Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-30 / 306. szám

N e p u a p |U53 liECK.UBEK 3'J, SZt.lv. Hegedűs András elytárs beszéde a Magyar Dolgozók Szárija központi Vezetőségének ülésén (Folytatás az 1. oldalról) jómiDőségü apaállatokról való gon­doskodásra. a műtrágyagyártás fo­kozására és kielégítő mennyiség­ben történő szabadforgalomba ho­zására ; a dolgozó parasztságnak gyűmölcsfacsemetéve 1, szőlőol t vú ny - nyal való ellátására. A népi demokratikus állam ilyen támogatása és segítsége nélkül azok a célok, amelyeket a mező- gazdaságban magunk elé tűztünk, nem érhetők el. A termelési kapcsolatok kiszélesí­tése és megerősítése a dolgozó parasztsággal, kedvezően hat nem­csak a mezőgazdasági termelés nö­velésére, hanem a munkásosztály s a dolgozó parasztság viszonyára, a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetségére is. A termelőszövetkezeteket a me­zőgazdasági termelés felemelésére irányuló Programm hozzásegíti ahhoz, hogy kibontakoztathassák a szocialista nagyüzemű gazdál­kodás fölényét és a tudomány, az élenjáró mezőgazdasági gya­korlat minden vívmányának el­terjesztésével, jó vetésforgó be­vezetésével és alkalmazásával olyan magas termést érjenek el, amilyent parcellás gazdaságban nem lehet elérni, olyan állatállo­mányt alakítsanak ki, amely nagy hozamával lényegesen íe- lóimul ja az országos átlagot. Ez a Programm végre lehetővé teszi, hogy érvényre jusson, kibonta- kozhassék a nagyüzemi termelés fölénye. A termelőszövetkezetekkel és dolgozó parasztsággal való terme­lési kapcsolatok kiszélesítésében, a mezőgazdasági programm vég­rehajtásában fontos szerepe van az állami gazdaságoknak és gép­állomásoknak. Az állam rajtuk keresztül adja a legnagyobb és legközvetlenebb termelési segítsé­get a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Az állami gazdasá­gok feladata, hogy árutermelésük fokozása, az önköltség csökkenté­se mellett minőségi vetőmaggal, tenyészállattal, a tudomány mód­szereinek gyakorlatban való meg­honosításával az egész mezőgaz­dasági termelés motorjává Válja­nak. A gépállomások pedig ter­jesszék ki tevékenységüket mind a termelőszövetkezetek, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok földjeire és ezzel adja­nak lehetőséget arra, hogy a földművelés egész mezőgazdasá­gunkban magasabb színvonalra emelkedjék. Ahhoz, hogy az állam a dol­gozó parasztoknak és termelőszö­vetkezeteknek termelési színvo­naluk növeléséhez nagyobb se­gítséget tudjon adni, át kell cso­portosítani beruházásainkat. Az elmúlt három évben a mezőgaz­daságba — beleértve ez évet is — öt milliárdot ruháztunk be. Ezt az elkövetkezendő három év­ben két és félszeresére kell emelni, és a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésére csak állami eszközökből mintegy tizenhárom- milliárd forintot kell fordítani. A mezőgazdasági beruházások növelésével, a beruházások át­csoportosításával elsősorban meg kell gyorsítani a mezőgazdaság gépesítését, énért a földművelés színvonalának emelése enélkül lehetetlen. A mezőgazdaság szá­mára 18.000 új traktort kell ad­ui és ezzel a mezőgazdaság trak- torparkját mintegy harmincezer­re, azaz a jelenleginek több, mint kétszeresére kell emelni. Az iparon belül a beruházások alcsoport osításával műtrágya­gyártásunkat úgy kell fejleszteni, hogy a mezőgazdaság az 1956. évben hatszázezer tonna műtrá­gyát használhasson fel, ami há- romszorannyit jelent, . mint amennyit az 1953. évben