Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-15 / 12. szám
XI. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM ÁRA. 50 FILLÉR 1954 JANUAR 15, PÉNTEK Világ, proletariat e^y.e4ulieUkf AZ MDP SZABOLCS-SZATMÁRMECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Előre a mezőgazdaság lel* virágozlaíásáért S A megye élenjáró mezőgazdasági dolgozóinak és szakembereinek tanácskozása a mezőgazdasági határozatról Tegnap délelőtt tanácskozásra jöttek össze a mezőgazdaság legjobbjai, termelőszövetkezeti tagok, brigádvezetők, egyénileg gazdálkodó parasztok, tudományos kutatók, agronómusok, felelős párt- és állami vezetők a megyei tanács nagytermében, hogy megvitassák a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatot. Több, mint kétszázan vettek részt ezen a tanácskozáson. Jelentős felszólalások, javaslatok hangzottak el, amelyek elősegítik megyénk mezőgazdaságának fejlődését. Ugyanakkor lelkes elhatározások születtek: minden erőnkkel azon leszünk, hogy nagyobb legyen a termés, fejlettebb legyen állattenyésztésünk. A beszámolót Bodogán János elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke tartotta. ISodog'án János elvtárs beszéde Kedves elvtársak! Pártunk Központi Vezetőségének június 28-i határozata és ennek nyomán az új kormánypro- gramm új szakaszt jelent egész népgazdasági életünkben. A párt és a kormány bátran feltárta azokat a hiányosságokat, melyeket gazdasági munkánkban elkövettünk, ami abban mutatkozott meg, hogy minden eszközzel az iparosítás meggyorsítását tűztük ki célul. Ugyanakkor elhanyagoltuk a mezőgazdaság fokozatos fejlesztését. Ez oda vezetett, hogy iparunk hatalmasat fejlődött a felszabadulás után, agrár országból ipari-agrár országgá fejlődtünk. Bár a mezőgazdaság a felszabadulás előtti évekhez viszonyítva sokat fejlődött, az ipar mögött mégis messze elmaradt. A kormányprogramm alapvető célkitűzése a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése. Több ruha, több cipő, több kenyér, több zsír, tej, tojás kell, hogy jusson a dolgozók asztalára. Mindehhez szükséges, hogv gyáraink minél több iparcikket bocsássanak dolgozó parasztjaink rendelkezésére. A mezőgazdaságban a dolgozóknak pedig elsőrangú kötelessége, hogy a párt és a kormány segítségén keresztül terméseredményeit állandóan fokozza, hogy ezen keresztül elsősorban saját magának biztosítsa a növekvő életszínvonalához szükséges anyagi javakat. Ezen túlmenően az ipari és városi dolgozókat, akiktől a gépeket és egyéb ipari cikkeket kapjuk, ellássuk bőven tejjel, hússal, zsírral, liszttel, zöldséggel és más egyéb mezőgazdasági termékkel. Sok új módszer honosodott meg megyénkben az utóbbi években. Míg a felszabadulás előtt, valamint az azt követő években tarlóhántást alig végeztek a dolgozó parasztok, ezzel szemben 1952- ben mintegy 175.000 kh-t, 1953. évben 164.800 kh-t szántottak le. Az elmúlt években elterjedt a silózás. Sok hasznavehetetlen homokterületet fásítottunk. 1951. évben 2072 kh-n, 1952. évben 2125 kh-n, 1953. évben 2874 kh-n végeztünk fásítást. Megnövekedett az öntözéses területünk. Egyre jobban kiszélesedett a pótbeporzás. Míg 1952-ben összesen 25.000 holdon végeztek pótbeporzást, addig 1953-ban rozsból 8327 kh-n, lucernából 116 kh-n, kukoricából 25.999 kh-n, napraforgóból 10.466 kh-n végeztek pótbeporzást. Mindezek azt bizonyítják, hogy megyénk dolgozó parasztjai és a termelőszövetkezetek tagjai nagy érdeklődéssel fogadják mindazt az újat, melyek alkalmazásával emelni lehet a termésátlagokat, az állattenyésztés hozamát, növelni lehet a földművelés kulturáltságát. Meg kell azonban mondani, hogy mindezek ellenére termésátlagunk nem emelkedett arányosan a növekvő életszínvonallal, úgy, ahogyan kellene. A felszabadulást követő 3—5 év után sorozatosan sértettük meg pártunk parasztpolitikáját azzal, hogy a termelőszövetkezetek mellett elhanyagoltuk az egyéni dolgozó parasztok támogatását. Több esetben a beadás helytelen alkalmazásával és az egyes helyeken helytelenül lefolytatott tagosítással bizonytalanná tettük megyénk dolgozó parasztságának termelését. Megyénk sajátságos problémája a homoki gazdálkodás s ezt nemhogy megoldottuk volna, hanem elősegítettük a föld termőerejének állandó csökkenését. A homoki gazdálkodás egyik fontos tényezője a keserűcsillagfürt termesztése és ezt teljesen megszüntettük. Ez oda vezetett, hogy ezeken a területeken mind a burgonya, mind a rozs termésátlaga állandóan csökkent. Gépállomásaink az elmúlt évek során az egyéni dolgozó parasztoknak vajmi kevés segítséget adtak. 