Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-18 / 218. szám

NIPLIP

1«53 SZEPTEMBER'.IS, RÍNTEK

N. Sz. Hruscsov előadói beszéde a Szovjetunió Kommunista Pártjai Központi Bizottságának 1953 szeptember 3-i teljes ülésén

Moszkva, szeptember 16. (MTI)

Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1953 szeptember 3-i teljes ülésén beszédet mondott a Szovjetunió mezőgazdaságának továbbfejlesztését szolgáló intézkedésekről. Beszéde bevezető szavaiban leszögezte, hogy most, miután a szovjet nép a kommunista párt vezetésével megteremtette a szocialista gazdasági élet hatalmas alapját, a minden tekintetben fejlett nehézipart, megvan a lehetőség a könnyű- és élelmiszeripar vala- menyi ágának gyorsütemű fejlesztésére és ezzel a közfogyasztási cikkek termelésének nagyarányú növelésére. Ehhez azonban — mondotta Hruscsov elvtárs — szükség van a mezőgazdaság gyorsütemű fellendítésére. Most tehát a nehézipar további minden eszközzel történő fejlesztése mellett minden erővel fejleszteni kell valamennyi mező- gazdasági ágat és két-három esztendő alatt erősen fokozni kell a Szovjetunió egész lakosságának élelmiszerellátását, a kolhozparasztság anyagi jólétének jelentős növelését.

A mezőgazdasági

termékek bőségének

megteremíéséért

Hruscsov elvtárs leszögezte, hogy a kommunista párt vezetésével a Szovjetunióban megteremtett kolhozrendszer döntő fölényben van a magántulajdonon alapuló mezőgazdaság minden

formájával szemben. A Szovjetunióban az egykori 25 millió szétaprózott, széttagolt magángazdaság helyén létrejött a

94.000 kolhozt, 8950 gép- és traktorállomást és több mint 4700 szovhozt magában foglaló nagyüzemi szocialista mezőgazdaság a világ legjobban gépesített me- zőgazdasága. Közismert, hogy a kapitalista országokban a modern mezőgazdasági technika, a kapitalista farmerek számbeli- leg csekély csoportjának kezében összpontosul, a dolgozó parasztok túlnyomó többségének

gazdaságaiban pedig túlsúlyban van a kézierővel végzett munka, a primitív technika. A Szovjetunió mezőgazdaságában állandóan növekszik a géppel végzett munkák mennyisége, nő a szó- cialista mezőgazdaság produktivitása, árutermelése. A mezőgazdaság árutermelése a Szovjet- unióban 1926/27 és 1952/53 között gabonából 10.3 millió tonnáról 40.4 millió tonnára, burgonyából 3 millió tonnáról 12.5 millió tonnára, húsból (élősúlyban) 2.4 millió tonnáról 5 millió tonnára, tejből 4.3 millió tonnáról 13.2 millió tonnára emelkedett. Nagyot fejlődött a gyapot és a cukorrépa

és több más ipari növény termelése. A kolhozgazdaság feilödésé- nek arányában növekednek a kolhozparasztok pénzben i és természetbeni jövedelmei is. Mindez azt bizonyítja — mondotta Hruscsov elvtárs — hogy a kolhozrendszer gyökerében új. szocialista talajra helyezte tíz és tízmillió paraszt termelőmunkájának és létének alapjait.

Hruscsov elvtárs ezután arról beszélt, hogy még nem kielégítő a nagyüzemi szocialista mező- gazdaságban rejlő hatalmas tartalékok kihasználása. A mezőgazdasági termelés produktivitása, különösen az állattenyésztésben, a takarmánynövények, a burgonya és a zöldségfélék termesztésében igen lassan növekszik. Aránytalanság alakult ki egyfelől a szocialista nagyiparnak, a városi lakosság, a dolgozó tömegek anyagi jólétének növekvő üteme, másfelől pedig a mezőgazdasági termelés mostani színvonala között.

