Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-11 / 265. szám

NIPLAP

1953 NOVEMBER 11, SZERDA

A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség június 28-i határozatainak végrehajtásáról

(Folytatás az 1■ oldalról)

egyszerre állapítja meg. E rendszabályok hatására az egyénileg dolgozó parasztság termelési kedve javult, nőtt és szilárdult biztonságérzete is. Ezt mutatja, hogy az egyéni gazdák részéről egyre fokozódik a kereslet a mezőgazdasági gépek, a tenyészállatok, lovak, a nemesített vetőmagcsere iránt és főleg ezt bizonyítja a tártalékföldek hasznosításának sikeres menete.

Október közepéig, a körülbelül 800 ezer katasztrális holdat kitevő tartalékterületből (melyből 643 ezer katasztrális hold a szántó), már 90 százalékot ötéves időtartamra bérbeadtak és sok község akadt, ahol több volt a bérleti igény, mint a rendelkezésre álló tartalékföld. Ebből egyénileg ízdálkodók 430 ezer katasztrális oldat béreltek. Egyénileg gaz- i : :í:odók saját tulajdonukba kérlek vissza 60 ezer katasztrális holdat. A tartalékföldek bérbeve- vése egyik fontos mutatója a párt- és a kormányhatározatok helyességének.

Végrehajtásra kerültek azok a határozatok is, melyeket Központi Vezetőségünk és kormányunk a népi demokratikus állam és a lakosság közötti helyes viszony létrehozására, a törvényesség helyreállítására hozott. Végrehajtásra került a széleskörű amnesztia, megszűnt az internálások rendszere, feloszlattuk az internálótáborokat, megszűnt a kitelepítés, létrejött a törvényesség egyik fontos biztosítéka, a Legfőbb Ügyészség. Bár még most is előfordul a dolgozókkal való rideg bánásmód a hatóságok részéről, s a törvényesség betartásánál a legalsó állami szervek működésében még sok a kívánnivaló, ezeket az intézkedéseket a lakosság megelégedéssel és helyesléssel fogadta. Az ország törvényes rendje, a lakosság nyugodt, biztonságos életkörülményei ugyanakkor megkövetelik, hogy minden állampolgár tartsa tiszteletben a törvényeket, fegyelmezetten tegyen eleget kötelességeinek. Érvényt kell szerezni az állampolgári fegyelemnek minden téren: az adófizetésnél, a begyűjtésnél, az összes állampolgári kötelezettségek hiánytalan teljesítésénél.

Termelőszövetkezetein k megszilárdítása

A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben most a fő feladat nem a további területi vagy mennyiségi növelés, hanem a megszilárdítás, a terméshozam növelése, a jövedelmezőség emelése. Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozata után, hogy az önkéntesség elvének aláhúzásával az idén a termelőszövetkezetekből a tagok kiléphetnek, sőt a szövetkezet megfelelő többség követelésére fel is oszolhat, a termelőszövetkezetek összes ellenségei sorompóba léptek és általános támadásba mentek át. A termelőszövetkezetek megerősítésére hozott sorozatos kormányintézkedések segítségével azonban pártunk tagjai az első hetek kezdeti nehézségeit és bizonytalanságait leküzdve, a termelőszövetkezetek pártonkíviili aktíváival összefogva, egyre határozottabban álltak ki a szövetkezeti gazdálkodás ügye mellett, megfordították a helyzetet, és fokozatosan visszaszorították a falu szövetkezetellenes, kapitalista, reakciós erőit.

Megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek és csoportok nem egészen tíz százaléka oszlik fel. Azoknak az új tagoknak a száma, akik az idén ősszel beléptek a termelőszövetkezetekbe, meghaladja a háromezret. A kilépők között sok az idén, vagy a tavaly ősszel belépett tag, akiknek javarésze még nem is dolgozott kollektívában, és sok az olyan -özépparaszt, aki a kezdet nehézségeivel és gyermekbetegségeivel küzdő, új, fiatal termelőszövetkezetekben nem találta

meg gazdasági számítását, vagy akit elkedvetlenített az egyes szövetkezetekben fellépő ellentét, amely az ottani szegényparasztok és középparasztok között mutatkozott. A kilépők közt jelentékeny azoknak a száma, akiket az önkéntesség elvének megsértésével vittek a szövetkezetbe.

