Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
« NÉPLAP M»4 JANUAR 1, PftNTFK Az önkéntesség elve Szereplők: A nagyhalászi földmüvesszövetkezet boltvezetője, Kéri Andrásné, ibrányi dolgozó parasztasszony. Szín: A nagyhalászi földművesszövetkezet boltja. Kériné: Kérek egy zsirosbödönt. fc Boltvezető (zordonan): Hohó! Nem megy az olyan könnyen! Váltson előbb 50 forintos szövetkezeti részvényt. Kériné: De hiszen én ibrányi vagyok. Boltvezető: Nem érdekel. Engem az 50 forint érdekel. Kériné: Disznót vágtunk, kell a zsírosbödön... Boltvezető: Na, ne mondja, hogy rossz ember vagyok. Elég egy húszforintos részvény is. Kériné (sóhajt és kifizeti a 20 forintos részvényt s utána örül, hogy megvásárolhatja a zsirosbödönt). * Ennek az egésznek azonban a Nyíri Pajkos egyáltalán nem örül. Javasolja, hogy a boltban függesszenek ki egy táblát ezzel a felírással: „Éljen az önkéntesség elve!‘‘ A boltvezető olvassa ezt el minden nap húszszor s amikor már kívülről tudja, akkor alkai- mazza. Ha nem tudja könyv nélkül megtanulni, — akkor is alkalmazza. Eheti képrejt vényünk Vagy alusznak... December 28-án, fél 10- kor senki sem fogadta a Győrtelek-Jéke-i állomáson a szálkái személyvonatot. Indító sem volt s ennek következtében a vonat háromnegyedóra hosszat ácsorgott. Az utasok először énekelni kezdték azt, hogy: „Vagy alusznak, vagy nem hallják...“ — aztán, aztán amit utána mondtak, azt nem írhatjuk le, pedig ssé- rettük volna tolmácsolni az állomás vezetőjének — újévi jókívánságokként í Ez nem fa-vicc Az egyszeri halottkém a következőképpen állította ki a jelentési: Neve: Kovács András. Halál neme: Elütötte a vonat. Észrevételek: Nem vette észre a vonatöt. líl EX ? Világért sem a Vasnagykereskedelmi Vállalat vaskalapos bácsikája, aki még most sem hozta rendbe az üzlet kirakatait. Ugyanis azt hallottuk, hogy a harmadik ötéves tervben már ez is szerepel. Mit ábrázol ez a kép? („;naXS3| uyX)-yd e pamazs y“ :5jun)ei{s«Ajo }0}eji(3j uaín ípjiam ojazo.i e ueqíiaum 'ysouiejjiA jzjqAfejiXu A'3:;i Misiek nevesselek ? A nyíregyházi járási tanács igazgatási osztályának zocialpolitikai csoportja december 14-én, írva cs mondva, december 14-én sürgetést küldött ki az ibrányi községi tanács végrehajtó bizottságához, hogy a december 15-én elküldött aktát azonnal küldje vissza Az aktáról természetesen az ibrányi tanács mit sem tudott. . Ez bürokrácia? Nem. ez határozottan gyenge kifejezés erre ... JÓ TAKÁCS A mennydörgést gyártó Szent Péter a József Attila kultúrház zenekarának dobosához, aki mikrofón előtt hangerősítővel dobol, hogy csak őt hallja mindenki: — Pokolba a szerszámoddal, velem ne konkurráíj: Bort, húsát, békességet... A tél kellős közepén, hol hóviharokkal, hol kemény fagyokkal köszönt ránk az új esztendő. Megérkezik, akár várják az emberek, akár nem. S ha úgyis megjön, miért né várnák, miért ne készülnének fogadására? Készülnek. Régi-régi szokás ez. Vidámsággal búcsúzni az ó évtől és még vidámabban köszönteni az újat. Sok boldogságot kívánni öregnek—fiatalnak. Visszanézni az elmúlt évre, de csak egy pillanatig. 8 akármilyen volt ez az esztendő, szebbet, jobbat várni az újtól. Mennyi remény, mennyi bizakodás csendül ki az ó esztendőt búcsúztató, az újat köszöntő dalokból! Milyen vidám, milyen hangos ezen az éjszakán város és falu! Körbejár a pohár, s áldomásként isszák ki, mintha jó vásárt csináltak volna. Hogy milyen a vasár, majd kiderül évközben. Az xij esztendő első óráiban nem törik ezen a fejüket az emberek. Jobb lesz, mint tavaly — így mondják röviden, s ez már lassan több lesz a bizakodásnál. Meggyőződéssé válik az emberek szívében. Ezek a rigmusok, amelyeket most idézünk, abból az időből valók, amikor még csak bizakodás volt az újévi jókívánság. Hogy is volt csak? Űj év reggelén illendőség dolga felkeresni a rokont, a jószomszédot. Felsorakozni az ablak alatt, úgy mondani a kedves strófákat: „Adjon isten három Bet, három Pét. Három Effet, három Dét: Bort, búzát békességet, Fát, füvet, feleséget, Diót, disznót, derelyét, Pénzt, paripát, pecsenyét.“* Erre aztán kiszól a gazda: „Hányán vannak odaki?““ Megmondják. , „Kerüljenek beljebb“ — szíveskednek erre a háziak. A vendégek bejönnek, ten-, tett asztal, tele pohár várja őket. Eszegetnek, iszogatnak és megindul a szó, mint a vízfolyás. Tréfa tréfát ér. köszöntő köszöntőt. Ha már soká nem nyúltak a pohárhoz, eikiáitja az egyik: „Mint a szép csöves paprika A húsba kívánkozik Lelkem, úgy óhajt a borra És érte ácsingózik.“ Isznak és jön a következő köszöntő. Bekopognak a gyerekek is. Ha kedvesek a vendégek, — kalács várja őket a köszöntővers után. Ha haragos a család, — mert az is megtörténik, — kiszól valamelyik házbeli: „Hányán vagytok odaM?" Megmondják a számot. „Annyifelé szaladjatok!“ — hangzik a kurta biztatás és a gyerekek, akik tájékozatlanok voltak a harag dolgában, bizony lógó orral továbbállnak. Node, borúra derű. S a szomszéd háznál biztos kipótolják az elmaradt kalácsot, elmaradt garast. ürül a felnőtt, örül a gyerek. De talán azoknaK az öröme a legnagyobb, akik se ide, se oda nem tartoznak. Ököritőn például ifjú legények gyűlnek ösz- sze óesztendő estéjén a falu végén. Kolompot, ostort, baltát és ki tudja, mi mindent visznek magukkal. Hogy minek e sok szerszám? Zárt kapuk kinyitásához, csordák megfordításához. Mert ez ám a mulatság! Kolompolás, csördítés. kiabálás. Aztán köszöntés, ajándék, ahogy ez mar mindenütt lenni szokott. Szilveszterhajuali jelenet Feleség a férjhez: Mit zörgetsz, hiszen van nálad kulcs?! Pityókás férj: Hűk... hűk... van, csak hűk .. > nem találom a kulcslyukat... add ki azt is ... f'í | ■ mm •• •• Lsaladi orom A gyermekágyakat gyártó vállalat az ágyaknak csak két lábát szereli fel kerekekkel. A kisgyermeke^ papák, mamák kénytelenek terven felüli MHK-gyakorlatokat végezni.