A mezőgazdaság — mutatott rá Hruscsov elvtárs — biztosítja az ország gabonaszükségletét, a dolgozók anyagi jólétének növekedésével azonban megnövekedett szükséglet mutatkozik hús- és tejtermékekben, zöldségfélékben és gyümölcsökben. A mező- gazdaságnak ezekben az ágazataiban az utóbbi években aránytalanság keletkezett a növekvő szükségletek és a termelés színvonala között. Ezekben az ágazatokban a lemaradás gátolja a könnyű- és élelmiszeripar továbbfejlődését és a kolhozparasztok jövedelmének növekedését. Hruscsov elvtárs ezután a mezőgazdasági termelés nemkielégítő színvonalának és egyes mezőgazdasági ágazatok lemaradásnak okait elemezte. Az okok egyikeként arra mutatott rá, hogy a nehézipar fejlesztése hosszú időn keresztül lekötötte a párt és a kormány fő figyelmét. A kormány oda irányította a íő erőket és eszközöket. Ez a munka igénybe vette a legjobb kádereket. Emiatt nem volt lehetőség a nehézipar, a mezőgazdaság és a könnyűipar egyidejű erős fejlesztésére. Ma már — mutatott rá Hruscsov elvtárs — megvannak a feltételek ahhoz, hogy ezeket a hiányosságokat megszüntessék. A lemaradás okaként megemlítette Hruscsov elv- társ azt is, hogy a mezőgazdaság egész sor fontos ágazatában nem alkalmazzák az ösztönzésnek azt az elvét, hogy a dolgozóknak anyagilag érdekelteknek kell lenniük a termelésben. A mezőgazdasági termelés lemaradásának okai között megemlí- tette Hruscsov elvtárs azt .is, hogy egyes mezőgazdasági ágazatokban nem használják ki kielégítő módon a szovjet állam által rendelkezésre bocsátott hatalmas, korszerű technikai felszerelést, sok helyen még túlsúlyban van a kézzel végzett munka. Oka a mezőgazdaság egyes ágai lemaradásának az is, hogy a kolhozok, a gép- és trak- torállomások a káderek kiválasztása és elosztása terén, valamint a pártpoltikai munka terén nem kapnak kellő irányítást a párt-, szovjet- én mezőgazda- sági szervek részéről. Végül oka a lemaradásnak az, hogy sok kolhozban még nem kielégítő a munkafegyelem, sok kolhozparaszt nem veszi ki eléggé, részét a kolhoz munkájából.

Hruscsov elvtárs a hiányosságok okainak felsorolása után kijelentette:

„Feladatul kell tűznünk magunk elé, hogy elérjük az élei- miszer fogyasztásának az egészséges ember mindenoldalú, harmonikus fejlődéséhez szükséges színvonalát, a tudomány által megalapozott élelmezési normákra támaszkodva. Ezzel kapcso- latban döntő fontosságú feladat, hogy főként az állattenyésztési termékek és zöldségfélék " emelésének növelése révén megjavítsuk a fogyasztás struktúráját.“

Hruscsov elvtárs leszögezte, hogy a szovjet lakosság tej- és teitermékszükséglete kielégítésének biztosítása érdekében az ország valamennyi szántóföldjének, rétjének és legelőjének minden 100 hektárja után 260 métermázsa tejet kell nyerni, a hús- és • hústermékszükséglet kielégítése érdekében minden 100 hektár szántófölre, rétre és legelőre 27 métermázsa húsnak és minden 100 hektár szántóterületre 340, legalább is

évi 110-es tojáshozammal rendelkező tyúknak kell jutnia. Jelentősen növelni kell a cukor, a zöldségfélék. a kobakosnövények, a gyümölcs, a bogyósgvü- mölcs és egyéb élelmiszerek termelését.

