Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-10 / 8. szám
I N K P L A l’ 1954 JANUAR. 10, VASARNAP LIGETI ANTAL Kultúrr er seny-hír adó A porc.salmai kultúresoportok valamennyien megtartották a helyi bemutatót. A színjátszócsoport a „Tűvétevőket" adta elő, azonban a további előadásokra nem javasolták a falu dolgozói. Ennek egyik oka az, hogy a színjátszócsoport tagjai nem készültek fel jól a próbákon az előadásra. Intő példa, hogy a próbákat komolyan kell venni. A bemutató ezt a tanulságot hozta sok más egyéb mellett. A csoport tagjai tanulva a hibákból, most új darabot választanak, és tanulnak meg, — egészen biztosan nagyobb eredménnyel. Sokkal jobban sikerült a „tápéi lánytánc” bemutatása. Annak ellenére, hogy hosszú a tánc, sokat kell benne énekelni, mégis elő tudták azt adni úgy, hogy a közönség tetszését megnyerték. Az a vélemény alakult ki, hogy jól dolgozták ki ezt a szép táncot a csoport tagjai. Most elhatározták, hogy több főből álló kísérőket állítanak be, így az énekléssel nem fulladnak ki a táncosok. A DlSZ-alap- szervezet a „Basa” című jelenetet adta elő igen nagy sikerrel. A szorgalmas, fegyelmezett munkának meg is van az eredménye. De szorgalmasan készül mind a 6 kultúrcsoport. Hetenként kétszer tartanak próbákat, a tánc és színjátszócsoport szakkörszerűen működik, a siker most bizonyára nem marad el. * Az ököritófülpösi híres „Fergeteges” tánccsoport is elhatározta, hogy résztvesz a kultúrversenyen. Eddig kevés próbát tartottak, sok táncosuk nem ment el a próbákra és fegyelmezetlenségükkel gátolták a jó munka megindulását, Most szervezik újjá a tánccsoportot, ez biztosítja, hogy újra gyönyörködhetünk szép táncaikban. Elhatározták, hogy újabb táncfigurákkal frissítik fel a régit. — Azonban nemcsak a tánccsoport hibás abban, hogy nem készülhettek megfelelő módon. Nem állt rendelkezésükre helyiség sem. Ezt a problémát hamarosan meg kell oldani, * A kisvárdai járásból szép eredménnyel számolhatnak be a kultúrcsoportok. Rendszeresen tartották próbáikat, komolyan felkészültek a helyi bemutatóra. Különösen a nyírtassi gépállomás kultúrcsoportja tűnt ki jó munkájával. Tanulhatnának tőlük a dombrádi gépállomásiak. Elsősorban a vezetőség, amely semmi megértést nem tanúsít a kultúr- munka iránt. A nyírtassi gépállomás vezetői sok segítséget adtak a fiataloknak. Javasoljuk, hogy rendezzen a két gépállomás tapasztalatcserét, hisszük, hogy meg lesz az eredménye és benevez a dombrádi kultúrcsoport is a nemes versenybe. Szép előadást tartottak a mándoki és fé- nyeslitkei csoportok. Szatmár megyében született a múlt század egyik jelentős festő- egyénisége: Ligeti Antal, 1823 január 10-én. Családi nevén Hek- ler Antal, a Ligeti művésznevet később vette fel. Gyakorlatias érzékű szülei kereskedőnek szánták a már fiatal korában is állandóan rajzolgató fiút. Vaskereskedő lett belőle és szakmai tudásának elmélyítésére Kolozsvárra küldték. Jó kereskedővé vált, de nem mondott le kedvenc foglalkozásáról és minden szabadidejét rajzolással és olvasással töltötte. Kolozsvárott megismerkedett Szathmári Pap Károly festővel és az ő hatása alatt végleg elhatározta, hogy maga is művész lesz. .,18 éves volt, mikor erre a döntésre jutott. Csakhogy külföldi tanulmányúihoz szükséges pénzzel nem rendelkezett, Magyarországon pedig nem igen sajátíthatta volna el a szükséges szakmai ismereteket a múlt század 40-es éveiben. De Ligeti minden áldozatot vállalt hivatásáért: gyalog indult neki a nagy útnak és gyalogosan érkezett meg Olaszországba. Felkereste Firenzében az ekkor már híressé vált magyar festőművészt, Markó Károlyt és tanítványai közé állt. Markó hatása döntő volt Ligeti egész művészetére, élete végéig mestere technikája és romantikus természetlátása nyomta rá bélyegét alkotásaira. Az 1848-as szabadságharc kitörésének hírére azonnal otthagyta Olaszországot; hazatérve, jelentkezett. a honvédségnél és végigharcolta