Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-25 / 252. szám
4 NtPLAP 1K5S OKTÓBER 25, VASÁRNAP A Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata „A szovjet kereskedelem továbbfejlesztését szolgáló i ntézkedésekröl4* Moszkva (TASzSz): Annak a halaszthatatlan feladatnak a megoldása érdekében, hogy a lakosság sokkal jobban el legyen látva minden népi fogyasztási cikkei és tovább javuljon a munkások, u kolhozparasztok, az értelmiség, valamennyi szovjet ember anyagi helyzete, még nagyobb jelentőségűvé válik az áruforgalom minden eszközzel történő fejlesztése és az állami, a szövetkezeti és a kolhozkereskedelem szervezetének megjavítása. A kereskedelem a szocializmusban a fogyasztási cikkek elosztásának alapvető formája a szocialista társadalom tagjai között és hosszú időn át az is marad. A dolgozók növekvő személyes szükségleteit a kereskedelem segítségével elégítik ki. A feladat most az, hogy komolyan előrelendítsük a szovjet kereskedelem fejlesztésének ügyét és a legközelebbi két—három esztendőben biztosítsuk azt, hogy minden városban és minden falusi kerületben fennakadás nélkül árusítsanak a lakosság számára szükséges minden árut. A határozat ezután rámutat arra, hogy a kereskedelem szervezésében nagy hiányok vannak, amelyek akadályozzák a kereskedelem további fejlődését és a lakosság ellátásának megjavítását. A Szovjetunió Minisztertanácsa és az SzKP Központi Bizottsága a szovjet kereskedelem erős iramú fejlesztésének biztosítása érdekében határozatot hozott az áruforgalom továbbfejlesztéséről és a kereskedelmi szervezetek megjavításáról. 1954-ben, 1950-hez viszonyítva (összehasonlító árakban), 72 százalékkal kell felülmúlni az állami és szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi áruforgalmát. Az ötéves terv 1955-re 70 százalékos emelkedést irányzott elő. Tehát már 1954-ben túl kell teljesíteni az ötéves terv feladatát. Biztosítani kell, hogy a kiskereskedelmi áruforgalom 1955-ben körülbelül kétszerese legyen az 1950. évinek. 1954-ben és 55-ben jelentékenyen növelni kell a lakosságnak eladott élelmiszerek és ipari áruk mennyiségét és 1955-re az ötéves tervben megszabott feladattal szemben körülbelül a következő arányban kell előirányozni a piaci árukészletek 1950-hez viszonyított növekedését. (Az első szám az ötéves terv által 1955-re piegszabott növekedést, a második szám az új terv- feladat szerint 1955-re megszabott növekedést jelenti.) Húskészítmények 90 százalékkal 2.3-szeresükre, halkészítmények 70 százalékkal 2.1-szeresük- re. Vaj 70 százalékkal 1.9-szere- sére. Sajt 2-szeresére: 2.2-szeresé- re. Növényi olaj 2-szeresére: 2.6 szeresére. Cukor 2-szeresére: 2.3 szeresére. Szőlőbor 2-szeresére: 2.4-szeresére. Ruházat 80 százalékkal: 2.4-szeresérc. Szövetek 70 százalékkal: l.B-szeresére. Ezen belül gyapjú- és selyemszövetek az új tervfeladat szerint 2.4-szeresére. Harisnya, zokni kétszeresére: 2.7-szeresére. Köt-szövöttáru 2.2-szeresére: 2.7-szeresére. Bútor háromszorosára: 4-szeresére. Fémedény 2.5-szeresére: 4.9-szeresére. Kerékpár 3.5-szeresére: 5.5-szere- sére. Varrógép 2.4-szeresére: 5.1- szeresére. Rádió- és televízióskészülékek 2-szeresére: 4.4-szere- sére. Óra 2.2-szeresére: 2.6-szjre- sére. Ezen belül karóra csupán az új tervfeladat szerint 4.7-szeresé- re. Háztartási jégszekrények, mosógépek, porszívók néhányszoro- sukra: több, mint 10-szeresükre. 