Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-25 / 252. szám
1953 OKTÓBER 25, VASÁRNAP NÉPLAP A mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdései ?Sagy Imre elvtárs beszéde a mezőgazdaság kiváló szakembereinek értekezletén Stromfeld Aurél emlékére A magyar mezőgazdasági tudomány legkiválóbb Képviselői és a termelésben legjobb eredményt elért gyakorlati szakemberek értekezletén Nagy Imre tlvlárs, a minisztertanács elnöke, az MDP Politikai Bizottságának tagja tartott beszédet. Nagy Imre elvtárs beszédének kivonatát az alábbiakban közöljük. Tisztelt értekezlet! Népköztársaságunk miniszter- tanácsa nevében üdvözlöm Önöket. A mai értekezletet azért hívtuk egybe, hogy elhatározó lépést tegyünk mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében kormány- programmunkban kitűzött feladatok megoldása terén. Annak Idején pártunk Központi Vezetőségének határozata alapján kor- mányprogrammunkban kifejtettük, hogy népgazdasági tervünkben végrehajtandó mélyreható változásokkal a kormány gazdaságpolitikájának fő célkitűzésévé a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelését tettük. Ebből kiindulva a kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti a mezőgazdasági beruházások lényeges emelésével a termelés minél gyorsabb és nagyobb arányú fellendítését megvalósítani, ami pártunk világos és határozott irányvonala. Sietteti és nagyon is időszerűvé teszi a kérdés felvetését az. hogy mezőgazdasági termelésünk az utóbbi évek során, számos ténye- ző kölcsönhatásának eredményeképpen, fejlődésében megrekedt és azóta úgyszólván egyhelyben topog. Népgazdaságunk általános fejlődése mögött lemaradt a mezőgazdaság. Sürget bennünket az is, hogy a mezőgazdaság termelési viszonyaiból adódóan, tervezett intéz- kedéseink legjobb esetben 10—12 hónap múlva hozhatják meg első eredményeiket És végül, ha nem iparkodunk, egy egész esztendőt elveszíthetünk, hisz a mezőgazdasági év megkezdődött, mélyen bent járunk az őszben és bizony az őszi vetéssel kapcsolatban a jövőévi gabonatermés növelésére szükséges intézkedésekkel már el is késtünk Azért hívtuk egybe a mai értekezletet, hogy egy percnyi késedelem nélkül mezőgazdasági tudományos és gyakorlati életünk legkiválóbb képviselőivel. Önökkel, elindítsuk ezt a nagyszabású munkát, azzal a perspektivitással, hogy Önök egv hónap leforgása alatt kidolgozzák azokat a javaslatokat, amelyeket a kormányzat hivatva lesz megvalósítani. Az egy hónapi határidőnek a fentieken kívül több szempontból is komoly jelentősége van. — Legkésőbb november második felére el kell készülniök az önök javaslatainak, hogy a kormányzat idejekorán megtehesse a szükséges intézkedéseket a téli és tavaszi mezőgazdasági termelési fe'adatok előkészítése terén. Tisztelt értekezlet! Engediék meg, hogy az önök előtt álló nagy munkával kapcsolatban néhány olyan szempontot vessek fel. amelyek talán hasznosak lehetnek a tervek kidolaő- zása során. Inkább a munka irányvonalára, mintsem konkrét tudományos vagy gyakorlati kérdések meghatározására irányuló szempontokról van szó. Vegyük sorra röviden a követeimé" veket. Az első a gyorsaság. Ez azt ielenti, hogy olyan m,. veket kell készíteni, a me! vek ’'■'lv’tővé teszik kát-hérern éven belül a hozamok emelését. Ezáltal az ö?«zterme'és növelését éc ezen belül az árutermelés aráménak fokozását. A másik követelmény az. hogv " fellendülés nagyarányú legyen A harmadik követelmény az hogy a ’'avaslatok, átfogók legyenek. Abban, ahoavan eddig nyúltunk a mezőgazdasági lardr problémáihoz, az volt a fő hiba hogy elaprózott, részlet-rendszabályok voltak, amelyekből újabb problémák, gyakran ellentmondások sorozata keletkezett. Rend- szertelen, tervszerűtlen munka volt, aminek következményeivel most szemben találjuk magunkat. Ezzel a módszerrel most szakítanunk kell. A termelés fejlesztésének problémáit a maguk bonyolultságában és összefüggésükben egységesen és nem szétapró- zottan kell felvetni, vizsgálni és megoldani. Az önök munkájával szemben támasztott negyedik követelmény az, hogy a kidolgozandó tervek és javaslatok reálisak legyenek, számoljanak a