Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
KŐMŰVESEK ÉLETE RÉGEN ÉS MOST <1 miiRkanéikiiiiség sorvasztó bánata megölt egy nyíregyházi kőműves segédet (A „Nyírvidék'’ tudósítójától Megjelent 1929* július 25-én.) Felesége, két kis gyermek anyja zokogva mondja cl ura tragédiáját. — A' munkáscsalád a legnagyobb ínségben pénz és támasz nélkül maradt. Szinte vártuk a vészharang kongását, rettentő hírek suhogó szárnycsapását, tragédiák döbbenetét. El van vetve a bánatok vetése az időben, a gazdasági romlásban. Iparosok szegényednek el, kereskedők rohannak halálba, boltok kapuja zárja le szemét. Szörnyű film lenne, ha filmre vennők a magyar életet 1929-ben. azt az életet, amely ontja a hősi halottak névsorát, mint a világháború. * Pattog a szerkesztőség írógépe, csilingel a telefon, ceruza szántja a fehér papírt. Minden betű az élet stenografiája, az élet lehellete a mának meleg áramlata. Egyszer nyílik az ajtó, zokogó asszony lép be rajta. Kísérője dolgos magyar munkás, nyíregyházi kőműves. Az asz- szony lerogy a székre, amellyel kínáljuk és az írógép kattogása, a ceruza szántása dermedten áll meg a tragédia fagyasztó szélében. Grencsó Jánosnénak hívják az asszonyt, aki sírva kiáltja: ,Jaj. édes jó férjem!...“ Csillapítjuk, vigasztaljuk, vallomásra kérjük, de ő csak sír az asztalra borulva. Kísérője mondja: tegnap este meghalt Grencsóné férje. Fiatal, életvidám munkás volt, akit hetek óta búsított, gyötört és lassanölő méregként pusztított a rettenetes valóság, a munkahiány. Nyíregyházán nincs építés. Grencsó János utoljára az Erzsébet- kórháznál dolgozott. Azóta nem kapóit munkát. Mindenüket felélte a kis család ott, az Epres- kert-utca 50. számú házban. Egy hat- és egy hároméves gyerek kért naponta tejet és kenyeret. A munkanélkül hazatámolygó Grencsó Jánosnak napról napra ki kellett ejteni a rettenetes szót: nincs! Tagnap is így jött haza. Tudta, otthon az utolsó kát pengőn kívül semmi sincs, ha még egy-két napon át így lesz, éhség és nyo- moitlanvája lesz szeretteinek otthona. — Nagyon fáradt vagyok, — mondotta feleségének. — feküdni szeretnék. Jaj, a szívem!... A 36 éves Grencsó Jánosnak ott, a családja szemeiáttára lehanyatlott a feje. Meghalt, megölte a gyötrődő, elszoruló, beteg szíve. — Két pengőm van, mit vegyek? Két éhező árva áll a halottas ágy mellett... — Grencsóné sírva gondol rájuk. — A szerkesztőségbe is kölcsönkért cipőben jöttem el, — mondja zokogva. Szegény asszonyok, munkanélküli szegény csalódok a barátai Grencsónénak. Nem tudják segíteni. A Társadalombiztosítótól remélnek valamit, de miután Grencsó János hosszabb időn át munkanélküli volt, megeshetik, hogy ott sem kap segítséget. Továbbítjuk a nyomor sikoltását, megírjuk Grencsóné látogatását, amihez hasonló szomorú vendégség még nem volt szerkesztőségünkben. Jótékony Egyesületek jó asszonyai, akiknek van még részvét a szívükben, van könny a szemükben, fogjanak össze a Grencsó-árvák érdekében! A munkanélküliség gondja csak a családját igazán szerető jó embert, az érzőszívű embert képes megölni. Ilyen lehetett a 36 éves Grencsó János. Megérdemli, hogy segítsenek rajta a szeretet nevében. A nyíregyházi kőműves, aki most 36 éves fiatalságával családjának zokogásától bezengett ravatalszobában fekszik, nem a lassan ölő anyag halottja, nem is a munkássorsokat any- nviszor kettévágó szerencsétlenség áldozata. — Meghalt a kőműves, m-rt megölte szívét a gond. hogy nem tud szeretett családjának kenyeret, télirevalót szerezni. Megölte a munkanélküliség. A halott munkás sápadt arcáról vádoló szavak suttognak felénk. Talán nem tettünk meg mindent, a