Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-20 / 247. szám

1953 OKTÓBER 20., KEDD NtPLAP 3 A III. Szakszervezeti Világkongresszus október 18-i ülése Bécs (TASzSz): A III. Szakszer­vezeti Világkongresszus október 18-i délelőtti ülésén folytatták Di Vittoi-io beszámolójának vitáját. Enrico Similli, Trieszt Szabad Terület Egységes Szakszervezeti Szövetségének elnöke Trieszt dol­gozóinak nehéz helyzetéről be­szélt. A „B“ övezetben a dolgo­zókat megfosztották a demokrati­kus szabadságjogoktól, az „A“ övezetet az amerikai—angol im­perialisták haditámaszponttá vál­toztatták. Százötezer'trieszti mun­kás közül húszezernek nincs mun­kája. A szakszervezeti mozgalom­ban szakadás állott be. A szak- szervezetek tevékenységét a kato­nai kormányzatnak a gyarmati módszerekhez hasonlatos rend­szabályai korlátozzák. Az Egyesült Államok és Anglia kormányának Trieszttel kapcsola­tos határozata — mondotta Si­milli — ellentmond a lakosság túlnyomó többsége érdekeinek, ez a határozat, amelyet az ENSz. tudta nélkül hoztak, ellentétben áll a 21 állam által aláírt olasz békeszerződéssel. A szót ezután Eloi Alvarez So- brino brazíliai küldött kapta meg. Rámutatott, hogy Brazília szak- szervezetei, a brazíliai dolgozók szövetségének kivételével nem tartoznak a Szakszervezeti Világ- szövetséghez, minthogy a kor­mány a brazíliai dolgozók akara­ta ellenére olyan rendeletet adott ki, amely a szakszervezeteknek csak a „Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségébc‘‘ engedi meg a belépést. — Az a tény, hogy ezen a kon­gresszuson a brazil szakszerveze­tek 54 küldötte van jelen, — je­lentette ki Sobrino •—, azt bizo­nyítja, hogy a dolgozók nem egyeznek bele a kormány önké­nyes rendelkezésébe. A megtorló intézkedések ellenére a dolgozók fokozzák harcukat jogaikért, a munkásellenes, reakciós törvény- hozás ellen. Brazília dolgozói ha­tározottan állástfoglalnak az el­len, hogy az ország gazdaságát az Egyesült Államok diktátumának rendeljék alá és követelik, hogy állítsák helyre a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval, a népi Kínával és a népi demokra­tikus országokkal. Az ezután felszólaló Gya Hali Dakar és Szenegál dolgozóinak nevében üdvözölte a III. Szak- szervezeti Világkongresszust. N. Gom, a kameruni Szakszer­vezeti Szövetség főtitkára Fekete- Afrika népeinek súlyos helyzeté­ről beszélt. — Kenyában háromezer angol ültetvényes kezén húszezer négy­zetkilométer termőföld van, ugyan­akkor ötmillióötszázezer benn­szülött mindössze hetvenötezer négyzetkilométer földdel rendel­kezik. A lakosság 90 százaléka írástudatlan. Az orvosi ellátás csaknem teljesen hiányzik, ötven­ezer lakosra jut egy orvos. Enriaue Pasterino, az uruguayi dolgozók általános szövetségének főtitkára közölte, hogy az uru­guayi magánvállalatok kétszáz­kétezer munkása közül ötvenezer­nek nincsen munkája. 