1956-ra elő kell irányozni, hogy a fő élelmiszerek és iparcikkek piaci árukészlete, 1950-hez viszonyítva, körülbelül a következő arányban növekedjék: Húskészítmények 2.6-szeresük- re, halkészítmények 2.3-szeresük- re, vaj 2.1-szeresére, növényi olaj 2.8-szeresére, cukor 2.4-szeresére, szövetek kétszeresükre, lábbeli kétszeresére, varrógép 5.9-szere- sére, kerékpár 6-szorosára, rádió- és televízióskészülékek 5.3-szere- sére, bútor 4.8-szeresére. Kötelezni kell a Szovjetunió kereskedelmi minisztériumát, hogy a többi között szervezze meg a lakosság körében mutatkozó árukereslet gondos tanulmányozását, a lakosság körében mutatkozó árukereslet tanulmányozásának alapján a fogyasztási árukat termelő minisztériumokkal együtt időszakonkint felül kell vizsgálni a piacra szállított áruk választé- kát. Jelentős mértékben meg kell javítani a nagykereskedelmet és a nagykereskedelmi raktárak munkáját. A határozat ezután több intézkedést sorol fel, amelyek hivatottak az áru választékának és mi- nőségének fokozására, majd a következőket szögezi le: A könyvkereskedelem továbbfejlesztése érdekében kötelezni kell a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztériumát, hogy 1954—1955-ben nyisson könyvesboltokat az ország valamennyi kerületi székhelyén. Kötelezni kell a Centroszojuzt, hogy 1955-ben, 1953-hoz viszonyítva, kétszeresére növelje a falvakban történő könyveladást. A Szovjetunió kereskedelmi minisztériumának 1953 októberében le kell értékelnie a közszükségleti iparcikkek minisztériumától átvett, néhány év óta felhalmozódott árukat (lábbeli, konfekcióáru, bőrdíszműáru stb.) összesen 90 millió rubel értékben, a közszükségleti iparcikkek minisztériuma 1953. évi nyereségbefizetésének rovására. A határozat a továbbiakban hangsúlyozza: kötelezni kell a Szovjetunió kereskedelmi minisztériumát és a többi minisztériumot és intézményt, amelynek hatáskörébe a közélelmezési vállalatok tartoznak, tegyenek intézkedéseket a közélelmezés minden eszközzel történő fejlesztésére és javítására és biztosítsák a legközelebbi két- három évben a jól felszerelt étkezdék, vendéglők, falatozók, tea- házak és büffék hálózatának kibővítését, javítsák a készételek minőségét, bővítsék ezek válasz- tékát és emeljék a fogyasztók kiszolgálásának kultúráját. ilaaokid&zerü külpolitikai kérdésekre. Miért fulladt kátyúba a trieszti kérdés ? A kereskedelmi hálózni fejlesztéséről Figyelembevéve a közszükségleti cikkek termelésének és az áruforgalomnak jelentős növekedését, szükségesnek kell nyilvánítani, hogy 1954—1956-ban városokban és falvakban építsenek és nyissanak: 40.000 üzletet, közülük 10.800-at 1954-ben, 13.500-at j 955-ben és 15.700-at 1956-ban. Ezenbelül a Szovjetunió városaiban, munkás- telepein és kerületi központjaiban 9.000 szaküzletet kell nyitni, ebből 3.000 élelmiszert és 6.000 ipari árukat árusító szaküzletet; 100 nagy- és középáruházat a területi központokban és ipari városokban: 11.000 vendéglőt, étkezdét, falatozót, kávéházat, teaházat és büffét, ezenbelül 1954- ben 3.150-et. 1955-ben 3.700-at és 1956-ban 4.150-et. Az új üzleteket és étkezdéket a városokban, főképpen az új lakóházak földszintjén lévő helyiségekben kell nyitni. Fejleszteni kell a vándorkereskedelmet és ebből a célból 1954 —1956-ban gépkocsira szerelt szükséges mennyiségű üzletet és gépkocsira szerelt tartályt kell gyártani az állandó kereskedelmi hálózattal nem rendelkező lakott helységek kiszolgálására. A határozat ezután leszögezi, hogy a raktár- és hűtőközgazdaság fejlődésében mutatkozó elmaradás felszámolása, valamint a fegyasztóhelyeken szükséges árukészletek felhalmozása feltételeinek megteremtése céljából a lakosság fennakadásmentes ellátá- sának biztosítása érdekében a hűtőházak' élelmiszer-'" és ipari áruraktárak, burgonya- és zöldségtároló helyek építési pro- grammját 1954—1956. évre milyen terjedelemben kell megállapítani. Szükséges, — hangzik továbbiakban a határozat —, hogy 1956- ban, 1953-hoz képest háromszorosára emeljék az automatikus hűtőkompresszorok és hűtőberendezések