Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-13 / 10. szám
1954 JANUAR 13, SZERDA Nam ir-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének nyiiatkozata a koreai politikai értekezlet kérdéséről A koreai sajtó közli Nam írnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének nyilatkozatát. A nyilatkozat a többi között a következőket mondja: „Az egész világ haladó közvéleménye a nemzetközi feszültség kölcsönös tárgyalások útján való enyhülésében reménykedik és követeli azt. Amint azonban a koreai események mutatják, az amerikai fél jogellenes eljárása következtében egyre inkább eltolódik e jogos remények megvalósulása.“ A nyilatkozat ezután részletesen foglalkozik azokkal a cselekedetekkel, amelyekkel az amerikai fél gátolta a koreai kérdés békés rendezését. Ezek közé tartozik a hadifoglyok körében végzett felvilágosító munka beszüntetése és a hadifoglyok erőszakos szabadonbocsátá- sára irányuló szándék. — Figyelembe véve, hogy a hadifoglyok körében végzett fel- világosító munka beszüntetése és a hadifoglyok erőszakos „szaba- donbocsátására“ irányuló szándék a fegyverszüneti egyezmény súlyos megszegését jelentik, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya szükségesnek tartja — függetlenül a politikai értekezlet összehívásának időpontjától — a hadifoglyok körében végzett, az amerikai fél által egyoldalúan megszakított felvilágosító munka haladéktalan újra- felvételét, a hadifoglyok körében végzett felvilágosító munkára előírt 90 nap teljes kihasználását. Szükségesnek tartja egyébként a politikai értekezlet haladéktalan összehívását és a hadifogolykérdés igazságos megoldását. A nyilatkozat a továbbiakban rámutat arra, hogy az amerikai fél milyen mesterkedéseket folytat a politikai tárgyalás halogatására, majd hangsúlyozza, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kormánya változatlanul a politikai értekezlet mielőbbi összehívására, a koreai kérdés békés megoldására törekszik, kifejezésre juttatja, hogy teljes mértékben készen áll erre; minden erőfeszítését a nemzetközi feszültség enyhítésére, a tartós béke fenntartására irányítja a Távol-Keleten és az egész világon. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya a koreai kérdés tárgyalások útján való békés megoldására és a nemzetközi feszültség enyhítésére törekedve, — amiben az egész világ népei reménykednek, — hangsúlyozza, hogy sürgősen újra meg kell indítani a politikai értekezlet kérdésével kapcsolatos és az amerikai fél által félbeszakított tárgyalásokat, mielőbb össze kell hívni a fegyverszüneti egyezményben előírt politikai értekezletet, vagyis le kell folytatni azokat a tanácskozásokat, amelyek célja a koreai kérdés békés megoldása, hogy ezzel enyhítsék a távolkeleti feszültséget. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya kijelenti, hogy a koreai—kínai fél részéről 1953 november 30-án előterjesztett közös javaslat mindazokat a fel- i tételeket tartalmazza, amelyek az i ilyen tárgyalások alapjául szol- i gálhatnak. — A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya igazságosnak tartja és teljes mértékben támogatja Csou En-laj-nak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének 1954 január 9-i nyilatkozatát arra vonatkozólag, hogy az ENSz-nek teljes felelősséggel lépéseket kell tennie a Koreában [ kialakult komoly helyzet megöl- i dására és ha az ENSz. közgyűlése elhatározza, hogy megvitatja a koreai kérdést, akkor a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányának joga van elküldeni képviselőit e kérdés megvitatására. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya az ENSz. tagállamainak kormányaihoz, az egész világ minden jó- akaratú emberéhez felhívással fordul: követeljék az ENSz-köz- gyűléstől, tegyen határozott intézkedéseket a koreai kérdés igazságos megoldására és a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítésére. — A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya minden erejével támogatja a szovjet kormány javaslatát, hogy hívják össze az öt nagyhatalom — Franciaország, Anglia, Egyesült Államok, Szovjetunió és Kínai Nép- köztársaság — képviselőinek értekezletét a nemzetközi feszültség enyhítését célzó intézkedések megvitatása végett. II három nyugati külügyminiszter a berlini négyhatalmi értekeztél megkezdése élőit kiilönériekezíe et tart Hírügynökségi jelentések közük, hogy a három nyugati külügyminiszter a berlini \ négyhatalmi értekezlet megkezdése előtt különértekezletre ül össze Berlinben. 0 négy hataiom főbiztosainak berlini képviselői csütörtökén folytatják előkészítő megbeszéléseiket A négy nagyhatalom németországi főbiztosainak berlini képviselői csütörtökön tartják negyedik tanácskozásukat. A megbeszélések célja a külügyminiszteri értekezlet színhelyéül szolgáló épület kijelölése és a berlini értekezlet előkészítésével kapcsolatos egyéb technikai kérdések megoldása. Pelia elutasította, Fanfani elfogadta a kormányalakítási megbízást Mint már jelentettük, Einaudi köztársasági elnök Giuseppe Pella volt olasz miniszterelnököt bízta meg a kormány megalakításával. Az „AFP” jelentése szerint Pella nem vállalta a kormányalakítást. Einaudi ezután Fanfanit hívatta magához, aki elfogadta a kormányalakítási megbízást. \A»YKÁLLÓI kepek a téli gépjavításról Tóth István, a nagykállói gépállomás fiatal traktoristája Darái János javítási módszerét tanulja és egyben ismerkedik a gép alkatrészeivel. A kijavított, csillogó traktorok már csak arra várnak, hogy a minőségi ellenőr átvegye őket. A jugoszláv mui-tieUíaoní nyomorúságos Helyzete Jugoszláviában, ahol a titoistäK a főbb iparágakat a külföldi monopóliumok ellenőrzése alá helyezték, a munkásosztály Kettős kizsákmányolás alatt sínylődik. Az ország militarizálása súlyos teherként nehezedik a dolgozók vállára. A folyó költségvetés 78.6 százalékát katonai kiadásokra itányozták elő. Különösen a munkások életviszonyai és munkafeltételei súlyosak. Példa nélkül álló a jugoszláv munkásosztály jelenlegi kizsákmányolása. Széleskörűen alkalmazzák az olcsó gyermekmunkát. A dolgozó nép anyagi helyzete kimondhatatlanul súlyos. Ezt még a titoista sajtó sem képes letagadni. Az „Omladina“ című lap egyik számában egy cikk jelent meg a káká- nyi ércbánya munkásainak életéről. A lap azt írja, hogy a munkások barakkjai „kosztengerben úsznak“. A barakkok lakóinak nyomoráról az alábbiakat olvashatjuk: ..Beléptünk a barakkba. Danica egy másik lánnyal lakik együtt. K t sarokban egy-egy leszkaágy ál!, a harmadikban kemence. Szenesláda nincs. A két ágy között van a szén. Nincs asztal... Dani- cának és barátnőjének alig van valami holmija és ruhája. A két ágy fölötti szegen egy-egy blúz lóg. A szomszéd szobában Györgye Lubardi fiatal ércbányász lakik családjával. A házaspárnak 11 hónapos kisfia van. Az egyetlen ágyon nincs ágynemű... Törött ablakok. Kis deszkapolc a szoba egész berendezése. A kisgyerek mezítláb ült az ágyon. Kis lábát lilára csípte a hideg. Amikor beléptünk, Lubardi felesége mezítláb, rongyos ruhában éppen a szobát mosta fel egy faedényből.“ Ugyanez a látvány fogadja a látogatókat a legényszállásokon is. „Egy öltözet ruhán és egy pokrócon kívül“ semmi személyes holmija nincs senkinek. A munkások hihetetlenül rosz- szul táplálkoznak. Az étkezdében „kávénak nevezett tejporos langyos löttyöt“ és fekete kenyeret adnak reggelire. Az ércbányászoktól, akik amúgyis alacsony bért kapnak, öt hónap óta levonják munkabérük 20 százalékát, mert a bánya nem teljesíti termelési tervét. A munkásoknak ezt a megrablását egy csaló törvény teszi lehetővé, amely az iparvállalatokat „a munkásság kezelésébe adja át“. E törvény értelmében a vállalati ten’ nemteljesítéséért a munkásokat terheli felelősség, s ilyen esetekben megfelelő arányban levonnak a bérükből. A levonás néha a kereset felét is kiteszi. Tüstént világosan látjuk ennek a kizsákmányoló törvénynek teljes