a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után egy évet ismét Itáliában töltött, de hamarosan hazatért és előbb Sopronban dolgozott, majd Pestre költözött. Tehetségére felfigyelt a híres arcképfestő, Barabás Miklós is. De ennél sokkal döntőbb volt az, hogy a művészetpártoló Károlyi Istvánnak annyira megtetszett egyik képe, hogy meghívta Ligetit, tartózkodjon a gróf fóti kastélyában, ahol lehetőséget nyújtott neki arra, hogy a festésnek szentelje minden idejét. Sőt, a festő régi álma is valóra válhatott: egy keleti utazás költségeit is fedezte Károlyi. Ligeti Antal így beutazta nemcsak egész Olaszországot, hanem Észak-Afri- kát és Kis-Ázsia egyes részeit is. Rengeteg vázlattal és gazdag benyomásokkal tért haza utazásáról. Keleti élményeit vászonra vetve alkotta meg a „Szahara“ és a „Názáret“ című képeket, melyeknek szép sikere volt a Műtárlaton, Jókai is elismerő szavakban méltatta a két művet. 1860-ban megházasodott és feleségével, Zsolnay Laurával együtt végleg Pestre költözött, búcsút mondván a fóti kastélynak. Pesten, mindjárt felköltözése után alaposan kivette részét a művészi körökben ekkor fennálló küzdelmekből, A fiatal festők ugyanis harcot indítottak a konzervatív Pesti Műegylet ellen, amely nem a hazai művészeket pártolta, hanem külföldieket részesített mindenütt előnyben. A magyar festészet itthon tartózkodó legjobbjai, köztük Ligeti is, megalapították a Képzőművészeti Társulatot, amely céljául tűzte ki, hogy csak magyar festők és szobrászok alkotásait fogja kiállítani. Ligetit megválasztották a Társulat igaz- .gatósági tagjává. 1868-ban fontos megbízatást kapott: kinevezték a Nemzeti Múzeum képtárának őrévé. Kinevezése a múzeum életén messze túlmutató jelentőséggel bírt. Ugyanis Magyarországon ekkor nem volt festőiskola és azok a fiatal művészjelöltek, akik nem tudták fedezni a külföldi tanulás költségeit, a Múzeum képtárában má- solgatták az itt kiállított neves művészek képeit. Ligeti Antal pedig, mint a képtár őre, önzetlen és lelkes támogatásban részesítette az itt tanulgató, pénztelen fiatal festőket. Nemcsak szakmai tanácsokat adott nekik, hanem ahol csak tehette, igyekezett anyagi támogatást, ösztöndíjakat is szerezni számukra. Nagymértékben Ligeti Antalnak köszönhetjük, hogy a legnagyobb magyar festő, Munkácsy Mihály túljutott a kezdeti nehézségeken, amelyek sokszor egész pályáját komolyan veszélyeztették. Munkácsyban azonnal felfedezte a rendkívüli tehetséget és ettől kezdve a legönzetlenebb jóakarójává, támogatójává vált. A kultuszminiszternél személyes közbenjárására sikerült ösztöndíjat kieszközölni a számára, ami lehetővé tette, hogy külföldi tanulmányútra menjen. Éveken keresztül állandó anyagi támogatást nyújtott Munkácsynak, vevőket szerzett kezdő, fiatalkori képeinek. Önzetlen támogatása egész addig tartott, amíg a „Siralomház“ című alkotásával Munkácsy egyszerre világhírűvé vált és többé nem volt szüksége mestere áldozatkészségére. Ligeti Antal maga is állandóan festett, miközben a Múzeum képtárát szakszempontból feldolgozta és ott a fiatal festőknek támogatást nyújtott. A megfeszített munka azonban egyre jobban aláásta egészségét. Halála előtt ismét a napsütéses olasz tájak után vágyott, ahol fiatal éveiben annyit utazott. Remélte, hogy itt még meggyógyulna. De egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy mégegyszer elutazzék. 