megvalósításuk lehetőségével, a szükséges feltételekkel, népgazdaságunk teherbíróképességével. Lépésről-lépésre kell haladnunk, minden intézkedésünkkel megszilárdítva a már elért eredményt. Végül a tervek kidolgozásánál nem lehet eltekinteni attól a követelménytől, hogy a kérdésekhez ne szűk szakmai szempontból, hanem a népgazdaság egészének szempontjából és fejlődésünk perspektívájából kell a megoldásokat meghatározni. A munka, során ki kell dolgozni a tervek költségkihatásait és anyagi igényét is. Ez elkerülhetetlenül szükségessé teszi a tervezés egybehangolását a népgazdaság egészének tervezési kérdéseivel. Szem- előtt kell tartani a népgazdaság arányos fejlődésének törvényét is. Az elmúlt évek során az ipar túl gyofs fejlesztése következtében a mezőgazdaság fejlődésében elmaradt, amivel megsértettük az arányos fejlődés törvényét. Ezt most helyre kell hoznunk. Az ipar terén nem a termelés további gyors fejlesztésére vesszük az irányt, hanem egy-két esztendei lélegzetvételre, más 'szóval arra, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk. A hibákat kijavítsuk. rendezzük a feladatokat és előkészítsük a további előrehaladást. A mezőgazdaság terén alapjában más a helyzet. Itt a termelés gyors és nagyarányú emelésére, továbbfejlesztésére van szükség. Tisztelt értekezlet! Most, amikor Önök hozzákezdenek a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolására, a termelés gyors és nagyarányú fellendítésére irányuló javaslataik kidolgozásához, szerintem nem árt szemügyre venni, milyen az a színvonal, ahonnan a termelés fejlesztésére elindulunk. összefoglalóan egész mezőgazdaságunk, tehát földművelésünk és állattenyésztésünk termelésének átlagos színvonala a felszabadulás előtti szinten mozog. Ezen belül az egyes kultúrák vagy növénycsoportok területi arányában eltolódások vannak, főképpen az ipari és olajnövények javára, elsősorban a kenyérgabona- és burgonyaterület rovására, ami nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kenyérgabona problémája megoldatlan kérdések közül is az első helyen szerepel. Főnövényeink átlagtermései alig változtak. Állatállományunk számszerűleg szaporodott ugyan, de több területen a hozam csökkent. Az évi átlagos tejhozam •nintegv 400 literrel, a vágósertés átlagsúlya 25—30 kilogrammal kisebb, mint a felszabadulás előtti többéves átlag. Gyors és jelentős eredményt a rizstermelésben értünk el, a területi növekedés és az átlaghozam terén egyaránt. Ahhoz, hogy helves irányban keressük a megoldást, látni kell azt is, hegy mi az oka mezőgazdasági termelésünk elmaradottságának. Az elmaradottságnak kétségtelenül történelmi okai is vannak. Tudvalevő, hogy a feudális naav- hirtokrendszert. amely kerékkötője volt a magyar mezőgazdaság fejlődésének, csak igen későn, az 45-ös földosztással számoltuk fel gyökeresen és végérvényesen. Elmaradott feudális termelési viszonyok maradványéival átszőtt mezőgazdaságot kaptunk örökségbe. Az elmaradás okai az utolsó öt esztendő gazdaságpolitikájában is megtalálhatók. Ez alatt az idő alatt az ország népgazdaságában gyökeres változás ment végbe: agrárországból ipari országgá lettünk. A szocialista iparosítás kétségtelenül helyes politikájából azonban a mezőgazdasági termelés fejlesztése tekintetében nagy feladatokat kellett volna kitűzni és megoldani, ami azonban elmaradt. Az iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezéséjiek túlzott üteme, az egyéni termelés fejlesztésének elhanyagolása, a kulákság korlátozásáról annak likvidálására való átcsúszás, a magánkisiparnak és kiskereskedelemnek, mint a falu és város közötti áruforgalom fontos tényezőjének gyors felszámolása, az ország gazdasági szervezetében, a túlzott központosítás megvalósítása letérést jelentett az „új gaz- daságpolitika** helyes útjáról. Az ilyen gazdaságpolitika előbb- utóbb elkerülhetetlenül ellentmondásba kerül az átmeneti sza- kasz gazdasági követelményeivel és fejlődésének törvényszerűségeivel. Uj gazdaságpolitikánkban most érkeztünk el oda, hogy mezőgazdasági termelés fellendülését akadályozó fentemlített okokat kiküszöböljük és új gazdaságpohti- kánkat