Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-11 / 265. szám

Előre a Központi Vezetőség- október 31-i határozatainak megvalósításáért!

AI MDP SI ABOLC S- SÍ AT M ÁR MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

X. ÉVFOLYAM, 2C5. SZÁM

AKA 50 FILLER

1933 NOVEMBER 11, SZERDA

A Politikai Bizottság beszámolója

a Központi Vezetőség 10S3 jánius 23-i határozatainak végrehajtásáról

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a Központi Vezetőség 1953 október 31-i ülésén

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953 október 31-én kibővített ülésen tárgyalta meg a Politikai Bizottság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok végrehajtásáról, s a párt további feladatairól. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Rákosi Mátyás elvtársnak, a Központi Vezetőség első titkárának beszédét.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953 június 28-i határozatában feltárta és elemezte azokat a hibákat, melyek pártunk vezetésében mutatkoztak, amelyek lazították a párt és a munkásosztály viszonyát, általában rontották a párt, az állam, a dolgozó tömegek viszonyát, kedvezőtlenül hatottak a munkásosztály, de az egész lakosság életszínvonalára ér súlyos nehézségeket okoztak népgazdaságunknak.

Központi Vezetőségünk ezért egy sor határozatot hozott pártunk és a tömegek közötti kapcsolatok további elmélyítésére, a munkásosztály vezetőszerepének

fokozottabb biztosítására, a munkás-paraszt szövetség további megerősítésére. Ezek a határozatok megvilágították a szocializmus hazánkban történő építésének egy sor aktuális proolémá- ját, és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jelenlegi időszakának legfontosabb, most felmerült új kérdéseit és a belőlük folyó új feladatokat.

Ezek a határozatok a párt általános elvi irányvonalának és gyakorlati munkájának alapvető feltételeit pártunk belső helyzetének, a pártvezetés módszerének, káderpolitikájának és ideológiai munkájának megjavításában. az új szakasz gazdaságpolitikai feladatainak megvalósításában, valamint a párt- és az államvezetés közötti helyes viszony megteremtésében állapítják meg.

Gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzése a lakosság, mindenekelőtt a munkáosztály élet- színvonalának lényeges, állandó emelése, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva lassúbb

ütemben a szocializmus építésének politikáját, mely változatlanul pártunk fő irányvonala. Ennek megfelelően csökkenteni kell az iparosítás ütemét, mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésének ütemét, felül kell vizsgálni a népgazdaság fejlesztési terveit és ennek kapcsán a beruházásokat. Viszont emelni kell a beruházásokat a mezőgazdaságban, növelni kell a mezőgazdaság termelését és hozamát, beleértve az egyénileg gazdálkodók gazdaságait, lassítani kell a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését.

E célkitűzések megvalósítása erősíti pártunk befolyását, megnöveli munkásosztályunk tekintélyét, vezetőszerepét a munkásparaszt szövetségen belül és megszilárdítja magát a munkásparaszt szövetséget. A határozatok óta eltelt négy hónap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy Központi Vezetőségünknek a határozatokban lefektetett vonala teljes mértékben helyesnek és célravezetőnek bizonyult.

I. A Központi Vezetőség júniusi határozatainak végrehajtása

a pártéletben

Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy mióta pártunk fennáll, párttagjaink ilyen széles körben cs ilyen alaposan nem tárták fel és tárgyalták meg pártvezetésünk módszereit, hiányosságait, a párt elméleti és gyakorlati munkájában elkövetett hibákat és kijavításuk módját. A KV határozatának új célkitűzései, valamint megtárgyalásuk mozgásba hozta az egész párttagságot. A határozatok megtárgyalása folyamán és ezek következtében frissebb, egézségesebb légkör, a bátor, éles kritika és önkritika eddig nem tapasztalt új szelleme jelentkezett, nemcsak a párton belül, de számos helyen a pártonkívüli dolgozók tömegei között is. A választott szervek vezetői gyakran őszinte önbírálatot gyakoroltak, nyíltan feltárták a pártmunka hiányosságait és hozzáfogtak a hibák kijavításához. Megállapítható, hogy a KV határozatainak nyomán javulás mutatkozik a pártmunkában és ezen túl van javulás a párt és a munkásosztály, a párt és a paraszti tömegek viszonyában is.

Ugyanakkor már érkeznek hozzánk jelzések, melyek felhívják figyelmünket arra, hogy egyes pártfunkcionáriusaink önkritikája csak formális, az önkritikát nem követi a feltárt hiányosságok kijavítása, hogy önkritikájuk után csakhamar folytatják régi hibáikat, újra nem veszik figyelembe a pártválasztmányon vagy a pártbizottságban elhangzott javaslatokat vagy ellenvetéseket, sok esetben egyedül döntenek stb. Helyenként a pártdemokrácia, a kritika-önkritika kérdését afféle kampányfeladatnak tekintik, nem pedig pártéletünk szerves, elválaszthatatlan részének. Azt is tapasztalhattuk, hogy a KV határozatainak megtárgyalása számos szervezetünkben felélénkítette ugyan a pártéletet, de ugyanakkor befeléfordulást idézett elő. Ennek következtében nem egy . helyen gyengült a tömegek között a politikai munka, elfordult pártszervezeteink figyelme a termelésről.

