Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-14 / 11. szám

Vilaq. proletariat egyesültetek I JBBt AZ MDP SZABOLCS-SZATMÁRMECVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM ÄR4 .50 FILLER 1954 JANuAR 14> CSÜTÖRTÖK Termeljünk Sztahó István már második 5 éves tervén tíolgoziK Aki Sztahó István elvtárssal a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozójával szeret­ne beszélni műszak alatt, bizony nem kis feladatra vállal­kozik. Szemüvege mellől szigo­rúan néz a háborgatóra és kérdi — nem érne rá az elvtárs 4 óra után? Sok a munkám és nem szivesen hagyom félbe — teszi még hozzá. 4 óra után pedig, ami­kor abbahagyta a villanyhegesz­tést, megmosakszik és szívesen beszélget cl munkájáról. Sztahó elvtárs sztahanovista. Azzá ne­velte Kiss Viktort es most azzá szeretné nevelni Ács Istvánt is, aki szorgalmasan végzi munkáját, hasznosítja a „mester­től“ kapott jótanácsokat. Kedd este Sztahó elvtárs 220 százalé­kos tervteljesítéssel dicsekedhe­tett. Már a második ötéves tervén dolgozik. — Igyekeznem kell, — mondja mosolyogva, — hiszen, ha én elma­radok a munkával, hátráltatom a szerelőket is. Most pedig nem szabad elmaradnunk, mert a mi megyénk is egyre több traktort és egyéb gépeket kap. Ha pedig több a gép, több a javítás is. Elmondja azt is Sztahó elvtárs. hogy az elromlott alkatrészek helyett nem szívesen tesznek újat. hanem — amint mondja — „újjá csináljuk a régit“. többet, jobbat, Élénk verseny a nyíregyházi ola j- üzemben Ha a Nyírségi Növényolajipari Vállalat decemberi eredményeit nézzük, azt látjuk: eredményes volt az élenjárók munkamódszer­átadása. Az történt, hogy az I. számú telepen a Dániel-brigád 1.1 százalékkal elhagyta a sztaha­novista Pósa Lajos brigádját. Dá- nielék a kosarak töltésénél tudtak időt nyerni, de a hajalási száza­lékot is igyekeztek minimálisra csökkentetni. így értek el 114.7 százalékot a Pósa-brigád 113.6 százalékával szemben. A II. szá­mú telepen a Kodák-brigád ugyancsak 1.1 százalékkal hagyta maga mögött Morgósi János bri­gádját. Csakhogy nem olyan fá­ból faragták az olajüzem sztaha­novistáit, hogy belenyugodjanak az ilyesmibe. Élénk verseny in­dult az elsőségért. A januári tíz­nap eredményei már azt mutat­ják: megváltozott az élenjárók sorrendje. Az I. számú telepen Morgósi Ferenc 108.1 százalékkal megelőzte a Dániel-brigádot, amely csak 0.3 százalékkal ma­radt mögötte. A II. számú tele­pen is helycsere történt. Morgósi János 104.6 százalékkal került az első helyre. A kialakult szoros eredmények azt mutatják, szívó­san kell harcolniok az élenjárók­nak,'hogy megtartsák első he­lyüket. olcsóbban ! A faluvillamosítás úttörői Amikor karácsony estéjén egy­másután gyűlt ki a fény a szat­mári falvakban, talán kevesen gondoltak a villanytkapó dolgozó parasztok közül a hősi munkát végző szerelőkre, akik hóval és faggyal dacolva dolgoztak. Késő estig serénykedtek ezeken a na­pokon Áfra Lászlóék. Kitűnően oldották meg feladatukat. A bri­gád minden tagja sztahanovista- szinten dolgozik. Már három hó­napja 146 százalék az átlagtelje­sítményük. Borsi Sándor brigádja ugyan­csak kiváló munkát végez. Ezért1 határozta el a Tiszántúli Áram- szolgáltató Vállalat, hogy felter­jeszti őket a sztahanovista címre. Jelenleg a kisfogyasztók bekap­csolásával vannak elfoglalva. Tel­jesítményük állandóan 144 szá­zalék. Az új év első dekádjában 146 százalékos eredményt ért el a