helyes elvi és gyakorlati alapokra helyezzük. Gazdaságpolitikai tényezők közül még egyet kívánok megemlíteni, amely a legutóbbi években hátráltatta a termelés növekedé- sét a mezőgazdaságban, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti nagyüzemek gazdasági megszilárdítás jnak elhanygynlása és termelésük alacsony színvonala. Más szóval, szocialista nagyüzemeink elmaradottsága, ahol pedig a legjobb feltételei vannak a termelés fokozásának. Ezt különösen figyelmébe ajánlom önöknek a tervek kidolgozásánál. Nagy Imre elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy agrártudományunk nem eléggé kezdeményező. Kétségtelen, hogy a haladó materialista agronómia, Micsurin, Viljamsz, Liszenko nyomdokain nálunk is számos területen, kimagasló eredmények születtek. Ez azonban nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy a mezőgazdaság nagy és alapvető kérdései elől agrártudományunk kitért. Ezek közül is első helyen áll a hozam fokozásának nagy és egységes kérdés komplexuma. Nem lehet, eléggé hangsúlyozni, hogv a népgazdaság számára a kívánt eredményt a tudományos és gyakorlati munka szoros kap-' csolata és egysége hozza meg. A továbbiak során Nagy Imre elvtárs több problémára irányította a mezőgazdasági szakembe- í-ek figyelmét. Maid befejezésül a következőket mondotta: „Én nem vagyok az agronómiái tudományok szakembere, biológus sem vagyok, ezért nem is célom a problémák tudományos fejtegetésébe bocsátkozni. Ez már az együttes munkaközösségek feladata lesz. Nem hiszem, hogy a magyar mezőgazdaság valaha is nagyszerűbb feladatok elé állította volna a termelés irányítóit, szakembereit. Bizton hiszem, hogy szívvel- lélekkel felkészültségük, tudásuk, tapasztalatuk legjavát adják e nagyszerű feladat megoldásához, mezőgazdasági termelésünk gyors és nagyarányú fellendítéséhez. Legjobb kívánságaim mellé legmesszebbmenő támogatásomat 1 biztosítom.’' Októberi reggel, 1927. Budapest utcáit és tereit szokatlanul nagy élénkség tölti be, munkások és alkalmazottak százával, ezrével sietnek a temető felé, és beszélgetnek mélyen lehajtott fővel. — Gyászol az ország, a munkásosztály, az egész munkásmozgalom. Meghalt Stromfeld ' Aurél elv- társ, akinek személyében korunk egyik legtisztább, legbecsületesebb, legbátrabb forradalmárát, hadvezérét vesztettük el. A párt Stromfeld elvtárs sze- mélyében elvesztette egyik leghívebb, leghűségesebb és legfegyel- mezettebb vezetőjét. A Horthy-fále bábkormány tüntetésektől és komolyabb zavar- gástól tartva, a rendőrök és besúgók egész hadát dobta be, hogy a nagy tömeget szétverjék. ; Az uralkodó osztály még a halott Stromfeldtől is félt. Ki volt hát Stromfeld Aurél? Stromfeld Aurél Budapesten született 1878 szeptember 19-én. Apja: gépészmérnök, nagyapja: szabómester volt. Igen rossz anyagi viszonyok között éltek, ami mégjobban fokozódott, amikor elvesztette édesapját. Ekkor 2 éves volt. Újpesten laktak, a gyári negyedben, ahol iskolatársai is munkások voltak. Középiskolái elvégzése után elhatározta, hogy katona lesz. 1892 őszén be is vonul az iskolába és 1896-ban, mint tanfolyamelső tiszthelyettes került ki az akadémiáról. Különböző iskolákat végez el és kitűnő képességei folytán mindig a legelsők között végez. 1902-ben már vezérkari százados. A legmagasabb beosztásokat bízzák rá, a honvédelmi minisztérium vezérkari osztá- lyának vezetője lesz, majd amikor 1912-ben őrnagy lett, mint a hadsereg egyik legtehetségesebb stratégáját harcászati tanárként beosztottak a bécsi hadiiskolába, ő volt az első magyar tiszt a hon- védségből, aki ilyen beosztásba került. Az 1918 október 31-én kitört forradalom végetvetett a háborúnak, Magyarországon megszüntette a Habsburg-uralmat és november 16-án Magyarország független, demokratikus köztársaság lett. Stromfeld, amikor felajánlotta szolgálatait a koalíciós kormánynak, az kinevezte őt a Ludovika Akadémia parancsnokának, majd 1919 január 20-án a hadügyminisztériumba nevezték ki főcso- portvezetőnek, államtitkári hatáskörrel. A szociáldemokraták maguk mellé akarták állítani a nagy hadvezért és felszólították a pártba való belépésre, de ő elutasította az opportunisták sürgetését azzal, hogy „előbb megtanulom, mi a szocializmus és ha jónak találom. el jegyzem magam vele és sírig hű jegyese leszek'*. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a forradalmi kormányzótanács ismerve hazaszeretetét, és kiváló katonai képességeit, kinevezi a Keleti Hadseregparancsnokság vezérkari főnökének. Igen komoly feladat várt rá, mert a hadsereg szét volt züllesztve. Neki sikerült a 250 kilométeres arcMa délelőtt 11 órai kezdettel nyílik meg a szabolcs-szatmárme- syei, nyíregyházi képzőművészek őszi kiállítása a Szakszervezeti székházban. A kiállítás főleg képzőművészeink új alkotásait mutatja be s bizonyságot tesz vonalon rendet teremtenie. Fáradságot nem ismerve dolgozott, melynek elismeréséül a Magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnökének nevezte ki a forradalmi kormányzótanács. Rendkívüli egyénisége a forradalomban jutott teljesen érvényre és kiváló szervezőképessége, kimagasló hadászati és hadműveleti vezetői tehetsége a legnagyobb magyar hadvezérek közé emelik. Kiemelkedik Miskolc elfoglalása, melynek tervét ő maga állította össze. A szociáldemokraták árulásakor — amikoris az elfoglalt felvidéki területek egyrészét a Tanácsköztársaságnak ki kellett üríteni — ő határozottan fellépett e tervek ellen, A szociáldemokraták azonban megszavazták a csapatok visszavonását, amiért Stromfeld lemondott a vezérkari főnökségről. A forradalom leverése után megkezdődik a kíméletlen terror, az üldöztetések korszaka. Stromfeldet is elfogják, bebörtönzik és „felségárulás“ címén 3 évi bőr- tönre, rendfokozatának, nyugdíjának és kitüntetéseinek elvesztésére ítélték. Stromfeld a börtönben megismerkedik néhány kommunistával, akik kiszabadulásuk után felke- resték. Stromfeld a forradalom katonája maradt. 1923 március 8-án újból letartóztatják, de bizonyíték hiányában kiengedik „félévi vizsgálat után“. 1.923-ban Landler Jenő javaslatára felveszik a Kommunisták Magyarországi Pártjába, ahol nagy szervező munkát végez és minden legális szervezetben vezető tisztséget tölt be, ahol tanítja. neveli a dolgozókat. A törhetetlen hit, a munkásosztály ügyébe vetett tudat csendül ki egyik felszólalásából. „Lehet, hogy ma nem lesz eredmény, lehet, hogy valamennyien elbukunk, de az eszme mégis valóra fog válni.“ Mindez a sok munka, amit végzett, az ő hatalmas szervezetét is túlságosan igény bevette. 1927 október 7-én torokgyulladást kap. De még betegsége ellenére is szemináriumokat tartott. Azonban a szív nem bírta sokáig és néhány nap múlva meghalt. A munkásmozgalmat szinte pótolhatatlan veszteség érte. Stromfeld Aurél haláláig hű maradt a megismert eszméhez, a szocializmushoz és bátor katonája, harcos vezetője volt a munkásosztálynak. Stromfeld Aurél dicsőséges katonai és munkásmozgalmi érdemeit hálával és tisztelettel ismerte el Népköztársaságunk kormánya, midőn 1945, május 1-én vezérezredessé léptették elő. A magyar nép büszkén tekint vissza 1919 nagy hadvezérére, küzdelmes munkásmozgalmunk e kimagasló alakjára. Népűnk sohasem felejti el Stromfeld elvtársai, aki oly nagy érdemeket szerzett a proletárforradalomban. Önfeláldozó élete és munkássága irány- mutatás, tanulság, követendő és lelkesítő példa a magyar dolgozók és különösen ifjúságunk előtt, Pribéli Tibor hadnagy. arról, hogy festőink és szobrászaink egyre nagyobb lépésekben haladnak a fejlődés útján, egyre színvonalasabb alkotásokkal segítik szocialista hazánk építését. A kiállítás október 31-ig van nyitva. ezer forint állami beruházást kaptak, az építkezéshez szükséges összeget saját erejükből fedezték. A közeli hetekben tervezik egy ezerférőhelyes baromfiéi és egy 100 férőhelyes sertésszabadszállr.s építését. (MT. sajtócsoport.) Ma délelőtt nyílik meg a nyíreayliázi képzőművészek kiállítása Építkezik a sóstóhegyi Petőfi termelőszövetkezet A sóstóhegyi Petőfi termelőszövetkezet nemrég kezdte építeni a 44 férőhelyes tehénistállót, amely most már közel áll a befejezéshez. A meglévő 30 férőhelyes ser- lésfiaztatét most tatarozzák. Nemrég fejezték be a 6 fiókos dohány»a Ha phhP7: 180 3
