Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)
1953-08-18 / 193. szám
1953 AUGUSZTUS 18, KEDD N 8 P L Ä P A Szovjetunió kormónyónak jegyzóke Franciaország, Nogy-Britonnio és az Egyesült Állomok kormányához a német kérdésről Moszkva, (TASZSZ). A Szovjetunió kormánya jegyzéket juttatott el Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányához a német kérdés ügyében. A jegy- zék hangsúlyozza: A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy ismét felhívja Franciaország, valamint Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányának figyelmét arra a rendellenes helyzetre, hogy nyolc évvel az európai háború befejezése után Német* országnak nincs békeszerződése, továbbra is nyugati és keleti részve van szétdarabolva és más államokhoz viszonyítva, egyenlőtlen helyzetben van. A jegyzék ezután rámutat arra, hogy a szovjet kormány már 1952 március 10-én Franciaország, az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia kormánya elé terjesztette megvizsgálás céljából a német békeszerződés alapjaira vonatkozó tervezetét, amellyel kapcsolatban Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormánya mindezideig nőm fejezte ki állásfoglalását. Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormánya el. utasítva a német békeszerződés kérdésének megvizsgálását — más útra tért. Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormánya 1952 május 26-án aláírta Adenauer bonni 'kormányával „A három hatalom és a német szövetségi köz. társaság közötti viszonyról szóló szerződést’’, amelyet úgy ismernek, mint „bonni egyezmény”. TJgyanez- évi május 27-én pedig Franciaország, Olaszország, Belgium, Hol. landia és Imsemburg kormánya a bonni kormánnyal együtt aláírta az „európai védelmi közösségről” szóló szerződést, amelyet „párizsi egyezmény” néven ismernek. Emellett mind a „bonni egyezmény”, mind pedig a „párizsi egyezmény” ötven évre előre elszakíthatatlanul összekapcsolódik a nyugati hatalmak támadó északatlanti tömbjével. A bonni és a párizsi egyezmény a német militarizmus újjászületéséhez, továbbá odavezet, hogy Nyugat.Németország a világuralomra igényt tarró más hatalmak támadó terveinek eszköze lesz. Az az út, amelyre Franciaország, az Egyesült Államok és Anglia kormánya a német kérdésben lépett, a német militarizmus feltámasztásához, egy új európai háború veszélyének mind nagyabb fokozódásához vezet, Más út az, amely megfelel azoknak a békeszerctő célkitűzéseknek és kötelezettségeknek, amelyeket a négy hatalom közvetlenül a háború befejezése után vállalt magára Németországgal kapcsolatban, az az út, amely megfelel az európai béke megszilárdítása érdekelnek. Ezzel kapcsolatban természetesen nem szabad számításon kívül hagyni azt, hogy a potsdami értekezlet óta nyolc év telt el és hogy azóta nem csekély változások történtek, amelyeket a német kérdés végérvényes rendezésénél figyelembe kell venni. A potsdami megegyezés alapvető célkitűzései azonban előmozdítani a békeszerető és demokratikus Németország megteremtését — továbbra is kifejezik valamennyi európai nép, közöttük a német nép érkedeit és ezeket a német béke. szerződés megkötése útján kell biztosítani. Nem kétsége«, hogy a német békeszerződés megkötésének elsőrendű jelentősége van a német probléma rendezése szempontjából. Ismertetve az okokat, amelyek szükségessé teszik a német béke- szerződés megkötését, a jegyzék le. sxigezi, hogy az szilárd békefeltételeket állapít meg a német nép számára, elő fogja segíteni Németországnak, mint egységes, független, demokratikus és békeszerető államnak a fejlődését, biztosítja a német nép számára és más népekkel való békés együttműködés lehetőséget az egyenjogúság elvei alapján. Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormánya azzal indokolja a német békeszerződés megvizsgálásának elutasítását, hogy még nincs össznémet kor. mány, mely résztvehetne a szerződés előkészítésében, A békeszerződés megvizsgálása elutasításának ilyen indokolása azonban nem felel meg a dolog valódi állásúnak. Franciaország, az Egyesült Államok és Anglia politikája valójában neme ic odavezet, hogy mindinkább elhúzódik a békeszerződés kérdésének megtárgyalása, hanem oda is, hogy uagyanekkor elhúzódik' az össznémet kormány megalakítása kérdésének megoldása is. mivel e politika Németország szét- szakítottságának le rögzítésére. Né, metország egysége helyreállításának megakadályozására irányul. Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormánya az össznémet demokratikus kormány megalakítása kérdésének megoldása helyett, javasolják az össznémet választások kérdésének megvitatását, de ezt az ügyet arra szűkítik le, bogy a négy hatalom vizsgálja meg külföldi államok képviselőiből álló cs e választások megtartásához szükséges „feltételek megteremtése céljából vizsgálatot folytatott’’ úgynevezett semleges bizottság kijelölésére vonatkozó javaslataikat. Ezt nemi lehet másként értékelni, mint kísérletként arra. hogy a németországi választások megtartását külföldi hatalmak kezébe adják át, s ebből a célból mindenféle külföldi „vizsgálókat” ültessenek a német nép nyakába, mintha nem is Németországról volna szó. amelynek sokéves dómokra, tikus hagyományai vannak, hanem valamiféle jogfosztott gyarmatról. Ez a javaslat odavezet, hogy a német népet kirekesztik belső kérdéseinek megoldásából. A jegyzék rámutat, hogy ez a javaslat alapjában eltér a potsdami határozatokban kifejezésre jutott demokratikus elvektől, A demokratikus Németország nemzeti egysége helyreállításának kérdése a német nép számára alapvető kérdés volt és marad. Semmi, féle kifogással nem igazolható ebben az ügyben a további halogatás. A Szovjetunió kormánya Franciaország kormányához, úgyszintén Anglia és az Egyesült Államok kormányához azzal a javaslattal fordul, hogy már most tegyék meg a német kérdés rendezésére Irányuló gyakorlati Intézkedéseket. A kifejtettek értelmében a szov. jet kormány Németországra vonatkozóan halaszthatatlannak tartja a következő alapvető kérdések megoldását : 1. Bébeértekezlet. összehívása Németországgal való békeszerződés kérdésének megtárgyalása érdekében. A szovjet kormány feltételezi, hogy ilyen értekezlet az összes érdekelt államok részvételével a legközelebbi hat hónapon belül összehívható és nem látja indokoltnak a békeértekezlet összehívásának további halogatását. Az említett határidőn belül a német békeszerződés előkészítésével kapcsolatos egész előzetes munkát be lehetne fejezni. Emellett fontos biztosítani Németország képviselőinek megfelelő részvételét a békeszerződés előkészítésének minden stádiumában és a békeértekezleten. A békeszerződés előkészítésében az ideiglenes össznémet kormány megalakításáig résztvehetnénck a Kelet- és Nyu- gat-Németországban fennálló kormány képviselői. 2. Ideiglenes össznémet kormány alakítása és szabad össznémet választások megtartása. A szovjet kormány Németország nemzeti egységének békeszerető és demokratikus elvek alapján való helyreállítása céljából indítványozza, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság parlamentje a demokratikus szervezetek széleskörű részvételével ideiglenes össznémet kormányt alakítsanak. Ilyen kor* mány, amely helyettesítené a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság mostani kormányát, a Kelet- és Nyugat-Németoraág közötti közvetlen megegyezés útján megalakít, haló. Amennyiben ez most körülményesnek bizonyul, akkor az ideiglenes össznémet kormány a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Német Szövetségi Köztársaság kormányának bizonyos időre való fenntartásával is megalakítható. Ebben az esetben az ideiglenes össznémet kormány nyíl. vánvalóan az első stádiumban csupán korlátozott funkciókkal rendelkezik majd. Az ideiglenes össznémet kormány megalakítása azonban még ebben a helyzetben is reális előrehaladást jelent Németország egyesítése irányában, aminek össznémet kormány valóban szabad, össznémet választások alapján történő megalakításában kell teljes befejezést nyernie. Az ideiglenes össznémet kormány feladatai: fi) Az ideiglenes össznémet kormány megoldhatná az olyan halaszthatatlan össznémet jelentőségű kérdéseket, mint: Németország képviselete a békeszerződés előkészítésében, valamint Németország- képviselete a nemzetközi szervezetekben, Németország bevonásának megakadályozása olyan koalíciókba vagy katonai szövetségekbe, amelyek a hitlerista Német, ország ellen vívott háborúban fegyveres erőikkel résztvott bármelyik hatalom ellen irányulnak, német állampolgársági kérdések, demokratikus pártok és szervezetek szabad működésének biztosítása, valamint fasiszta, militarista