1890 január 5-én, 67 éves korában meghalt. Élete munkásságáról megállapíthatjuk, hogy jelentős helyet foglalt el a magyar festészetben. A magyar tájképfestészet megteremtője Markó Károly volt, az ő tanítványa és hű követője Ligeti. Ligeti mindvégig mesterétől, Markótól tanult technikai módszerekkel dolgozott. Az ő romantikus természetlátásával alkotta képeit. Témáiban magyar tájakat is ábrázolt, de ezekben mindig maradt valami az olasz ég ragyogásából; ez zavarta az itthoni vidékek igazig hangulatának a hű visszaadását. <3 fordította a magyar festészetben először keleti tájak felé a figyelmét. Leghíresebb munkái: Vajdahunyad vára, Sze- peshely, Balatoni táj és a keleti tárgyú képek közül az Oázis, Betlehem, Názáreth, Libanon, Jeruzsálem. Mindezek az alkotásai azonban; annak ellenére, hogy fontos lépést jelentettek a magyar festészet történetében, nem estek a további fejlődés útvonalába. A nagyrészt őáltala támogatott fiatal festönemzedék, élén Munkácsyval és a kitűnő realista tájképfestőkkel: Paál Lászlóval és Mészöly Gézával, elfordultak Ligeti irányzatától, mely a valóságot műteremben letompítva, a szerző sajátos nézőpontjából átstilizálva ábrázolta. Ehelyett kimentek a szabadba és a természet pontos megfigyelésén alapuló művészetet tekintették követendő például. Ligeti Antalnak talán festői munkásságánál is jelentősebb művész-nevelői tevékenysége. Büszkék lehetünk arra, hogy megyénk egyik fia önzetlen támogatással, fáradságot nem kímélő segítőkészséggel egyengette az útját a nála nagyobb, fiatal tehetségeknek, akik azután világhírt szereztek a magyar művészetnek. MRÄZ VERA Gyermekruha-modell bemutató Moszkvában A Szovjetunió közszükségleti iparcikkek minisztériuma január 6-án bemutatót rendezett a gyermekek számára készülő árucikkekből. Több mint 2700 új szövet, cipő, kötöttáru, készruha- modellt mutattak be, amelyeket 95 gyár készített. A bemutató bebizonyította, hogy a könnyűipari vállalatok nagymértékben gazdagították a gyermekruhák és cipők választékát. A bemutatóra kiválasztott legjobb mintadarabok sorozatgyártását rövidesen megkezdik. Televíziós színház Moszkvában Moszkva, (TASZSZ). A moszkvai „Ermitázs” filmszínházat televíziós színházzá alakították át. A filmszínház berendezését teljesen átalakították. Itt helyezték működésbe a hazai gyártmányú bonyolult televíziós és optikai apparátust. A menyezetet és a falakat ízléses selyemanyaggal vonták be és speciális hang fogó bérén- dezéseket helyezték eh A vetítővászon előtt nagy vetítőkészüléket helyeztek el, amely elősegíti a televíziós adás felnagyítását a tizenkét négyzetméteres vetítővásznon: Soltész István: SZENTVÉR-UTCA Azt sokan tudják, hogy Nyírbátort azért nevezték el Nyírbátornak, mert egyik fő erőssége volt sokszáz évvel ezelőtt a dúsgazdag, nagyhatalmú Báthory- családnak. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy mért nevezik ebben a községben a Szentvér-utcát Szentvér-utcának. Ennek a történetét lestem el öreg regélők szájáról, ...3* Alig viharzottak el Ecsed irányába a hírnökök, gomolygó sötét felhők kezdtek gyülekezni és egy félóra leforgása alatt olyan cudar idő szakadt a bátoriak nyakába, hogy ahhoz foghatóra Jakab, a koldus sem emlékezett. Pedig őt még az őszhajúak is vén Jakabnak nevezték gyermekkorukban. Az emberek úgy futottak viskóikba, mint a megriadt bárányok az akolba. A vár falán a strázsák behúzódtak az őrszobákba. Sűrűn vetették a kereszteket, amikor megdördültek az égi mozsarak, cikkázó villámok hasogatták a felhőket. Szentül azt hitték az emberek, hogy György úr haragjától lett ilyen dühös az ég is. Mert szörnyű dolog történt. Délután csörömpölve eresztették le a vár hídját, lovasok nyargaltak ki rajta éktelen tülköléssel, mintha hadba riogatnák a népet ellenség közeledtére. Szaladt mindenki hozzájuk a hirdető-térre, szembe a kapuval. Ott hallották meg a hírt, ami a mérhetetlen izgalmat okozta. — Méltóságos Báthory György urunk egyetlen leányát. Báthory Annát lelketlen gonoszok rabolták el. Aki előkeríti, vagy nyomravezető tanácsot ad, annyi aranyat vihet haza, amennyit elbír. Aki a rablókkal való titkos praktikáláson fogatik, annak a feje a porba hullik. Aztán továbbrobogtak a lovasok Ecsed felé. Morajló zúgással, sopánkodás- sal tárgyalták az esetet az emberek. Ha egy belső szolga kilépett hozzájuk, azonnal körbefogták és vallatták. Makrai, a hetyke lovász mondta el például, hogy a nagyúrhoz szólni sem lehet, olyan, mintha megvadult volna. Maga elé parancsolta legkedvesebb hátaslovát