gyártását a kereskedelmi hálózat számára, a közélelmezési üzemek számára szolgáló berendezések gyártását 8-szorosára, a pénztári készülékek gyártását 4.5- szeresére, a kereskedelmi szállítási berendezések gyártását 5.5- szeresére emeljék. „Ha díjat tűznének ki az év legostobább cselekedetére, az angol kormány győztes lenne a trieszti A-övezet kiürítésére vonatkozó döntésével'* — jelentette ki Woodrov Wyatt, angol munkáspárti képviselő azzal az angolamerikai nyilatkozattal kapcsolatban, hogy Trieszt A-övezetét átadják az olasz kormánynak. Távol áll tőlünk, hogy ebben a kérdésben vitába szálljunk Wyatt úrral. Annyi azonban bizonyos, hogy az újabb angol-amerikai „sakkhúzás“ kudarcra vezető lé- pés volt: jogsértő lépes, amelyről a nemzetközi manőverek olyan hétpróbás „nagymestere*4, mint Morrison, a volt labourista ' kül- ügyminiszter is azt mondotta, hogy „rendkívül észszerűtlen és otromba“ az, hogy az angol-amerikai nyilatkozat nyiltan semmibevette az Olaszországgal kötött békeszerződést, amelyet az Egyesült Államok és Anglia is aláírt. Ez nem okozott fejfájást sem Washington, sem London imperialista urainak. Annál is inkább fő a fejük most amiatt, hogy a világ közvéleménye előtt lelepleződött ez a cinikus szerződésszegés: a Szovjetunió a Biztonsági Tanács elé vitte az ügyet. A Biztonsági Tanácsban, az ENSz. fórumán elhangzottak Visinszkij elvtárs súlyos megállapításai: az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia kormányának lépése Trieszt Szabad Terület kettéosztását jelenti. „Ez a lépés megszegi az Olaszországgal kötött békeszerződés azon feltételeit, amelyek az említett szabad terület létrehozására vonatkoznak.“ A Szovjetunió megmutatta a megoldás útját is: javasolta, hogy az olasz békeszerződés értelmében haladéktalanul nevezzék ki Trieszt Szabad Terű- let kormányzóját, alakítsák meg kormányzótanácsát. A káderképzes javításának módszereiről Az áruforgalom minden eszközzel történő fejlesztésének és a kereskedelem szervezése megjavítása feladatainak teljesítésére alkalmas szovjet kereskedelmi szakember-káderek biztosítása érdekében: a felvett hallgatók számát a kereskedelmi és gazdasági főiskolákon és a főiskolák fakultásain az 1953. évi 2.200-ról 1954-ben 3.000-re és 1955-ben 3.500-ra kell növelni. A határozat után felsorolja, milyen mértékben kell emelni a különböző kereskedelmi szakiskolákon részvevő hallgatók számát. A falusi kereskedelem megjavításáról A kolhozparasztok, a falusi értelmiség, a szovhozok és a gépállomások munkásai népfogyasztási cikkszükségletének, valamint a kolhozok termelését szolgáló áru- szükségletének jobb kielégítése érdekében kötelezni kell a Centroszojuzt : Széleskörűen fejlessze a falusi lakosság és a kolhozok számára szükséges áru eladását, meg kell szervezni falun a lakosság körében mutatkozó kereslet gondos tanulmányozását, nem szabad elfogadni az ipartól olyan árukat, amelyeket a lakosság nem keres, sem rosszminőségű árukat. 1954—1956-ban 23.000 kiskereskedelmi vállalatot kell nyitni. 1954-ben azokban a városokban és munkástelepeken, amelyek kerületi központok, iparcikkekkel kereskedő áruházakat kell építeni és nyitni. A raktárgazdaság elmaradásának felszámolása érdekében 1954- 1956-ba n egy mi Ili óhétszázezer négyzetméter összalapterületű általános áruraktárakat kell építeni. Amiatt is fő az imperialista „sakkmesterek“ feje, hogy manőverük felszította az atlanti tábor két marakodó szomszédjának viszályát: a titóisták és az olasz uralkodó körök dühödten acsar- kodtak egymásra, csapatmozdulatokra került sor, Pella és Tito kölcsönösen fenyegetőzött és magának követelte egész Triesztet. Az angol-amerikai döntés tehát tovább fokozta a két csatlósország ellentéteit