nagyecsedi villanytelepnél dolgo­zó Varga-brigád. Ennek tagjai is azt tűzték ki célul, hogy rövide­sen sztahanovisták lesznek. Jó munkájuk biztosíték arra, hogy helytállnak szavukért. Milliós találmámj a §-os számú Mélyépítő Vállalatnál A napi műnké, elvégzése, a terv teljesítése met. lett dolgozóink egyre nagyobb gondot fordítanak arra. hogy újításaikkal segítsék elő a többterme, lést, megkönnyítsék dolgozótársaik munkáját. A 6-os számú Mélyépítő Vállalatnál is számos újítást vezettek be az elmúlt évben. Nem egy olyan újítást találhatunk ennél a vállalatnál, mely a dolgozók egészségét, testi épségét védi. Dernény- falvi Kálmán műszaki rajzoló például egy baleset- védelmi találmánnyal örvendeztette meg a vállalat dolgozóit. Gömbvasvágásnál, vasvésésnél használ, jak ezt a~ ujjvédöt a dolgozók. Nehéz vaskalapács, csal dolgoznak, veszedelmes azzal az ütés. Eltalál­hatja a dolgozó kezét és akkor napokig. talán he­tekig betegeskedhet. Igen hasznos dolog tehát az ujjvédő Ugyancsak a G.og számú Mélyépítő Vállalatnál dolgozik Schmitz Ervin is. Találmánya igen nagy. jelentőségű nemcsak a megye, hanem az egész or­szág számára. Az építkezéseknél nagy anyag, és időmegtakarítást jelent majd az a típusfelvonulási épület, melynek elfogadásáról a közeljövőben dönt az építésügyi minisztérium. Megyénk építkezéseinél legkevesebb 100—200 ezer forint megtakarítást fog eredményezni ez a találmány. Az egész ország építkezéseinél pedig sok millió forintot. Érdemes volt hetekig dolgozni ezen a találmányon Schmitz elvtársnak, mert gzép jutalomban részesül. Előre­láthatólag 12 ezer forintot kap találmányáért. Minőségi dohányt ad ki kezéből Dvarnicsenkó Jánosné A nyíregyházi dohányfermen­tálógyár dolgozói nem most kezd­tek először minőségi munkához. Régóta vigyáznak a kezük aló! kikerült dohány jó minőségére. Számos sztahanovistájuk amellett, hogy rendszeresen túlteljesíti ter­vét, száz százalékos minőségi mun­kát végez. Dvarnicsenkó Jánosné nevét már a gyár minden dolgo­zója ezekkel a szavakkal emle­geti: jói dolgozik, jóminősé­gű dohányt termel. Január 1-től 10-ig 125 százalékot teljesített és kifogástalan minőségű dohány di­cséri munkáját. Mint szakszerve­zeti bizalmi, pontos és példamu­tató. Dolgozó társai szeretik és megbecsülik jó munkájáért. Neki is nagy része van az új sztaha­novisták képzésében, nevelésében. Dvarnicsenkó Jánosné elvtársiul példáját követi Diószegi Sándorné és Kovács Ignácné. Mindketten 121 százalékos eredményt értek el és közel kerültek a sztahanovista szinthez. A Keletmagyarországi Faipari Vállalat új büszkeségei Ünnepi esemény színhelye volt december 20-án a Keletmagyar­országi Faipari Vállalat. 12 bol­dogságtól sugárzó arc nézett vé­gig az ünnepi gyűlésen. Nem cso­da, hogy örültek ezek a dolgozók. Ezen a gyűlésen kapták meg a megtisztelő sztahanovista okleve­let és a jelvényt. Ekkor lett szta­hanovista Hódi József ifjúmun­kás' is. Hódi elvtárs két éve dol­gozik ebben az üzemben. Ez alatt a két év alatt kiválóan elsajátí­totta az asztalos-szakmát. Mint lehúzó és anyagmozgató dolgozik itt. Az elmúlt évben több hóna­pon keresztül 160 százalékon fe­lüli volt az eredménye. Hódi Jó­zsef elvtárs nem áll meg ezeknél a szép eredményeknél. Azt akar­ja, hogy rövidesen megszerezze a sztahanovista jelvényt is. Biztos úton halad tervének megvalósí­tása felé. Január elején már 10 százalékkal túlszárnyalta elmúlt évi eredményét. 