munkanélküliség irtózatos rémének elűzésére. Talán nem volt szavunknak ereje, bátorsága. hogy rámutassunk, mi vár reánk, ha az építkezések továbbra is szünetelnek. Mi vár reánk, ha növekedik a kenyérnélkül maradó!, száma. A vér és könnv. a veríték és segélykiáltás több és nyomasztóbb ma. mint sekan gondolják. A munkanélküliségről éppen mi gyűjtöttük össze vasárnapi számunkban a számokat, " amelyeket megcáfolni nem lehet. A vármegye legutóbbi közgyűlésén hallottuk. hogy a vezető állásban lévők a legnagyobb odaadással igyekeztek olyan döntést kieszközölni, amely e’rendeli sürgősen a közmunkákat és most ehhez a törekvéshez az is 'árul, hoev építkezések megkezdését tegyék lehetővé. Ezeket a törekvéseket megkettőzött erejűvé fokozzák az olyan jelenségek, mint a nyíregyházi kőműves-család tragédiája. Válságos időkben mutatkozik meg a lelki nagyság és ez* a nagyságot, emelkedettséget varja figyelő szemmel a dolgozni akaró társadalom. Építő munkát, ícenyeretbiztcsító munkaalkalmat kér, esedez száz és száz család. Nyíregyházát sokan dicsérik szépségéért. Szép ez a város, de szépsége es;-' •okkor fog egész ragyogásában hatni, ha tereit nem feketítik be a munkanélküliek csoportjai. Beszélgetés Sztankó József kőműve sbrigádjóval Sok méo a régi külvárosi házikó, de mennél tovább nézzük> annál szebbnek és barátságosabbnak látjuk fejlődő városunkat Nyíregyházát. Gyönyörű építészeti harmóniában áj épületek büszkélked. nek. Az állomás építtet, a vasutas szállá, a dohány, fermentálógyár, az irodaház és sok kisebb-nagyobb ú.i épület nyűgözi le a nézőt. A felszabadulás óta eltelt évtized építészeti eredményeiben megmutatkozik a még nagyszerűbb jövő képe. Az irodaház építkezésénél dolgozó Iíuczman András kőműves visszaemlékszik a munkanélküli- íégre, .? mintha, csak csodálkozna valamin, clgon. dolkozva mondja: — Hát igen■, az élet nagyot fordult... Láthatják, tapasztalhatják ezt az emberek. Legjobban a szívnek kell ezt éreznie. Most nyugodt szívvel élünk. 35 éve kőműves vagyok s úgy tűnik most nekem, hogy nincs a világon kedvesebb szakma, mint a kőműves szakma. Huczman András már 50 esztendős. Úgy tű- nilc neki, mintha nem is olyan régen történt volna, amikor megszerette a kőműves mesterséget A kenyérkeresés szükséae vezette ehhez a szakmához. Akkor még a gyermeki lélek egész lángjával gyűlölte az erejét meghaladó terhet . amelyet a vako. lásnál „gyermekmunkának" neveztek. És később, mikor ifjúvá serdült, amikor a józan ész hozzásegítette, hogy ügyes kezét a vállalkozó is kezdte értékelni' egyre jobban megszerette a kőműves mes. térségét. Micsoda, öröm, is látni azokat az épületeket, melyeket tiglát-téglára, rakva ö épített, s minden téglán rajta maradt kezének melege. Teltek az évek és nemcsak a házak építési stílusa változott, de megváltozott a munka technikája te. Uj építőipar fejlődött. Toronydaru gémje nyúlt az építkezés fölé, építőelemeket, szerkezete, két' blokkokat készítenek. Most már a házakat könnyebben és gyorsabban építik. Az épitőmunkás munkájának jellege is megváltozott. A szerszám, gépek megszabadították az embereket a nehéz testi műnkéitől. Kollár Gyula is ott dolgozik abban a brigádban, ahol Huczman András Alacsony termetét, pirospozsgás mosolygó arcát éjs kezeinek nyugodt, biztos mozdulatait figyelve, meg lehet állapítani szakmai érzékének és képzettségének fejlettségét. . A múltról nem sokat mond, lassan, clgondolkozva sorolja: „Apám cipész volt... öt testvérem közt nőttem, fel. Gyermekkorom óta sokat dolgoztam. Szezon alatt 10—1) órát húztam le napoitta, hogy megkeressem a lett rév,aló kenyeret. Felesé- gem