Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)
1953-11-22 / 275. szám
ti if LAr Ijaqielölt Ltttem Tagjelöltje lettem a Magyar Dolgozók Pártjának az elmúlt taggyűlésen. Hosszú hónapokkal ezelőtt ébredt fel bennem először ez a vágy. Féltve őriztem titkomat, hiszen fiatal vagyok, s úgy éreztem: sokat kell tennem azért, hogy a párt tagjai között említsék az én nevem is. Emlékszem: az elmúlt ősz sáros, esős volt. Körmünkre égett a munka, kevés volt a munkaerő. Kértem, engedjenek engem is traktorra. Ketten dolgoztunk a gépen. Nem tudtuk mikor van este, vagy mikor lett reggel. Éjjel-nappal zúgott a gép. szántottunk-vetettünk. Apám, akivel együtt lettünk a termelőszövetkezet tagjai, mindig serkentett. „Méltóan dolgozz, ne hozz szégyent rám.” — Az elnök elvtárs valahányszor érdeklődött munkám után, mindig tanácsokat is adott. Úgy éreztem, bíznak munkámban. Ez még jobban serkentett. A DISZ-szervezet taggyűlést hirdetett, amelyen valamennyien részt- vettünk. Maga a tsz. is egy-két hónapos volt, a DISZ-szervezet sem dolgozott példamutatóan. A titkár elvtárs elmondta, hogy a mi fiataljainknak ma már céljaik vannak, s e célok elérése érdekében jó munkát kell végeznünk, Beválasztottak az új vezetőségbe. Azóta hónapok teltek el. Most a taggyűlésen a párttitkár elvtárs a tagságnak javaslatot tett: „A Petőfi tsz. legifjabb ifjúmunkása, aki ebben az évben 300 munkaegységet szerzett, most az őszi munkák idején éjjel kórót vág, nappal a présházban dolgozik, hogy teljesíthessük szántás-vetési tervünket, tagjelölt felvételi kérelmét nyújtotta be a pártszervezet vezetőségének. A pártvezetőség a felvételt javasolja.” Elvtársak! Leírni nem tudom, milyen boldog voltam, mikor a párt alapszervezetének legfelsőbb szerve, a taggyűlés elfogadta kérelmemet. Megfogadtam a pártnak, hogy minden erőmmel harcolni és tanulni fogok. Harcolni az újért, a haladásért, kiváló termelési eredményekért és harcolni szövetkezetünk ellenségei ellen. De tanulni is akarok. A tél folyamán szövetkezetünk 5 hónapos traktorosiskolára küld. Be fogom bizonyítani, hogy méltó vagyok arra a megtisztelő címre is: párttag! Elmondta: Zsiros Mihály, a sóstóhegyi Petőfi termelőszövetkezet tagja. A „komoly“ DISZ-titkár Kovács Attilát a jó DISz-titkárok közé sorolták. „Rendes, pontos, komoly íiú‘‘ — ez a vélemény róla. A jelentéseket mindig a megadott szempontok szerint pontosan határidőre beküldi, s a feladatokat is mindig végrehajtja. A nyáron aratóbrigádot szervezett. Igaz, több, mint 300 fiatal van a községben, és csak öttagú volt a brigád, dehát erről nem ő tehet. Nem elég öntudatos még a tagság. A fémgyűjtésben is lelkesen vesznek részt a fiatalok, — jelentette legutóbb is. Igaz, csak nyolcán, de ennek az az oka, hogy a fiatalok még nem eléggé öntudatosak. Általában Kovács elvtárs mindig ezt hangoztatja: komolytalanok a fiatalok. A kultúrotthonból a fiatalok vidám énekét, s cigányzene hangját hozza a szél. Bált tartanak a község fiataljai a jó szőlőtermés örömére. — Oda igyekszik Kovács Attila is, — egy DISz- titkárnak kötelessége oda is elmenni. A kultúrotthon nagytermében szól a zene, a fiatalok vidáman ropják a táncot. Kovács elvtárs megáll az ajtóban, kezét hátul keresztbe fonja, s úgy nézi, komoly szigort ráncolva homlokára, a nevető, táncoló fiatalokat. Igen, hát még sajnos, ez is ■ kell a fiataloknak, — gondolja. Majd kimért léptekkel elsétál a táncoló párok mellett, megáll a terem végében, s hiúz szemekkel figyeli az egyre emelkedettebb hangulatban daloló, táncoló fiatalokat. Néha őt is magával ragadja a