A bírálaf-önbírálat és a pártdemokrácia biztosítása pártmunkáuk homlok terében

Központi Vezetőségünk határozatai pártmunkánk homlokterébe állítják a kritika-önkritika, az alulról jövő bírálat és a pártdemokrácia biztosítását pártunk minden területén. A kritika- önkritika, a pártdemokrácia alkalmazása az utolsó esztendőkben háttérbe szorul a mi pártunk gyakorlatában. Emiatt elvtársaink jórésze elszokott attól, hogy bírálják, különösen hogy alulról, az egyszerű párttagok bírálják. Elszokott a pártdemokrácia éles, de éltető levegőjétől, a kollektív vezetés módszereitől. Most, amikor az elvtársakat bírálat éri, amikor rámutatnak hibáikra és azok kijavítását követelik, nem egy közülük megzavarodik, bizonytalanná válik és belső gátlással, igazi lendület nélkül végzi munkáját.

Ezek az elvtársak elfelejtik, hogy a bátor önkritika pártunknak — és az összes kommunista pártoknak — legjobb tradícióihoz tartozik. Mi nem féltünk rámutatni hibáinkra és tévedéseinkre 1945—1946-ban, amikor az ellenséges osztályokkal még nyíltan folyt és még nem dőlt el a harc, amikor önkritikánkra, beismert hibáinkra teljes erővel csapott le az ellenség, mondván, hogy „lám, a kommunisták maguk is bevallják, hogy-tévedtek". Ellenségeink nem értették meg, hogy mi azért beszélhetünk nyíltan gyengeségeinkről, mert el voltunk szánva, hogy leküzd j ük őket. Mi ezen a téren nagy tanítónk, Lenin nyomdokait követjük, aki azt hirdette:

„Mindazok a forradalmi pártok. melyek eddig elpusztultak,

azért pusztultak el, mert elbizakodtak és nem tudták meglátni, hogy miben rejlik erejük és nem féltek beszélni gyengeségeinkről. De mi nem pusztultunk el, mert nem félünk feltárni gyengeségeinket és megtanuljuk leküzdeni gyengeségeinket/’ Mi megfogadjuk Lenin tanácsát:

„A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, elemezni azt a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani, ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a tömegeket is”.

Központi Vezetőségünk ennek a lenini tanításnak szellemében járt el, amikor júniusi határozataiban bátrán feltárta hibáinkat, kielemezte okait és kidolgozta a rendszabályokat, melyek alkalmasak kijavításukra. Kritikánk és önkritikánk őszinteségéből és mélységéből győződik meg pártunk, a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép arról, hogy nem húnyunk szemet a bajok felett, hogy meglátjuk a hibákat, és hogy kidolgozzuk, megkeressük a segítés módját. A bajok ez őszinte, kendőzetlen feltárása a biztosíték a dolgozó nép szemében arra, hogy segítünk a feltárt, a megállapított bajokon. Az ilyen termékeny, teremtő kritika és önkritika erősíti a párt tekintélyét, szorosabbra fűzi a párt és a munkásosztály, a párt és az egész dolgozó nép viszonyát. A széles pártdemokrácia nélkül nem lehet erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát. A kritikát, a demokráciát az állami szerveknél, a tanácsoknál is érvényre kell juttatni, ha azt akarjuk, hogy dolgozó népünk bizalommal és megbecsüléssel viseltessék irányukban.

Rákosi elvtárs ezután arról beszélt, hogy a KV határozatainak megtárgyalása következtében jelentősen megnőtt pártunkban az ideológiai kérdések iránti érdeklődés. Ugyanakkor a haladás pártunk ideológiai és elméleti munkájának területén a leglassúbb; komoly eredményről vagy éppen fordulatról e téren szó nincs. Azoknak a határozatoknak végrehajtása, melyeket Központi Vezetőségünk a párt ideológiai és elméleti terén megállapított elmaradás felszámolására hozott, még a kezdet kezdetén áll. Politikai Bizottságunk e téren még nem tudott lényeges változást létrehozni. Maga a Politikai Bizottság sem foglalkozott rendszeresen és alapvetően ideológiai és elméleti kérdésekkel. Ennek tudható bet hogy a „Szadab Nép” és a „Társadalmi Szemle”, de egyéb lapjaink és folyóirataink is — egész csekély kivételtől eltekintve — még mindig félve, vontatottan, általánosságban nyúlnak az ideológiai kérdésekhez, különösen fejlődésünk új szakaszával kapcsolatos problémákhoz. Az egészséges szellemű, haladást szolgáló ideológiai viták, melyeknek szükségességét a KV határozata megállapította, még mindig nem indultak meg.

