Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

MiPIiiiF & A porosaimat kenderkikészítő üzem 1954-ben VLMAST SÁNDOR, a porcsal- mai kenderkikészítő üzem párt­titkára nyugtalanul járt le s tel az üzemi pártirodában. Más­kor vidám szokott lenni az arca. Most a megbántottság látszott rajta. Amióta megalakult az üzemi pártszervezet, nem volt annyi gondja, mint most. Pedig már hatodik éve ő az üzem párt­titkára. Most valahogy nagyon szívére vette, hogy az emberek panaszkodnak. Percek teltek be­le, amíg összeszedte gondolatait. Aztán megszólalt Hangsúllyal beszélt mint aki diktál: — Még azt mondják, hogy a vezetőség nem törődik a dolgo­zókkal! Megkapnak itt mindent, ami jár nekik. Van munkájuk télen-nyáron. Lettek volna ott, ahol mi voltunk Pataki Sándor­ral meg az öreg Turzaival, a géplakatossal. Rozoga tetejű om­ladozó épületben dolgoztunk még 1948- ban is. Nem törődött a mi panaszunkkal dr. Bertócz, az üzem akkori tulajdonosa! Hébe- hóba eljött Budapestről az üzembe széjjelnézni, akkor sem hallgatott meg minket. Huzatos volt a tiló- terem, nem volt munkaruhánk és a fizetés is csak olyan volt. Melegítő italról, fűtött munka-1 teremről, fürdőről, kultúrterem­ről álmodni sem mertünk! Ma meg mi minden igényük van a dolgozóknak! Nem isszák meg a cukros forró teát, ha nem szűr­jük le a teafüvet. Aztán meg po­hár is kellene nekik, amiből meg­igyák. Kupafedő már nem is jó, BOROS JOLÁN pártvezetőségi tag az asztal mellett szótlanul hallgatta a párttitkárt, De a ku- pafedöről neki is eszébe jutott valami: Hát bizony szégyen is az üzemvezetőségre, legfőképpen pedig a pártvezetőségre, hogy a dolgozók otthonról hoznak ma­gukkal ivóbögrét, hogy a teát megihassék. A munkaruha is rongyos rajtuk. Január van. Hi­deg az idő. Az áztatóknak és a behordóknak téli munkaruha kéne. A párttitkár megdöbbenve hall­gatta a bíráló beszédet. Abba­hagyta a járkálást. Csontos mun­káskezét hátul összefogva meg­állt az ablaknál. Hangjában tü­relmetlenséggel szólalt meg. — ... 1949-ben ez az üzem is az államé, a miénk lett. A ré­gi rossz épület helyén ma már új üzem van. Megnagyobbították a szövőüzemet, a présházat és a gépházat is korszerűsítették. A gödrök helyébe áztató medencét kaptunk. Ma már kétszer annyi tilóáliás van a tilóteremben és ötszörannyian dolgozunk, mint 1949- ben. A tllótermet gőzzel fű­tik. Kultúrházat és fürdőt is kaptunk. Mennyivel más élet van ma az üzemben, mint öt évvel ezelőtt volt! ÚGY IGAZ, ahogy elmondtad, Almási elvtárs! Azonban úgy gondolom, még sem tettünk meg mindent. Igazuk van a dolgozók­nak. Van fürdő az üzemben, de nincs benne víz. Ez olyan „nesze semmi, fogd meg jól” dolog. A dolgozók porosán, piszkosan men­nek ha2a a munkából. Mit gon­dolsz, hogy vélekednek a köz­ségben erről az emberek? Bi­zony, hibás az üzem vezetősége. — Hibás, hibás! Ez nincs, az nincs! Ezt nem így kellene csi­nálni, hanem amúgy! Egyébről sem hallok, mint ilyesmiről. Mit tartoznak miránk az olyan kicsi­ségek, mint a tea, a ruha, a fürdővíz, meg más egyéb. Ez a telepvezető és az üb. elnök dol­ga. Bírálják érte őket, de ne a pártvezetőséget. Mi megtesszük a magunkét. Törődünk a termelés­sel. Jól dolgozik az