1937-től 1951-ig négyvenháromezer kisbir­tokos ment tönkre. Ezután Michel, a luxemburgi szabad munkás szövetség képvi­selője rámutatott, hogy a „Mar- shall-terv“ keretében Luxemburg­nak nyújtott egész „segélyt“ ha­dianyaggyártásra fordították. Ezt a „segélyt“ pedig a dolgozóknak kell megfizetniök. Hasszán Szadaninak, a tuniszi dolgozók általános szövetsége ve­zetőjének (aki elnökölt a dél­előtti ülésen) beszédét Hadzsi Ali. a tuniszi küldöttség tagja olvasta fel. A beszéd rámutat, hogy a tu­niszi munkásosztály a kongresz- szust megelőző időszakban meg­tartott nagyszámú ülésen határo­zottan állást foglalt a Szakszerve­zeti Világszövetség azon alapel­vének támogatása mellett, amely szerint az életszínvonal emelésé­ért folyó harc nem választható el a szabadságért és a nemzeti füg­getlenségért vívott harctól. A délelőtti ülés végén Di Vit­torio, a Szakszervezeti Világszö­vetség elnöke záróbeszédet mon­dott. Kijelentette, hogy a beszá­molója nyomán kibontakozott vi­ta megmutatta, hogy a kongresz- szus küldöttei egyetértenek a be­számolóban foglalt tételekkel és pedig: kezdeményező lépéseket kell tenni a gazdasági fejlődés és a dolgozó tömegek életének meg­javítása érdekében, nemcsak a gyarmati és félgyarmati országok szakszervezeteinek kell állást fog- lalniok a nemzeti függetlenség mellett, hanem az Egyesült Álla­moktól függőségbe került kapita­lista államok szakszervezeteinek is, a szakszervezeteknek hareol- niok kell a demokratikus jogok és szabadságjogok védelméért. Di Vittorio a továbbiakban az egyes küldöttek és megfigyelők felszólalásával foglalkozott. Brit- Guyana küldötteinek felszólalását érintve, elítélte az angol hatósá­gok Brit-Guyana-i agresszív cse­lekményeit. Di Vittorio javasolta a kon­gresszusnak: határozatban tilta­kozzék e cselekmények ellen, fe­jezze ki szolidaritását Brit-Gu- yana lakosságával. A gyarmati és félgyarmati or­szágokban folyó nemzeti felszaba­dító mozgalom fejődéséről szólva, Di Vittorio a kongresszusi kül­döttek viharos tapsa közepette ki­jelentette: a Szovjetunió lelkesítő például szolgál a kapitalizmus járma alatt nyögő valamennyi or­szág népe számára a ragyogó jö­vőért vívott harcban. Di Vittorio befejezésül hangoz­tatta azt a meggyőződését, hogy a III. Szakszervezeti Világkongresz- szus a dolgozó tömegeknek a ki­zsákmányolás és nyomor ellen ví­vott harcát még magasabb szín­vonalra emeli. A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus október 18-i esti ülése Jaroslav Kolarnak, a Javaslat­ügyi Bizottság tagjának (Csehszlo­vákia) azon bejelentése után, hogy a Szakszervezeti Világkongresszus címére kétezerötszázhetvenkét üd­vözlet érkezett különböző orszá­gokból, az esti ülésen elnöklő Prahov (Bulgária) átadta a szót Ruszlan Vidz Adz Azasztrának (Indonézia), hogy beszámolót tart­son a harmadik napirendi pont szerint „A szakszervezeti mozga­lom fejlődéséről a gyarmati és félgyarmati országokban“. A KOMMUNIZMUS ÚTJÁN Kiállítás a József Attila kultúrliázban Pirosán világit a Krem! tornyá­nak ötágú csillaga, mintha fény­nyel vonná be a moszkvai Vörös Teret, a Kotyelnicseszkaja rak­parton emelkedő hatalmas, emele­tes magasépületet — egész Moszk­vát. Nézi az ember Moszkva meg­elevenedett képét a nyíregyházi József Attila kultúrotthonban megnyílt „A kommunizmus út­ján" című kiállításon s arra gon­dol: milyen mérhetetlen erő, mennyi energia sugárzik innen, Moszkvából, a moszkvai Vörös Térről szerte a világba, s mennyi szeretet, mennyi reménysugár fonja körül a világ szívét. Ezzel a felemelő érzéssel lép az ember a kiállítás képei elé, hogy megis­merkedjék a győztes szocializmus országával, népeivel. Miről beszélnek ezek a képek? Arról