Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)
1953-11-07 / 263. szám
1953 NOVEMBER 7, SZOMBAT NÉPLAP ÜDVÖZÖLJÜK A 200 ÉVES NY ÍREGYHÁZÁT \YILATKOZATOK köt/öiiliA cetiben a halon varosról most ránkszakadt a nagy böjt... nem mérlegeltük számító hidegséggel az anyagi lehetőségeket és következményeket, túl korán fogytunk ki az erőből, de méginkább az építőanyagból. A túlzott, a kicsinyes takarékosság csúf és ártalmas, örökre megnyirbálja a szárnyakat, amik csak a kedvező alkalmat várják, hogy újra a magasba lendülhessenek. A napsugaras nyár után most Nyíregyházára is a dermesztő tél korszaka következeit be.. Dr. MURÁNYI LÁSZLÓ, ügyvéd. „..» ma nemcsak, hogy nem létesül itt semmi, de intézmények szűnnek meg (vámhivatal, autóbuszforgalom, kályhagyár stb.) s a Ferences zárda évek óta egyetlen épület, mely a várost fejleszteni látszik. Művészet és irodalom pedig csaknem senkit sem érdekel.. Dr. HORTHY ISTVÁN, kir. közjegyző. 3: „ í s. a házak értéke a minimálisra csökkent, mindenki szabadulni akar tőle, mert a ház nem bírja el a rettenetes közterheket. Végrehajtási és árverési eljárás tömegesen indul ki naponta az adóhivatalokból. Az iparosok százai küzdenek a legnagyobb szegénységgel... Hogy hány fényes kirakat mögött küzdő, gondokkal terhelt kereskedő várja a rettenetes bizonytalanságban a várva-várt jobb időket, azt csak a jó isten tudja. A gazdasági életünk vérkeringéséből valósággal kid tilt. már a folytonos drágasággal küzdő köztisztviselőtársedalom, a kereskedelem és ipar legjobb fogyasztótársadalma .. HOFFMANN MIHÁLY, kereskedő. „Hogy milyen tényezők idézték elő a város aléltságát, azt helyszűke miatt részletesebben kifejteni nem tudom, de azt hiszem, elégséges, ha csak utalok arra, hogy a város, az egyházak, a közületek és a polgárok horribilis adósságai, a közterhek magassága, a házbirtqk túlzott megadóztatása, az óriási kamatterhek, az anyagbeszerzés és értékesítés nehézségei, az árut terhelő fuvarköltségtöbblet, az export hiánya, a belső fogyasztóképesség nagymérvű csökkenése teljesen megdermesztették városunk lüktető életét és gazdasági vérkeringését.“ HURAY JÁNOS, ipartestületi elnök. Néhány korabeli nyilatkozatot közöltünk a fentiekben a városról. Az akkori „felsőbb réte- gek‘‘ ritka őszinte szavai ezek, de csak szavak, — mert eszük ágában sem volt a bajok igazi gyökereit feltárni s a súlyos nehézségeken segíteni! 1953-ban az élő városról Boldog vagyok, hogy ilyen lejt illemben d*>l- goihatom, mint a dohúnyfcrtncnt diógyár. Minden munkahely a legkorszerűbben van felszerelve itt. Szép kultúrotthonban szórakozhatunk, az óvodában khetnek gyermekeink, rövidesen elkészül az új bölcsőde is. Nyíregyházát a múltban nem iparosították, csak beszéltek erről. Nagyon keservesen eltűnte édesapám dk kai ebben a városban. Ma itt van a szép dohányfermentálója, s több üzente, j éve dolgozom ebben a, gyárban és nagyon szeretem. Je. Icnlcg höfokolú vagyok, az a feladatom, hogy ellenőrizzem a dohányszúraddsához szükséges meleget. Szeretem ezt a várost, mert jól élek benne, és további jó munkát végzek, hogy o. következő ötéves tervekben még szebbó építhessük Nyíregyházát. Kimondta: JiODNARIK MARGIT, a Munka, érdemrend arany fokozatával kitüntetett munkásnö. * Amióta megszülettem, Nyíregyházán lakom. Jól emlékszem, 11)12—1920 táján sárfészek volt a város belterülete is, A mai tizéchenyi.utcán, — ha megeredt az eső, alig lehetett járni a nagy sarlói. Ka meg szárazság volt, hordta a szél a port, ahogy neki tetszett. 