Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-13 / 10. szám
Tanuljunk ax SxlíP tapasxtalatuihól A politikai agitáció a párt erő» fegyvere A szovjetrendben alapvető törvény a nép politikai és kulturális színvonalának állandó emelése. A politikai agitáció mindig és mindenütt a párt egyik leghatha- tósabb eszköze a dolgozók kommunista nevelésére. A meggyőzés a pártvezetés alapvető módszere. „A vezetés ... azt jelenti, — tanítja Sztálin elvtárs, — hogy meg tudjuk győzni a tömegeket a párt politikájának helyességéről, olyan jelszavakat tudunk kiadni és megvalósítani, amelyek a tömegeket elvezetik a párt álláspontjához, s megkönnyítik nekik azt, hogy saját tapasztalatuk alapján felismerjék a párt politikájának helyességét, azt jelenti, hogy a tömegeket a párt öntudatának színvonaláig tudjuk emelni, s ekként biztosítjuk a tömegek támogatását. készségüket a döntő harcra/' A politikai agitáció célja, hogy megvilágítsa a párt és a kormány politikáját, a munkások, a kolhozparasztok és az értelmiségi dolgozók körében és a munkához és a lársadalmi tulajdonhoz való kommunista viszonyra nevelje őket. A szovjet nép kommunista pártja vezetésével nagyszabású alkotó munkát folytat, fejleszti gazdaságát és kultúráját, a kommunizmus nagy építkezéseinek, a természetátalakítás sztálini tervének megvalósításán dolgozik. — Az ipari üzemek munkásai, mérnökei, teehnikusai és alkalmazottai szívvel-lélekkel harcolnak a termelési tervek határidő előtti teljesítéséért, a jó minőségért. A mezőgazdasági dolgozók emelik valamennyi növény terméshozamát, gyarapítják a kollektív állatállományt, s egyidejűleg fokozzák a jószág termelőképességét. A kommunizmus építésének feladatai megkövetelik a pártszervezetektől, hogy fokozzák és javítsák meg agitációs munkájukat a városokban és falvakban. A politikai agitáció feladata az, hogy felsorakoztassa a dolgozókat a szocialista munkaversenyre, a gazdasági és kulturális építés további fellendítésére. A helyi pártszervezetek bőséges tapasztalatokra tettek szert a politikai agitáció terén. Mind elmélyültebben foglalkoznak a népnevelő-csoportok munkájával, egyre konkrétabb segítséget nyújtanak a népnevelőknek, összekapcsolják az agitációt az üzemek, kolhozok, kerületek és területek gyakorlati feladataival. Számos városi és kerületi pártbizottság vezetőségi ülésein és teljes ülésein rendszeresen megvitatja a politikai agitáció kérdéseit, beszámoltatja alapszerveit és népnevelő-csoportjait munkájukról. A politikai tömegmunka vezetése, eszmei színvonalának emelése elsősorban azt jelenti, hogy gondoskodunk megfelelő népnevelők kiválasztásáról és neveléséről. A népnevelők legyenek politikailag képzett, élenjáró kommunista vagy pártonkívüli munkások, kol- hozparasz-tok és értelmiségi dolgozók. A pártszervezeteknek biztosí- taniok kell az értelmiség aktív részvételét az agitációs munkában. Színvonalas agitációról csak akkor lehet szó, ha a pártszervezetek állandóan nevelik népnevelőiket, felfegyverzik őket megfelelő politikai ismeretekkel. E célból állandó szemináriumokat kell szervezni a népnevelők szá mára, s rendszeresen össze kel’ hívni őket városi és kerületi értekezletekre. Ezeken az értekezleteken vezető pártmunkások legyenek az előadók. A politikai agitáció eszmei színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a vezető párt- és szovjet funkcionáriusok személyesen résztvegyenek a politikai tömegmunkában, rendszeresen tartsanak politikai beszédeket a munkások, kolhozparasztok és értelmiségi dolgozók gyűlésein. A helyi sajtó sokat tehet a politikai tömegmunka megjavítása érdekében, az agitációs munka tapasztalatainak összefoglaló értékelése és elterjesztése terén, j A pártszervezetek feladata: | erélyesen megszüntetni az agitációs munka hiányosságait, megjavítani ennek a munkának vezetését és emelni eszmei színvonalát. A bolsevik agitáció akkor hatásos, ha kapcsolatban van az élettel, ha harcos és támadó. A népnevelő elviszi a