üzem. A pártszervezetet is erősítjük. Tu­dod te jól Boros elvtársnő, hogy sok munkába került, amíg az üzem dolgozóinak 40 százaléka pártunk tagja lett. A politikai iskolák is jól mennek. A többi­vel meg ne törődjön Oláh és Szé­nás! elvtárs. ÍGY FOLYT a beszélgetés a két pártvezetőségi tag között. — Boros Jolán előbb mintha meg­bánta volna, hogy szólt. Aztán mégis tovább kardoskodott: — En úgy gondolom, mégis csak tenni kellene valamit, hogy ne panasz­kodjanak a dolgozók. Beszéljük meg a vezetőség többi tagjával, hogyan segíthetnénk a dolgozók panaszainak elintézésében. Az újságban olvastam, hogy más üzemekben a pártvezetőség be­számoltatja a gazdasági vezető­ket. Úgy gondolom Oláh elvtárs is beszámolhatna róla, hogyan gondoskodik a dolgozókról és mik a tervei erre vonatkozólag. Szénási elvtárs is elmondhatná, hogy hogyan harcol a szakszer­vezet az üzemben a dolgozók jo-. gainak biztosításáért. Boros Jolán kis gondolkozás után így folytatta: — Ne nyugodjunk bele a hi­bákba. Varjasi Zsigmond, Sus- tyák János és Micskei László elv­társ is melletted áll. Ok is párt­vezetőségi tagok. Ok is segítnek. Emlékszel, hogy megmozdultak az üzem dolgozói, amikor a nyíregy­házi rádió megbírálta DlSz-szer- vezetünket az elhanyagolt kul­túráiét miatt? Nézd meg most a csoportot, milyen lelkesedéssel tanulja a „Csikós”-t. Az egész környék készülődik a színdarab megnézésére. NYÍLT AZ AJTÓ. Turánszki Ferenc művezető lépett a párt­irodába. Elmondta, hogy milyen nagyszerűen működik az új 100 lóerős gőzgép, amit január 15-én helyeztek üzembe. Meg van hoz­zá a lehetőség, hogy a január havi tervet 110 százalékra telje­sítsék. A tilósok jól haladnak a zöld magkenderkóró tilolásával Csak ott a baj, hogy az üzem köznont,iából nem küldték el a szijbalzsamot. A szij így hamar elszakadt, mert nem tudták rend­szeresen kezelni. Emiatt nem mű­ködik a porszívó-gép, ami igen káros a dolgozók egészségére. Almási Sándor és Boros Jo­lán egymásra néztek. A párttit­kár szólt: — Újabb hiányosság! Ez a te hibád, Boros elvtársnő! — Az enyém nem, — felelt az tiltakoz.óan. — En idejében el­küldtem a központnak a meg­rendelést, azonban még válasz­ra sem méltatták sürgető leve­lünket. — Persze te ebbe belenyugod­tál! Hogy gondolod te el a dol­gozókról való gondoskodást? A LÁNY MEGSZEPPENT. Szólni akart, de ekkor Szénási Imre üb. elnök toppant be az irodába. Jókedvű volt. Elmond­ta, hogy Micskei László tilós a pártvezetőség tagja 18-án 237 százalékot teljesített. Szabó Zsig­mond is elérte a 230 százalékot. A tilósok közül Kondor Julia tel­jesített a legkevesebbet: 125 szá­zalékot. Az üb. elnök így folytatta: — Főleg azért jöttem hozzád Al­mási elvtárs, hogy megkérdezze­lek, mit szólsz ahhoz: Bernáth Magda és testvére Ilona páros­versenyt kezd Szegedi Erzsébet­tel és Szegedi Rozáliával, a nagyhalászi kendergyár legjobb két tilosával!? Látták a Néplap január 19-i számában a Szegedi lányok fényképeit. Akkor hatá­rozták el, hogy kihívják őket pá­rosversenyre, A III. pártkon­gresszus tiszteletére átlag 140 százalékot teljesítenek. A párttitkár szeme büszkén ragyogott. — Derék lányok, pél­damutató párttagok! — mon­dotta. — A dolgozók úgy