és nyolcszor annyit, mint amennyit a nagybirtokos Magyarországon 1939-ben felhasználtak. A következő három év alatt a mezőgazdasági beruházások nö­velésével az öntözött területeket újabb százhatvanezer kát. hold­dal kell növelni, ami kereken tízszerese annak, amennyit 1934- ben a nagybirtokos Magyarorszá­gon összesen öntöztek. Az egyénileg gazdálkodó dől- Sözo paiasztoknak és s termelő— szövetkezeteknek nagyarányú tá­mogatást kell adni ahhoz, hogy gyenge minőségű földjeiket meg­javítsák, továbbá segíteni kell gyümölcsösök és szőlők telepíté­sét: erre a célra az elkövetkező f-?1? évben csak állami esz- kozbol 372 millió forintot kell fordítani. Nagy összegeket kell fordítani a rétek és legelők megjavítására, beleértve nemcsak azokat a réteket és legelőket, amelyek a termelőszövetkezetek kezében vannak, hanem a községi legelő­ket is. Segíteni leéli a termelőszövet­kezeteket istállók és silók építé­sében, az állattenyésztéssel kap­csolatos munkák gépesítésében. Csak silók építésére az elkövet­kező három év alatt állami esz­közökből háromszázhat millió fo­rintot kell fordítani. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is segíteni kell abban, hogy silót tudjanak építeni. Erre a célra hitelt kell biztosítani számukra. Jelentős állami támogatást kell nyújtani mindazoknak az .intéz­kedéseknek a végrehajtásához, amelyek a mezőgazdaság}, .terme­lés általános színvonalának eme­lését szolgálják. így állam.r támo­gatással kell végrehajtani a mi­nőségi vetőmagvak cseréjének ki­terjesztését, a heterozis; kukorica elterjesztését, a dolgp^. árasz­tok ,tés termelőszövetkezetek jó- mmőségű apaállatokkal.,, való el­látását. ' , A mezőgazdasági hjfri^házások £itcsoportosítása, a mezőgazdasági termelés fokozott állami, támoga- ! tása széleskörű termelési kap­csolatokat hoz létre a város és a falu között, kedvező feltételeket teremt mind az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok, mind a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok számára, termésátla­guk gyors emelésére, az állatte­nyésztés gyors fejlesztésére. A mezőgazdasági termelés fej­lesztéséhez adott termelési se­gítség mellett nagyon nagy je­lentősége van a város és a falu közti áruforgalmi kapcsolatok egészséges alakulásának.' ^ me­zőgazdasági termelés ériViáraclott- ságához hozzájárult hogy az elmúlt években kap­csolatok nemcsak nem eíös&dtek, hanem szőkébb térre' sSoftíítak.’ Emiatt mind a dolgozó 1 ^árasz­tok, mind a termelőszövetkezeti tagok érdekeltsége erősén‘’Csök­kent a mezőgazdasági termelés tokozásában. Az áruforgalmi kapcsolatókat es a termelés fokozásában’’ Váló erdekeltséget csökkentette a be­gyűjtési rendszer túlfeszftettsege. Emellett begyűjtési szerveink gyakran megsértették a törvé­nyességet és ’ sokszor előfordult, hogy olyanoktól vettek igénybe terményeket, akik beadási köte­lezettségüket már teljesítették. Mindez, a szabadforgalmat kor­látozó intézkedésekkel együtt, megakadályozta, hogy a dolgozó paiasztság jelentős mennyiségű terméket tudjon a szabadpiacra vinni. Ez csökkentette a dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek érdekeltségét a termésátlagok fo­kozásában. Egyben növelte a központi készletből ellátottak szá­mát, és odavezetett, hogy a sza­badforgalom kifejlesztése helyett, még egészen kis falvakat is, köz­ponti készletekből láttuk cl zsír­ral, kenyérrel, hússal. Pártunk Központi Vezetősége és a kormány eddigi határozatai