tömegek közé a bolsevik igazság szavát, aktívan | harcol a párt és a kormány politikájának megvalósításáért. Egyik legfőbb feladata: alaposan megmagyarázni a nemzetközi élet kérdéseit, leleplezni az imperialista háborús gyujtogatókat, megmutatni a demokrácia és a szocializmus táborának növekvő erejét, magasfokú éberségre és az ellenséges burzsoá ideológia elleni kérlelhetetlen harcra nevelni a tömegeket, felsorakoztatni a dolgozókat a népgazdasági tervek teljesítésére, a minőség megjavítására, a munkafegyelem megszilárdítására, a munkaverseny továbbfejlesztésére. A népnevelőknek harcol- niok kell a kapitalizmusnak az emberek tudatában még megmaradt csökevényei ellen, bátran ki kell fejleszteniük a bírálatot és ez önbírálatot, aktívan támogatniuk kell mindent, ami új, ami haiadó. A pártszervezetek állandóan használják fel az agitációs munka minden eszközét: az előadásokat, felolvasásokat, a sajtót és a szemléltető agitációt. A népnevelőknek arra keil ösztönözniük a dolgozókat, hogy érjenek el újabb eredményeket a kommunizmus építése terén, s harcoljanak a haza további erősítéséért. Újévi ajándék az angoloknak 1954 január elsejével Angliában emelték a lakbéreket és — bármilyen paradoxul hangzik is — éppen a legromosabb, rég nem tatarozott hazakra hatályos a vonatkozó rendelet. Az angol kormány, mint a „Daily Worker“ című lap írja, elhatározta, hosv mepszünteti n lakbéreket rögzítő korlátozásokat. Az indokolás: a háztulajdonosoknak pénzre van szükségük, hogy kitataroztathassák a lakásokat. Valójában azonban a háztulajdonosok egyszerűen újabb lehetőséget nyertek, hogy kihúzhassák a nénzt a dolgozók zsebéből. Az ahgol háztulajdonosok nyerészkednek a nagy lakáshiányon. A félig romos, nyomortanyákhoz hasonló lakásokat is kiadják. — „Azokban a házakban, amelyekre a lakbéremelést engedélyező rendelet hatálya kiterjed, általában a legelemibb kényelem sincs meg" — írja a „Daily Worker". A Magyar Dolgozók Páríja III. kongresszusának összehívása Az MDP Központi Vezetősége elhatározta, hogy folyó évi április 18-ra összehívja a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusát. A kongresszus napirendje: 1. Az MDP Központi Vezetőségének beszámolója és az 1VIDP feladatai. Előadó: Rákosi Mátyás elvtárs. 2. Az államigazgatás és a tanácsok feladatai. Előadó: Nagy Imre elvtárs. 3. A Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója. Előadó: Kiss Károly elvtárs. 4. Az MDP szervezeti szabályzatának módosítása. Előadó: Ács Lajos elvtárs. 5. Az MDP vezetőszerveinek megválasztása. I magyar ifjúmunkások legnagyobb sztrájkjának 3.». évfordulójára A magyar munkásifjúság történetének egyik legszebb lapját irta teli 35 évvel ezelőtt, 1919 január 13-án. Közel tízezer fiatal sztrájkolt és tüntetett az ifjúmunkások barbár elnyomása ellen, amelyet az 1884-i gyalázatos tanonctörvény szentesített. A fiatalok rendezett, fegyelmezett sorokban vonultak Budapest utcáin a Hunyadi-térre, az akkori munkaügyi és népjóléti minisztérium felé. Követeléseik között szerepelt a tanonctörvény visz- szavonása, a testi fenyítés eltörlése, a hároméves tanoncidő bevezetése, a vasárnapi és esti ta- noncokíatás megszüntetése. „Lerongyolódva és éhesen járunk, végezzük a reánk kény- szerített robotot. Helyzetünk tarthatatlan!" — ezekkel a szavakkal hívta harcba a kizsákmányolt tanoncok ezreit az Ifjúmunkások Országos Szövetsége. És a fiatalokat nem tarthatta vissza a mesterek pofona, a polgári forradalom rendőrségének kegyetlensége, sem a szociáldemokrata munkásárulók különböző mesterkedése. Kemény próbát álltak ki: igen sok műhelyben véresre verték az öntudatra ébredt tanoncokat. Máshol az ipartestületek a rendőrség segítségét kérték, — ami nem is maradt el. A VII. kerületben 20 rendőr puskatussal terelte be az egyik csoportot a rendőrkapitányság épületébe. Máshol szu- ronyos rendőrök állták útját a tüntetőknek. Nem tétlenkedtek a jobboldali szociáldemokraták sem: szövetséges komédiával küldöttséget