zene, a jókedv, s magában dúdolia a iól ismer’ dalt, s a nóta ütemére még a lábai is megmozdulnak. De hirtelen észbe kap: ez nem méltó egy DISz-titkárhoz. Csak nem fog ő is dalolni, ugrálni, hisz ezzel veszítene a komolyságából, tekintélyéből. Biró Juliska minderről mit sem tud, csupán azt látja, hogy Kovács elvtárs egyedül áll a terem végében. Ez a nevetős szemű, mindig jókedvű, fürge leány elé- perdül, s táncba hívja Attilát. — Na nem, azért én mégsem, — hangzik a dadogós, zavart válasz, majd határozottabban hozzáteszi: — táncoljatok csak nyugodtan. A terem közepén a fiatalok tánca közben minden szájból derűsen, s egyre vígabban szárnyal a dal: ősszel érik, babám, a fekete szőlő. Te voltál az igazi szerető... Mintha mágnes volna azokban a fiatalokban, úgy vonzzák magukhoz Attilát. De nem, mégsem mehet oda. Mit is szólnának, ha meglátnának, hogy ő, Kovács Attila DISz-titkár, dalol. Lassan már éjfél is elmúlik, s vége van a bálnak. A fiatalok egymással élcelódve, vidám hangulatban tódulnak ki a terem ajtaján. A többiekkel együtt Kovács Attila is sodródik kifelé. A villanyfényben újra meglátja Biró Juliskát. Odaszól neki: „Holnap este DISz-gyűlés lesz, el ne feledkezz róla, gyertek minél többen.‘‘ Juliska ránéz, megrántja a vállát. —*• Dehogy megyek, hiszen még táncolni sem akartál velem. — DÉVÁINK — m ;t jelentőse;*e íBoiotm eSvtáes nyilitilio^aíúnali ? November 13-án Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere sajtóértekezletet tartott Moszkvában a szovjet és külföldi újságírók számára. Molotov külügyminiszter nyilatkozata nagy visszhangot keltett a nyugati sajtóban. Ennek az az oka, hogy Molotov nyilatkozata ismét lerántotta a leplet az imperialistáknak a tárgyalások kérdésében folytatott mesterkedéseiről. A sajtóértekezletet megelőzően ugyanis a Szovjetunió november 3-án jegyzéket intézett az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország kormányához, amelyben javasolta, hogy tartsák meg a külügyminiszterek értekezletét, méghozzá olymódon, hogy az valóban előbbrevigye a vitás nemzetközi kérdések megoldását. — Ezért a Szovjetunió szerint meg kell vitatni a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseket, beleértve a német kérdést is. A szovjet jegyzékre egész sor nyugati politikus és a nyugati reakciós sajtó legnagyobb része úgy reagált, hogy egyrészt azt igyekezett bizonygatni, mintha a Szovjetunió elzárkózna a tanácskozásoktól, másrészt egyszerűen elhallgatta a jegyzéket a ■ széles tömegek között. Molotov elvtárs nyilatkozatában rámutatott, hogy a Szovjetunió kész tárgyalni a vitás kérdésekről, de megkívánja, hogy a tárgyalások valóban a lényegre irányuljanak, tehát érintsenek minden vitás problémát: a német kérdés megoldását, a támaszpontok lei- számolásának kérdését, a tömegpusztító fegyverek eltiltását stb. Ezt a nyilatkozatot már nem lehet elferdíteni s nem lehet hallgatni róla. Miközben a három nyugati hatalom a bermudai értekezleten újabb, a Szovjetunió ellen irányuló — .összebeszélést fog tartani, a nyugati burzsoá sajtó már hangot ad annak a nézetnek, hogy a Szovjetunió tárgyalni akar, tehát tárgyalni Keli vele. A „Daily Telegraph“ című angol burzsoá lap megállapította, hogy Molotov „teljesen világosan rámutatott, hogy Oroszország továbbra is szorgalmazza az ötha- talmi tanácskozás összehívását“. A párizsi „Figaro” is arról ír, hogy Molotov „ismét szorgalmazza a nemzetközi feszültség kérdése megvitatásának szükségességét“. „A Szovjetunió — írja a „Párisién Líbere“ .