Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

6 NÉPLAP 1954 JANUÁR 10, VASARNAP *4 Qipeimekeknek, úttörőknek A tű társai SZÜLŐK ISKOLÁJA Többen fordultait hozzánk olyan kér­déssel: hogyan segít­sék a gyermeket ab­ban, hogy folyéko­nyan olvasson? Válaszolunk: leghe­lyesebb, ha az olva­sást minél többet gyakoroljuk a gyer­mekkel és gyakorol­tatjuk. Először szóta­golva olvasson a gyer­mek egy szót, aztán ugyanazt a szót folya­matosan. így halad­junk végig az egész ■mondaton. Utána az egész mondatot ismét folyamatosan olvas­suk végig közösen. így a szótagolás al­kalmával megismer­kedett szóval a má­sodszori, harmadszori olvasásra könnyebben olvas a gyermek fo­lyékonyan. Bár nehe­zen megy még így az olvasás, legyünk a gyermekhez türelme­sek. Semmiesetre sem szabad azt mondani a gyermeknek, ha nem megy kedvünk szerint az olvasás: „Fiam, olyan buta vagy, hogy nem ér­demes veled foglal­kozni. Nem értem, hogy van türelme a tanítónődnek veled Szappanfőzés bajlódni“, — mert ez elveszi a gyermek kedvét egyrészt, más­részt elveszi önbizal­mát is. Ezért válik sokszor félszeggé, bá­tortalanná a gyer­mek. Ha csak egy kicsit jót is látunk olvasása javulásában, dicsérjük meg. Ezzel növeljük önbizalmát és egyre inkább azon igyekszik majd, hogy megtanuljon jól ol­vasni. Helyes, ha testvérek, vagy a szomszédok között csinálunk egy kis há­zi versenyt. SZENTESI MAGDA Tegyünk egy üstbe 16 liter eső­vizet, öntsünk bele 2 és fél kg. zs.'rszódát. A szódával együtt a zsiradékot is tegyük bele a hi­degvízbe. A szappanhoz való zsi­radék lehet akármiféle, a háznál összegyűlt és egyébre hasznave­hetetlen zsíranyag, kövér húsré­szek, avastepertő. Az így össze­gyűlt zsírhoz okvetlenül kell faggyút is venni, annyit, hogy egy negyedrésze a szappan anyagának tiszta faggyú le­gyen, mert különben a szappan sem elég tiszta, sem elég szilárd nem lesz. A 16 liter szódásvízbe tegyünk 7 kg. zsiradékot, ezeket az anyagokat összeelegyítve, te­gyük az üstöt (vagy nagyfazekat) lángtűzre és csendesen főzzük fel, folytonosan kavargatva; egy per- c:g sem szabad a kavarást abba­hagyni két teljes órán át, mert különben mind kifut a szappan, minthogy a szappanos rész a te­tejére száll főzés közben. Mikor készen van, a lúg ki-kibuggyan a szappan közül, ha ezt látjuk, ak­kor egy asztalfiókot terítsünk be vastag vászonruhával és a fiók üregébe, a ruhára szedjük ki a forró szappant fakanállal, vigyáz­va, hogy a barna és az alul levő lúgból ne szedjünk a szappan közé. A szappan kiszedését gyor­san kell elvégezni, mert hamar meghűl és akkor nem lehet szé­pen elsimítani. Egy éjszakán át hagyjuk a fiókban és azután ki­boríthatjuk. Vagdaljuk fel azon­nal darabokra vékony dróttal, mert ha kiszárad, nem lehet könnyen elvágni. RECEPTEK Libazsíros sütemény: Tegyünk deszkára fél kg. lisztet és elegyít­sük jól össze két deci libazsírral. A zsíros tisztbe tegyünk 5 kanál­nyi cukorport, két deci apróra tört diót, 5 kanál jó ó-bort, kevés sót és annyi hideg vizet, hogy a tészta, miután összegyúrtuk, ke- ményecske legyen. Nyújtsuk el ujjnyi vastagságúra, vagdaljuk csinos rézsútos kockákba, hintsük be felül porcukortól, azután te­gyük egyenlő, de nem igen gyors tűznél sütőbe. Mikor kisíié pirul­ni kezd, vegyük ki. Citromjég tortákra: Tegyünk tálba 4 kanál finomra megtört és szitált cukorport, cseppentsünk bele lassankint egy egész citrom­nak a levét, természetesen faka­nállal folytonosan kavarni kell e citromleves cukrot egészen addig, amíg a keverék sűrű, kemény habbá nem