„E színvonal elérésének határideje —- mondotta Hruscsov elvtárs — sok tekintetben tőlünk, irányító munkánktól, a pártszervezetek szervezőmunkájától függ majd. Ha minden tudásunkat, eszközünket és erőfeszítésünket latbavetjük e feladat megoldása érdekében és irányítómunkánk- ban nem szorítkozunk általános irányelvekre, hanem hozzálátunk minden «'gves kolhoz, minden egyes szovhoz, minden egyes gép- és traktorállomás megszilárdításához, akkor a legrövidebb idő alatt elérjük ezt a fogyasztási színvonalat.“

Hruscsov elvtárs ezután meg- említete, hogy vannak olyan kolhozok, amelyek máris teljesértékű munkával segítik elő a Szovjetunió élelmiszerbőségének megteremtését. A ramenszki kerületben lévő Molotov kolhozban például máris 4203 kilogrammra emelkedett az egy tehénre eső fejési átlag. Ez a kolhoz már nemcsak a tejtermékekből, hanem húsból is túllépte azokat a normákat, amelyeket országos átlagban el kell érni.

Hruscsov elvtárs ezután arról beszélt, hogy fokouii kell a kolhozok és a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a mező- gazdasági növények termésemd- ményeinek növelésében. Ennek érdekében a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kom- munista Pártja Központi Bizottságának elnöksége szükségesnek mondotta ki az állattenyésztési termékek, a burgonya és a zöld- ségfélék begyűjtési és felvásárlási árának emelését. Hangsúlyozta Hruscsov elvtárs, hogy ez az áremelés nem érinti e termékek kiskereskedelmi árait, mert a szovjet kormány továbbra is rendületlenül követni fogja a kiskereskedelmi árak leszállításának politikáját. Ugyancsak célszerűnek tartja a párt és a kormány, hogy csökkentse a kolhozparasztok kötelezettségeit az állattenyésztési termékek állami beszolgáltatása terén, úgyszintén a burgonya- és a zöldségbeszol- gálta'-ás terén.

Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a szovjet állam 1953-ban pótlólag 15 milliárd rubelt, 1954- ben pedig pótlólag 35 milliárd rubelt fordít a mezőgazdaság további fellendítését szolgáló ha- laszthatatlan intézkedésekre. Ez a kolhozparasztoknak 1953-ban több mint 13 milliárd rubel,

1954-ben pedig több mint 20 milliárd rubel többletjövedelmet jelent.

A felsorolt intézkedések — mutatott rá Hruscsov elvtárs — fokozotabban teszik érdekeltté a kolhozparasztokat a mezőgazdaság továbbfejlesztésében és ezért igen nagy jelentőséggel bírnak, de nem csupán ezek szabják meg a kolhozokban folyó Termelés fejlesztésének fő útját. E fő út — mondotta — azt jelenti, iogy fokozni kell a termelőmunka színvonalát, növelni kell az össztermelést és az árutermelést és csökkenteni kell a termékegységre eső kiadásokat. Az élenjáró kolhozok százai és ezrei — noha a kötelező beszolgáltatás, valamint a felvásárlás keretében és' az érvényben lévő begyűjtési és felvásárlási árakon adnak az államnak húst, tejet, gyapjút, burgonyát és zöldséget — már ma is nagy jövedelemre tesznek szert. Ez tehát azt mutatja, hogy a dolog lényege elsősorban a gazdálkodás fejlettségének színvonalában rejlik.

Az állattenyésztés feladatai

Hruscsov elvtárs ezután az állattenyésztés helyzetével és további fejlesztésével kapcsolatos intézkedésekkel foglalkozott. — Megállapította, hogy a legsürgősebb feladatok az állattenyésztésben merülnek fel. A háború utáni években számos eredmény született az állattenyésztés helyreállítása és továbbfejlesztése terén, de míg a mezőgazdaság egészében véve a bővített újratermelés elvei szerint fejlődve messze előrehaladt, az állattenyésztés rendkívül lassan fejlődött, a közös állattenyésztés produktivitása még mindig alacsony. Leszögezte, hogy bár a kolhozok állattenyésztése az utóbbi években gyorsan fejlődött, ezt a fejlődést tovább lehet gyorsítani a közös állattenyésztés fejlődésének útjában álló akadályok elhárításával. Az akadályok között megemlítette, hogy a takarmánytermesztés, az épületek építése és az állattenyésztésben előforduló munkaigényes munkák gépesítése jelentősen elmaradt a jószágállomány szaporodásának ütemétől. A nehézségeket azonban le lehet küzdeni — mutatott rá — az állatenyésztés fejlődésének jobb irányításával, jó káderek beállításával és a kolhozok és kolhozparasztok anyagi érdekeltségének fokozásával. Ezzel kapcsolatban Hruscsov elvtárs kitért az állattenyésztési termékek begyűjtésében mutatkozó hibákra. Rámutatott, hogy a begyűjtés terén helyenként mechanikusan osztják el a feladatokat a kolhozok között, azaz fokozottabban terhelik meg a jól dolgozó és kevésb- bé a rosszul dolgozó kolhozokat. Ez azt jelenti, hogy egyenlő feltételekkel termelő kolhozokra egyenlőtlen kötelezettségeket ró- nak és ez aláássa a kolhozok és kolhozparasztok gazdasági érdekeltségét a közös jószágállomány növelésében. „Az ilyen megen- gedhetetlen gyakorlatnak véget kell vetni — mondotta Hruscsov elvtárs — ebből következőleg szigorúan ragaszkodni kell az ál- lattenyésztési termékek beadásának a párt és a kormány által megszabott hektáronkénti elvéhez, azzal, hogy egy közigazgatási kerület határain belül sza- bályszerűen egy hektáronkénti norma legyen érvényben.“

Hruscsov elvtárs ezután rész- letesen ismertette az állattenyésztés egyes ágazataiban mutatkozó hibákat, a hibák kiküszöbölésének módját, részletesen foglalkozott a takarmányter- mesztéssel, mint az állattenyésztés fejlesztésének döntő feltételével, majd összefoglalta az állattenyésztés terén mutatkozó teendőket.

„Döntően meg kell javítani az állattenyésztés fejlesztésének irányítását, az állattenyésztő telepek számára biztosítani kell a jó, állandó kádereket; fokozottan

érdekelté kell tenni a kolhozokat és kolhozparasztokat a közös állattenyésztés fejlesztésében;

megfelelő intézkedéseket kell tenni a közös állatállomány, főleg a tehénállomány szaporítására, a jószág hozamának emelésére olymódon, hogy már 1954- ben komoly sikerek mutatkozza- nak; meg kell szilárdítani a közös állattenyésztés takarmányalapját, gondoskodni kell az egész jószágnak elegendő takarmányról; fokozni kell a takar- mánytermelést és az állattenyésztő telepeken a munkaigényes munkák gépesítését; jó állattenyésztési helyiségeket kell épí- teni az egész közös jószágállomány számára; meg kell javítani az állattartást és az állatgoxido- zást.“

A burgonya* és zöldkéwíermesztésről

Hruscsov elvtárs ezután a burgonya- és zöldségfélék termelésének növelésével és e termények begyűjtésével foglalkozott. Megállapította, hogy a burgonya és zöldségfélék termelésének növelése haladéktalan megoldást követelő probléma.

A burgonya- és zöldségtermelés elmaradásának egyik oka — mint Hruscsov elvtárs mondotta — az, hogy e termények termesztése terén sem működik elég anyagi ösztönző erő. „Jóvá kell tenni a fentemlített hibát, gondoskodni kell a burgonya-és zöldségtermelés megnövelésének komoly anyagi ösztönzéséről a kolhozokban“ — mondotta Hruscsov elvtárs. — „Ezzel kapcsolóiban azonban meg kell állapítani — mondotta a továbbiakban —, hogy a begyűjtési árak felemelése terén a maximumát tettük meg annak, amit lehetett. A burgonya- és zöldségfélék

begyűjtési árát tovább már nem lehet emelni. Ha tovább megyünk ezen az úton, veszteségessé válik a burgonya- és zöldségkereskedelem. Ebben nz esetben a burgonya és’ zöldségfélék kiskereskedelmi árainak leszállítása helyett, amit a párt és a kormány következetesen folytatott — emelni kellene a kiskereskedelmi árakat. Ez pedig nem érdeke a népnek. A párt és a kormány magától értetődően nem térhet és nem is tér erre az útra.“

Ebből az következik — mutatott rá Hruscsov elvtárs —, hogy az erőfeszítéseket a még mindig alacsony termésátlagok emelésére kell fordítani. ,Ha jövőre sikerű.Iné minden kolhozban a közepes kolhozok színvonalára emelni a burgonya termésátlagát, márpedig ez teljességgel reális feladat, akkor jelentékenyen megnövekedne burgonyatermelésünk“ — mondotta Hruscsov elvtárs. — Ehhez elsősorban biztosítani kell a burgonya és zöldségfélék termeszté“ével kapcsolatos munkálatok sokoldalú gépesítését, be kell vezetni mindenütt a négyzetes-fészkes ültetési módszert és biztosítani kell a kiváló vetőgumót. Hangsúlyozta Hrus- csov elvtárs, hogy a burgonyának igen .nagy népgazadsági ,1e- lentősége van, nemcsak mert értékes élelmiszer, hanem mert értékes szesz- keményítő- stb. gyártási alapanyag és kitűnő takarmány is.

Hruscsov elvtárs ezután a zöldségfélék termesztésével foglalkozott. Beszélt a zöldségfélék termesztésével kapcsolatos mezö- gazadsági munkák fokozottabb gépesítéséről, a zöldségpalantáls tőzeges-humuszos kockákban való neveléséről, és végül a melegházak és melegágyak alkalmazásáról. Kiemelte, hogy igen fontos felhasználni -— ahol lehetséges — az iparvállalatok hőfeleslegét a melegházak fűtésére.

A gabonafélék és ax Ipari növények Siozanuának növeléséért

Hruscsov elvtárs ezután a gabona és az ipari növények hozamának növelésével kapcsolatos feladatokkal foglalkozott. Rámutatott, hogy a gabonatermelés további, az eddiginél gyorsabb növelése nemcsak a lakosság növekvő gabonaszükségletének H- elégítése érdekében szükséges, hanem a mezőgazdaság összes ágazatainak és elsősorban az ál-* lattenyésztésnek gyors fejlődése érdekében is. A gabonatermelés terén nagyobbak az eredmények, mint a mezőgazdaság néhány más ágában. A búza vetésterülete ma 8.1 millió hektárral nagyobb, mint. a háború előtt volt. Számos kolhoz, sőt egész kerületek 150—200 púd búzát takarítanak be hektáronként. E komoly eredmények mellett azonban —1 mondotta a továbbiakban — a kolhozok és szovhozok jelentékeny részében még mindig alacsony a gabona, s különösen a hüvelyesek terméshozama.

Az e téren mutatkozó feladatokkal kapcsolatban Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy ki kell használni a búza, rozs, az árpa, a zab és más gabonafélék hozamának növelése terén mutatkozó lehetőségeket, különös figyelmet fordítva a búzára. Gyökeresen le kell küzdeni — mondotta a továbbiakban — a szemestakarmány termelése terén mutatkozó lemaradást. A gabonatermeléssel kapcsolatban hiányosságként említette meg, hogy sok kolhozban nem alkalmazzák a premizálást, mint a termelés serkentésének fontos eszközét. Leszögezte, hogy a magas terméshozamért prémium jár, számos kolhozban azonban nem kapnak prémiumot a kolhozparasztok. A premizálás rendjét felül kell vizsgálni.

Hruscsov elvtárs ezután a csu- (FolytatiU a .7. nWa'n•• >

(KZf