beszélik: a kongresszusi verseny tiszteletére versenyre hívják ki a nagyhalá­sziakat. Mi erről a véleménye­tek? A PARTTITKAR helyeselt, — Csak rajta! — Dolgozzátok ki a verseny pontokat. Azt javas­lom, hogy a terv minőségi telje­sítése feltétlenül szerepeljen a versenypontok közt. Ez nagyon fontos. A másik pedig a dolgo­zókkal való fokozottabb törődés. Ne felejtsd el Szénási elvtárs. A jövő heti pártvezetőségi ülésen be fogsz számolni a pártvezetőség­nek, hogyan gondoskodnak ná­lunk a vezetők a dolgozókról. — Oláh elvtárs a telepvezető is ott lesz. Az üb. elnök bólintott, hogy megértette, miről van szó. A párttitkár határozottan folytatta: — Hibát követtünk el, amikor lekicsinyeltük a dolgozók apró-cseprő pana­szait. Meghallgattuk őket, de nem orvosoltuk a bajokat. Nem tö­rődtünk a dolgozók igényeivel. Pedig ők igényesek a munkában. Szépen teljesítik a tervet. Ez azt mutatja, megértették a kormány- programmot. Nekünk, vezetők­nek is meg kell látni, hogy mi a feladatunk a porcsalmai kender- kikészítő-üzemben 1954-ben. Orosz András. Leleményes Iraktoristáh a tiszavasvári gépállomásán A tiszavasvári gépállomás kör­zetében 21 termelőszövetkezet van, közöttük olyanok is, mint a tiszadobi Táncsics, melynek 3000 hold szántója van. Az idén az egyéniek földjén is sokkal többet kell szántani, mint az elmúlt év­ben. Körülbelül 20.000 holdra te­hető a gépállomás tavaszi szán­tási terve. Nagy munkára van te­hát kilátás. Meg is szervezik. Ahogy a jelekből következtetni lehet, jól fel is készülnek. Az első tennivaló a gépjavítás. Gombás elvtárs, a gépállomás politikai helyettese, kiszámította: egy hét késedelem a javításnál pzt jelentené, hogy 2.400 hold föld nem lát idejében ekét. Ha ebbe a 2.400 holdba kukoricát vetnének, a késedelem miatt hol­danként 2 mázsa csöves kukori­cával teremne kevesebb, ami 4.800 mázsa kukoricának felel meg. Ilyen mennyiségű kukoricá­val 800 darab h'zót ki lehet hiz­lalni, tehát 800 családnak évi zsírellátásút vonnák el a tiszavas­vári traktoristák, ha egy hetet késnének a gépjavítással. A gépállomáson eddig a javítási munkálatokat, co százalékra telje­sítették, pedig 60 erőgépet, 60 cséplőt, 15 kombájnt és sok más munkagépet kell kijavítani ezen a télen. A gépállomás dolgozóinak igen sok nehézséggel kellett már meg­küzdeni, hogy az 50 százalékos ja­vítási eredményt elérjék. Egyik ilyen nehézség volt a javítómű­hely hiánya. A 6-os számú Mély­építő Vállalatnak még a múlt év májusában át kellett volna adni a javítóműhelyt, de az még de­cemberre sem készült el. A párt- szervezet kezdeményezése, a trak­toristák lelkesedése legyőzte ezt az akadályt. A mellékcsarnoko­kon nem volt ablak, ezt maguk üvegezték be, így minden ilyen mellékhelyiségben 2—3 traktort tudnak javítani egyszerre, tehát összesen 15 traktort tudnak ja­vításra behűzatni. Volt aztán egyéb baj is. A javítóműhely szinte megközelíthetetlen volt. A traktoristák erre maguk építettek utat téglatörmelékből, salakból. Ami legjobban akadályozta a munkát, az az alkatrészhiány volt. Nem kaptak bakcsavarokat, különféle szegecseket és más al­katrészeket. — Gondoltak egyet és elmentek a liszaíöki MÉH-ta- lepre, hátha lelnek