és a demokráciával, s a bébe fenntartásának ügyével szemben ellenséges egyéb szervezetek létesítésének megakadályozása, a Kelet- és N,vugat-Né- metország közötti kereskedelmi kapcsolatok kibővítése, közlekedési-, posta, és távíróforgalmi kérdések, a megállapított övezethatúroktól független szabad személyi és áruforgalom kérdései, a Kelet- és Nyu- gat-Németország közötti kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlesztésének kérdései, valamint az egész német nép érdekeit érintő egyéb kérdések. b) Az ideiglenes össznémet kormánynak mindemellett fő feladatának kelt lennie az össznémet szabad választások előkészítése és megtartása. E választások eredményeként maga a német nép idegen hatalmak beavatkozása nélkül oldja meg a demokratikus Németország társadalmi és állami rendjének kérdését. Az ideiglenes össznémet kormánynak ki kell dolgozni az össznémet választójogi törvénytervezetét, amely biztosítja az össznémet választások valóban demokratikus jellegét, minden demokratikus szervezet részvételét a választásokon és megakadályozza azt, hogy a nagy monopóliumok részéről nyomást gyakoroljanak a választókra. Az ideiglenes össznémet kormánynak szabadon kell döntenie abban a kérdésben, vájjon elismerhető-e annak célszerűsége, hogy megvizsgálják, megvannak-e egész Németországban a demokratikus választások megtartásához szükséges feltételek, ugyancsak ennek az ideiglenes kormánynak kell megtennie azokat az intézkedéseket, amelyek ezeket a feltételeket biztosítják. Ezzel egyidejűleg a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormánya intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy az össznémet választásokat az igazi szabadság feltételei között tartsák meg, amelyek kizárják, hogy a választások során külföldi hatalmak részéről bármilyen nyomást gyakorolhassanak. 3. A háború következményeivel kapcsolatban Németországra háruló pénzügyi-gazdasági kötelezett, ségek enyhítése. Németország már teljesítette a Szovjetunióval. Franciaországgal, Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal szemben fennálló és a háború következményeivel kapcsolatos pénzügyi-gazdasági kötelezett, ségeinek jelentős részét. A Szovjetunió kormánya, tekintettel erre és minthogy szükségesnek tartja Németország gazdasági helyzetének megkönnyítését, úgy véli, halaszthatatlan, hogy ezzel kapcsolatosan megfelelő határozatokat hozzanak. a) A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy Németországot január 1-től kezdve teljesen fel- mentsék a jóvátétel! fizetések alól és ugyanilyen módon a négy hatalommal fennálló háború utáni állami tartozásainak fizetésétől, kivéve a 'kereskedelmi kötelezettségekből eredő tartozását. b) A szovjet kormány szükségesnek tartja azoknak a kiadásoknak korlátozását is, amelyek a négy hatalom csapatainak Németország területén való tartózkodó- sával kapcsolatosak. Ebből a célból javasolja, hogy az említett csapatok eltartásának évi kiadásai ne szárnyalják túl a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság állami költségvetése bevételeinek öt százalékát, de minden esetre ne múlják felüt az 1940. évi megszállási költségek összegét, amikor ugyanis a megszállási költségek méretein még nem mutatkozott az északatlanti tömb megalakításának hatása. A szovjet kormány ezzel együtt javasolja, hogy Németországot teljesen mentesítsék a négy hatalom külső megszállási költségeivel kapcsolatban 1045 óta felgyülemlett adósságának megfizetése alól. A szovjet kormány azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a Szovjetunió, Franciaország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között a német kérdéssel kapcsolatos megjegyezés és a fent kifejtett javaslatokkal kapcsolatban már a közeljövőben hozandó határozatok a nemzetközi feszültség egyhülését szolgálják és ezzel elősegítik a béke, valamint a nemzetközi biztonság megszilárdulását. A szovjet kormány hasonló jegyzéket küldött Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányának. A jegyzékhez mellékelték a né-, met békeszerződés alapjainak a szovjet kormány által 1952 március 10-én benyújtott tervezetét. A tervezet leszögezi, hogy a német békeszerződés megkötésének igen nagy jelentősége van az európai béke megszilárdítása szempontjából, majd ismerteti, hogy milyen alapokon kell a német