mar sokat javította!: ezen a helyzeten. A begyűjtést kötele­zettség háromévi időtartamra |történt megállapítása, és mintegy átlagos 10—35 százalékos csök­kentése megnövelte a dolgozó parasztság termelési biztonságát és termelési kedvét; már jelenleg is észrevehetően szélesedik a sza­badforgalom, ennek következté­ben javul a dolgozók ellátottsága. Ezenfelül azonban párt- és ta­nácsszerveinknek segíteniük kell abban, hogy egészséges árufor­galmi kapcsolatok bontakozzanak ki a város és a falu között, és a beadási kötelezettség teljesítése után mindenki szabadon vihesse piacra termékeit. A város és falu közötti árufor­galmi kapcsolatok egészséges fej­lesztésében nagy szerepe van a falu megfelelő árucikkekkel való ellátásának is. Az elmúlt évek­ben ezen a téren jelentkező hi­bák hátrányosan éreztették hatá­sukat a mezőgazdasági termelés­ben; részben azért, mert a dol­gozó parasztok termelési kedve csökkent a falu iparcikkekkel való gyenge ellátottság? miatt, részben azért, mert sokszor hi­ányozlak a mezőgazdasági ter­meléshez szükséges legalaovetőbb cikkek, mint a kéziszerszám, nö­vényvédőszerek, például a rézgá- lic. vagy a kocsikenőcs. A város és falu közti egészsé- ges áruforgalom kifejlesztése ér­dekében iparunknak és belkeres­kedelmi szerveinknek feltétlenül gondoskodniok kell arról, hogy a falut kielégítő mértékben lássák el megfelelő iparcikkekkel, mert ez növeli a termelési kedvet és ugyanakkor a termelés számára nélkülözhetetlen áruk biztosítá­sát is jelenti. A kérdés fontosságának megfe­lelően a mezőgazdaság fejleszté­séről szóló KV. határozattervezet konkrét előírásokat tartalmaz az ipar és a kereskedelem számára. A mezőgazdaság fejlesztésének e programmja lényegesen külön­bözik minden eddigi olyan ha­tározattól, amit pártunk és kor­mányunk a mezőgazdaság fejlesz­tésére hozott, elsősorban a tekin­tetben. hogy a kitűzött célok el­érésére mozgósítja népgazdasá­gunk összes igénybevehető erő­forrásait, iparunkat, közlekedé­sünket. A mezőgazdasági terme­lés fejlesztését elsősorban nem új előírásokkal, új szabályokkal akarjuk megoldani, hanem az ipar és a mezőgazdaság, a város és falu közötti helyes kapcsolat kialakításával, szilárd, sokoldalú termelési és áruforgalmi kapcso­latok kiépítésével. A programm végrehajtásában az állami és pártszervek, a taná­csok feladata nem utasítások tömkelegének kiadása, hanem a falu és a város közti kapcsolat tényleges fejlesztése nem admi­nisztratív úton, hanem gazdasági szervezéssel és . politikai tömeg- munkával. Az állami, párti j és tanácsszer­vek elé bonvolulta >b feladatot ál- lit, mert mélyen r icg kell ismer­kedniük a gazdái) :odás kérdései­vel, de úgyanal kor előnyösebb eszköze, sőt egyet! *n járható útja a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésének, me 1 kedvező gaz­dasági helyzetet eremt a mező- gazdaság összes (olgozói számá­ra ahhoz, hogy s? órgalmas mun- kával, szakértele: nmei. a mező- ! gazdasági termeiéi színvonalát és ezzel jövedelmük it messze az eddigi fölé emelje c. n. Á íermölalajók lcrmckciiTScg« nek növeléséről A mezőgazdasági termelés álta­lános fellendítésének alapja a ta­laj termékenységének fokozása. A talaj termékenységének növelése alatt azt. értjük, hogy talajainkat olyan állapotba hozzuk, hogy a termőtalaj megfelelő morzs&lékos szerkezetű legyen a növények táp­lálkozásának egész szakasza folya­mán, rendelkezzék jómlmfeégü, ele­gendő mennyiségű szerves