Is, hogy milyen mérhetet­lenül gazdag ez az ország, a Szov­jetunió. Egy térképet láthatunk, rajta a negyedik ötéves terv ered­ményeivel: üzemek, különböző lé­tesítmények díszítik ezt a térké­pet. Megszámoljuk a térképjele­ket és rögtön kiderül: 25 vízierö- müvet, 14 vaskohászati üzemet, 18 élelmiszeripari gyárat építettek a negyedik ötéves tervben a szov­jet emberek. Ez csak néhány ki­ragadott adat abból a nagy mun­kából, amellyel mostani jelenü­ket megalapozták a Szovjetunió népei. De a gazdagságot nemcsak a jelen mutatja meg. Egy ország, egy nép gazdagságát az is elárul- !a, hogy milyen kilátások vannak a jövőre nézve, milyen jövendőre ’^ámíthatnak az emberek. Nos, ami az ipart illeti: a gépgyártás r: ötödik ötéves tervben kétszere­sére, a gép- és traktorgyárás más- félszeresére növekszik, a vlllany- energia-termelés 70 százalékkal nő meg. A jövőről beszélünk? F,1 kell mondani, hogy Kujbisevnél olyan exkavátor dolgozik, amely 8.000 ember munkáját helyettesí­ti, Sztálingrádnál olyan iszapszi­vattyú. amely 35.000 ember és 15.000 ló helyett dolgozik, Kahov- kában automata betongyár van, — ez utóbbi modelljét is láthatjuk a kiállításon. Mindez, s az ezen felüli nagyösszegii beruházás ha­talmas segítséget ad a mezőgaz­daságnak is. Nézzük a gyárakat, képeket, színházakat, mozikat, iskolákat és arra gondolunk, hogy mindez a szovjet embereké. A Szovjetunió­ban a nemzeti jövedelem teljes egésze a dolgozóké. Sztálin elvtárs szavai világíta­nak: „A világ minden becses tő­kéje közül legbecsesebb és leg­döntőbb jelentőségű töke az em­ber“. Mindent a dolgozókért, az em­berekért. Az ötödik ötéves terv­ben minden városban, sok-sok fa­luban megvalósítják a középfokú oktatást. S az embert szolgálja az is, hogy a könyvtárak száma az ötödik ötéves tervben 30 száza­ikkal, a klubok száma 15 száza­lékkal, a mozik száma 25 száza­lékkal növekszik, hogy csak a vá­rosokban 105 millió négyzetmé­ternyi új lakást építenek. Megka­pó adatokkal találkozunk azokon a képtáblákon, amelyek a csccse- mővédelemről, az anyáról szól­nak. 1944 óta 35.000 anya kapta meg a Hős Anya kitüntető címet, jutalmat. A Szovjetunióban kü­lön tejkonyhák, gyermekelelme- zési állomások vannak, amelyek­nél anyatejet. tápszert lehet kapni. Az ember nem tudja eldönteni: vájjon miről is beszéljen legin­kább, mi az, ami a legjobban tet­szett a kiállításon. Az egyik táb­lán a szovjet sportról szóló tudó­sításoknál Scserbakov, a világ­híres szovjet hármasugró. Csuka- rin, a világ legjobb tornásza ké­pe nevet ránk. A másik képen a Moszkvai Állami Akadémiai Nagy­színház előadását látjuk: Csaj­kovszkij Hattyúk tava című ba­lett,játékát. Máshol a felszabadult munka csodálatos erejéről szólnak a képek: a Volga—Don-csatorná- ról, a Ciml.ianszkajai tengerről. Akármiről szólunk, akármit mon­dunk a legszebbnek, mindegyik­nek egy a lényege: mindezeknek a szovjet emberek, Lenin és Sztá­lin népei a tulajdonosaik. De mégsem jól mondjuk. A ki­állítás másik termében a népi de­mokráciákról adnak híradást a fényképek, számadatok. Azokról a nagyszerű eredményekről, ame­lyeket Bulgária, Románia, Ma­gyarország, Korea. Albánia, Len­gyelország, Csehszlovákia. Mon­gólia elértek. A szovjet emberek munkájának gyümölcse, lelkesítő híre nem maradt meg az