és nem érte el azt a cselt sem, hogy megszilárdítsa a Pella-kormány helyzetét. A döntést ugyanis nyilvánvalóan megvesztegetési díjul is szánták. A „Scotsman** című konzervatív angol lap szerint „Dulles az A- övezet átengedésével akarta az olaszokat az európai védelmi szerződés ratifikálására rábírni. A „The New Statesman And Nation“ azonban némi köntörfalazás után bevallja, hogy az angol kormány Dulles egyetértő cinkosa volt öbben, amint írja — „ké- tesertékü trükkben*. A trieszti „sakkhúzás“ tehát — immár kétségtelen — balul ütött ki. Szívja is a fogát a nyugati sajtó. A „Reynold's News'* a döntést „megdöbbentő melléfogás- nak‘‘, az „Observer“ pedig „baklövésnek“ nevezi. A „Daily Herald“ a következményeket „trieszti kátyúként“ jellemzi. S ha Eden angol külügyminiszter azzal mentegeti az angol-amerikai nyilatkozatot, hogy „el kellett távolítani a trieszti tályogot* *, — mi elmondhatjuk, — valóban. Felfakadt a triesztiéi űzött aljas játék kelevénye, lelepleződött a szennyes alku, de a problémát nem oldották meg. A problémát csakis az olasz békeszerződés betartása után lehet megoldani. A recept egyszerű, mint Visinszkij elvtárs mondotta: „Pactaservanda Sunt‘. — „A szerződéseket teljesíteni kell.‘‘ , És ezt a leckét előbb-utóbb meg kell szívlelnie Washingtonnak és | Londonnak is. A koSliozkercskcdelcm megjavításáról Kötelezni kell a köztársaságok minisztertanácsait a területi, határ- területi és kerületi szovjetek végrehajtó bizottságait és a Szovjetunió kereskedelmi minisztériumát, — hangzik a továbbiakban a határozat —, tegyenek szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kolhozok és kolhozparasztok számára kedvező feltételeket teremtsenek a mezőgazda- sági termékfeleslegek eladására a kolhozpiacokon és elsősorban nagyvárosokban és ipari központokban. Egy hónapon belül lássanak el minden kolhozpiacot a szükséges mennyiségű kereskedelmi berendezéssel, súlyokkal, munkaruhával. A kolhozpiacokon és a hozzájuk csatlakozó utcákon fejlesszék az ipari áruk kereskedelmet a kolhozok és kolhozparasztok keresletét kielégítő választékban. 1954—1956. folyamán építsenek 508 új városi kolhozpiacot. A meglévő piacokon építsenek 750 raktárát és 750 hűtőházat a kolhozok és kolhozparasztok áruinak őrzésére, 750 teaházat, 750 húsellenőrző és 750 tejellcnőrző állomást. A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága úgy véli, hogy az állami szövetkezeti és kolhozkereskedelem gyors fellendülésének biztosítása valamennyi párt-, szovjet- és szak- szervezeti szerv egyik legfontosabb feladata. A helyi szovjet, párt- és szakszervezeti szervezetek kötelesek állandóan ellenőrizni az üzletek és étkezték munkáját, határozott harcot kell foiytatniok a szovjet kereskedelem elveinek megsértői ellen, idejekorán intézkedéseket kell ten- niök az üzletek és étkezdék munkájában feltárt hiányosságok kiküszöbölésére és a lakosság kiszolgálásának rendszeres javítására kell törekedniük. A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megköveteli a helyi szovjet- és pártszervezetektől, hogy számolják fel a kereskedelemmel és a kereskedelmi dolgozókkal szemben még meglévő lebecsülést' és teremtsék meg körülöttük az elv- társias támogatás és kellő megbecsülés légkörét, emlékezetben tartva, hogy a szovjet kereskedelem a szocialista gazdaság egyik fontos szakasza, a szovjet kereskedelem dolgozói pedig a szocializmus dolgozóinak egyik csapata, akik a nép állandó kiszolgálásának megtisztelő feladatát teljesítik. A szovjet kereskedelem minden dolgozójának kötelessége, hogy a legrövidebb időn belül felszámolja a kereskedelmi szervezetek és vállalatok munkájában lévő hiányosságokat és magasabb fokra emelje a szovjet kereskedelmet.