— a Kelet és Nyugat közötti összes vitás* kérdések megtárgyalását javasolja.” Az angol alsóházban Bevan munkáspárti képviselő bírálta az angol lapokat, amelyeket — mint mondotta — „arra használnak fel, hogy eltitkolják a nép elől azt, amit tudnia kell“. Ez történt akkor is, amikor egyetlen angol lap sem közölte teljes egészében a szovjet jegyzéket. „Teljesen világos, — mondotta Bevan —, hogy a Szovjetunió nem csapta be az ajtót és kész tárgyalásokat kézdeni.‘‘ Előadás időszei*ít nemzetközi kérdésekről November 25-cn, szerdán este 6 órakor a Pártoktatás Házában Száll József elvtárs, a Központi Előadó Iroda tajrja előadást tart ..A nemzetközi helyzet időszerű kérdései* címmel. Az előadáson a pártvezetőségek aktívái, propagandisták, pártnapi előadók vesznek részt. Kellemes érzés tizenegy év után itt ülni ismét az iskolai tanteremben. Persze az is igaz, hogy akkor nem itt az asz- tálnál, hanem a padban ültem. De nem ezekben ám, ezekben a ■ takaros, reménység-színére festett padocskákban, hanem, ki tudta volna azt megállapítani, milyen színű ütött-kopott „nyekergő hajóban”. Mert így hívtuk mi akkor padjainkat, amik a legkisebb mozdulatunkra is imbolyogtak két- oidalra és fogat vásolóan nyekeregtek. Nekünk pedig úgy kellett ülni benne, mintha karót nyeltünk volna; hátratett kezekkel. Más volt akkor ez az egész Kétemeletes iskola: sivárabb, ko- pottabb, sötétebb — Érdeklődve nezek körül a teremben. A ialak fehérek, mint a frissen esett ho. Az utca- felőli oldalon Petőfi, Ady, József Attila, Móricz Zsigmond képei. A másik oldalon pirosra festett virágcserepekben üdezöldszínű világok állványokon. Közben festmények, lejebb térképek. Hátul rélkórben felirat: „Tanulj,- hogy taníthass!“ A VII.-es leánykák énekórája van. Danes Lajos tartja, a fiatal szaktanár. Nézem a „la-la”-zó vidám leányarcokat. Szemük ragyog, arcuk mosoly tüzében ég. Jobb kezükkel ütik a taktust: lentről le, jobbra, balra, fel. megint le ... Közben többször is kétoldalra egymás utón. Es mondják kedves hangjukon „la- Ia-la”. Egyik-másiknak befont hajában ütemesen hullámzik a vasalt piros szalag. Ahogy nézem ezt az éneklő kedves kis sereEINEKORA get, önkéntelenül egy másik kép tolakszik emlékezetembe: az én iskoláskorom énekórái. Haj.,. nem voltak nekem ilyen énekóráim. Csupán a tornavizsgákra tanultunk meg egy- egy nótát. Az ehhez való készülődések voltak akkor a mi „énekóráink”. Aztán a hónapokon keresztül tanult dalra vonultunk be az utcafelőli bejárattól az iskola udvarra. így maséroztunk el a díszemelvény előtt. Tanítóinknak mindég gondot okozott, az erre az alkalomra való nóta kiválasztása. Hiszen nem kisebb „urak” ültek az emelvényen, mint Nagy- ecsed „mindenható földesura”, a francia származású „magyar báró”, a „méltóságos bárónő”, a „méltóságos’ alispán, meg még egy csomó „nagyságos" a megyétől, járástól, élükön a főszolgabíróval. Es nekünk ezek előtt kellett dalolva elvonulni, de úgy, hogy: „Remegjen bele még az iskola ablaka is!” Szüléink meg ott szorongtak a kifeszített kötél mögött az udvar egyik sarkában. SZÓVAL ERRE A NAGY ALKALOMRA tanítóink kitaláltak egy-egy nótát és hónapokon keresztül ezt tanultuk. Az énekből aszerint kaptuk a jegyet, ahogy ez a nóta — és szó- szerint, hogy a nóta és nem az éneklése — tetszett a „magas vendégeknek”. Hogy, hogyan tapsikolták meg. Még most is emlékszem rá, hogy amikor harmadikos voltam, azt a nótát daloltuk, hogy: „A ecsedi bíró kapujában...” Nagyon tetszett .a publikumnak. A torna mutatvány hez megint egy másik nótát tanultunk meg. Dalolva terjengettük rá a karjainkat ... Az ötödikben tanultunk két