anyag­gal, humusszal, a termesztett nö­vénykultúra termesztése által meg­követelt nedvességtartalommal és tápanyagmennyiséggel. A termé­kenység fokozása a fenti feltételek kialakításában, illetőleg fenntartá­sában áll. E kérdésnek nálunk is nagy a jelentősége, mert, mint közismert, nincs módunk a szántóföldi terme- lés kiterjesztésére, új területek feltörésére. Viszont annál na­gyobb lehetőségünk van a termő­föld termékenységének fokozására és ezzel a termésátlagok növelé­sére. Ezen a téren az elmúlt évek­ben itf-ott értünk el eredménye­ket. de korántsem tudtuk megállí­tani és pótolni azt a rombolást, amely a kapitalista gazdálkodás viszonyúi között országunk mező­gazdaságában folyt. A kapitalista viszonvok között, — különösen a bérleti gazdálko­dásban — a föld termőerejének fokozása helyett, annak kizsaro­lása folyik. A kapitalista közgaz­dászok részben ennek a földet ki­zsaroló kapitalista gazdálkodási módszernek az igazolására állítot­tuk fel hírhedt elméletüket, „a csökkenő földliozadék törvényét”. Hazánkban is százezer holdjával találunk olyan területeket, ahol a talaj szerkezetében végbement rom­bolás kézzelfoghatóan mutatja a kapitalista talajromboló gazdálko­dás hatását. Jórészt a talajt kizsaroló kapi­talista gazdálkodási módnak volt a következménye az, hogy a kapi­talista gazdálkodás utolsó hat év­tizedében — jóllehet, közben meg­nőtt az állatállomány és í,T az istállótrágyázás lehetősége :s és jelentős fejlődés történt a mező­gazdaság gépesítést ben — mégis a búza termésátlaga ' nem nőtt, ha­nem csökkent. Mi a mezőgaz iasági termelést nem a talaj kizs jroklsa alapján akarjuk emelni, mipt ez a kapita­lizmusban történt.! hanem ellenire- zßleg, a talaj ti rmókenységén-eTi növelése útján: nz r/, nem egy-h/St évig akarunk jq| termést elérni, hanem meg akarja! \ vetni az alap- ját az állandó m Igas termésnek, A szovjet tudós >k kimutatták, hogy a talaj termi kenységének fo­kozására és ezzel í i termelés álta- lános növelésére sa Inte korlátlanok a lehetőségei mk. A talaj/ termé) enységének nö­vekedése nagyon sí koldalú intézke­déseket követel me;. Egy-kéf mód- szer, bármilyen j > legyen is az, nem vezet ered mái tyre. E célkitű­zés megvalósítása megköveteli az egész földművelési j színvonalának felemelését trágyázással, a talaj­erő visszapótlását I i és növelését: helyes vetésforgót dl és agrotech- titkával, a talajszí ékezetének javí­tását és gyomine ’tessé tételét, a termőtalaj fokozott védelmét. A legfontosabb t lendő a talaj táperejének vissza] ptlása és növe­lése a trágyázással. mégpedig első­sorban tstállötrágyi Ivat. Az istálló­trágyát ugyanis sí milyen mennyi­ségű műtrágyával I; nem lehet pó­tolni. mert a mű rágya nem nö­veli a talaj humus Startalmát, nem biztosítja a talajé iet fejlődéséhez megfelelő feltételek ;t. Megvan-e az elé feltétele annak, hogy meglévő i Hat állón lányunk mellett olyan méjtékű istállótrá­gyázást végezzünk, amely nemcsak pótolja, hanem ni íveli is a talaj­erőt ? Meg kell mondáin, ehhez állat­állományunk korái tsem kielégítő, ezért is tovább kél növelnünk ál­latállományunkat Is emiatt is a mezőgazdasági te luelés fokozása egyik kulcskérdési bek kell tekin­teni a trágya hel rés felhasználá­sát. Ezt a kérdés eddig nagyon lebecsültük, Akárjl a szaksajtót nézzük, akár a földművelésügyi minisztérium és a mezőgazdasági szervek munkáját, szinte minden­féle más mezőgazdasági munka fontosabb feladatként szerepelt, mint az