgozzák a község mezőgazdasági fejlesztési tervét. A tervügyi csoport például segít a község termelési tervének elkészítésében. Emellett azonban a gazdagyfllésen pártunk III. kongresszusának tiszteletére kezdeményezett felajánlásokat ismertetik a parasztsággal és gyűjtik az újabb vállalásokat. Az állattenyésztési bizottság sem maradt tétlen. Vida Károly február elsején Bedő Istvánnal, Galamb Jánossal és a bizottság többi tagjával együtt felment a tanácsházára. Részletesen kidolgozták a legsürgősebb feladatok tervét. Akadt elég sok feladat, de ezek közül leginkább a községi apaállatok ügyét hozták szóba a gazdagyűlésen. Hozzáláttak mindjárt a feladat megoldásához. Felkérték a tanács vezetőit is, hogy tartsanak velük, tekintsék meg az apaállatokat. A kanok takarmányozása, ápolása és elhelyezése körül kirívó hiányosságot nem találtak. A bikáknál azonban kifogásolták a gyenge takarmányozást. Az a 12 kiló silány, savanyúfüves széna és 1 kiló kukoricadara, amit a bikák fejenkint és naponta kapnak, nem elegendő. így nem csoda, ha a sovány, rossz kondícióban lévő bikáktól nines elegendő borjú. Most keresik & lehetőséget, miként tudnának segíteni az apaállatok takarmányozási problémáján. A tisztasági bizottság udvarszemléket szervezett. Helyszíni tanácsadással terjesztik a helyes trágyakezelési módszereket. Sipos István például a Néplapból vett példákkal mutatott iá, hogy milyen nagy veszteség érheti a gazdát, ha az azonnal elteregetett trágyát csak hetek múlva szántják alá. A baktalórántházi termelési bizottságok tagjai lelkesedéssel kezdték el a munkát, mert érzik, hogy a falu népe bizalommal tekint feléjük. A tanács kikéri véleményüket. Ok szívesen segítenek a legjobb gazdák termelési módszereinek elterjesztésében. De érzik, hogy ők sem tudnak mindent. Ezért szakelőadások tartását javasolták, amelyek az egész községnek is hasznára válnak. — Előadókat a járási tanács biztosított számukra. ZaJ*»í Autal. TESTVÉRI SE«ÍT8É« A DEMECSERI KEMENYITO- GYAR vaskos, díszesebb kapufáival szemben, az út túlsó oldalán egyszerűbb, mondhatnánk úgy is szegényesebb kapu áll. A gépállomás bejárata ez. A háromszögesen ívelő kapuk homlokán azonban egyformán ragyog az ötágú vörös csillag. A két csillag büszkén hirdeti, hogy a gazda egy — mind a két helyen a dolgozó nép a tulajdonos. így volt ez már tavaly is, azelőtt is. A két csillag ragyogása ugyanígy ölelkezett össze tavaly nyáron a poros úton át, mint most a vakító hó felett. Az alig 10—15 méter azonban akár ennyi kilométer is lehetett volna. Ritka eset volt az, ha a gépállomáson keményítőgyáriak jártak, de a traktoristák közül is kevesen kértek belépőt a gyárba. A gépállomás néha, amikor már nem volt a gyors segítségért hová fordulni, akkor annak rendje-módja szerint „hivatalosan” megkérte a gyár vezetőségét, hogy végezzenek el számukra egy-egy hegesztést, mert állt az aratógép, vagy éppen félig voltak egy asztag cséplésével, amikor eltört valami. Elutasítást nem kaptak, de a válasz mindig ilyenformán hangzott: „ha valamelyik munkás munkaidő után megfelelő túlórabérért elvállalja, nem vagyunk ellene”. így ment ez egészen ez év január 28-ig. 1954. JANUAR 28 nevezetes dátum a két üzem életében. Most utólag már nehéz volna megállapítani, hogy a gépállomás kérte-e a segítséget, vagy a keményítőgyáriak voltak a kezdeményezők. Nem is ez a fontos. — Mind a két helyen olvasták a .Szabad Nép''-ből, hogy a székesfehérvári Vadásztölténygyár védnökséget vállalt a velencei gépállomás fölött. A tény az, hogy január 28-án a gyár és a gépállomás vezetői összeültek. Ekkorra már papírra vetették a gyár- beli javítók a kongresszusi vállalásukat. A vállalás lényege az, hogy minden délután egy esztergapad egy szakmunkással a gépállomás rendelkezésére áll. Minden délután használhatja a gépállomás a villanyhegesztőt is, sőt olyan alkatrészekkel is segítik a gépállomást, amire a gyárban nincs azonnal szükség. Ettől a naptól kezdve Steían- csik Mihály elvtársat, a gépállomás műhelyvezetőjét