175 százalékot teljesített. Az építőipar kiváló dolgozójának munkája A szabolcs-szatmármegyei Épü­letszerelő Vállalat Iskola-utcai te­lepén dolgozik Zelizi Mihály ko­vács. Az elmúlt évben őt is nagy megtiszteltetés érte: megkapta „Az építőipar kiváló dolgozója“ címet. Megérdemelten kapta ma­gas kitüntetését. Teljesítményével régóta rászolgált erre. Tervét ál­landóan túlteljesítette, sokszor ért el 150 százalékon felüli ered­ményt. Most is komoly feladatot kapott. A villanyszerelők nem tudnak gyárilag készíteti mászóvasakat szerezni. Zelizi elvtárs próbada­rabot készített, amely minőség­ben és kidolgozásban nem marad el a gyári készítményektől. Mostanában állandóan felül tel­jesít 180 százalékon. Szép fizetést is kap munkájáért. Legutóbb 1700 forintot vitt haza családjának. Sivák János, a segédmunkása is kitesz magáért. Neki 1200 forint a fizetése. Mindketten sokat kö­szönhetnek a sztahanovista mun­kamódszer alkalmazásának. Mátészalka új mezőgazdasági technikuma, a jövő mezőgazdasági szakembereinek otthona. (Csépány Tibor felvétele.) Tervező szövetkezetek Vastag hótakaró fedi minden­felé a határt. Embert csak a há­zak körül látni, a fehérbeborult földeken csak néha csikordul, rit­kán muzsikál szekérkerék alatt a hó. Ilyenkor, télvíz idején fedél alá szorul a parasztember. Tesz- vesz a jószág körül, — ha termelt belőle, akkor a dohánnyal bab­rál, vagy éppen szerszámait vizs- gálgatja. Készül a tavaszra, ami­korra majd a mezőkről letakaro­dik a hó. Este meg, a kemence, vagy a spór melegénél végigjárja gondolatban földjeit. És számba- veszi: emitt búza termett, amott tengeri fizetett szépen. Szóval végigmegyen újból az egész el­múlt esztendőn, szántástól beta­karításig. Aztán halad előre gon­dolatban: hogy is lesz, mint is lesz ezesztendőn. Az őszi vetés, az megvan, de hogy lesz a többi­vel? És eltervez mindent gondo­latban, megszabja sorban. Tervet csinál. Kell a terv, mert a pa­rasztember nem U hét meg terv nélkül. Nem úgy x m az, hogy a tavaszon majd csai úgy kime- gyen a maggal a mezőre és talá­lomra ezt a parcellát beveti ez­zel, azt meg amazzal. Mert meg kell adni mindennek a módját. Szóval kell a terv. Kell annak is, aki kis parcellán gazdálkodik. De még inkább kell a szövetke­zetnek, ahol sok nagy tábla várja, hogy sorsát jól eligazítsa az em­beri értelem, ahol száz és száz ember alkotó akaratát kell a jó tervvel egy cél felé mozgatni, ahol aprólékos körültekintéssel elkészített terv nélkül nem is ér­vényesülhetne az összefogás nagy ereje! Most készülnek az idei eszten­dő közös munkájának tervei ter­melőszövetkezeteinkben. Most formálja meg a közösség nagy bölcseségével egy-egy szövetkezet, milyen is legyen az az esztendő, amely a felvirágzó jövőből a leg­közelebb esik hozzájuk. Tervük: nagyszerű, jómódú, biztos hol­napjuk előrevetített képe. Meg­mutatja, mi mindenre képes a szövetkezetté tömörült sok ember, eszével, akaratával, ügyességével, szorgalmával. Megmutatja a célt, amelynek ismerete még szorgo- sabb munkára serkent é.s ame­lyet elérni annyit tesz, mint jó­módú, kulturált életet, gondnél­küli meleg otthont teremteni a szövetkezeti parasztok családjai­nak. Készültek már tervek jónéhány esztendő téli estéin szövetkeze­teinkben. De olyan kedvvel, olyan nagy alkotó készséggel, olyan sok leleményességgel, sok okos javas­latot adó, kezdeményező akarat­tal még egyszer sem