islúilótrúgyázás. Ezért fordulhat elő az, hogy még ma is sok egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt és termelőszövetkezet udva­rán. sőt állami gazdaságokban is több évi trágya bever felhaszná­latlanul. Ugyanakkor földjeik so­ványak és kevés uwi'mést adnak. Ezen a helyzeten gyorsan és gyö­keresen kell változtatni, minden eszközt fel kell hiíítftváhn, hogy az istállótrágyát megfelelően kezeljük, s időben beszüntetik a földbe. , Az isíullólrágyázást, a talajerő növelése érdekében1 ki lehet és ki is kell egészíteni műtrágyával, amelyet mindezideig keveset hasz­náltunk : bár a mezőgazdaság ez- évben már háromszor-négyszer annyi műtrágyát kapott, mint 1930—1940 közti évek átlagában. Súlyos hiba azoifban az is, hogy a műtrágyát sok esetben nzm ott használják fel, ahol a legnagyobb hozamtöbbletet eredményezi. A műtrágyázást ' nem szabad sematikusan, sablonosai) végezni. Szinte minden táblára a talaj ösz- szetételétöl és a termelt kultúrá­tól függően kiilün-'ktilön kell meg­állapítani, hogy milyen fajta és mennyiségű műtrágya szükséges. Ehhez természetesen az is kell, hogy termelőszövetkezeteink, dol­gozó parasztjaink, de még a helyi párt- és tanácsi szer­veink is kitűnően ismerjék szántó­földjeik összetételét és az egyes növények műtrágyaigényét. A ter­mőtalaj pontos és jó ismerete, ép­pen annyira nélkülözhetetlen a mezőgazdasági termelés fokozásá­hoz. mint acélfajtáink ismerete a vasiparban. Az elkövetkező években a gépál­lomásokon, az állami gazdaságokban és a nagyobb termelőszövetkezetek­ben ezért 1 alioratóriumokat kell felállítani, amelyek ingyen végez­zék el minden termelőszövetkezeti és egyéni gazdálkodó dolgozó pa­raszt számúra a talajvizsgálatot és segítsenek megállapítani, hogy a termésátlag fokozása érdekében az egyes kultúráknak milyen, fajta és milyen mennyiségű mű­trágyára van szükségük. A talaj termékenységének fokozásában a trágyázás mellett nagy jelentősége van a helyes vetésforgók alkalma­zásának. A legjobb vetésforgónak: a mi viszonyaink között is a f'iives- herés keveréké« S—9—40 éves ve­tésforgók bizonyultak, ezért a ki-' alakult területű állami gazdasá­gokban és termelőszövetkezetekben haladéktalanul hozzá kell fogni az. ilyen vetésforgók bevezetéséhez. Egyéni gazdaságokban és olyan termelőszövetkezetekben, ahol a. táblák még nem véglegesek, ilyen hosszú időre szóló vetésforgót ter­mészetesen nem lehet alkalmazni, de itt is kívánatos a növények­nek olyan sorrendjét megállapítani, amely nem rontja, hanem fokozza a talaj termőerejét. Ebből a szem­pontból is nagy jelentősége van a többéves herefélék, különösen a lucerna veteti terű let növelésének, még a kukorica és egyéb takar- máuyfélék rovására is, mert ez a növény gazdagítja a föld nitrogén-1 tartalmát és ugyanakkor morzsalé- kossa teszi a talajt. A talaj termékenységét nagy­mértékben növelik az idejében, megfelelő talajművelő eszközökkel és jó minőségben végzett mezőgaz. dasági munkálatok. A helyes mű­velési mód megállapításánál ugyan­úgy, mint ahogy a műtrágyázás­nál. az eddiginél sokkal inkább figyelembe kell venni a helyi adottságokat, szinte minden táb­lára. minden egyes n&vényféleség- re kfllön-külön, az időjárás figye­lembevételével kell meghatározni hogyan kell előkészíteni talajt á vetésre; mikor kell vbfiií:»' hogyant kell megmunkálni a már bevetett területet'! Jaiit Az agrotechnikai műveletek kö­(Folytatás a S. Maion.)]

Next

/
Thumbnails
Contents