A termelőszövetkezetek megszilárdításáért folytatott harc megmutatta, hogy a nagyüzemi szövetkezeti termelés gondolata a falun már mély gyökeret vert, hogy erős, fejlődőképes, százezreket számláló tábora van, mely híven kitart a szövetkezés mellett. De azt is megmutatta, hogy

a termelőszövetkezetek létrehozásakor sok helyen durván megsértették a belépés önkéntességének elvét, hogy a szövetkezet vezetése gyakran nem volt demokratikus, hogy gépállomásaink még nem tudnak elég támogatást nyújtani nekik, hogy begyűjtő szerveink, termeltető vállalataink nem egyszer inkább gátolják, mint elősegítik a termelőszövetkezetek fejlődését. Megmutatkozott az is, hogy pártszervezeteink a tszcs-ken belül sokszor még gyengén működnek, s hogy a tanácsok és állami szervek távolról sem segítik a falu szocialista átépítésének e fontos és döntő részét úgy, ahogy azt kellene.

gépet és gépi munkát adtunk a földművesek nagy többségét kitevő egyénileg dolgozó gazdáknak, ami persze nem segítette elő a többtermelést.

Mindez együttvéve oda vezetett, hogy a parasztság termelési kedve csökkent, sőt az egyénileg dolgozó parasztok tízezrei egyszerűen otthagyták a földet s elmentek az iparba, az állami gazdaságokba, ahol jobban megtalálták számításukat.

Azok az intézkedések tehát, amelyeket most pártunk és kormányunk e téren foganatosít, nem a NÉP kezdetét jelentik, hanem azoknak a hibáknak kijavítását, amelyeket a NÉP eddigi alkalmazása folyamán elkövettünk. Ezek az intézkedések egyrészt megnyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, erősítik biztonságérzetüket, másrészt a nyújtott kedvezmények és előnyök útján többtermelésre serkentik őket, s oda hatnak, hogy elhárítsák azokat az akadályokat, melyek fékezték eddig az egyéni parasztság termelési kedvét, melyek akadályozták az egyénileg dolgozó parasztok termelésének fejlesztését, s ami ezzel összefügg, akadályozták a piacra kerülő élelmiszerek mennyiségének növelését. Az egyénileg dolgozó parasztok meg is értették pártunknak és kormányunknak ezt a szándékát, helyeslőleg, pozitíve foglaltak hozzá állást és ennek az állásfoglalásnak, valamint a megnövekedett termelési kedvnek egyik megnyilvánulási formája az, hogy több mint 200.000 egyénileg dolgozó paraszt vett bérletet a tartalékföldekből.

Szövetségünk

m középparasztsággal

Az a körülmény, hogy hazánkban a termelőszövetkezetek létrehozásával megkezdődött a falun a szocializmus építése, nem változtatta meg alapjában azt a lenini politikát, mely a mai viszonyokhoz hasonló helyzetben előírja, hogy „támaszkodjunk teljes erővel a szegényparasztságra, legyünk szövetségben a középparaszttal és harcoljunk a kulák ellen”. Mióta a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésnek indult a falun, a szegényparasztság mellett természetesen elsősorban a szövetkezeti parasztságra támaszkodunk, melynek sorai között növekszik a középparasztok száma. (Bár a most kilépők közöt nagy a középparasztok aránya.) Az is világos, hogy a mi viszonyaink között az a középparaszt, aki már belépett a szövetkezetbe, aki lelkes híve a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek, szilárdabb támaszunk, mint az a szegényparaszt, aki nem egyszer még szemben áll a termelőszövetkezettel.

A termelőszövetkezetek, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem fejlesztése közben tehát egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy politikánkban, a lenini hármas jelszónak megfelelően, változatlanul fontos a középparasztsággal való szövetségünk is. Ezért tekintet nélkül arra, hogy jelenleg még hogyan viszonyul a termelőszövetkezethez, álljuk vele a szövetséget, s annak a lenini tanításnak a szellemében, hogy a munkásosztály a középparasztot „a szükségletei iránt tanúsított figyelmes magatartással vonja a maga oldalára”, mi is arra törekszünk, hogy számotvessünk minden tekintetben középparaszt szövetségesünk érdekeivel és kielégítsük ezeket az érdekeket. Az errevo- natkozó határozatok szorosabbra fűzik a munkás-paraszt szövetséget, tovább erősítik pártunk befolyását, tekintélyét, s tovább szilárdítják egész népi demokráciánkat.

Eredményeink

inr^eilárdítá«a

Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatainak döntő része azv amely előírja, hogy Iiparfejlesztésünk ütemének lassíIII. Továbbfejlődésünk kulcskérdése: a mezőgazdaság fejlesztése

Rákosi elvtárs ezután hangsú-1körre terjed ki és milyen mélylyozta: iparfejlesztésünk eddigi

ütemének lassítását, beruházásaink átcsoportosítását, beruházását — elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére — megköveteli az, hogy ilyen rendszabályok nélkül nem tudjuk biztosítani népünk állandóan növekvő anyagi cs kulturális szükségleteinek kielégítését.

