Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-18 / 218. szám

1BSS SZEPTEMBER IS, PÉNTEK

SIPLSP

3

N. Sz. Hruscsov előadói beszéde a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1953 szeptember 3-i teljes ülésén

(Folytaiig « 5. oldalról.)

miz, kásafélék, a rizs, a napraforgómag termelésének fejlesztésével foglalkozott, majd a gyapottermesztés növelése terén mutatkozó feladatokról beszélt.

A cukorrépa termelésével kapcsolatban Hruscsov elvtárs megállapította, hogy az ország cukortermelése már 1953-ban túlhaladta ugyan a háború előtti színvonalat és azóta is tovább emelkedik, ugyanakkor azonban a lakosság cukorszükséglete túlhaladja a cukortermelést, A feladat az, hogy az ötéves terv végére 65—70 százalékkal emelkedjék a cukorrépa termeié,se.

Hruscsov elvtárs ezután a kender és a len feldolgozásával, a dohány, a ma- horka, a tea, a gyümölcsök, a szőlő és citrusfélék termesztésének további növelésével, majd a füves vetésforgó alkalmazásával, a szántási munkálatok idejében való elvégzésével, a vetőmag biztosításának kérdéseivel és a földek trágyázásával foglalkozott.

A gép- és traktor- állomások munkájáról

A gép- és traktorállomások munkájának megjavításáról szólva Hruscsov elvtárs kijelentette:

4,A mezőgazdaság további fellendítésében döntö szerepük van a gép- és traktorállomásoknak. A gép- és traktorállomásokon jelenleg 969.000 traktor van (15 lóerősre átszámítva), vagyis 74 százalékkal több, mint a háború előtt; van ezenkívül 253.000 gabonakombájn, vagyis 66 százalékkal több, mint 1940-ben és ezenkívül még sok más gép.“

„A kolhoztermelésben — mondotta a továbbiakban Hruscsov elvtárs — évről-évre emelkedik a gépesítés foka, csökken a kézi munka, növekszik a kolhozpa- rasztolc munkájának termelékenysége. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság valamennyi ágának további fellendülése elsősorban a gép- és traktorállómá- Sok munkájának megjavításától

függ.“

A továbbiakban Hruscsov elvtárs arról beszélt, hogy vannak még párt- és szovjet-funkcionáriusok és mezőgazdasági vezetők, akik láthatólag nem értették meg, hogy gépesítés nélkül nem biztosítható sem a fejlődés üteme, sem pedig a termelés nagy növekedése. Emiatt gyengén irányítják a gép- és traktorállomásokat, nem ellenőrzik munkájukat, nem látják el azokat kellően káderekkel és nem foglalkoznak eléggé a gép- és traktorállomások dolgozóinak nevelésé- vel. „A gép- és traktorállomások iránti magatartáson gyökeresen változtatni kell, erélyesen ki kell küszöbölni a működésükben mutatkozó komoly hiányosságokat, biztosítani kell a mező- gazdasági munkák komplexgépesítését“ — mondotta.

A gép- és traktoréi lomáioknak —- folytatta Hruscsov elvtárs — minden megművelt területen biztosítani kell a magas terméshozamot. Ez elérhető, ha maximálisan kihasználják a traktorokat és más gépeket, és ha rövid idő alatt kiváló minőségű munkát végeznek. E rendkívül fontos feladatoknak azonban nem minden gépállomás tesz eleget. Ennek egyik fő oka az, hogy a gép- és traktorállomásoknak nincsenek képesített gépészkádereik. A gépállomások munkájának megjavítása érdekében gondoskodni kell állandó, képesített 'íépészkáderek kineveléséről, gondoskodni kell arról, hogy azok a gép- és traktorállomás állományához tartozzanak és a mezei munkák szünetelése idején a javítóműhelyekben és egyéb szakképzett munkát igénylő helyeken legyenek foglalkoztatva. — Emelni kell a traktorbrigádok dolgozóinak személyes anyagi érdekeltségét abban, hogy a legproduktívabban használják ki a gépeket és magas terméshozamot érjenek el. Változtatni kell a traktor- és a kombájnvezetők képzésén is. Véget kell vetni az ilyen káderek rövid tanfolyamokon való kiképzésének.