váiik. Azután ráken­jük a tortára és gyenge meleg sütőben lassan megszárítjuk. Hasznos tanácsok A le&fcöbb jszobaaióvény a. túlöntp- zés. v.ub’v rendszertelen öntözés kö­vetkeztében nueztul ei. Különösen ká­ros a túlöntözés ka írethúléssel .iár együtt; ilyenkor szinte biztos a eyö- kérzet el rothadásai ffij&ffpnta egyszer kell öntözni a eóklevelű. dús gyö- kérzetű növényt ha meleg helyiség­ben tartjuk. A kielevelü. gyérebb gvö- kérzetü. vagy a nap-' víztartalmú növényeket elég két-háromnaponként öntözni meleg szobába Hideg szo­bában azonban egy. vagy kétheti ala­pos megöntözéa is elegendő. * Az ablaküveget legkónyebben ben­zinnel tisztíthatjuk. A piszkos üveget a portói előbb megtorolj ük. aztán benzines ruhával jól lemossua Majd száraz ruhával (nem újságpapírral) átdörzsöljük. Előnye a benzinnel való tisztításnak, hogy gyorsabban elkészü­lünk és az üveget sem karcoljuk össze a papírral meg a tolvaj Egyszer volt egy asszonynak egy varrótűje, de nem varrt vele, elküldte utazni. A varrótű talál­kozott egy kis kakaskával. Kér­dezte a kakaska: — Hová mégy, te varrótű? — Megyek Hetedhét ország el­len, mivel hogy egy asszony var­rótűje voltam, s nem varrt ve­lem, hanem elküldött utazni. Mondja a kakaska: — Nahát, menjünk együtt. Amint mennek, mendegéinek, találkoznak egy kiskutyával. A kiskutya azt kerdezte a kakastól: — Hová mégy, te kiskakas? — Megyek Hetedhét országra, mert egy asszonynak a kakasa voltam, s örökké csipkedtem, s nem kellettem tovább. Hát te, kicsi kutya, merre indultál? — Hát én mindenkit megha­raptam, s elcsapott a gazdám. — Nohát, menjünk együtt. Mennek, mendegéinek, találnak egy kost. Kérdi a kiskutya: — Merre mégy, te vén kos? Azt mondja a kos: — Megyek Hetedhét országra, mert egy gazdának a kosa voltam, űrökké duíküdtem, s elcsaptak. Mennek, mendegéinek tovább, s találnak egy rákot. Kérdi a kos: — Hová mégy, te rák? Azt mondja a rák: — Megyek Hetedhét országra, mert a vízben a halacskákat mind megfogtam, s nem kellettem to­vább. Mennek, mendegéinek, s talál­nak egy lovat. Azt kérdi a ló: — Hová mentek, te kiskakas? — Megyünk Hetedhét ország ellen, hogy keressünk egy szépj erdőt. Mennek, mendegéinek, s talál-j nak egy macskát. Az is velük ment. Mennek, mendegéinek, s elér­nek egy szép erdőt, s benne egy iris házikót. Bekukucskálnak az ablakon, hát látják, begy ott egy sánta tolvaj alszik. Lassan mind bemennek. A macska bement a tűzhely aiá. A kakas felült a polcra. A rák beült a mosdótál­ba. A tű beleszúródott a ken- dobé. A kutya kiült a trágya-! dombra. A kos elment a kertkapu mellé. A ló elment a kapuba. Egyszer felkelt a tolvaj, ment a tüzet megigazítani. A macska megkarmolta. Fut a mosdótálhoz; bogy a vért lemossa. A rák jól orroncsípte. Fut hamar a polchoz,’ bogy a tükröt levegye, nézze meg magát benne. A kakas az egyik szemét kivágta. Azt mondja a tolvaj: — Már most mit csináljak? Tán kifutok az ajtón! Amint ki akart futni, a sánta lábát a kutya megmarta. Mármost merre tekeredjék? Fut hamar a kertbe. A kos jól megdöfi. Fut hamar ki a kapun. A ló úgy megrúgta, hogy a futó tolvaj mindjárt meghalt. Akkor mind bementek, mindent megettek, még a házat is felverd ték, s máig is élnek, ha meg nem haltak. A «KITAGADÓ TTAK“ 99 „A nyírbátori Petöji tér int lősz öveh.ezelkezet tagja voltam. Mi­kor beléptem, minden gazdasági felszerelésem bevittem. Most, hogy kiléptem, a terme.őszuveikezet az ekémet visszatartotta, bár nem volt rá szükségük. Most itt vagyok eke nélkül, nincs mivel szán. tanom.'’ • EZT IRTA TÖBBEK KÖZÖTT a sucikeszioségnek címzett leve­lűben Vonza uatius. tizeiiuuSZi jsu• gdnk a járási tanács mezugaz- Uasugi Ujiiaij at Kui te meg Vum.a viánus sereimének kivizsgálására es orvoslására. A járási tanács azonban mindedéiig nem tett sem­mi érdemlegeset eouen az ügy­ben. Annál nagyobb hma ez, meu Vonza János esete nem egyeuuii Ny iioátorban. 'Megyemt termelőszövetkezete. sok hibával küzdöttek az elmúlt evoen, ameiyek számos szövetke­zeti tag kedvet eiveuck a ítoZu^ gazdálkodástól. Pártunk és kor­mányunk határozatai, a kedvez­mények egész sora máris nagy segítséget nyújtott a szövetkeze­tek felvirágoztatásához. Ezt azon­ban még sok kilépő termelőszö­vetkezeti tag nem látja, és nem is igen beszélnek azokról velük. A termélőszövelkezetból kiiépu dolgozó parasztnak ezer meg ezer problémával kell megküzdeni. A főidet szántani, trágyázni keli, vetni a magot. Az ekébe azonban jószág, a jószágnak pedig takar­mány kell. Ami eddig nem je- ■ entelt au.on g 'doc s...i..udrn, beadás, az adófizetés és más egyéb, most már személyes problé­májukká vált. A kilépő tagok is termelni akarnak, és nem akárhogy. Élni szeretnének a lehetőségek­kel és bő teimést akarnak el­érni. így van ezzel Vonza János is. Tervezgeti, hogy mit hová vet. Még a télen trágyát hord a * földre, hogy jó zsíros legyen. — Mihelyt az idő engedi, megkezdi a szántást, korán akarja verni a tavasziakat. Mindez azonban még csak terv. Nincs mit az ekébe íogni, de még az ekéjét is visz- szatartotta a termelőszövetkezet. — Az ekém biztosan vis zakapom. Arra nincs szükségük, hiszen nyá­ron se használták, mert jobb ekék is voltak, különben is csak a fele van kaizeive. — így biztatta magát Vonza 'János, azonban csalódott. Nem kapta vissza az ekéjét sem. Vonza nagyon mérges lett. — Úgy látszik azt akarják, hogy ne boldoguljunk —bosszan­kodott. — De kihez forduljak? — Kérdezte magától. A községi tanács jól is­merte az eke történetét, a járási tanács is tudott róla. A pártszervezet sem törődött azzal, mi történik a szövetkezeti tagok és a kilépők között. Akkor fogott ceruzát és papírt Vonza János, hogy megírja sérelmét a szer­kesztőségnek. A LEVEL IRÖJANAK igaza van. Az ekéjére valóban nincs szüksége a termelőszövetkezet­nek, de annál nagyobb szüksége van Vonza Jánosnak. A termelő- szövetkezetnek nem szabad dac­ból visszatartani azokat a terme­lőeszközöket, vagy jószágokat, melyre nincs szüksége. A Petőfi termelőszövetkezetben azonban máskép képzelik el. — Ha kiléptél, tudj rá! Ha ezt akartad, hát kínlódj! Kiléptél, nincs szavad! iLrV Gok^OLJAK és így is cselekszenek. A szövetkezet elnö­ke meg a Kilépők Köszönését sem igen logadja, de tovább megy ennél. Van egy tábla lóid, szoio es gyümölcsös. A termelőszövet­kezetnek nincs szüksége erre és mégis J. Makrai Aloe*!, a Petői, termelőszövetkezet elnöke, így fe- iiekeuett a kilépőkkel: „Ha nya- kigérő gaz terem, akkor sem lesz a tietek.“ Hasonlóan viselkedett a jószágok visszaadásánál is. A bi­zottság úgy határozott: vissza kell auni Hatvani Pál tehenét, de az elnök azt mondta: „Azért se! ’ Nagy Beia elment a zarszam- adási közgyűlésre. Sokan elmen­tek vele együtt. a. kilépők közül,, de elküldték őket. Nagy Béiaott maradt. Nagyon érdekelte a szö­vetkezet ügye. Azon gondolko­zott visszamenjen-e a termelőszö­vetkezetbe. Sokan gondolkoztak így a kilépők kozott. Nagy Béiu ottmaradt vacsorára is. A szö­vetkezetiek már elkezdtek koc- cintgatni. 0 is odakívánkozott közéjük. Megkérte az egyik szom­szédját: — Hozzál már nekem is egy pohár bort. — Te nem érdemied meg — volt a, válasz. Nagy Béla úgy merít el akkor az este, mint akit leforráztak. Többen voltak a kilépők kö­zött, akiket érdekelt a szövetke­zet zárszámadása, a szövetkezet jövőévi terve. Elmentek az iro­dába. — Semmi közötök a mi dol­gainkhoz — ezekkel a szavakkal tessékelték ki őket. így nőtt az ellentét, nőtt a válaszfal a bent­maradt tagok és a kilépők kö­zött. Nem csoda,^hogy hetek óta egy kilépő tag sem kérte vissza­vételét a termelőszövetkezetbe. * A VÖRÖS CSILLAG TERME­LŐSZÖVETKEZETBEN is voltak ellentétek a kezdetben. A tagok közül többen azt tartották, mint a Petőii-beliek:----Be se engedjétek az irodába a kilépőket! Az üzemi pártszervezet, a ter­melőszövetkezet vezetosege és a .ágon töDosege azonban meggyőz­te a többi tagokat, hogy helyte­len ellenségnek nézni a kilépő­ket, — Ne feledjétek elvtársak — mondta egy-egy beszélgetés al­kalmával Szilagyi Gyula, a ter­melőszövetkezet elnöke, — hogy ti, is vonatok egyéni gazdák. Hát ti ellenségek voltatok akkor: Vagy talán ti nem gondoltatok sohasem arra, hogy kiléptek a termelőszövetkezetből? Pernze, most eszetekbe sem jut, mert be­láttátok, hogy nem érdemes le­térni a szövetkezeti újról. Ok is belátják lehet hogy holnap, vagy holnapután, vagy később, hogy helytelenül cselekedtek és vissza­jönnek, vagy új termelőszövet­kezetet alakítanak. Azt is elfe­lejtettétek, hogy évekig együtt küzdöttünk velük a nehézségek­kel, s most eldobnátok őket?! Ki­léptek? Rendben van. Megpró­bálják ismét egyénileg. Akkor is segíteni kell őket. Helyre is állt a jóviszony. A kilépők közül többen eljártak a gyűlésekre, az irodába. Megis­merték a zárszámadást, a szövet­kezet jövő évi tervét és egyszer Dobránszki Miklós, Pap Sándor, Harcsa András középparasztok és még öt dolgozó paraszt azt mond­ták: „Hagy dolgozzunk továbbra is közöttetek, vegyetek vissza ben­nünket a termelőszövetkezetbe.” • A PETŐFI TERMELŐSZÖVET­KEZET elnöke és párttitkára mh már elismerik hibáikat. Megígér-Í lék, hogy megbeszélik a tagokkal és haladéktalanul orvosolják a kilépettek sérelmeit. Visszaadják Vonza János ekéjét, és mindazo- kát a gazdasági felszereléseket* amelyekre a termelőszövetkezet; nek nincs szüksége. A Petőfi termelő zövetkezet ve-! zetői és tagjai helyesen fognak cselekedni. így kell cselekedni és akkor hamar ledől a válaszfalj mely a Petőfi termelőszövetke-j zet tagjai és a kilépők között vanj Nem mehetünk el szó nélkül a! járási és községi tanács, valamint] a pártbizottság nemtörődöm, fe-j lelőtlen magatartása mellett. Bár tudtak arról az egészségtelen* rossz viszonyról, amely a benn­maradó és a kilépő tagok között alakult ki, még sem nyújtottak! segítséget a szövetkezetnek e hiJ ba kijavításához. Vakon mennek el a kilépett tagokkal szemben elkövetett visszaélések mellett* ahelyett, hogy segítséget nyújtanád nak azok orvoslásához és megte­remtenék számukra a biztonsá­gos, nyugodt gazdálkodás feltétem leit. Ugyanakkor nem magyarázd zák meg azoknak a kilépőknek, akik jogtalan követelésekkel lép­nek fel, hogy azok ellentétesek a fennálló törvényes rendelkezé­sekkel. Gyors fordulatot kell terem­teni ezen a téren a nyírbátori vezetőknek, hogy területükön is| maradéktalanul érvényesüljön á párt és minisztertanács határo­zata. Termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok egy­aránt minden lehetőség felhasz­nálásával harcolhassanak a bő termésért, dolgozó népünk j'obb ellátásának biztosításáért. Kolozsi Dezső.

Next

/
Thumbnails
Contents