ország­határoknál. Eljutott a világ min­den tájára s mindenütt buzdított lelkesített. Sokszázan nézték meg már ed­dig ezt a nagyszerű kiállítást. S a vélemény az volt: nemcsak ta­nulunk ezen a kiállításon, hanem erőt is merítünk a látottakból. Többet törődjön a begyűjtéssel a «javai községi tanács A gávai községi tanácsról már több, mint két hete mindennap, minden lelkiismeretfurdalás nél­kül jelentik a járási tanácsnak: „a burgonyabegyüjtés százaléka változatlan“. Súlyos hiba, hogy a községi tanács megelégszik ezzel a jelentéssel és nem keresi meg a lemaradás okát. A kenyérgabo­na begyűjtését jól megszervezte a községi tanács. Nem is volt ak­kor hiba, a járásban elsőként tet­tek eleget a kenyérgabonabeadás­nak. Az a baj, hogy a dicsőség a községi tanács vezetőinek fejébe szállt. Megfeledkeznek arról, hogy a begyűjtés nem megy magától, a kapásnövények begyűjtését is szorgalmazni kell. Hiba, hogy a községi tanács tagjai nem foly­tatnak felvilágosító munkát. A vezetők pedig nem gondoskodnak a begyűjtés meggyorsításáról. — Nem veszik még azt sem észre, hogy a földművesszövetkezet nem gondoskodik megfelelő helyiség­ről, ahol a terményt tárolja. Nem egy esetben hazaküldik a dolgo­zó parasztokat azzal, hogy „hoz­za máskor, most nem tudjuk ho­va tenni“. Az ilyen esetek nem hatnak serkentőleg a dolgozó pa­rasztokra. Arról sem tud a köz­ségi tanács (ha tud, akkor pedig miért tűri!), hogy a beadott tejért járó pénzt a földmúvesszövetke- zet még 15-én sem fizette ki a dolgozó parasztoknak, holott 10-én már esedékes lett volna. Ideje lenne már felébrednie a községi tanácsnak és sürgősen kijavítani azokat a hibákat, amelyek a ka­pásnövények begyűjtését hátrál­tatják. A vasutasok és a szállító vállalatok dolgozóinak harca az őszi csúcsforgalom lebonyolításában A vasút dolgozói a szorosan vett őszi forgalom kezdeti idő­szakában tartanak. A cukorrépa­szállítás már javában folyik, a burgoriyaforgalom is napról nap­ra erősödik. így rövidesen teljes egészében kibontakozik az őszi forgalom nagy csatája. Az elszállításra kerülő áru- mennyiséget nagymértékben nö­veli a kormányprogramm értel­mében megindított hatalmas ará­nyú lakásépítkezésekhez szüksé­ges anyagok szállítása. Ez azt vonja maga után, hogy a vasút dolgozóinak soha nem tapasztalt mértékű forgalmat kell lebonyo­lítani. Különösen vonatkozik ez a megállapítás Szabolcs-Szatmár megyére. Itt a forgalom már ezek­ben a napokban is felülmúlja az elmúlt év igen erős őszi forgalmá­nak legmagasabb teljesítményeit is. A forgalom lebonyolítását a vasút dolgozói csakis a szállíttató vállalatok dolgozóival való legszo­rosabb együttműködéssel és a he­lyi tanácsok támogatásával tud­ják megvalósítani. Igen jól meg­értették a munkában való együtt­működés jelentőségét a cukorgyi- ri kirendeltségek dolgozói. A vas­utas dolgozókkal vállvetve, mun­kájukat összehangolva igyekeznek a nagy feladat sikeres teljesítését biztosítani. Jó munkát végez ezen a téren Nyitrai elvtárs, a szeren­csi cukorgyár mátészalkai körze­tének felügyelője, az irányítása alá tartozó terület rakodásainak jó összehangolásával. Lehetővé tette, hogy az ott feladott cukor­répa kétharmadrészéből 20 irány- vonatot lehetett összeállítani. —- Nagy segítséget jelent a vasút dolgozóinak a