1952-ben az egyéni dolgozó parasztok 416 kh. földet szántottak fel géppel, 1953- han pedig 10.210 kh-t. Az elmúlt évek nagy eredménye volt, hogy megyénkben is tömegével léptek a dolgozó parasztok a nagyüzemi gazdálkodás útjára, így jelenleg megyénkben 365 termelőzövetkezet dolgozik. Meg kell azonban mondani, hogy a termelőszövetkezet fejlesztésénél főleg az utolsó években sorozatosan sértettük meg a dolgozó parasztság érdekeit és nem egy helyen az önkéntesség elvének sárbatiprásával különböző kényszerítő módszerekkel alakítottunk termelőszövetkezeteket, illetve fejlesztettük a meglévő termelőszövetkezeteket. Meg kell mondani, hogy ezeket a túlkapásokat elkövető funkcionáriusok egy része még jelen pillanatban sem látja világosan az elkövetett hibákat. Erre mutat az a tény is, hogy egyes helyeken a tsz-ek- ből kilépettek ügyét nem a párt politikájának megfelelően kezelik. Több helyen elhanyagolják jogos sérelmeik intézését, mint például a földkiadás, vagy állatok, gazdasági felszerelések kiadása. Súlyos hibát követtünk el, hogy nem biztosítottuk megyénk területén a kilépéssel kapcsolatos rendelet maradéktalan végrehajtását. Az elkövetett hibák ellenére meg kell állapítani, hogy a nagyüzemi gazdálkodás alapja és helyes útja a termelőszövetkezeti gazdálkodás, mely megyénkben mély gyökeret vert. Számos termelőszövetkezetünk bizonyította bs a nagyüzemi gazdálkodás fölényét a kisüzemmel szemben. Ahol jó volt a vezetés, szem előtt tartották a szövetkezeti demokráciát, ott nemcsak, hogy eléri a tsz-tagok életszínvonala az egyénileg dolgozó parasztokét, hanem azt jóval meg is haladja. Azonban meg kell mondani, hogy termelőszövetkezeteink egy része még nem tudott példát mutatni az egyéni dolgozók előtt. Nem kiMegyénk termésátlagait csak akkor tudjuk emelni, ha növeljük a talaj termőerejét szervestrágyázással, istállótrágyával, zöldtrágyával. Megyénkben a termelt istállótrágya még csak megközelítőleg sem elegendő a talaj fenntartásához. A hiányt még fokozza a helytelen kezelés. Elengedhetetlenül szükséges megyénkben, különösen laza, homok talajainkon a szervesanyag visszapótlása, zöldtrágyázás által. Ezen a téren a megye területén szintén mutatkoztak hiányosságok, mert elszakadtunk az élettől, elszakadtunk a dolgozó parasztságtól. 3 évvel ezelőtt a dolgozó parasztság megkérdezése nélkül, sok esetbeni tiltakozásuk ellenére az édes- csillagfürt termesztését helyeztük előtérbe és a felsőbb szervek helytelen intézkedései folytán a keserű csillagfürt termelését a szó szoros értelmében likvidáltuk. Szeretném felhívni dolgozó parasztjaink figyelmét arra, hogy helyes zöldtrágyázást csak akkor végzünk, ha időben foszfor és káli műtrágyát is juttatunk a talajba. A műtrágyázást nem lehet sablonosán végezni, nem lehet közigazgatásilag előírni, mert ez minden esetben a talajok tápanyagokkal való ellátottságától és a termesztett növények tápanyagigényétől függ. A talaj termelőerejének biztosítását nemcsak 1—2 évre akarjuk megalapozni. A talajerő fenntartását, s ezáltal a termésemelkedést hosszú időre tervszerűen előre kell biztosítani. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha alkalmazzuk Westsik Vilmos Kossuth-díjas kutatónk helyes vetésforgóját. E vetésforgók alkalmazásával Westsik Vilmos a íutóhomok tori;-eteken elégítő a termésátlag, különösen a kapásoknál, de nem kielégítő az állattenyésztés hozama sem. Mindezekért a felelősséget mi magunk is érezzük. A hibák meg- szüntetésére hozta pártunk Köz-* ponti Vezetősége és a miniszter-* tanács a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló nagyjelentőségű határozatát. is 20—26 mázsa rozs, <s 150—200 mázsás burgonyatermésátlagot is elért katasztrális holdanként* Egyes termelőszövetkezeteinkben, mint például a fényéslitkei Fürst Sándor tsz-ben, már alkalmazzák a Westsik-féle vetésforgót és termelési eljárásokat. Itt az elmúlt évben búzából 12.75 mázsás* kukoricából csövesen 45 mázsás termésátlagot értek el katasztrális holdanként. A gabona- és takarmányterme-* lés fokozása mellett nagy figyel-* met kell fordítani arra, hogy az ipari növények termesztése több évtizeden át kialakult történelmi helyeken történjék. Például a kender termelése az Ecsedi-láp környékén, a káposzta pedig Demecser környékén. A termelési szerződések megkötésénél szigorúan be kell tartani az ön- önkéntesség elvét. Nagy feladat vár megyénkre akkor, amikor az ország burgo- nyaellátásának jelentős részét kell biztostani. A burgonyatermesztés hanyatlásának egyik fő oka a vetőgumó leromlása. A burgonya vetőgumó leromlását a Liszenkó akadémikus által bevezetett és jól bevált nyári ülte- tésű vetőburgonya-termesztéssel lehet kiküszöbölni. Nyári ül- tetésű burgonyát megyénk területén legalább 5.000 holdon kell ebben az évben termelni, hogy a szükséges vetőgumó-mennyiséget biztosítani tudjuk. Burgonyatermesztésünk leromlásának másik oka, hogy dolgozó parasztságunk holdankint kevés vetőburgonyát használ. Burgonyából legalább (f -f" V- a ? r,Trt ~*0Ti) A talajerő fenntartását tervszerűen előre keli biztosítani Képek a tanácskozásról (Hammel József felvételei.)