1920 körül kezdték a. várost rendezettebbé tenni, de hogyanf Inségmunkával. A kutak tanyabírók hajtották a népet. péti keresetből alig tudtunk megélni, ruhára, cipőre nem tellett. Bár mi építettük a, várost, igazgatásába nem volt beleszólásunk. Úgy hírtak bennünket, hogy tirpákok, ami azt jelenti, tűrő, szenvedő. A tanyák népének nem volt kihez fordulni ügyes-bajos dolgában. .1 kulák tanyabíróhoz? ! A hivatalokban ma már dolgozó parasztemberek is bernit ülnek és ők intézik sorsunkat. Uj és új épületekkel gazdagodik a, város. Bár idős vagyok, én is részt akarok még venni fejlesztésében. Azon igyekszem, hogy környékünkön beadását mindenki rendezze, még többet termeljünk Elmondta: MÁTÉ IGNÁC fetsőbaduri tanyafelelös. Ti város szülötte vagyok. Több ízben voltam huzamosabb ideig tárol, mégis visszavágytam, s szeretnék továbbra is itt, maradni, ha a körülmények megengedik Minden erőmmel azon fáradozom, hogy a város egészségügyi helyzetét • javítsam, a tbc.-s megbetegedést megfékezzem. f:n jelenten rohamos fejlődést figyelhetek meg. Hol voltak ezelőtt 10 évvel bölcsődék, napköziotthonok, kultúrhá- zak és sporttelepek? Ezek mind az új Nyíregyháza egészségügyét és kulturális színvonalát emelik és a dolgozók érdekében létesültek. Azonban hiba volna, ha ezen eredmények melleit megállnánk. Volt fejlődés, de nem elég. A város vezetői sokszor az egészségügy fejlődésével nem foglalkoztak eléggé. .1 kórházat, rendelőintézetet, a gondozókat tovább kell fejleszteni, fin bízom benne és magam is azon leszek, hogy ezen hibákat rövidesen kiküszöböljük s 200 éves városunk tovább fog fejlődni ezen a téren is. l)r. KEMÉNY TAJOS érdemes orros. Köszöntjük a 200 éves Nyíregyházát! Köszöntjük a Nyírség fővárosát, ezt a szeiidhajlású dombok, akácfaszegélyű szánlóföldck- övezte helyet, üzemeivel, iskoláival, sóstói erdejével. Ezelőtt 200 esztendővel, 1753 őszén hosszú szekérsorok tartottak egy, a sárból alig kilátszó nyírségi falucska felé. Néhány család viskója volt itt csak, a házak nagyrésze romokban hevert, laboda verte fel udvarait s csak a szél fütyült a régebben virágzó település helyén. Szarvasról 131, Mezőbcrényröl 39, Békéscsabáról 18, Tótkomlósról 19, Orosházáról 3, Gyuláról 1 család indult útnak új honfoglalásra. Aztán később jöttek családok Zólyomból, Borsodból, Honiból, Gömörból, Nógrádból is. Letelepedtek ott, ahol a mai Kalinin-, Kossuth-, Rákóczi-, Zrinyi Ilona-, Luther-, Vöröshadsereg-, Eötvös-, Szilfa-, Csipke-, Virágutcák vannak. Házat építettek és hozzáláttak ahhoz, hogy virágzó várossá fejlesszék a falucskát. Ezeknek a családoknak a neveit nem jegyezte fel a történelem, mi azonban meghajtjuk előttük az emlékezés zászlaját. Ök a nyíregyházi honfoglalók, ők az igazi városépítők. A város volt urai szobrot készítettek „gróf1' Károlyi Ferencről, s azt mondották: „neki köszönhetjük Nyíregyházát“. Ez hazugság! Károlyi nem volt más, mint saját hasznát néző földbirtokos, aki időlegesen kedvezőbb feltételeket biztosított jobbágyainak, hogy azok a műveletlen, mocsaras, erdős földet feltörjék, megműveljék, — a grófi kamarák javára. A dicsőség nem Károlyi Ferencet illeti, hanem azokat az egyszerű embereket, akik megbirkóztak a termeszei mostohaságával, akik a mocsarak. vadvizek, erdők helyén virágzó termőföldeket teremtettek, akik két kezük szorgos munkájával fejlesztettek Nyíregyházát! Ezeket az egyszerű embereket tirpákoknak nevezték el. Ez a szó azt jelenti, hogy tűrő, szenvedő. Nem véletlenül kapták ezt a nevét a nyíregyházi városalapítók. ’Sokat kellett tűrniük és szenvedniük. Dolgoztak inuksza- kadtáig. izzadták az adót s a nyakukon olyan lelketlen gazemberek elősküdtek, mint a Bcncsck, Májerszkiek, Szmolá- rok és Szohorok. Kétféle Nyíregyháza volt a múltban. Az egyik ott szorgoskodott a környékbeli