értékesebb anyagot, amiből megfelelő csava­rokat, szegecseket készíthetnek. A telepen több mázsa megfelelő anyagot találtak, így az alkatrész­probléma nagyrészét megoldották. A pártszervezet és a vezetőség helyes irányítása, a traktoristák leleményessége igen sok akadályt legyőzött a tiszavasvári gépállo­máson, meggyorsította a gépjaví­tást. A gépállomás dolgozói a legutóbbi értekezleten vállaltál? hogy február 15-re, 10 nappal a határidő előtt befejezik a gép­javítást, i Orvoslást várunk! Jégcsapok a mennyezeten Nagykállóból naponta több, mint 100 dolgozó jár be nyíregy­házi munkahelyére. A mostani hideg idő ellenére sem gondos­kodik a nagykállói állomás veze­tője a váróterem fűtéséről. Ebben a teremben ezen a télen még egyszer sem fűtöttek be. Pedig nagy szükség volna rá. Azoknak az utasoknak, akik Biri, Balkúny, Adony felől érkeznek és az 5 óra 50 perces vonattal utaznak to­vább, elég sokat kell várniok a csatlakozásra. Helyes lenne, ha az állomás vezetősége erre is gondolna és tenne is valamit az. utasok érdekében. Még csak any- nyit, hogy lehetőleg a kocsikban is fűtsenek, mert sok esetben olyan hidegek, hogy jégcsapok lógnak a mennyezetről. Bállá Sándor, Nagykállói Ismét az orvos és a, betegek közti kapcsolatról A Néplap 1953 július 15-i szá­ma közölte Dr. Balogh Sándor ti­szavasvári körzeti orvos levelét, melyben felvetette az orvos és a betegek közötti kapcsolat kérdé­sét. Mi örömmel olvastuk ezt an­nakidején, azonban sajnos, nem tapasztaljuk, hogy jobb kapcsola­tot igyekezne kiépíteni a betegek­kel. Balogh Sándor ktsz-dolgozó felesége elpanaszolta, hogy kisfia súlyos, lázas beteg lett. Betegsége hidegleléssel, orrvérzéssel és más tünetekkel járt. A hidegben nem vihették orvoshoz, Dr. Balogh Sándort kérték fel, hogy a laká­son vizsgálja meg a beteg gyer­meket. A körzeti orvos meglehe­tősen durva hangon tagadta meg Baloghné kérését, arra hivatkoz­va, hogy nem jelentették be idő­ben, 8 és 9 óra között. Baloghné sírva ment férjéhez a ktsz-be. Alighogy odament, nemsokára ott volt az orvos is. Kijelentette, hogy nem hajlandó tovább SzTK-ala- pon gyógyítani a Balogh-családot.j Veszekedésbe kezdett. „Ügyvéd, kezére" akarta adni Baloghnét.j majd a rendőrséghez folyamo­dott, ahol persze nem adtak neJ ki igazat. Mialatt futkosással töl~‘ tötte az időt, helyesebb lett volna talán, ha néhányat megvizsgál a! 11 bejelentett beteg közül. Ezúton figyelmeztetjük Dr. Ba­logh Sándor körzeti orvost a Néplap hasábjain tett ígéretére, g! arra kérjük, hogy aszerint dol­gozzon, H. Molnár Károlyv Tiszavasvári, ,Tánc reg-grelljf «• Az újfehértói KIOSz. kultúr- csoportja január 10-én előadást és reggelig tartó táncmulatságot hir­detett Érpatakon. Erre az alka­lomra 5 forintos jegyeket osztot­tak ki. Az előadást az iskolában tartották meg, utána a táncmu­latságot a fiatalok részére átadott terményraktárban folytatták. A táncmulatság 9 órakor kezdődött meg, azonban a kultúrcsoport na­gyobb része az autóbusszal haza­ment, eltávoztak a zenészek is és' a mulatság féltizenkettőkor befe­jeződött. Ez igen rosszul esett az érpataki ifjúságnak. Nem ezt vár­ták az újfehértói KIOSz. kultúr- csoportjától. Arra