és saját kezével szúrta a kardot a szü- gyébe. A kiömlő vért kutyáival nyalatta fel. Utána mindenkit szétkergetett a kisasszonyt keresni. Észrevette, hogy a főszakács bennmaradt a konyhában — 50 botütést vágatott rá, aztán kizavarta a várból. Most bezárkózott a nagyúr a szobájába, berendelte a prédikátorát és a bibliából olvastat fel magának. Közben káromkodik, hogy csak úgy zengenek bele az ólomkarikás ablakok. Rémülten hallgatták ezeket a híreket a kinntiek s egyikük sem tudta, hogy mitévő legyen. Aztán rájukdörrent az ég, nya- kukbaszakadt a vihar. Szétfutottak, be a kunyhókba s ott pusmogtak tovább a szerencsétlenségről. Ahogy megérkezett az éjszaka, úgy szaporodtak a rémes találgatások is. A teheneket, gyermekeket megrontó Kós Ilon azt a hírt terjesztette, hogy a múlt éjszaka éjfélén fehérszőrű aranyszarvú kecskén látta lovagolni a kisasszonyt. Olyan zúgással, sebességgel repültek az égen, mint az üstökös. Csak egy villanásnyit látta őket, aztán eltűntek a lápok felett, a lobogó lidércfények között. Mindennek az lett az eredménye, hogy ezen az éjszakán senki sem merészkedett ki a házból, behúzódtak a kuckókba. A szemüket mégsem hunyták le, nehogy valami baj lepje meg őket álmukban. Ahogy a hírnökök elvágtatta1: a szélrózsa minden irányába, két utas közeledett Bátor vára felé. Az egyik lovaskísérettel jött. Deli, .szép ifjú volt, ötven hajdú klserte felfegyverkezve. — A ifjú közöttük haladt, mégis, mesz- sziről kivált közülük. Mindenki láthatta rajta, hogy ő a vezető, bár a ruhája nem volt olyan díszes, zsinóros, aranyozott, mint a kíséreté. Egyszerű zsinórral hímzett galambszínű dolmány volt rajta, ugyanolyan nadrággal. A fején prémes sapkát viselt s a dísz rajta talán csak hullámosán előgöndörödő haja volt, amely csigákban omlott a vállára, — aztán meg a szép fehér forgós kócsagtoll a sapkája mellett. Arca, tekintete és termete tette vezetővé. Egész ifjonc lehetett még, nem több húsz évesnél, de arcából egy tapasztalt hadfi bátorsága, edzett katona merészsége sugárzott. S mindezt még nemesebbé, szebbé tette ifjúságának természetes bája. Egyenletes ügetéssel haladt a kis lovascsapat, aztán amikor látták, hogy viharos szürkébe öltözött az ég, sivító szél szaladt végig a tájon, hajladozni kezdtek a fák, vágtába ugratták lovaikat. Az ifjú lánykérőbe igyekezett Báthory György urasághoz. Világszép Anna kisasszony kezére pályázott. Egyszer látta még csak a lányt, éppen egy esztendeje. Portyázáson voltak erre, török martaló- cokat üldözött. Kedvelt mulatsága volt ez s oly hírnevet szerzett vele, hogy már másként nem is hívták, csak úgy, Gábor a törökverő. Jó mulatság volt akkor, alaposan megfutamították a garázdákat, aztán gondolt egyet: mielőtt hazatérne tesz eev kerülőt, ellátogat Báthory úr neve-1 zetes udvarába, szemébe néz a' világszép Annának. Szíves, vitéz bajnoknak kijáró fogadtatásban volt része s ha akart volna, mulathatott volna három álló hétig is. De nem maradt tovább egyetlen napnál. Éppen azért, mert a szemébe, nagyon is a szemébe nézett Annának. Az esti lakománál találkoztak. S ő a híres bajvívó úgy érezte magát egész idő alatt, mint egy hatéves gyerek. Mintha megkukult volna. Csak nézte a lányt, aki ott ült az asztalnál, szíves szóval kínálgatta a vendégeket. Árva volt Anna s' éppen ezért ő viselte a háziasz-' szony tisztét. Gábor vitéz keveset ivott, de talán jobb lett volna, ha bor mámora száll a fejébe. Egy pillantásra szárbaszökkenő nagy szerelem mámora szállta meg az eszét, szívét. S reggel búcsú nélkül nyergeltetett, elviharzott csapatával. Keresztül árkon-bokron, mint akit vad, viharzó érzelem hajt, űz kegyetlenül, ellenállhatatlanul. Akkor megfogadta, hogy ha eddig vitéznek tartották, olyat tesz, hogy hétszeres vitéznek nevezzék. Addig Annának a szeme elé sem akar kerülni. Majd, ha saját maga is méltónak találja ma- gát a világszép lány kezére, akkor áll elé szíve vágyával. ^Folytatása következik.)