nehéz megtalálni. Egyik percben a „saját” műhelyében irányít, vagy egy tengelyt vesz a vállára és a következő percben már a keményítőgyár esztergapadja mellett látni. A gyár „szigorú” kapusa belépő nélkül engedi az olajtól csillogó vatelinruhás szerelőket, s egyre több traktorista lesz „Miklós fiam”, „János fiam” az idősebb kapusnak. Az esztergapad mellé a gyár vezetősége az egyik legjobb esztergályost, Szlovik András DISz- tltkárt adta. A gépállomásról Nyíri Imre szerelő jár át esztergálni. Rövid néhány nap alatt a két munkás úgy összemelegedett, hogy február negyedikén már közös vállalást szerkesztettek. A gépállomás dogozói kongresszusi felajánlásukban azt vállalták, hogy február 10-én befejezik azoknak az erő- és munkagépeknek a javítását, amelyekre a tavaszi munkák idején szükség lesz. Szlovik András és Nyíri j Imre vállalták, hogy az összes j esztergályos munkát egy nappal j hamarabb, február 9-ig elkészí- I tik. A DEMECSERI GÉPÁLLOMÁS abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyszerre két védnöke akadt. A Soroksári Textil- gyár munkásai is segítségére sietnek a gépállomásnak, s ezen keresztül a környező termelőszövetkezeteknek és egyénileg dolgozó parasztoknak. Kovács Béla textilgyári szerelő vezetésével már egy hét óta hat tagú brigád segíti a gépjavítást. j — Nem csak a gépjavításban nyújtanak nagy segítséget a soroksári elvtársak, — dicsekszik Stefancsik Mihály művezető — úgy érzem a fegyelmezettségük, öntudatuk, politikai képzettségük is maradandó változást hozott közénk. A textilgyári elvtársak a napi munkájukon felül leszerelték valamennyi traktorról a megromlott világítási berendezéseket és a dinamókat javításra küldték a gyárba, hogy a demecseri traktoristák éjjel-nappal végezhessék fontos munkájukat, ha elérkezik az ideje. Az elvtársak meglátták, hogy a gépállomás udvarán ott rozsdásodik egy selejtezésre szánt pótkocsi alváz. Megkérték az igazgatóságot, hogy kijavíthassák ezt az alvázat. A hét közepén éjjeli munkával hozzá is fogtak az alváz kijavításához. Nehéz volna megmondani, hogy darabszámra, vagy forintértékben, mit segített már a két üzem a demecseri gépállomásnak, de még nehezebb volna kiszámolni, hogy a gyors és jóminőségű javítás eredményeként hány mázsa gabonával, burgonyával, vagy takarmánnyal terem majd több a gépállomás körzetében. A többől pedig több jut Soroksárra és több marad Demecserben is. A demecseri gépállomás a múlt évben elnyerte a megyei pártbizottság versenyzászla j át, amely most is büszkén hirdeti az irodában, hogy ez a gépállomás a megyében az első. Hírnevüket a demecseri traktoristák ebben az évben tovább akarják öregbíteni. Rajtuk múlik. A gyárak munkásai eddig is megadták és ezután még fokozottabban megadják a gondcrkodó testvéri segítséget, hegy a gépállomás ezt tovább adhassa a termelőszövetkezeteknek és egyénileg dolgozó parasztoknak. Csikós Balázs. Mosiamá-ban igen forgalmas a nyírteleki Szabad Nép tsz. irodája. A termelési tervek készülnek. Hogyan te maradnának ki abból a to. gok* Hasznos tanácsaikkal, javaslataikkal járulnak hozzá, hogy torvük bőséges termést eredményezzen. Az Iroda egyik sarkában Kakuk István ..szíjgyártó''’ műhelyt rendezett be. Gondosan megvarrogatja, javítgatja a lószerszámokat. Ezzel sok iáöt, de pénzt is megtakarít a szövetkezet. Kakuk élvtárs ni termelő munkában is példát mutat. Eddig ISO munkaegységet szer. zett. A nyírteleki gépállomás a gépek lelkiismeretes és idejében való kijavításával harcol, hogy a tsz.ek tervéinek megvalósítását minél jobban segítse ffi gépimunka. Drurik József elvtárs (középen) a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár kiváló ifjúmunkása azért jött falura-, hogy átadja szaktudását a gépállomás szerelőinek és traktoro. sóinak. hogy kifogástalan munkát végez, nem sajnál időt és fáradságot, ha segíthet. Gyakran látni más és más dolgozó mellett, amint gyakor. latban mutatja m-eg egy-egy alkatrész, csapágy helyes szerelését, be. állítását. Tfommet József felyéte?*!.)