terveztek szövetkezeti parasztjaink, mint most. Nemcsak a komlódtótfalusi Két Vadas Testvér tsz-ben, vagy Sóstóhegyen, vagy Fényeslitkén, ahol sok tízezreket érő jövede­lemnek örülhetett egy-egy szövet­kezetben. Hanem mindenütt. Ott is, ahol tavaly sok fogyatékosság csorbította meg a közös . jövedel­met. Ott is, ahol az őszön kemé­nyen összecsapott az új a régivel, s küzdeni, harcolni kellett a szö­vetkezet megmaradásáért. Miért van az, hogy megnőtt a szövetkezeti parasztok termelési kedve, hogy mind-mind nagy ter­veket szőnek most? Egyrészt azért, mert még világosabbá lett előttük, hogy ha az ország java a mezőgazdaság felvirágoztatásától függ, akkor a földművelés és ál­lattenyésztés fejlesztéséből igen­csak ki kell venniök részüket. — Merthisz a hozamok növelésére nekik van a legtöbb módjuk, leg­tágabb terük falun; ők, a szövet­kezetiek tehetnek elsősorban so­kat a haza javáért. De ez csak az egyik ok. A mostani tervkész’'tési munka másik nagy lelkesítője, hogy a szövetkezeti parasztok bi­zonyossá lettek afelől: mellettük áll a párt, a kormány, egész népi államunk. Meggyőzte őket erről a párt és a kormány seregnyi ked­vező intézkedése, amelyeknek hasznát máris érzik munkájuk gyümölcsein. Meggyőzte őket er­ről a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat, amelyhez fogható okos iránymu­tatást, bölcs tanácsot munkájá­hoz soha, de soha nem kapott még magyar parasztember. íme, e forrásokból fakad a szö­vetkezeti parasztok mostani nagy tervezési kedve, alkotniakarása. Nagy dolog, szép dolog ez, de a termelő munka okos tervének el­készítéséhez még más is kell. Nem, nemcsak arról kell be­szélni, hogy mi legyen a tervben. Hogy ki ne felejtsék, mit akar­nak tenni a föld termőerejének fokozásáért, a gabonatermés, a kapások termésének növeléséért, oz állattenyésztés fejlesztéséért. Egyszóval a hozam növeléséért. Mert ehhez határozott irányt szab a mezőgazdálkodás fejleszté­séről szóló decemberi határozat. Csak követni kell ezt az irányt. És nem is csak azt kell felhozni, hogy új gyümölcsösökkel, szőlők­kel, halastavakkal, no, meg jól jövedelmező más mellék-üzem- ágak létrehozásával növeljék a munkaegységekre jutó jövedel­met. Hanem beszéljünk most arról, ami nélkül nincsen jó terv, ami nélkül nem lehet jó közös munka sem. Ez pedig nem más, mint hogy minden egyes szövetkezeti paraszt vegyen részt a tervkészí­tés munkájában! Minden brigád, minden munkacsapat mérje fel, mit végzett eddig, hogyan akar dolgozni ezután. Minden egyes szövetkezeti paraszt mondja el a véleményét az eddigi munkáról és mondja el okos javaslatait is az idei esztendő tervéhez. Mert a közösség bölcsessége az igazi bölcsesség! Legyen hát szülője a készülő tervnek minden szövetkezeti pa­raszt. És hallgassák meg minde­nütt elsősorban a szövetkezetben lévő egykori középparasztok véle­ményét. Akiknek szaktudása, nagy termelési tapasztalata csakis előnyére válhatik minden szövet­kezetnek. Ahhoz, hogy a tervkészítés ne- csak gazdasági eredményeket hoz­zon. hanem a parasztember neve­lésének nagy iskoláiévá váljon, ahhoz minderre szükség van. Az ilyen tervkészítési munkával új erőforrásokat lehet feltárni, amelyek meggyorsítják szövetke­zeteink fejlődését. Olyan közös­séggé lehet kovácsolni a szövet­kezetét, amely tüzön-vizen át megvalósítja jó terveit. A bő ter­més, a nagy jövedelem, a jómódú holnap terveit,

Next

/
Thumbnails
Contents