békeszerződést felépíteni. Ismerteti a politikai-, területi-, gazdasági-, katonai ren- del kezeseket, amelyek alapján a német békeszerződést fel kell építeni. V. M. Molotov, a Szovjetunió kiilügy« minisztere meghívta Moszkvába a Német Demokratikus Köztársaság1 kormánykfildöttségiét Moszkva., (TASZSZ). V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere augusztus 15-én fogadta Rudolf Appeltot, a Német Demokratikus Köztársaság szovjetunióbeli diplomáciai képviseletének vezetőjét és a következőket jelentette ki előtte: A szovjet kormány elhatározta, hogy augusztus 20-ra meghívja Moszkvába a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét. A szovjet kormánynak az a véle. menye, hogy jelenleg célszerű a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti viszonyok fejlesztését érintő néhány fontos kérdés, valamint az egész német kérdésre vonatkozó néhány megérlelődött probléma megvitatása. A szovjet kormánynak szándékában áll, hogy még a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének Moszkvába érkezés« előtt jegyzéket intézzen az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányához, amelyben kifejti a Szovjetunió állásfog. látását a német kérdésben és ismerteti a szovjet kormány megfelelő javaslatait. A Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének látogatása* lehetővé teszi a német kérdés részletekbe menő megvitatását és —•* amint a szovjet kormány reméli — újabb fontos szakaszt jelent a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti baráti viszony további fejlődése terén. R. Appelt kijelentette, hogy a meghívást a Német Demokratikus Köztársaság kormányának tudomására hozza. Fokozott anyagi előnyben részesülnek az élenjáró módszerek alkalmazói A minisztertanács határozata A kormányprogramra megvalósulásának fontos feltétele, hogy szakadatlanul növekedjék a munka termelékenysége. Ezt segíti elő a minisztertanács most megjelent határozata, amely fokozott anyagi előnyökben részesíti az országos jelentőségű élenjáró munkamódszerek alkalmazóit. Eddig számos élenjáró munka- módszer — így többek között a Koleszov-féle szélesvágás-terjedését komolyan akadályozta, hogy az új módszer alkalmazására áttérő munkás számára tüstént új normát állapítottak meg. Emiatt az is megtörténhetett, hogy a dolgozó az új. termelékenyebb módszerrel kevesebbet keresett, mint amikor régi módon dolgozott. Ezt a visszás helyzetet szünteti most meg a minisztertanács határozata. Eszerint az új, élenjáró technológia bevezetése után hosszabb ideig — az illetékes miniszter utasításától függően 3—6 hónapig az ú.i módszert alkalmazó dolgozók darabbérét a régi normák alapján állapítja meg. Ha a munkás új munkánál alkalmazza az élenjáró módszert (tehát olyan munkánál, amelyre eddig nem volt norma) a darabbért úgy kell megállapítani, mintha az új, élenjáró módszer még nem volna ismeretes. Ennek az intézkedésnek az eredményeképpen komoly anyagi előnyökben részesülnek azok a dolgozók. akik bátran alkalmazzák az új módszereket, s ezzel elősegítik az élenjáró technológia elterjedő* sét, a termelékenység emelkedését. A 3—6 hónapos időszak elteltével a normát meg kell változtatni. De a normaidőt még akkor is a régi és az új technológia alapján kiszámított időszükséglet között állapítják meg. Az új módszer al. kalmazása tehát továbbra is jelentős anyagi előnyökkel jár. A minisztertanács határozata alapján a kohó- és gépipari miniszter szabályozta a Koleszov-félo szélesvágás bérezését. Ennek értei, méhen 1953 augusztus 1-től december 31-ig a Koleszov módszer, rel dolgozókat a régi normák alap. ján kell elszámolni. Ha tehát egy munkadarab forgácsolásának normaideje a régi technológiával ötven perc volt, de a munkás Koleszov- módszerrel húsz perc alatt elvég, zi, — kétszázötven százalékos teljesítményei számolják el. 1954 január 1 után a Koleszov. módszerrel végzett munka normája a következőképpen alakul: ha a régi módszerrel ötven pere, az új módszerrel pedig húsz perc kell a munka elvégzéséhez, a normaidőt harmincnyolc percben állapítják meg. Az a munkás tehát, aki Ko- leszov-módszerrel dolgozik s a munkát húsz perc alatt végzi el, január 1 után százkilencven százalékos teljesítményt ért el. Ez a rendelkezés nagy anyagi ösztönzést ad majd a Koleszov- módszer széleskörű elterjedésére. ——1H—T-