fehérneműt varrt, hogy tisztességcsen feine, vethessük gyermekeinket. — Most már élénken, ragyogó arccal folytatja tovább. — Büszke vagyok a fiaimra. Gyula a nyíregyházi vi l lány irodában dolgozik Feri pedig olimpiai tornásZ' Budapesten van állásban. Mennyivel más már az ö életük, mint az enyém volt. — Elgmdolkozik, aztán derűsen folytatja. — Dehát kit zavarnak ma az évek. Mi az a 6) év a mi időnkben?!... Én még nagyon sokat akarok alkotni..." A brigád harmadik tagja, a 2) éves Helli Mi. hály párt tag jelölt^ „A kőműves murámhoz nemcsak ügyességre, de jártasságra is szükség van. Boldog vagyok' hogy ilyen brigádban dolgozom, ahol szak. társaimtól megtanulhatom a gyors és jóminöségü in unka módszeréi. Kollár szaki úrsiól tanultam meg többe': között ac ablakok és ajtótokok, valamint a. vízszintes felületek vakolását. Ma már velük együtt éri is 120—135 százalék közölt teljesítek. Havi keresetünk 900—1000 forint között van." Sztankó József, a kőmüvesbrigád vezetője löbli mint tíz éve folytai ja nagyszerű mesterségéi. Kc:c. munkája évtizedek múlva, is olt látszik a záhonyi, a tiszapolgári, szabadságbokori ét az irodaház építkezésein. Amikor dolgozik, úgy tinik, mintha lé,thatatlan szálakkal lenne összefűzve a brigád minden tagiéval, t, ió munka előfeltételénél; tanig a munkafolyamat megszervezését. Közös akarat, tál harcolnak a napi terv túlteljesít őséért, keresetük növeléséért. — Én mondom önöknek — mondja vidáman a hr igéid vezető —, hogy büszke hivatás építeni!.. Az irodaház, ,ayv r!ív új, minden kényelemmel berendezett lakóház a dolgozó ember részére, vagy egy új bölcsőde, hát nem hozzájárulás ez a szocializmus. a kormányprogram,n megvalósulásához?! Becsület ügye ilyen cél érdekében építeni!” Sztankó József brigádja egy a’-oi; közül a bri. gárlol; közül, akik igazán tudnak örülni a munka, nak. „Büszke hivatás!”... Mennyi mely értelem van ebben az egyszerű meghatározásban! a holnapra való nemes törekvés, a holnapi nap kibontu. kozó körvonalai szárnyakat adnak a dolgozóknak. , lélekkel tölti meg munkájukat, mely kicsinyben és nagyban egyaránt igazi nlkotétss'i ralik. OROSZ AN UK Ali. A termelés élenjárói Zsigó István kubikos brigádvezető, Lankai Mihály munkavezető, Hernádi Mihály főépitcsvezetö és Farkas Pál kubikosbrigádvezeiö munkamegbeszélést tartottak a Betonútépítő Vállalat tiszavaseári fö- épitésvezetőségén. A két kubikosbrigádvezető december 31-én jelen, tette, hogy megbízatásukat, a, Tokaj és Tiszátok között épülő vasút- pálya.töltén építését, határidőre befejezték Zsigó István brigádja< átlag 159 százalékot, Farkas Pál brigádja pedig 150 százalékot tel. jesített. Bunda, János sztahanovista téglakihordó a Ttezavasvári Téglagyárban naponta, 13.000 darab téglát hord ki a tégla, égető kemencéből, Tervét 10) —105 százalék- ra, normáját pe. dig rendszere, sen 1)0—1)5 százalékra teljesíti. December 2S.án 1).000 darab téglát hordott ki a ke. menőéből. Bún. da János november hetedikén kapta meg a, sztahanovista, jelvényt. A kika varó gé. pék mellett Voltér István. a Ttezavasvári Al. kolida Vegyészeti gyár keve. rő szakmunkása látható, aki arról ismert, hogy a munkában pontos és az őszi termelési időszak óta sosem teljesített 100 százalékon alul. . 'szak- májába:! , járta ember. yondosa,i ellenőrzi, hogy a mákgubóból nyert. „lekvárt” a: ialkohollal ,i követelménye'. nek megjeleli, kikavarják a gépek A Tisza vasvári Hajózsilip-építkezésnél dolgozó sztahanovisták műszaki továbbképző tanfolyamon vesznek részt. A képen a sztahanovisták egy csoportját látjuk. (Hammel Jöreef flelvételelA . 1, FENTEK ' S t t' L A P