jelentőségét, ha 3rra gondolunk, hogy a jugoszláv ipar rendszeresen nem teljesíti terveit. A háborúutáni ötéves tervet többízben is leszállították, de mindmáig sem teljesítették. Az elemi óvóintézkedések elhanyagolása miatt szaporodnak az üzemi balesetek. Ez még a titoista lapok közleményeiből is kitűnik. A „NIN“ című lap közli, hogy „évente átlag 250.000 üzemi baleset történik“. Különösen a széniparban nagy a balesetek száma. A jugoszláv társadalombiztosítási szervek adatai szerint tavaly 8500 szénipari dolgozó, vagyis az ebben az iparágban foglalkoztatott munkások 10.92 százaléka szenvedett sérülést üzemi baleset következtében. Hasonló a helyzet az ércbányászatban, a fémfeldolgozó iparban és más iparágakban is. 1946-ban 21.000, 1951—52-ben pedig már 135.353 volt a rokkantsági segélyre jogosultak száma. Ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy többezer halálosvégű baleset is történt, s ezek áldozatai persze nem részesülnek semmiféle segélyben. A „Pobeda“ című lap közli, hogy Csernogoriában 1952- ben, az 1950. évihez képest, a halálosvégű üzemi balesetek száma 244.4 százalékkal nőtt, 154.2 százalékkal többen szenvedtek súlyos sérüléseket és 387.8 százalékkal többen könnyű sérüléseket. Az „Omladina“ 1953 január 21-i számában beszámolt arról a borzalmas bányaszerencsétlenségről, amely Brezában történt. A brezai ércbányában január 7-én éjjel Enez Dzsakics 15 éves fiú a gépszíjak közé esett és szörnyethalt. A munkavédelmi bizottság megállapította, hogy „a gép nem volt tiszta“ s ezt a végzést nozta: „A haláleset az áldozat hibájából történt“. Az áldozat helyébe egy másik fiút, a 16 éves Sztyepan Misint állították. A lap megírja: „Két óra múlva a bizottságot újból kihívták a helyszínre és elölről kezdhette ugyanazt a munkát ... A második fiú is eltávozott az élők sorából.“ Ez az eset visszatükrözi a jugoszláv ifjúság szörnyű helyzetét, a serdülő gyermekek embertelen titoista kizsákmányolását. A munkások súlyos anyagi helyzete, az éhezés, s az egészségtelen munkafeltételek miatt szaporodnak a szakmai megbetegedések. A társadalombiztositási szervek adatai szerint Trepcsa- bányában tavaly januárban 262-en kaptak ólommérgezést. A munkanélküliség fokozódása következtében elképzelhetetlen arányokat ölt a munkásosztály elnyomorodása. Egy-egy családon belül egyre kevesebb a dolgozó s így csökken a családok összkere- sete. A munkanélküliek óriási hadserege megkönnyíti a bérek leszállítását és a vállalatvezetőségek önkényeskedését. Egyedül Belgrad ban és Zágrábban több, mint 70.000 munkanélkülit tartanak nyilván. Ez is hivatalos, s így nyilvánvalóan szépített adat. fi? A Tito-fasiszta klikk politikája a maga egészében ellentétben áll a munkásság érdekeivel. Jugoszlávia fasiszta vezető klikkje véres diktatúrával és terroÍTal tartja fenn uralmát. Az UDB (ti-' toista titkosrendőrség) mindenho* va elérő csápjai az egész jugo* szláv életet fojtogatják. A titois-i ták azonban nemes upán a terror* ra támaszkodnak. Iparkodnak tá- maszra lelni a munkásosztály sorai között is. Ezt a provokációs szerepet szánták a hírhedt „munkástanácsoknak“, amelyek vezetői egytől egyig titoisták: a titoista párt tagjai, UDB-ügynökök, a vál- lalatvezetőségek képviselői stb. A valóságban ezek a tanácsok nem a munkások üzemigazgatási szervei, hanem a fasiszta Tito-klikk- nek a munkásosztályon belüli ügynökségei. A vállalat teljhatal- mú ura az igazgató, akit a titoista hatóságok neveznek ki. A titoisták bérmanipulációi szintén az egységbontó politika céljainak szolgálatában állnak. A titoisták a legtöbb kategóriára igen alacsony bértarifákat állapítottak meg, s ezeknek a kategóriáknak rovására a munkásság egyes, kisszámú csoportjainak bérét emelték, hogy megvásárolható, s céljaik érdekében felhasználható munkásarisztokráciát teremtsenek. Ám a munkásosztály lelkiismeretét nem lehet megvásárolni. A jugoszláv dolgozók kitartóan harcolnak a népellenes Tito-uralom ellen 3