indítottak a miniszterhez semmitmondó követelésekkel, majd nagv hangon kürtőitek szerte a küldöttség céljának sikerét, hogy leszereljék a sztrájkot. De a munkásfiatalok megmutatták elszántságukat, erejüket. Zászlajukra szent elhatározásukat írták: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” A nagy ifjúmunkás sztrájk után az Ifjúmunkások Országos Szövetsége az „Ifjú proletár"-) ban foglalta össze a kommunistáknak a tancnckérdés rendezésével kapcsolatos követelését. E követelésnek nagyszerű pontjai voltak: minden tanoncot haladéktalanul ki kell vonni a magánüzemek gazdasági érdekköréből, minden 11 éven aluli gyermek csak elméleti oktatásban részesíthető, állami tanműhelyeket kell létesíteni, végül pedig, minden 18 éven aluli gyermek eltartásáról és neveléséről az állam gondoskodjon. A polgári forradalom nem teljesítette követeléseiket, a szabadságot pedig, amit a Tanács- köztársaság adott, a Horthy- rendszer ismét a sárba tiportál A magyar munkásfiatalokra mésj hosszú időre a legsötétebb elnyomatás és megaláztatás nehezedett. A Horthy-reakció 20J esztendejében is csak 36 tanonc-í otthon volt Magyarországon^ ahol mindössze 1883 fiatal ka-! pott állami hajlékot. A munkáltató korlátlan úr volt, s a fiatalok arcából penészes odúk, egészségtelen műhelyek szívták ki a pírt. És a mérhetetlen szenvedés, kizsákmányolás mellett valósággal lopva sajátították <4 szakmájukat. Az 1919 január 13-1 ifjúmonkástüntetés követeléseit csak a) népi demokrácia valósította meg. Ami 35 évvel ezelőtt csak lelkesítő gondolat volt,— ma va’őság. OL VA S T ŰM... Vtforiez /sijzmond : Betyár Elmúlt korok, letűnt századok ji rdekcs, ezerarcú figurája volt a betyár. Nevéhez hátborzongató rablótörténetek, érzelmes szerelmi kalandok, kegyetlenség és nemes cselekedetek, börtön és akasztófa egyaránt hozzátartoztak. A nép, az egyszerű emberek az igazság bajnokaiként tisztelték a rózsa. Sándorokat, a sobri Jóskákat — x nem is ok nélkül. Ludas Matyiként dédelgették nevüket, mintha csak azt mondták volna; „Betyár vagy nem betyár, csak jöjjön el már fjalahára, csak szabadítana meg bennünket « kutyának való élettől.” Elmúlt korok, letűnt századok hőse a betyár. És mégis... Mit tapasztal az újságolvasó 1936-bant ^Betyár" — olvassa a Pesti Napló, ban, a legújabb folytatásos regény címét. Ott van a betyár díszes ruhában, tettei, szavai, mozdulatai szinte betöltik az első folytatása, kát. De az olvasó csak ám ni. Miféle modern környezetben mozog ez a betyárt Hogyan történhet ilyen i set a ferenejózsefi Magyarorszá. gont Hiszen az olvasó tudtával az utolsó betyár rég elrothadt valamelyik megyeházi börtön penészes od- rába»' vagy a hollók marták szét h ásót az akasztófán... Honnan r ypailt e/ö c- ,/ Szörnyű Jóska a modem úrilakba, hogy megcsapolja a békésen yacsorázgató urak erssé. nyit ? Aztán, ahogy az újabb folytatások következnek, feloszlik a■ köd, eltűnik a bizonytalanság és előtérbe lép kíméletlenül, a maga. valóságéiban az élet. Szörnyű Jóska nincsen. \ betyár nem más, mint egy sza. bot esi parasztember: Avar János, ö vette magára a díszes gúnyát, ő vitte el a grófék arany poharát, de. gesz erszényét. Egy „közönséges” paraszt, aki valahol a Nyíren vé. kong nadrágszijföldön kevés krumplit, ezt-azt termel, munkát vállal mosdanál, városra, is elmegy dolgozni, mert kevés a pénz. otthon meg éhes a csatád. ft lm a gyerek éhes, és a szom. szidok, rokonok mind szintúgy élnek_ akkor nincs más választás, Akkor pisztolyt kell kézbevenni, be. tyárruhdt ölteni és menni, szerezni pénzt onnan, ahol van. Onnan, ahol hétköznap is seregnyi csirkét sütnek vacsorára, ahol a fogpiszkálút is aranypohárban tartják. És hogy beszél ez az ember az urakkal. Hogy oktatja őket az t'let igazságaira! Mert Avar Jani nem kényszerűit volna aranypoharat lopni_ ha a király az 0 családját is megtiszteli ilyen ajándékkal. De a király csak az uraknak adott. Avar ■Jani őseinek semmit. ..Mikor én kisgyermek voltam — dörgi