tanyabokrokban, ott lakott a város kicsiny házaiban, pincéiben, ott ácsorgotl végnélkül! napokon munkára várva a Kossuth-tcrcn, ott ázott-fázott a Friedmann- telep fabarakjaiban, ott senyvedt tüdőbajban és éhségben a hengertelepi földbevájt kunyhókban. A város másik része a városházán basáskodott és lopta a közpénzt, hogy villát építsen magának a sóstói erdősoron, mint Bencs Kálmán, a polgár- mester, vagy pezsgösvacsorán mulatott a Koronában, a Ferencesek titkos tivornyáin, Török Dezsőnél, a kanonoki kéjtanyákon. Ezeké volt az iskola, a bank, a hatalom, a rendőrség, s aki túlságosan ártani akart hatalmuknak, azt egyszerűén meggyilkolták, — mint Soltész Mi- liályt, az építőmunkások egyik vezetőjét. Krúdy Gyula azi irta erről az időszakpfll, hogy olyant, mfrt egy rossz álom, vagy ragálvos betegség. aminek egyszer vége lesz. Vége left ennek a szomorú kornak és • 300-ik év küszöbén, 1914 őszén nfj hazát adlak Nyíregyháza n’éoAw* n Szovjet Hősök. Ma minden nemzeti ünnepünkön elvonulunk a Malinov- szkij-emlékmühöz, ahol Bugyin kapitány és még sok más szovjet katona neve ragyog köbe vésve, koszorút helyezünk neveik alá. Az új Nyíregyházát köszönjük meg nekik! S most épül, szépül Nyíregyháza. Bérházak, gyárak, vállalatok, új iskolák, napköziotthonok, új pályaudvar teszik széppé, egyre szebbé a város arcát. Üdvözöljük az új várost! De legfőképpen az új város építőit, a Pozsonyi Zoltánokat, Visnyik Józsefeket, a nyíregyházi szövetkezeti parasztokat, a város lelkes értelmiségét, akik büszkén vallják magukat a 200 év előtti honfoglalók utódainak, azok müve továbbfejlesztőinek! A 200 éves város ünnepén ezek felé szálljon a legtöbb, legforróbb köszöntő szó! Pillantás a város jövőjébe Nem szükséges, hogy beüljünk Wells időgépébe, amely a jövendőbe "épít bennünket csodálatos körülmények között, — pontosan elegendő, ha felkeressük a nyíregyházi városi tanács építési osztályát és elbeszélgetünk Földes elvtárssal, az osztály vezetőjével. Egyszerű kőművesember volt, aki régen nem igen látott tovább a magaemelte téglafalaknál, — most a jövőről beszél, öt—tíz év távlatáról. Nyíregyháza jövőjéről. Vessünk egy pillantást a jövőbe... . . . 1963. Tóth Ferke, aki meglehetősen régen látta már szülővárosát. észrevehető izgalommal állt a szaladó gyorsvonat ablakában s alig várta, hogy feltűnjék az ismerős táj. Bejárta már az (■»szagot, résztvett a Dunai Erőmű felépítésében, s most néhány napja, valahogy megszállta a honvágy. Elhatározta, hogy szabadsága első felét itthon tölti, Nyíregyházán. Amikor a kalauz beszólt a fülkébe, hogy „Nyíregyháza közéle- clik‘‘, felugrott, s az ablakhoz lépett. Hatalmas konyhakerti táblák között szaladt a vonat, karcsú ezüstös csövek csillogtak a dúslevelű káposzta-, paprikatáblák között, áradó vízsugarak perme- v-zték a növényeket. — A Dózsa szövetkezet konyha- kertje . .— mondta valaki mellette. Még ki sepi gyönyörköShette magát benne, már fékezett a vonat s ott állt az emeletes pályaudvaron, amelynek homlokán felirat csillogott: a szeretett város neve. De mi az? Üj emeletet húztak a pályaudvar épületére s mégis kisebbnek látszik? Hiszen ... Ó! Megállt az állomás előtt s csak nézett, bámult a forgatagban. Dehogy lett kisebb az állomás, dehogy lett! Csak éppen az állcm᧠előtti szép virágos parkot emeletes, háromemeletes házak ölelték körül s ezek között tűnt kisebbnek a pályaudvar épülete. Kékrefestett autóbusz gördült nesztelenül elő, kinyílt az ajtó: „Beszállás a Kossuth-tér felé.“ Betonúton szaladt az autóbusz, gyorsan, hogy alig győzött nézelődni. Kétemeletes bérpalota mellett suhantak el. Itt valamikor a Júlia-gőzmalom romos kéménye búslakodott. „Nem bérpalota az, kérem, hanem iskola. Az új bérházak egyike itt, a Szabolcs-utca sarkán épült fel. Nézze csak. Emlékszik, itt valamikor üres telek állott.