Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-30 / 306. szám
IVXKi LtlSCEMEEK JO, SZ1SHÜA .\ K t' L. .4 I' Heged iá« András elvtárs beszéde a Magvar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (Folytatás a ?, oldalrólj ziil két fontos mezőgazdasági munkának nagy jelentősége van egész országunk földművelése színvonalúnak felemelésében. Az egyik az aratás utáni gyors tarlóhántás, amely szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nedvességet a talajban meg tudjuk őrizni és hogy jó magágyat a és gyommentes talajt kapjunk. Mein kisebb a jelentősége az őszi mélyszántásnak sem. a tavaszi vetések jó előkészítésében, a talaj termékenységének növelésében és gyommentessé tételében. A felszabadulás előti mezőgazdaság elmaradottságát jellemzi, begy a tarlóhántást az 1930—1040 közti tíz év átlagában mintegy 25 százalékra, a mélyszántást íiedig vsak 33 százalékra végétet ék el. Miihez képest nagy előrehaladás történt, de ez évben is a tarlóhántást csak nagy késedelemmel és mindössze hatvan százalékban végeztük el, a mélyszántás! terv teljesítése pedig december 15-én mindössze 75,5 százalék. Mi az elmaradás oka? Nem az. hogy a dolgozó parasztok és tsz- i a gok nem látják ezen munkaiatok jelentőségét, hanem az, hogy a *ar- lóháníás egybeesik az aratással, a mélyszántás pedig a betakarítással és vetéssel, s így a tarlóhántásra, mélyszántásra legtöbbször egyszerűen nem jut idő. A megoldás: -okkal nagyobb gépi segítséget kell adni mindkét alapvető mezőgazda- sági munka elvégzéséhez, mind a termelőszövetkezetek. mind az egyénileg dolgozó parasztoknak. .V talaj termékenységének növeléséhez tartozik a talaj védelme, különösen a szél és eső pusztító Itatásaival szemben. Országunkban ez azért Is bír nagy jelentőséggel, mert szántóterületünk jelentős része, mintegy 2,5 millió kh., az erős erózió veszélyének kitett terület. Évente, különösen a nagy záporok idején, sokszázezer holdon romlik a talaj minősége és ez egy-egy tavaszi esőzés után — anélkül, hogy tudomást szereznénk róla — szinte tíz- cs százmilliós károkat okoz népgazdaság« nk n a k. Nem nézhetjük tétlenül, hogy szántóterületünk ilyen nagy százalékán évről-évre pusztuljon a termőtalaj. Haladéktalanul meg kell kezdem a talaj adottságaitól fiig- gően a vízszintes talajmüvelés alkalmazását, a fásítást, az évelő füvek vetését, a szél által veszélyeztetett területeken pedig mezővédő erdösávokat kell ültetni, s addig, amíg ezek hatása nem érezhető. sávos vetéssel kell védeni a termőtalajt. Országunkban a gazdag szántóföldeken kívül — amelyek gondos művelés mellett még száraz időjárás esetón is. kiváló termést hoznak — nagy kerületeket, sok tíz- éjs százezer holdakat találunk, amelyek talajjavítás nélkül kevés iérmést adnak A legnagyobb megoldásra váró kérdés: a szik javítása, amely már több. mint két évszázad óta foglalkoztatja haladó tudósainkat és szakéin heréinkét. Szikeseink tér. mövé tétele leggyakoribb eszközének bizonyult az öntözés, amelyre nagy lehetőségeink vannak, tekintettel, hogy szikeseink zöme a Tiszántúlon van. Ezen terület nagyrésze, a már tervbevett öntözőrendszerek megépítése után, öntözhető lesz. A szikesek termékenységének öntözéssel való növelése meg sokszorozza az egy holdon nyert terméshozamot: azokon a legelőkön, ahol átlagosan 3—4 mázsa szénának megfelelő fü terem, öntözéssel holdanként 14—15 mázsa rizs termelhető, amely forintban kifejezve, legalább ütvenszer többet ér. ,' Szikeseink azonban csak akkor válnak Igazán, termővé, ha az öntözés segítségével, szakítva az i gyoldalú rizstermeléssel, vetésforgót vezetünk be, ha a rizs után ' tűzött fiives-herés keverékeket ! másítunk meg, és ennek Segitsé- gíVvel, hosszabb idő alatt igazi termőtalajt teremtünk, az elrontott sziktalaj helyébe. Ez az egész, népgazdaság termőerői növelése szempontjából fontos munka most vette kezdetét. Ezen az xUon a Tiszántúl, Hajdú. Szolnok, Hékés és Csongrád megyék szikes területein gazdag, magasszínvonalú földművelést fogunk teremteni. Ezzel a kérdéssel tudósainknak és szakembereinknek is úgy kell foglalkozatok, mint a magyar föld termékenysége fokozásának egyik legfontosabb