Külön foglalkozott Hruscsov elvtárs a gép- és traktorállomi- sok vezető kádereinek kérdésével. Szükséges, hogy a gép- és traktorállomások igazgatói szabályként gépészmérnökök vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező agronómusok legyenek — mondotta — akiknek megvan a szükséges képzettségük a mezőgazdaság gépesítésében: Ugyanezt a követelményt kell támasztani a főmérnökökkel és a fő- agronómusokkal szemben is. — Hruscsov elvtárs ugyanakkor leszögezte, hogy azokat a gép- és traktorállomás-igazgatókat, akiknek nincs meg a megfelelő szak- képzettségük, de jó vezetőknek bizonyulnak, meg keli hagyni tisztségükben és segíteni kell őket a képesítés megszerzésében.

Hruscsov elvtárs ezután a mező- gazdasági gépgyártási programm- ról és az új mezőgazdasági gépek szerkesztéséről beszélt.

Foglalkozott Hruscsov elvtárs a mezőgazdasági munkák és a falusi lakóházak villamosításával is. E feladat ellátása érdekében jobban ki kell használni a már meglévő falusi áramfejlesztő telepeket, a szélenergiát kihasználó berendezéseket és be kell kapcsolni a gép- és traktorállomásokat, ^ kolhozokat és szovhozokat az állami energiahálózatba. A gén- és traktorállomások munkájáért járó természetbeni díjazásról szólva, Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a jelenlegi díjazási rendszert meg kell változtatni, mert az nem ösztönzi az élenjáró kolhozokat; szilárd tarifákat és természetbeni díjazást kell életbeléntetni. ,.A pártszervezeteknek kötelességük — mondotta végül Hruscsov elvtárs — hogy megjavítsák a géo- és traktorállomások vezetését, növeljék szerepüket a kolhozok szervezeti és gazdasági megszilárdításában, a mezőgazdaság további fellendítéséért vívott harcban“.

Több agronómiai- zoofechnikai segítséget a kolhozoknak !

A mezőgazdasági szervek munkájáról és a kolhozoknak nyújtott agronómiai-zootechnikai segítség fokozásáról szólva Hruscsov elvtárs rámutatott, hogy az új feladatok komoly követelményeket támasztanak a mezőgazdasági intézményekkel és szakemberekkel szemben. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a Szovjetunió megzőgazdasági és begyűjtési minisztériumának és helyi szerveinek struktúrája rém felel meg a kolhozok és a gépes traktorállomások által felvetett kérdések operatív megoldása követelményeinek. Ezeknek az intézményeknek a. hálózata igen terjedelmes és emiatt sok a bürokratizmus és az aktatol ogatás. A kolhozokat túltei-b-’1'- különböző jelentések összeállításával.

„Ha mi bíráljuk a Szovjetunió mezőgazdasági és begyűjtési minisztériumát — mondotta ezután Hruscsov elvtárs — az nem jelenti azt, hogy ezzel kisebbítjük szerepét“. Ellenkezőleg — folytatta Hruscsov elvtárs — ennek a szerepnek jelentősebbé kell válnia, de ugyanakkor csökkenteni kell a minisztérium állományát. Hruscsov elvtárs ezután az OSZSZSZK mezőgazdasági és begyűjtési minisztériumával foglalkozott és leszögezte, hogy erre a minisztériumra kell bízni a mezőgazdaság valamennyi ágának, valamennyi kolhoznak, ' gépes traktorállomásnak vezetését az OSZSZSZK területén.

A továbbiakban Hruscsov elvtárs a mezőgazdasági szakemberek észszerűbb felhasználásával foglalkozott. Kijelentette: „El kel! érni azt, hogy a szakemberek a termelésben — kolhozokban, gép- és traktorállomásokon

és szovhozokban dolgozzanak — és hogy a maguk legfontosabb ügyével foglalkozzanak: a terméshozam fokozásával és az állattenyésztés fejlesztésével.“

A gép- és traktorállomások agronómusainak és főagronórnu- sainak feladataival kapcsolatban Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a Szovjetunió mezőgazda- sági és begyűjtési minisztériumának szabályzatban kell -ögzite- nie a főagronómus jogait és kötelességeit.

Hruscsov elvtárs bírálta a Szovjetunió mezőgazdasági és begyűjtési minisztériumát a tudomány eredményeinek és az élenjáró munkamódszereknek a mezőgazdaságban való alkalmazásával kapcsolatban, mert nem tesz eleget annak érdekében, hogy a tudományos eredmények és a kiváló munkamódszerek az egész mezőgazdaságban elterjed- 1

„A mezőgazdaság terén előttünk álló feladat sikeres megoldása a pártszervezetek nagy szervező és politikai munkáját követeli.“

A továbbiakban Hruscsov elvtárs elmondotta, hogy 76.000 kolhozban van pártszervezet, a falusi kommunisták száma több, mint egymillió, több mint kétmillió a falusi komszomolisták száma. „Ha helyesen osztjuk el és használjuk fel ezeket az erőket — mondotta akkor sikeresen megbirkózunk minden feladattal és minden nehézséget léküzdünk a cél felé vezető úton. Ennek érdekében a pártszervezeteknek még nagyobb mértékben kell tá- maszkodniok a pártonkívüli aktívára, a kolhozfalu élenjáróba.

Hruscsov elvtárs ezután a falusi pártpolitikai munka hiányosságaival foglalkozott és rámutatott hogy egyes funkcionáriusok elszakítják a politikai tevékenységet a gazdasági építés állandó, mindennapos munkájától.

Hruscsov elvtárs ezután arról szólott, hogy a kolhozok egyesítésével nagy, sokágazatú gazdaságok jöttek létre. A párt Központi Bizottsága és a miniszter- tanács három évvel ezelőtt határozatot hozott a kolhozok vezetői állományának megerősítéséről. Azóta történt javulás ezen a téren, de még mindig rosszul áll a kolhozok vezetőkáderekkel való megerősítése. Nem elég kolhozelnöknek van felső-, vagy középfokú szakképzettsége, a kolhozelnökök gyakran cserélődnek. A legkomolyabb figyelmet kell szentelni a termelöbrígádok vezetőinek kiválasztására is. A kolhozok egyesítésével a termelőbrigádok is megnőttek, szükséges tehát, hogy élükön tapasztalt emberek, jó szervezők, becsületes kolhozparasztok álljanak.

• A párt — mondotta Hruscsov elvtárs — nagyszerű kádereket nevelt a falun és így a kolhozelnöki állományt sok kerületben helyi dolgozókból is meg lehet erősíteni. Van azonban több kerület, ahol ezen a téren segítségre lesz szükség. A helyi káderek előléptetése és a szakemberek áthelyezése mellett így felmerül annak szükségessége, hogy az ipari központokból kommunisták kerüljenek vezető munkára a kolhozokba.

„Az, hogy a szocialista város káderekkel segíti a kolhozfalut

— folytatta Hruscsov elvtárs — a jelenlegi körülmények. között is az egyik legfontosabb formája a munkás-paraszt szövetség — a szovjet társadalom hatalmának megingathatatlan alapja — még nagyobb mérvű megerősítésének“.

Az elmaradott kolhozoknak —- folytatta Hruscsov elvtárs — mindenekelőtt jó szervezőkre van szükségük. Most, „amikor felnőtt szovjet értelmiségünk, miért nem fordulunk a párthoz

— folytatta — miért nem hívunk a városból kiváló embereket, mondjuk 50.000 kommunistát és küldjük őket a falura a munka

jenek, holott a mezőgazdaságot vezetni mindenekelőtt annyit jelent, mint terjeszteni az élenjáró tapasztalatokat és a tudomány vívmányait, tanulmányozni és általánosítani azokat. E tekintetben nemcsak a minisztérium követett el hibákat, hanem sok párt- és szovjetszerv is.

Hruscsov elvtárs kitért a párt- és szovjetszervek kötelességeire, kijelentette, hogy azoknak nemcsak előadásokat kell tartamok, hanem nekik maguknak is ta- nulmányozniok kell a tudományt és az élenjáró gyakorlatot és tevékeny szervező munkát kell folytatniok alkalmazásuk érdekében. A párt- és szovjetszervek vezetőinek buzdítaniok kell az elmaradottabb kolhozok vezetőit, hogy látogassanak el az élenjáró gazdaságokba és a helyszínen tanulmányozzák azok munka- 1 módszereit.

megerősítésére? Úgy gondolom, megtehetjük ezt“.

„A mezőgazdaság vezetésének megjavítását szolgáló égető feladatok közé tartozik a párt kerületi bizottságai és a kerületi végrehajtó bizottságok szerepének fokozása a kolhozok, gépes traktorállomások és szovho- zok fejlesztésében“ — mondotta a továbbiakban Hruscsov elvtárs. A legjobb kommunisták közül ki kell választani néhány- ezer legjobbat és a falusi, kerületi pártbizottságokba és kerületi végrehajtó bizottságokba kell munkára küldeni őket.

Hruscsov elvtárs ezután arról beszélt, hogy vannak még olyan pártfunkcionáriusok, akik lebecsülik a falusi kerületekben, a kolhozokban és szovhozokban végzett munkát. „Ezek az emberek nem értik meg — mondotta

— azt az egyszerű igazságot, hogy a mezőgazdaság fellendítése nélkül nem lehet sikeresen megoldani a kommunista építés feladatait. A kommunista társadalom nem épülhet fel a gabona, a hús, a tej, a vaj, a zöldség és a többi mezőgazdasági termék bősége nélkül.“.

Meg kell erősíteni minden láncszemet — folytatta Hruscsov elvtárs — amelynek kapcsolata van a mezőgazdaság irányításával. Hadseregnyi szakembert kell áthelyezni az apparátusból a termelésbe, meg kell erősíteni vezető- és alsókáderekkel a kolhozokat, a gép- és traktorállomásokat és szovhozokat. Ezt a munkát azonnal meg kell kezdeni és 1954 január-februárig be kell fejezni.

Fel kell számolni — mondotta

— a személyi felelősség hiányát a gép- és traktorállomások és kolhozok vezetésében. Minden kolhozra most körülbelül 5—6 felelős kerületi párt-, szovjet- és mezőgazdasági funkcionárius jut. Ténylegesen azonban senki sem felel az ügypk állásáért. Hasonló a helyzet a kolhozokban működő pártszervezetek vezetése terén is. A kerületi pártbizottságok gyengén foglalkoznak a kolhozok pártszervezeteinek titkáraival, nem gondoskodnak a pártszervezetek megerősítéséről és a párt- szervezetek körüli aktíva kialakításáról. Sok szervezetben hibák vannak a kommunisták marxista-leninista nevelése terén. A kerületi pártbizottságok nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy növeljék a kolhoz-pártszervezetek szerepét a kolhozők feladatainak megoldásában. Sok kolhozban alacsony színvonalon folyik a tömegpolitikai munka, a dolgozók politikai nevelése. Sok kolhozban rosszul szervezik meg a kolhozparasztok, a nők kulturális és mindennapi szükségleteinek kielégítését. — Egyes kerületekben a párt- és szovjetszervek nem gondoskodnak filmekről a dolgozóknak.

Sok helyen lebecsülik a Kom- szomol-szervezeteket, nem vonják be azokat a mezőgazdaság feladatainak megoldásába. A mezőgazdaságban oly nagy szerepet játszó nőket, a kiváló kolhozpa- rasztasszonyokat, a gép- és traktorállomások és szovhozok munkásnőit sok pártszervezet rém veszi figyelembe és nem végez kielégítő munkát a nők körében.

„Itt az ideje — mondotta Hruscsov elvtárs, — hogy közelebb vigyük a pártvezetést a termelés döntő szakaszaihoz. A jelenlegi szakaszon úgy kell átépíteni a pártapparátus munkáját, hogy egy bizonyos pártfunkcionárius vezesse a munkát egy bizonyos kolhozban és feleljen érte, hogy legyen kit megkérdezni a káderek helyes kiválasztása, az emberek helyes elosztása, a kolhozparasztok között végzett politikai munka, a szóbanforgó kolhozaink előtt álló feladatok megoldása ügyében“.

„Határozottan véget kell vetni a mezőgazdaság irányítása terén előforduló felületességnek. A helyes irányítás érdekében a ‘helyszínen kell tanulmányozni a kérdéseket, tanulmányozni kell az ügyek állását a kolhozokban, a gép- és traktorállomásokon, a .szovhozokban. Foglalkozni kell a káderekkel, elsősorban a kolhozelnökökkel, tanulmányozni kell az élenjáró munka- módszereket és alkalmazni kelt azokat a termelésben. A vezető’ párt- és szovjetfunkcionáriusok! számára nem kötelező ugyan, hogy agronómusok legyenek, de kötelesek arra, hogy jól tájékozódjanak, a mezőgazdasági kérdésekben“.

Hruscsov elvtárs ezután arról szólt, hogy a mezőgazdaság felien-, elitesét szolgáló intézkedések megvalósításúval növekszik a kolhozok és kollioztagok jövedelme és ennekl folytán nagy mértékben növekedni fognak a kolhozparasztok kulturális és jóléti igényei.

A mezőgazdaság további fellendítését szolgáló nagyszabású intézkedések végrehajtása — mondotta Hruscsov elvtárs — sok tekintetben függ majd a pártszervezeteknek a tömegek körében végzett munkájától. A mezőgazdaság dolgozóinak alkotóerői felbecsülhetetle-' nek. Aktívan mozgásba kell tehát; azokat hozni. A pártfunkeionáriu-! soknak, a kommunistáknak széles körben meg kell magyarázniok a mezőgazdaság fejlesztésének halaszthatatlan feladatait, ki kell fej- leszteniök a földek terméseredményének és a mezőgazdaság produktivitásának fokozásáért indított szocialista versenyt. E célból mindig ott kell lenniük a tömegek sűrűjében, nap nap után foglalkozniuk kell a tömegekkel, jól kell Ismerniük az embereket, szükségleteikkel és igényeikkel együtt, tud- niok kell idejében észrevenni éa támogatni a helyes kezdeményezést., elejét venni az esetleges sikertelenségeknek ée kudarcoknak. A párt- szervezeteknek egész munkájukban a kolhozok, gép- és traktorállomá- sok élenjáróira, a földművelés és az állattenyésztés mestereire kell támaszkodniok. Ezeknek sorai napról napra növekszenek.

Hruscsov elvtárs így fejezte be beszédét:

„Elvtársak! A szovjetország erőinek teljében van és magabiztosan, halad a kommunizmus felé vezető úton. A kommunista építés programújának döntő fontosságú része annak a feladatnak gyakorlati megoldása, hogy országunkban a szocialista Iparnak, mint a népgazdaság vezető erejének hatalmas megnövekedése alapján megteremtődjék a mezőgazdasági termékek bősége. Ez a feladat most az egész nép létfontosságú feladata. E feladat sikeres megoldása elő fogja segíteni a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetségének további szilárdulását is.

Kifejezhetjük szilárd meggyőződésünket, hogy a kommunista párt' vezette munkásosztály, kolhozpa- rasztság, értelmiségünk, valameny- nyi szovjet ember a legrövidebb idő alatt megoldja ezt a feladatot. Országunk nagy lépése lesz ez; előre a kommunizmus felé vezető úton!’'

A falusi párlpolifikai munka kérdései