“ — Ferke bólintott., Már be is kanyarodtak a Kossuth-térre. A hazalátogató fiút új meglepetések fogadták. A tér sokkal nagyobb, urasabb és. szebb volt a réginél A Kossuth-szobor a helyén volt, de sehol földszintes házakat nem látott már, — két-háromemeletes, díszeshomlokú épületek környezték a teret. A Kossuth-szálló sarkát mintha levágták volna, vagy továbbtolták az épületet. De hiszen ez nem is a régi épület — új központi szálloda épült a városban. A központi tér, a szép park csendjét sem verte fel a nagy forgalom zaja. Debrecen felől betonút szaladt a Lenin-tér felé s onnan tovább, ezen bonyolódott le a fő forgalom. Lám, a Lenin-tér felé vezető út sarkán sem dísztc- lenkedik már az üres telek sem, emeletes épület magaslik ott is. Feri besietett a szállodába. A portás szobát adott, majd udvariasan megkérdezte: — Nem parancsol egy jegyet az esti szabadtéri előadásra? — Hová, kérem? — A szabadtérire, a Sóstóra A „Szeniivánéji álmot’“ mutatják be, — mondta a portás a legtermészetesebb hangon, mint aki már hozzászokott ehhez. Honnan is tudta volna, hogy ez az idegen most látta először tíz év utón Nyíregyházát? Ferke, bár úgy tervezte, hogy délután lepihen, egész nap a városban kószált. Megtudta, hogy a fütyülő, zörgő kisvasút sínjei már ott vezet: ahol a záhonyi nagyvasúti sínek vannak, s hogy a forgalom legnagyobbrészét autóbuszok bonyolítják le. A belső utak mind betonozottak s alattuk csatornák futnak. Megfigyelte, hogj' a várost egységes terv alapján rendezték. A belső részeken általában háromemeletes házak vannak, aztán kifelé fokozatosan egy- és kétemeletes épületek. Az állomást újra háromemeletes tömbök veszik körül. Az utak általában aszfaltozottak, virágágyasak — és csak ott van kőút, ahol nincs nagy forgalom, a külső részeken, a Borbánya, Szabadságtelep, Ság- vári-telep házai között, — ahol régen földutak sárosodtak, porosodtak. A vízvezetékről különösen sokat érdeklődött Ferke. Megtudta, hogy a várost a Kótajban fúrt hat mélyfúrású kút látja el vízzel, onnan hozzák azt a vezetékek be Nyíregyházára. Kora délután felült a villamosra, hogy kimenjen a Sóstóra, A nyitott kocsiba ült, hogy lásson mindent. A Sóstó felé vezető ül képe is megváltozott. A villasor szép épületei megmaradtak ugyan, de sok más épülettel is találkozott. Rögtön az erdő szegélyén nagy parkkal övezett kt*emeletes épület hívta fel magára a figyelmét. Megkérdezte a szem M,w: — Ez, ugyebár, valamelyik hivatalnak az épülete? — Nem, kérem. — mondta a szomszéd, — ez napköziotthonos óvoda. Balról a felépült nagy stadion betonoszlopai, szobrai integettek. Széles, virágos sétányok vittek a stadion felé. bJmi a nemvárt kép tárult a szeme elé. Itt már valóban nem ismert rá a régi üdülőhelyre. Sok új épület, több nagy szálloda díszes épületei fehérlettek a csodálatosan szép. szökőkutas parkban. A csórakázón túl, amelyen karcsú szandclino.k s-klottak, fövényes és medencés fürdőit sorakoztak, — melegvize': fürdők. Sikerült ugyanis hőforrás: találni és a Sóstót országos jelentőségű üdülőhellyé építették ki. Az ezerholdas erdő közepén elterülő fürdőt az ország minden részéből felkeresik — bányászok, dunántúli szövetkezeti parasztok, pesti művészek. Mozija, szabadtéri színpada van s eaténkint, — színház után vidám élet zajlik a sóstóhegyi híres rizikógek mellett . . . Pillantás a jövőbe . .. Szép a mi életünk. Szép a jele» rönk, — de lalán az a legszebb hogy szép terveink, vúwr.ink v:. - nak. S mindennél rznbb -z. h _______♦>