megoldásra váró feladatával. A szik után a legnagyobb javításra szoruló területek a laza homoktalajok, amelyek termékenysége legnagyobb mértékű kibontakozásának — hosszú évtizedek tapasztalata alapján — legjobb módja szőlők és gyümölcsök telepítése. A szabolcsi homokon, ahol kát. holdankint 5—6 mázsa rozs terem, jó kezelés mellett kertészeink 60, sőt száz mázsa almát, azaz értékben több mint húszszorannyi termést is elérnek. Nem kisebb az arány a Duna— Tisza közén telepített szőlőknél és barackosoknál sem. A homokos területek megjavításának azonban általános módszere mégsem lehet a szőlők és gyümölcsösök telepítése. Számításba kell venni, hogy a homokos szántóterület másfélmillió hold. Ezeken a területeken gyorsan meg lehet és kell is javítani a terméshozamokat — zöldtrágyázással. S itt a másodtermést is szinte kizárólag a zöldtrágyázás érdekében kell beállítani. Ezeken a területeken gabonafélék után rávetéssel, vagy tarlóvetéssel olyan növényeket kell termelni. amelyek nagytömegű zöldtrágyát adnak és javítják a talaj termőképességét. Javításra szoruló talajainkon nagyon nagy fontossága van annak, hogy kidolgozzuk a talaj sajátos agrotechnikáját, amellyel minden nagyobb beruházás nélkül is lényegesen lehet növelni a földművelés technikáját. Legjobb tudósaink és az élenjáró gyakorlati termelők szinte minden nálunk előforduló talajra kidolgozták a megfelelő művelési módot, így például Westsik Vilmos Kos- suth-díjas kutató kidolgozta a szabolcsmegyei homok megfelelő agrotechnikáját, szántóföldi művelés melleit. Az általa kidolgozott termelési módszerek segítségével olyan területeken, ahol a homok átlagosan három-négy mázsa rozsot hozott és jobb években sem adott többet 4—6 mázsánál, ahol a burgonya átlagosan mindössze 26 mázsa volt, 10 éves átlaggal 12 mázsa rozsot és 80 mázsa burgonyát takarítottak be holdanként. A földművelésügyi minisztérium, a tanácsok, és a mezőgazdasági szervek, felhagyva a mezőgazdaság tűrhetetlen sablonos vezetésével, terjesszék el ezeket a módszereket. Mindezek az intézkedések: a trágyázás, a helyes vetésforgó alkalmazása, a talaj adottságainak megfelelő művelési mód, a talaj védelme — termelékenyebbé teszik mezőgazdaságunkat, gazdagabbá, termőbbé szántóföldjeinket. _ Ez a mezőgazdasági termelés áltál ános fellendítésének alapkérdése, ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a mezőgazdaság ki tudja elégíteni a lakosság egyre növekvő igényelt élelmiszerekben és növelni tudja a könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagbázisát. nyérellátásának biztosításáért is, kövessenek el mindent azért, hogy kenyérgabonafélékből már az 1954-es évben gazdag aratá- ,unk legyen. A gabonatermelés fejlesztése érdekében el kell terjeszteni az eddig bevált élenjáró módszereket, így a keresztezettsorú vetést, amely az ezévi összesített adatok alapján a következő eredményt hozta: Állami gazdasá- Termelöraóvctkegokban retekben Megnevezés kereszt- oev- kereszt- ogv. sorosan irányban sorosan irányban vetett cabona termésátlaga a/kh. Öszibúza — — — — — 12.2 9.9 9.9 9.2 rozs — V— — — — — 10.4 8.6 8.8 7.4 Osziárpa — — — — — 14.9 12.2 12.6 11.8 Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és a termelőszövetkezeti tagok egyénileg is messzemenően érdekeltek abban, hogy kenyérgabonából nagy termést érjenek el. A beadási kötelezettség független a terméseredményektől és csak a szántóföld területétől és minőségétől függ. Minden mázsa többlettermés tehát szabadpiacon kerülhet értékesítésre. Az egy mázsa helyesen alkalmazott nitrogénműtrágya legalább másfél mázsa terméstöbbletet hoz, azaz nyolcvan forintos befektetés félév alatt több mint három-négyszeresen térül vissza. Az a fogasolás, vagy henIII. 