rakodási idő csök­kentéséért vívott harcban a cu­korgyárak rakodóbrigádjainak jó munkája is. A kocsik gyors és szabályszerű megrakásában élen­jár Szabó András rakodómunkás és brigádja Kemecse állomáson. A Szabó-brigád a kocsikat az elő­írt 5 óra helyett 2 óra alatt rak­ja meg. A vasút dolgozói viszont gondoskodnak a küldemények gyors továbbításáról. Kiváló ered­ményt ért el ezen a téren Papp Endre gócponti irányító és bri­gádja a mátészalkai állomáson, Irányvonati tervüket 200 száza­lékra, rakodási időtervüket 157 százalékra teljesítették. A szállító vállalatoknak a szállítási tervek elkészítésénél nagy segítséget nyújt Tömöl Miklós nyíregyházi tervellenőr, aki havi fuvarozási tervét 103 százalékra teljesítette. FÖLDÉNYI PÁL, felügyelő, Debrecen. Október 24-én és 25-én őszi vásár tesz Nyíregyházán A kormányprogrammból fakadó kormányintézkedések már eddig is jelentős mértékben hozzájárul­tak a dolgozók életkörülményei­nek fokozatos javulásához. Az árak leszállítása, ezen felül az ipari és mezőgazdasági dolgozó­kat érintő többi kormányrendele­tek megnövelték a városi és fa­lusi lakosság vásárlóerejét. Ezzel párhuzamosan megnőtt valameny- nyi üzlet, áruház árukészlete, kel­lő mennyiségű és jó minőségű áru szolgálja a dolgozók szük­ségleteinek kielégítését. Megyeszerte híresekké lettek már a nyíregyházi ünnepi vásá­rok. Az idei őszön, október 24-én és 25-én újból megrendezik Nyír­egyházán az ünnepi őszi vásárt. — Ez a kétnapos őszi vásár tükrözni fogja megyénk dolgozóinak egyre javuló életkörülményeit, azt, hogy munkájuk után napról napra job­ban élhetnek. Nemsokára megkezdik a nyír­egyházi Szamuelly-téren a hatal­mas vásárváros építését. A vásár­város területét 52 egység — 50— 100 méteres sátorpavillon — tölti be. Az állami áruház, a föld­művesszövetkezetek, a népboltok, a kiskereskedelmi vállalatok, a kisipari termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek, a bútorértékesítő vállalat, a Mezőker és sok más kereskedel­mi vállalat készít még pompás, áruval teli pavillonokat. Az őszi és téli ruházati cikkek mellett kultúrcikkek, mezőgazdasági ter- melvények bő választékában válo­gathatnak a vásárlók. Nagy lesz a termény- és állat­felhozatal is. Kormányunk intéz­kedései lehetővé tették, hogy a termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztok feleslegeikből nagy mennyiséget hozhassanak a vásárra, ugyanakkor megnöveke­dett jövedelmükből bőséggel el­láthassák családjaikat a szüksé­ges iparcikkekkel. A vásár mindkét napján gaz­dag kulturális és sportesemények zajlanak majd le. Megyénk leg­jobb kultúrcsoportjai zene-, ének­és táncszámokkal szórakoztatják a vásár közönségét. A sportese­mények közül kiemelkedik a 24-i labdarúgómérkőzés, amelyen az országos ifjúsági válogatott és me­gyénk ifjúsági válogatottja vetél­kedik majd egymással. 25-én, va­sárnap a nyíregyházi Építők és a Lőrinci Vasas labdarúgócsapata! mérik össze erejüket. A kétnapos őszi vásárra a vasút 50 százalékos kedvezményt ad* autóbuszon pedig 20 százalékos kedvezménnyel utazhatnak Nyír­egyházára a vidéki dolgozók. A vásár előkészületei már ecM dig is azt mutatják, hogy a két-i napos őszi vásár minden eddigit felülmúl majd gazdagságában. Szépségeiben és eredményeiben

Next

/
Thumbnails
Contents