a „betyár'’ — jött egz adószedő. A ssan- dárokkalf Jött a sok puskát Felverték a vermet? Kimerték a, búsát? Zsákokba■ szedték, elvitték?... E se vöt, lopás?.. Oldalról oldalra fokozódik a fe. szültség. Az olvasónak az az érzése m hogy ncm egyetlen ember, nem egy szabolcsi paraszt, hanem ..hárommillió koldus állt az urak elé követelődző szavával. Nem egy ember szavai ezek, hanem mindenkié, akit megnyomorítottak' akit k'tsem- miztek az urak: „Maguk itt hatan akarják megenni harminc csirkének a mejjehúsdt, meg a kövér combját!.. Odale meg az emberek a répát lopják a földből... Maguk tíz krajcárt fizetnek egy embernek egy napi műnkéiért... Mán annál csak nincs rettenetesebb munka, mint a rigolirozát, de aki egész nap a fődet fordittya, örül, ha hatvan krajcárt megkeres egy nap ... Magul: itt ülnek ebbe a szép házba. Itt minden szép. Szépek a. falak, a pádimentum, a bátorok, a pokróc, meg a ruha, meg az ingük, meg a testük. Biztos a lelkűk is ép. pen olyan tiszt a, mint az angyaloké a mennyországban... De mitől > Csak at túl, hogy annyi pénz van a zsebükbe meg a fiókjukba, meg mit tudom én, hol, hogy semmi más dolguk nincs, csak magukat tisztába tenni és tisztán tartani...” .1 szegény viszont rongyos, piszkos, műveletlen, mert az ural: az utolsó falatot is elveszik előlük. És Arat- János az urai: elé rajzolja, a messzi nyírségi tájat, embereit minden bújával, bajával: „Köröskörül leeresztették a. vizeket. Ki. száradtak a• nádasok... Míg megköt a gok nádas, addig a, szegény ember télen elment csikászni, halászni, nádat vágni... Most mind ott van. bent a faluban és jön rá a nagy tél. Nincs tüzelő, nincs ennivaló. Ott kell nekik megrothadni. No de az urak előre tudták, hogyha a mocsárvizet kiszá,rasztjdk, akkor itt milyen jó fődek lesznek. Hát nem megvették a lájiokat a pa. rasztoktul húszkrajcárjával, meg tízkrajc,árjával holdját? Még csak négy esztendeje, hogy száraz a föd, mór a górfi főtteken olyan kukorica van, lwgy ttz ember elvész benne... De az ö kis gatyaszárföldjeiken meg még egy csil sem nőtt mag... Hát e~ az igazság?... e nem rablás?...” Kemények ezek a szavak. Móricz Zsigmond, a paraszti étet nagy is. merője elsorolja- a szegénység minden sérelmét. Elsorolja a ferenejózsefi Magyaroszúg népének sok. sok keserűségét. Elsorolja 1936-ban egy újság hasábjain, majd egy év múlva könyvalakban. Elsorolja úgy .hogy abból, mindent megérthet az akkori magyar is. Egy emberöltővel körétből időkről szól a regény. De éppúgy szólhatott volna a megjelenés koráról, Horthy-Ma- gyarországrvl is. Móricz Zsigmond úgy emlékezett vissza ezekre az évekre, Hogy az ö munkái nem szolgálják a szórako. zást, de a tanítást sem.. Büntetés van ezekben a művekben. Igazságé szolgáltatás sok-sok elmaradt igaz- ságssolgáltatás helyett. Nem csoda, hogy a Nemzeti Színház igazgatóid merevén, visszautasította a „Bea tvár" színpadi változatának előadó, sál: Nem, csoda. Avar Jani szavaival^ tetteivel a múlt szörnyű társadat lom igazságtalanságainak eltörlését követeli az iró. Sokat,, nagyon soJ kai követel hősétől, Avar Janóé szegényparaszttól. Emiatt halvái nyúl el néha « regény valószerül gége is. Megoldás nincs. Avar Jani elhagyja az országot. Elmenekül d szerzett pénzen és elmenekit bórái tai, ismerősei közül annyit, ameny. nyit csak tud. Mintha csak a magár amaradt Móricz Zsigmond másik énje ese* lekedne szíve szerint. Egy olyan ember, aki szive mélyéig gyűlöli az, úri világot és aki nem ismeri aj kivezető utat, nem hisz benne. Nem ismeri a nagy szövetségestm ti harcos munkást, akinek a keze', ha, összefogódzik a. kérges paraszti te* nyérrel, csodákat művelhet, elpuss, tilliat minden rosszati minden keserűséget' új világot teremthet, amire 1919-ben hiába várt Móricz, Ha köztünk élne a nagy író, ha ncm költözött volna el már töbti mint tíz éve, ma, boldog volna, hogy az avarjánosokat nem űzi töb- bő külföldre a szörnyű társadalom. Az avarjánosok új világot teremtenek. S a l‘ L \ y