4 keuTérgabonaferinelés fejlesztéséről A mezőgazdasági termelés előtt álló feladatok között a legalapvetőbb az ország lakosságának maradéktalan és zavartalan ellátása a legfontosabb élelmiszerrel, kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel, hogy soha többé ne fordulhasson elő zavar dolgozóink kenyérellátásában, és ne ismétlődhessék meg olyan helyzet, mint amilyen ezév első felében volt. E cél érdekében nemcsak az évi rendes szükségletet kell biztosítani, hanem jelentős tartalékokat is kell gyűjteni, hogy az ország lakosságát mindenféle körülmények között el tudjuk látni kenyérrel. E feladat megoldásához évente legkevesebb 30—32 millió mázsa kenyérgabonát, búzát és rozsot kell termelnünk. Hogy tudjuk biztosítani ezt? A kenyérgabonafélék vetésterülete az elmúlt években csökkent s a felszabadulás előtti tíz év átlagánál többszázezer holddal kevesebb. Ezévben az előzetes jelentés szerint közel három egész négytized millió holdat vetettünk be őszi búzával és rozzsal, azaz több, mint háromszázezer holddal többet, mint, az elmúlt évben. Ahhoz, hogy ekkora területen megfelelő mennyiségű kenyérgabonát tudjunk termelni, kát. holdanként legkevesebb 9 mázsa temésátlagot kell elérni. Megoldottnak a kenyérgabonakérdést a mi viszonyaink között csak akkor tekinthetjük, ha a jelenlegi vetésterületet fenntartva, kenyér- gabonából elérjük a kát. holdan- kénti 9 mázsa termést, azaz akkor, ha az elmúlt hat év átlagához képest kát. holdanként 1—iy2 mázsával emeljük a termésátlagot. Lehetséges-e ilyen termésátlagnövekedés két-három év alatt? A legjobb állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tízezreinek termésátlagai azt mutatják, hogy igen: ilyen termésnövekedés elérhető. önmagától, erőfeszítés nélkül természetesen ilyen eredményt nem lehet elérni, de ha a párt ezt célul tűzi ki és ha a mező- gazdaság általános fellendítésére irányuló intézkedéseken belül erre összpontosítjuk az erőket, akkor ezt a célt feltétlenül elérjük, s két-három év alatt a kenyérgabona terméshozama növekedésének eredményeként a kenyérgabonakérdést hazánkban megnyugtatóan oldjuk meg. Az erők összpontosítása azt jelenti, hogy a kenyérgabona számára kell biztosítani a legjobb területeket, azaz a legjobb elő- veteményt és nem szabad megtűrni többek között például azt, ahol elkerülhető, kalászos után kalászost vessenek. Minden termelőnek mindent el kell követnie azért, hogy jó magágyat készítsen és arra kell törekednie, hogy a magágy a vetéskor mindenképpen beérett legyen. Az őszi vetések határidejét feltétlenül előbbre kell hozni. Sok évtizedes tapasztalatok szerint az ország legtöbb megyéjében az október második felében való vetés kevesebb termést ad, mint a szeptembervégi vetés. A kenyérgabona vetésterületekre kell összpontosítani a műtrágya jelentős részét is, különösen a nitrogénműtrágyát: azokat a gabonákat, amelyeket nem a legjobb elővetemény, például a kukorica után vetettek, holdanként legalább 50—60 kg. sőt egy mázsa nitrogénműtrágyával kell tavasszal íejtrágyázni. Azokra a búzavetésekre, ahová a fejtrágyázás céljára nem tudunk biztosítani műtrágyát, fel kell használni az érett istállótrágyát és a komposzt-trágyát is. A tavaszi fejtrágyázás fontosságát azért is alá kell húzni, mert az ezévi száraz időjárás és a novemberi fagyok után vetéseink fejletlenek és most nagyon sok függ a vetések február—már- ciuseleji fejtrágyázásától, továbbá koratavaszi megmunkálásától, azaz szükségszerinti hengerezésé- től vagy íogasolásától. Termelő- szövetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztjaink saját érdekükben, de népünk zavartalan kegerezés, amit tavasszal a búzavetéseken végeznek,'— persze csak akkor, ha szükséges és ha idejében végzik — könnyen hozhat, kát. holdanként egy mázsa terméstöbbletet, azaz 200—300 forintos jövedelemtöbbletet. Pártós tanácsszerveink ne sajnálják az időt és fáradságot, behatóan tanulmányozzák megyéikben, illetve járásaikban a kenyérgabo- natermelés helyzetét; az élenjáró termelőszövetkezetek, dolgozó parasztok és állami gazdaságok tapasztalatait; ezek elterjesztésével biztosítsák a kenyérgabonafélék nagy termésátlagát. IV. A szilárd takarmányai»!» megteremtéséről A növénytermelésen belül — a kenyérgabonakérdés megoldása mellett —a legfontosabb a takarmánytermelés növelése és ezzel szilárd takarmány alap, azaz jelentős takarmánytartalék létesítése; A takarmány döntőbb szerepet játszik az állati szervezet kialakulásában és a hozamok növelésében, mjpt az állat fajtája, Vagy származása. Sehol a világon még nem alakult ki nagy