kérjük az újfehértűi KIOSz. vezetőségét, hogy a jövő­ben ne ilyen rendezéssel szóra­koztassák az érpataki fiatalokat, Éliás Mihály, DISz-titkár, Érpatak. A Néplap elintézte „Lélektelen elintézés" cím alatt november 12-1 szamunkban felhívtuk az egészségügyi minisztérium figyelmét arra a tűrhetet­len állapotra, hogy nem gondoskodnak a TBC. gondozóintézet he­lyiségének megfelelő elhelyezéséről. A vetkőzőnek és a röntgen­szobának nincs ablaka, egyetlen szellőzője a WC. világítóudvarára nyílik. A bútorraktár-szerű felvételi szobát használták főorvosi szobának. A töltőlaboratóriumban történik a vérvétel, a láz- és sülymérés, a beteg kihallgatása, köpetvizsgálat stb. Mindez egy 2X4 méteres szobában, melyben egy dívány, egy íróasztal, egy műszerszekrény, székek zsúfolódnak. A minisztérium cikkünkre a következő levéllel válaszolt: „Ille­tékes osztályunk megállapította, hogy a nyíregyházi TBC. gondo­zóintézetben a hiba ténylegesen fennáll. Intézkedésünkre decem­ber 16-án a gondozóintézet új helyén az építkezés megindult.“ t. A nyírbátori Petőfi termelőszövetkezet volt tagjai közöl többen azzal a kérdéssel fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy a községi tanács jogosan követcli-e a 10 százalékos hizottsertés-kivetést, mert ők úgy látják, hogy a tanács kivetése jogtalan. Szerkesztőségünk a járási tanáccsal megvitatta a kilépő tagok sérelmét. A termelőszövetkezet túlteljesítette a hízottsertés beadá­sát és az fedezi a kilépő tagokra eső 10 százalékot is. A járási ta­nács elismerte, hogy valóban hibát követtek el és azonnal utasí­totta a községi tanácsot, hogy töröljék a Petőfi termelőszövetkezet­ből kilépett dolgozó parasztok tértiéről a 10 százalékos hízottser-; tés-beadást. Akik már beadták a kivetett részt, azoknak a községi tanács az idei baromfibeadás teljesítésébe írja jóvá a beszolgálta­tott mennyiséget. A mátészalkai IV. pályamesteri szakasz vezetője. Szathmárf; elvtárs mindennap vonaton utazott munkahelyére Nagyecsedről, mert a pályamesteri lakásban még mindig a régi pályamester la­kott, akit Debrecenbe helyeztek át. A régi pályamestemek 4000 forint lelépést és egy havi lakbért fizettek ki, mégsem adta át a' lakást, Szerkesztőségünk közbenjárása nyomán a MÁV. Igazgató­ság közölte, hogy intézkedtek és Szathmári elvtárs a hivatali la­kást megkapta. A jankmajtisi dolgozó parasztok levélben fordultak hozzánk, hogy az Útfenntartó Vállalat a megkezdett járda építését abba­hagyta és csak másfél hónap múlva folytatta, amikor az idő hideg­re fordult. Az építkezés utolsó szakaszában, mintegy 40 méter hosz- szúságban, a betonjárda megfagyott és így széjjclomlott. Az Út­fenntartó Vállalat a panaszt jogosnak tartja, ezért — amint az idő engedi — a rossz járdaszakaszt Ismét megépíti. A nyíregyházi Esze Tamás-utca lakóinak évek óta ígérgetik, hogy villanyégőt kapnak sötét utcájukba. Az ígéret mindig csak ígéret maradt. Az utcabeliek segítségünket kérték, hogy az annyit ígérgetett villanyégő végre világítson is már. A városi tanács leve­liinkre közölte, hogy a két égő felszerelésére megtette az intézke­dést. 1951 \NUAIt 24, VASARNAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents