Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-10 / 8. szám
195-1 JANUAR 10, VASARNAP .N t i ' L .-v r 7 CSERE-BERE A rakamazi földműves- zövetkezet boltja részére a;;yszerű száraz fa érként!. A szövetkezet ügyvezetője a fát kicserélte nyersre. 1 mázsa szárazért adott kilencven kiló nyerset. Gondolta: vizet is adok ve- e, tehát nagyobb az értéke. A szárazfát pedig bevitte az irodába. Mindenesetre furcsa cae- re-bere. Mondhatnánk nagyon furcsa. S még ha tovább akarnánk fokozni, akkor ezt kellene mondani: megengedhetetlenül furcsa üzlet az ilyen. IkiíSl a kisvasutak vezetősége is tanulhatna emberséget Ezt a készüléket nem most találták fel, — meglehetősen ócska lim-lom, amely már csak jellegénél fogva is megérett a szemétdombra. Egy javításraváró beteg traktor: Először azt hittem, hogy az OTI rendelőjében ülök. Másik javításraváró beteg traktor: ? ? ? Egyik: Mert ott is hetekig kellett várni, amíg sor kerül a betegre. öreg sóstói tölgy az utasokhoz, bejáró Iskolásgyermekekhez: Gyertek hozzám, én menedéket adok, ha már a Kisvasút nem gondoskodik váróteremről. Bírálat és önbfrálat Hízott Röfi végrendelkezik „Kedves fogyasztó utókor. Hentesileg hitelesített súlyom 180 kilogramm s így nincs már sok hátra. Hagyatékomat a következőképpen kívánom elosztani tápláló és hizlaló házigazdám és családja között. Zsírom adom valamennyiőjüknek. A négy sonkámat kifüstölve, kiszárítva különösképpen ajánlom a gazdasz- szonynak, aki olyan sokat lábalt, szorgoskodott mos- Ickos vályúm körül. A kocsonyába való körmöket ha- gyatékozom a kis Miskának, azzal a megjegyzéssel, hogy saját körmei is legyenek legalább olyan tiszták, mint a kocsonyakörmök. A hurkák nagyrészét fogyassza el Marika egészséggel s legyen olyan kövér, mint a jóltömött májashurka. A kolbász illesse a házigazdát s legyen olyan hosszú az élete, mint amilyen hosszú kolbásztekercset készítenek belőlem. Szalonnámat sózzák be. Sok szalonnát adok, hogy emlékem sokáig fennmaradjon kedves gazdáim jóízű emlékezetében. Húsomból készítsenek toros káposztát, vidám torom alkalmából. Melyhez kívánok jó bort és még jobb étvágyat.“ Egy kis számtani művelet Az egész úgy kezdődött, hogy a könnyűipari minisztérium illetékes ügyosztálya a nyíregyházi helyiipari vállalatok élenjáró vas- és fémhulladékgyüj tőinek jutalmazására megszavazott és elküldött 80, azaz nyolcvan forintot a megyei tanács ipari osztályára. A megypi tanács ipari osztálya, annak illetékese, Tóth elvtárs, a 80 forintot felosztotta a nyíregyházi helyiipari vállalatok között. Többek között kapott a Finom- mechanikai Vállalat 5 forint 50 fillért és egy körlevelet, amely felszólítja, hogy haladéktalanul jelentse név és összeg szerint, kiket és mennyivel jutalmazott meg a vállalat. Mindez eddig megtörtént. Most képzeljük el, ha az ügymenet tovább folyna. A Finommechanikai Vállalat szétosztja az élenjáró dolgozók között a jutalmat. Mondjuk, megjutalmaz három brigádot. Jut egy brigádnak 1 forint 83.3333333 fillér. Mondjuk a brigádvezető elosztja a brigádtagok között a jutalmat. Van a brigádnak 6 tagja. Egy tag kap akkor kereken mintegy 30 fillért. Fennmarad néhány tized fillér. Tegyük fel, hogy egy brigádtagnak van otthon egy Pista és Jóska nevű fia, aztán meg két úttörőlánya, akik mind segédkeztek a fém- és hulladékgyűjtésben. Az apa tehát 5 részre osztja a jutalmat. Kap mindegyikük 6 fillért. Fennmarad néhány század fillér... Maximum ezt a maradékot érdemli a könnyűipari minisztériüm és a megyei tanács ipari osztálya, mert így megbecsüli a* élenjáró fém- és hulladékgyűjtőket. UJesztendei jókívánság' ÜVyug-at-ICurópában Rém-hírmondó készülék A fehérgyarmati gépállomás rendeüünlézetében