Népgazdaságunkban a döntő, irányító, meghatározó pozíciók, az ipar, a közlekedés, a bankok, az állami gazdaságok, a kereskedelem legnagyobb része, a munkás- osztály államának kezében vannak. Ennek következtében a szocializmus gazdasági alaptörvénye lényegében nálunk is érvényes. Tudvalevő azonban, hogy mezőgazdaságunkban még mesz- sze túlsúlyban van a kisáruter- melő paraszti gazdaság. Világos, hogy a paraszti kisórutermelő gazdaság nem tudja oly mértékben biztosítani a javaknak azt az állandó emelkedését, amit a legfejlettebb technika alapján termelő szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. De fejlődésünk eddigi menete a mezőgazdaságban megmutatja, hogy még hosszú esztendőkig a paraszti gazdaságok termelése számunkra nélkülözhetetlen és döntő fontosságú lesz. Társadalmunk anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő ki- elégitése, egész szociális építésünk érdeke parancsolóan megköveteli tehát, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük a paraszti gazdaságok termelését, benne az élelmiszerek termelését. Ezért meg kell növelni az egyéni parasztság biztonságérzetét, minden eszközzel se- giteni kell termelési kedvét, minden módon a kezére kell járni, hogy megkönnyitsük neki a többtermelést, hogy érdekeltté tegyük a többtermelésben. Rendelkezésre kell bocsátani mindazokat az eszközöket, amelyek a többtermelést elősegítik: a műtrágyát, növényvédőszereket, gépi munkát, nemesített vetőmagot, fajállatot, egyszóval mindent, aminek eredményeképpen megnő az egyéni paraszti gazdaságokban is a termés eredménye.

Érdekeltségét a többtermelésben azzal is serkenteni kell, hogy elkészítsük és eljuttassuk a faluba mindazokat az árukat, amelyekre a parasztságnak szüksége van, amelyeket szívesen vásárol és amelyekben az utolsó időkben hiány mutatkozott. Az ilyen, számára szükséges áru bőséges legyártásának kérdése visszavezet bennünket az ipari beruházások átállításához, mert a parasztság által megkövetelt áruk és fogyasztási cikkek gyártását máskép, mint iparunk átcsoportosításával megoldani nem tudjuk. Ipari termelésünknek és beruházásainknak az az átállítása, melyet pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, ilyen módon szoros kölcsönhatásban áll egész népünk növekvő a ági és kulturális szükségleteinek kielégítésével, egész szocialista építésünkkel és ez mutatja, hogy a helyes határozatok végrehajtásának eredménye milyen széles

reható.

A ]\EP helyes alkalmazása

Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozatait, melyek a mezőgazdaság fejlesztését és benne a szocialista szektor támogatása mellett az egyénileg dolgozó parasztságnak az eddiginél fokozottabb támogatását irányozták elő, nem egy elvtársunk úgy értelmezte, hogy mi most térünk rá az úgynevezett NEP-re, arra az új gazdaságpolitikára, melyet Lenin kezdeményezésére a Szovjetunió a polgárháború befejezésekor kezdett megvalósítani.

Ez a nézet téves. A NEP-nek megfelelő új gazdaságpolitikát mi már akkor kezdtük, amikor a fordulat éve után nálunk hatalomra jutott a munkásosztály és megkezdte a szocializmus építését. A NÉP minden ország szocialista forradalmának elkerülhetetlen szakasza a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. A NÉP a proletár- diktatúrának arra irányuló politikája, hogy ne közvetlen termékcserével, ne piac nélkül és a piac megkerülésével, ha-i nem a piac kihasználásával, a piac útján küzdje le a kapitalista elemeket és épitse fel a szocialista gazdaságot. Ez a politika lehetővé teszi, hogy a parasztság beadási kötelezettsége után fennmaradó áruját a szabadpiacon eladja és ezzel saját gazdasági érdekeltségén keresztül hozzájáruljon a szocializmust építő ipari munkásság, a város jobb ellátásához, jobb élelmezéséhez.