A Politikai Bizottság beszámolója a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Központi Vezetőség határozatainak végrehajtásából rendkívül jelentős feladatok hárulnak a szakszervezetekre Cs a DISZ-re, amelyek még csak a kezdő lépéseket tették meg a határozatok megvalósítására. A beszámoló a következőkben összegezte a határozatok hatását a párt életére:

Összefoglalva: Központi Vezetőségünknek pártunkra vonatkozó 1953 június 28-i határozatai minden tekintetben helyeseknek és eredményeseknek bizonyultak. Hatásukra javult, erősödött a vezető szervek és a párttagság, a párt és a tömegek között a kapcsolat. Tudatosabbá vált a pártban a tömegmunka és a tömegekről való gondoskodás jelentősége, szilárdabbá vált a párt politikai, szervezeti egysége és ezzel megnőtt pártunk vonzóereje, akeióképessége.

Mindezeket az eredményeket azonban csak kezdetnek lehet tekinteni, s a Központi Vezetőség idevágó határozatainak pártéletünkbe való átültetése, meggyökereztetése és megszilárdítása döntően még a jövő kérdése. Komoly sikerről ezen a téren csak akkor beszélhetünk, ha majd e határozatok valóban pártmunkánk szerves, elválaszthatatlan alkatrészei lesznek.

II. A dolgozók életszínvonalának emelése

Azok az intézkedések, melyek Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai alapján a lakosság elsősorban az ipari munkásság életszínvonala emelésére vonatkoznak — árleszállítások, lakásépítkezés, tatarozás, adómérséklés, a beszolgáltatás csökkentése, a mezőgazdaság fejlesztése, a termelőszövetkezetek megerősítése, a lakosság jobb kiszolgálása, a munka- és egészségvédelem megjavítása — ismeretesek. Mind e rendszabályunkat a dolgozó nép helyesléssel és megelégedéssel fogadta. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeképpen az ipari munkások reálbére jelentékenyen emelkedett. A megtett intézkedések következtében a munkások és alkalmazottak jövedelme 1953. második felében 1 milliárd forinttal növekszik. Ezenkívül például a békekölcsön ösz- szegének csökkentése a munkások és alkalmazottak vásárlóerejét mintegy 700 millió forinttal növelte. Eddigi intézkedéseink következtében a munkások, alkalmazottak és a parasztság már ebben az évben mintegy 4 milliárd 900 millió forintot kitevő különböző kedvezményben részesül. Az eddig megtett intézkedések 1954-ben a munkásoknak és alkalmazottaknak, másrészt a parasztságnak külön-külön mintegy 3 milliárd forintot kitevő megtakarítást biztosítanak.

A Központi Vezetőség és a kormány határozatának megfelelően Budapesten és az ipari válásokban augusztus 1-én megkezdődött az épületek tatarozása és a féléméit lakásépítési programm végrehajtása.

A párt és a kormány határozatainak nyomán folyik az ipari termelés és a beruházások át- cs"pirtosítása. Ezzel biztosítjuk a!

könnyű- és élelmiszeripar termelésének növelését — tehát a fogyasztási és közszükségleti cikkek mennyiségének növelését, minőségének javítását és főként a mezőgazdaság gyors fejlesztését. Ennek megfelelően az 1954. évi népgazdasági tervben lényegesen csökkennek a nehézipari beruházások, ugyanakkor az eddiginél gyorsabb ütemben fejlődik a könnyű- és élelmiszeripar termelése. Lényegesen meg kell változtatnunk a fogyasztási és termelési javak termelésének arányát a fogyasztási cikkek javára és biztosítanunk kell, hogy a nehézipar üzemei is jelentős mértékben gyártsanak közszükségleti cikkeket. Gyorsabb ütemben kell fejlesztenünk azon iparágak termelését, amelyek a mezőgazdaság fejlődését segítik elő.

Rá kell mutatnunk arra, hogy népgazdaságunk fejlesztési terveinek átvizsgálása, a beruházások terveinek átcsoportosítása és csökkentése rendkívül vontatottan történik. Gyakori eset, hogy a beruházás csökkentése alig haladja meg azt az összeget, melyet az illető minisztérium anyaghiány, vagy kapacitáshiány miatt úgysem tudna elkölteni. Mindez erősen gátolja pártunk és kormányunk határozatainak végrehajtását.

A Központi Vezetőség és a kormány mezőgazdaságra vonatkozó határozatainak megfelelően egy sor intézkedés történt, mely a kedvezményeknek egész sorát tartalmazta. Különösen fontosak azok a kedvezmények, melyekhez parasztságunk a begyűjtés csökkentése, a hátralékok elengedése révén jutott, valamint az a rendelkezés, mely a begyűjtési kötelezettséget három évre előre,

(Folytatás a 2. oldalon)

'Világ. fieoletáejai egyesüljetek !