tejelőképességű, nagyhozamú állomány bőséges takarmány nélkül. • ' Sok évtized tapasztalata mutatja e kérdés jelentőségét állat- tenyésztésünk fejlesztése szempontjából. A felszabadulás előtt Magyar- országon az állattenyésztés hozama egyik évről a másikra — egy-egy száraz esztendő után, közel a felére csökkent, bár a dolgozó parasztság nagy erőfeszítéssel az 1952-es rossz takarmánytermésű év után a létszám tekintetében fenn tudta tartani állatállományát; a hozamok minden erőfeszítés ellenére is erősen lecsökkentek. A szilárd, takarmányalap megteremtése, takarmánynövényeink termésátlagának növelésétől, továbbá a takarmányfélék veszteségmentes betakarításától és észszerű felhasználásától függ. A szilárd takarmányalap megteremtése érdekében feltétlenül csökkenteni kell a takarrhányfelhasz- náláson belül az abraktakarmá- nyokat és növelni kell a zöldtakarmányt, a szénaféléket és a silót. Ez olcsóbbá teszi az állat- tenyésztést és lehetőséget ad nagyobb mennyiségű állattenyésztési hozam előállítására. A szilárd takarmányalap megteremtésénél gondolnunk kell arra is, hogy országunkban általában a fehérjefélékben van a legnagyobb hiány, ezért egyes takarmányfélék termesztésénél a legnagyobb figyelmet a nagy fehérjetartalmú takarmányok, köztük elsősorban a lucerna vetés- területének és termésátlagának növelésére kell fordítani. Az évelő herefélék és ezen belül a lucerna vetésterületét egyéb takarmányfélék rovására is érdemes növelnünk, mert. ezzel több és értékesebb takarmányt kapunk. A lucerna és egyéb pillangósvirágúak vetésterületének kiterjesztése érdekében legszükségesebb a vetömagalap megteremtése. A lucernamagtermelés fokozása érdekében a mag mázsánként árát fel kell emelni a jelenlegi hatszóz forintról ezerötszáz forintra és szerződéses termelés útján nagymennyiségű lucernamagot kell termeltetni. összes takarmánynövényeink, közül jelenleg a legnagyobb jelentősége a kukorica termelésének van, amelyet közel kétmillió holdon, azaz az ország szántó- területének húsz százalékán termelünk. A kukoricatermésátlag növelésének és a szilárd takarmányalap megteremtésének az egész mezőgazdasági termelés fokozása szempontjából is nagy jelentősége van. A kukoricatermelés fokozását az elkövetkező években elősegíthetjük azzal, hogy szerződéses úton heterózis kukoricavetőmagot termelünk és lehetővé tesz- szük, hogy a dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek vetőmagjukat kicseréljék heterózis kukoricára. Sok hazai és külföldi tapasztalat is bizonyítja, hogy a heterózis kukoricából nyert vetőmag kh-ként másfél-két mázsa terméstöbbletet is adhat. A mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében még komoly pénzügyi áldozatok árán is, érdemes ilyen vetőmaggal ellátni az egesz országot. Emellett elsősorban az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben el kell terjeszteni a kukorica négyzetes vetését, amely megkönnyíti a növényápolási munkák gépesítését és nagyobb termésátlagot eredményez. A szilárd takarmányalap létrehozásában országunkban nagy jelentősége van a silózásnak. Segítségével olyan tömegtakarmányokat tudunk értékesíteni, amelyekkel az összes takarmányfélék közül a legnagyobb takarmányérték termelhető: ilyen a silókukorica és az édescirok. Emellett sokmillió mázsa olyan mellékterméket tudunk takarmányként felhasználni, amelyek silózás nélkül teljesen használhatatlanná válnak, vagy értéküknek jelentős részét elvesztik, ilyen többek között a kukorica szára, a cukorrépa és takarmányrépa levele, a napraforgó tányérja. A silózás terén az elmúlt években jelentős eredményeket értünk el. A felszabadulás előttihez képest a silózott takarmányok meny- nyisége megharmincszorozódott. I>e ugyanakkor kevés gondot fordítót- funk a minőségre, * A silótakarmány készítése elsősorban a nagyüzem módszere, ezért pártunk és kormányunk elsősor. ban az állami gazdaságokban fokozza a silóépítést, de emellett nagy támogatást ad a termelőszövetkezeteknek is. A termelőszövetkezetek csak ebben az évben háromszázezer köbméter államló Jellegű silót építenek és mintegy egymillió köbméter silótakarmányt készítenek. (Folytatás a. 4, oldalon.)