Ezt a politikát folytattuk mi is, miután a munkásosztály hatalomra jutott hazánkban. A hiba azonban ott volt, hogy e politikát olyan megszorításokkal (szinte teljes állami gabonamonopólium, az állatfeivásárlások állami monopóliuma, a mezőgazdasági áruk szállítási engedélyhez kötése stb.) alkalmaztuk, amelyek jelentékenyen csökkentették hatályosságát és eredményeit. 1951 december 1-én, amikor a jegyrendszert megszüntettük, ezeknek a NEP-et korlátozó intézkedéseknek jelentékeny részét eltöröltük. Erre annál is inkább szükség volt, mert iparunk fejlődése, valamint a jegyrendszer megszüntetését követő megnövekedett élelmiszervásárlások ezt szükségessé tették. Ebben a helyzetben a NÉP helyes alkalmazásának egyik legfőbb feladata az lett volna, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük, serkentsük a mezőgazdaság termelését és hassunk oda, hogy a parasztság nagy többségét kitevő egyéni gazdálkodók minél több árut hozzanak a piacra. A többterme léshez több műtrágya is kellett volna, több, jobb gépi munka rendelkezésre bocsátása, előnyös termelési szerződések, kedvezmények és egy sor egyéb intézkedés, mely a parasztság termelési kedvét és árutermelését fokozta volna. Ehelyett mi a megnövekedett szükségletről úgy akartunk gondoskodni, hogy emeltük a beadási kötelezettségeket és ezzel csökkentettük azt az árumennyiséget, amit a parasztság szabadpiacon eladhatott. A tetejébe egyre kevesebb műtrágyát, kevesebb kistását olyan átcsoportosításra használjuk fei, mely lehetővé teszi a mezőgazdaság cddignél hason- líthatatlanabbul erőteljesebb támogatását és fejlesztését, s ami énnek következménye: az élelmiszerek termelésének növelését. A lassúbb ütem módot ad arra, hogy eddig elért eredményeinket megszilárdítsuk, megszüntessük népgazdaságunkban azokat az aránytalanságokat, melyek mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlődésének elmaradásában, továbbá a népjólét emelését szolgáló élelmiszeripar és könnyűipar lassú fejlődésében, valamint a lakásépítések terén és egyebütt jelentkeznek. A lassított ütem lehetővé teszi a lélegzetvételt, az elért eredmények pontos számbavételét, a hiányok pótlását, a rendszeres karbantartást, a tartalékok feltöltését és mindazoknak az akadályoknak az elhárítását, melyek egyre érezhetőbben gátolták és még mindig gátolják továbbfejlődésünket. Iparosításunk eddigi hatalmas eredményei módot nyújtanak arra, hogy ezt az átcsoportosítást gyorsan és sikeresen végrehajtsuk. Ez az átcsoportosítás viszont lehetővé teszi ipari munkásságunk, az egész dolgozó nép jólétének további egyenletes, állandó javulását, s egyben egész szocialista építésünk erőteljes továbbfejlesztését.

Egész továbbfejlődésünk kulcskérdése, az a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk: a mezőgazdaság fejlesztése. Ez az a bizonyos lenini láncszem, mellyel előkészítjük az átmenetet a következő láncszemhez, mely nélkül nem fejlődhetünk tovább. Ez most és a legközelebbi 2—3 évben a központi feladat. Most erre kell erőinket összpontosítani.

Ha ezt a feladatot jól megoldjuk, népünk jóléte emelkedik, pártunk és a tömegek viszonya megjavul, erősödik a munkásparaszt szövetség, népi demokráciánk alapja.

A szocialista építés új szakaszába léptünk

A lélegzetvétel, a nehézipar fejlesztésének lassítása, az elért eredmények megszilárdítása, és ugyanakkor a mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesztése együtt alkotják legjellemzőbb sajátosságát annak az új szakasznak, melybe Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai után léptünk. Ezek a feladatok; újak az eddigiekkel, a régiekkel szemben, végrehajtásuk komoly változást jelent, bizonyos fokig fordulatot jelent szocialista építésünk módszereiben. Központi] Vezetőségünk mai ülésének jelentősége abban is áll, hogy világosan rámutat arra, hogy a szocialista építés új szakaszába léptünk, abba a szakaszba, ahol a mezőgazdaság gyors fejlesztése a! központi kérdés, ahol a dolgozó nép életszínvonalának állandó javítását, a szocializmus alaptörvényének fokozottabb érvényesítését tűzzük napirendre. Pártunk minden tagja legyen tudatában annak, hogy alapvető változás állt be gazdaságpolitikánkban, annak irányvonalában. Ezért minden elvtársunk tanulmányozza gondosan határozatainkat és rendszabályainkat, és értse meg, hogy döntő mértékben jó végrehajtásuktól függ egész további fejlődésünk, egész jövőnk.

A határozatok •» égrehajtásának nehézségeiről

Ezt azért kell ilyen élesen alá-' húzni, mert mint minden jelentős és mélyreható átcsoportosításnak és átállításnak, a mi határozataink végrehajtásának is vannak nehézségei, melyeket nem akarunk lekicsinyelni és melyek előtt nem kívánunk szemethúny- ni. Az ipari termelés olyan jelentős átállítása, mint az, amit pártunk és kormányunk határa-, zatai megkövetelnek, sok mun-'

(Folytatás a 3. oldalon.)\-»