hangra énekelni. Ez meg úgy volt, hogy el kellett mondani a „c-d-é-f-g-á-h-c’H felfelé és lefelé s akiknek jól vágott a hangjuk, azok első, a többiek második hangúak lettek. Itt rendszerint az ötödikesek a hatodikosoktól tanulták meg az évről-évre hagyományosan visszamaradt dalokat. Biró Lajos tanítónknak volt egy kis fekete pálcája, mint a bűvészeké és azzal vezényelt bennünket. Először mindég ő adta meg a hangot, ilyenformán: hö-ö-ö... vagy: ha-a-a ... Aztán intett a kis fekete pálcával és mi kezdtük. Azt nem is tudtuk: mit jelent a pálcával való mutogatása, kavargatása. Csak azt tudtuk: ha megrázza a fejét, akkor „meg kellet nyomni”, beleadva minden erőnket. Ha pedig sziszegett, akkor alig kellett adni a hangot. Ilyen nótákat tanultunk így, „két hangra”: „Kákatövén költ a ruca...” ÉVVÉGEN MINDÉG én csodálkoztam a legjobban azon, hogy magam sem ismertem a hangomat, egy dalt el nem énekeltem volna egyedül a világ kincséért, azért énekből kitűnőt, meg jelest kaptam. Persze, a hangjegyeket épp úgy nem ismertem még akkor sem, amikor mór kimaradtam hatodikból, mint, ahogy nem tudtam azt sem, miért tetszett annyira az uraknak a bíró kapujáról szóló nóta. Közvetlenül nem is nagy hiányát éreztem akkor annak, hogy nem ismertem meg a zene szépségeit, a hangjegyeket, ütemeket, az éneklés alapszabályait, hiszen amúgy sem volt mit kidalolni velük. A szokásos, hagyományos népdalokat pedig megtanultam az idősebb legényektől... Es most, múltbeli emlékeimet úgy homályosítja el a felcsendülő dal, mint a sötét éjszakát a felkelő nap fénye: „Hej halászok, halászok . . Száll, kering a szobában a dal. Egy kicsike, vigyázatlan, köny- nyelműen beleeresztett téveshangra szinte egyszerre szisszen fel az osztály. A tanitó leinti. — Abbahagyják. „Mégyegyszer”. —■ Újra kezdik. Egyik-másiknak a keze is jár: vezényelik saját magukat. A nagy, világos ablakokon beömlő őszi napsugár játékosan cirógatja meg az éneklés gyönyörébe beletüzesedő hamvas ieányarcocskákat. Az éneklés után: — Milyen ütemben van ez? — kérdi a tanító. Az osztálynak több, mint fele jelentkezik. Bulyáki Ilonkának adatik meg a szó: — Négynegyedes. — Úgy van. Es milyen hangsorban van? Megint karok erdeje emelkedik fel. — No, te mondd meg, Molnár Mariska. — „E ’-frig sorban. — Helyes. De honnan tudjátok ezt? A JELENTKEZŐ KAROK még mindég fenn vannak. Szinte várják a kérdéseket, hogy felelhessenek. Tudják a leckét. Mindenki felelni akar. Szántó Manyira mutat a tanító. — Onnan, hogy az utolsó hangja a „mi”. A*„mi” végű dalt pedig „frig” dalnak mondják a zenészek. — Na még egy kérdést: milyena ritmusa? Kovács Ilonka majdnem kiesik a pádból, ahogy jelentkezik. Va, lósággal meg kell szánni, hogy ezt az utolsó kérdést már ö válaszolhassa meg: — Alkalmazkodó! És pedig azért, mert a szöveghez alkalmazkodik a dal ritmusa. Jól van, Ilonka. Most pedig énekeljük el: „A traktor a föl, det...” A szemek csillognak, az ajkakon felröppen a vidám dal. El- éneklik egyszer, aztán megint ismétlik. Azon veszem észre ma-! gam — én is velük dúdolom. Nagyon megtetszett nekem ez a kis dal: „A traktor a földet nem magának szántja. Az anya a lányát nem magának szánja. Ha magának szánja, zárja bele kalitkába, Ne engedje el a legénnyel a bálba.■■ Vége az órának. A gyerekek i tele vidámsággal,, gondtalan za-; jongással hagyják el a termet. En pedig Danes Lajostól, a.fiatal* tanítótól búcsúzkodom. Kezet fo-: gunk. Jóleső érzéssel távozom — hiszen elégtételül adatott nekem 1 ez a kellemes óra. Asztalos Bálint, j aaali iákéra ItüipoíÉei kérdésekre. ________
