Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-13 / 214. szám

NÉPLAP tSS3 SZEPTEMBER 13, YASÁRMAP 6 AZ SzKP TAPASZTALATAIBÓL A pártszervezet a gazdag termésért Irta: V. kuzmiu, nitrénylermelő brlgádrezelő A tambovi terület micsurinszki kerületének .. Kirov' ‘-kolhozában lelkes politikai munka jellemzi az idei mezőgazdasági munkákat. A magas terméseredményekért fo­lyó harc élcsapatában a kommu­nisták haladnak. A kolhozparasz­tok és traktoristák a pártszerve­zet kezdeményezésére elhatároz­ták, hogy gabonafélékből átlago­san 18 mázsás, burgonyából 250 mázsás, takarmányrépából 300 mázsás, főzelékfélékből 220 má­zsás terméseredményt érnek el hektáronkint. A pártszervezet nagy figyelmet fordít a termelőbrigádok megerő­sítésére. A ,.Kirov“-kolhozban hat állandó növénytermelő brigád dolgozik. A brigádok élére ta­pasztalt kommunistákat állítot­tak. Ezáltal még jobban fokozó­dik a párt irányító ereje a brigá­dokban. A kolhozparasztok és a gépkezelők között bensőséges ba­rátság fejlődött ki. Mielőtt a brigádok elindultak a mezei szállásokra, a kolhoz pártszervezete TAGGYŰLÉST TARTOTT, amelyen megvitatták a vetési ter­vet és határozatot hoztak a poli­tikai munkára. Minden traktoros­brigádhoz agitátorokat osztottak be a kommunisták, komszomolta- gok, a falusi értelmiség és az élenjáró dolgozók soraiból. Az agitátorok arról beszélgettek a kolhozparasztokkal, milyen fon­tos, hogy a vetést idejében végez­zék el, beszéltek a szocialista versenyről, mint a kommunista építőmunka egyik módszeréről. A ..Hai-coljunk a magas termés- eredményekért“ című faliújság felhívta a kolhozparasztokat és gépkezelőket, hogy az előirány­zottnál rövidebb idő alatt végez­zék el a boronálást. vetést. Az agitátorok közvetlenül a mezőn ismertetik a kolhozparasz­tokkal és gépkezelőkkel a párt és a kormány legfontosabb határo­zatait. szervezik a versenyt, is­mertetik az élenjárók munka- módszerét. A munkák a kolhozban szerve­zetten és egységesen folynak. A gépkezelők az első napoktól kezd­ve segítettek a traktorosoknak az óragrafikon betartásában. a gépek termelékeny kihasználásá­ban. A pártszervezet segítséget nyújt a kolhozvezetőségnek a hiányos­ságok gyors kiküszöbölésében. Az 1. számú növénytermelő brigád­ban például előfordultak gépállá­sok. Ezt a kérdést taggyűlésen vitatták meg. A taggyűlés élesen megbírálta a brigádvezetőt, ami­ért nem irányította elég operatí­van a brigád munkáját. Jó munkát végez a 3. számú növénytermelő brigád, amelynek vezetője a párttitkár. A brigád­vezető állandóan érdeklődik az agitátorok munkája iránt, szoros kapcsolatot tart a brigád tagjai­val. A KOLHOZ ELNÖKE I. D. Zsbanov, fiatal kommunista agronómus, nemrégiben végezte el a tambovi mezőgazdasági kö­zépiskolát. Az elnök szigorúan megköveteli az agrotechnikai sza­bályok betartását és . az élenjáró agrotechnikai módszerek alkal­mazására törekszik. Kezdeménye­zésére nagy területeken kétszer végezték él a boronálást és kulti- vátorozást, végrehajtották a jaro- vizálást. messzemenően. alkalmaz­ták a műtrágyát, .a keresztsoros és sűrűsoros vetési módszereket. A „Kirov“-kolhoz kommunistái személyes példamutatásukkal és igaz szavuk ereiével harcra moz­gósítják a kolhozparásztokat a mezőgazdasági munkák példás elvégzéséért, a bő termésért. A hodászi dolgozók becsületesen eleget tesznek ál lám iránti köl el ességüknek Hodász termelőszövetkezeti köz­ség a mátészalkai járásban a be­adásban élenjáró községek közzé tartozik. A csoportok tagjai be­adásuk teljesítésével válaszolnak a kormány új programmjára. A községben igen elénk verseny- •zellcni van. Innen indult ki a augusztus 20. járási begyűjtési verseny is. s a hodásziak Ígére­tükhöz híven, nem is maradtak le. Gnbonahcadásnk'iak azonna' eleget tettek s így is bőven jutott mindenkinek. A hodásziak tud­ják, hogy nemcsak a gabonabe- rdásban kell az élen járni, hanem fontos a dolgozók asztalára a to­jás és baromfi is. Az úttörő tszcs, már teljesítette egészévi tojásbe­adását. baromfiból a III. negyed­évi tervet is jóval túlteljesítette. De nemcsak az Úttörő, hanem a Rákóczi, Kossuth és a Dózsa tsz. cs-k is valamennyien eleget tettek ígészévi tojásbeadásuknak, és jó­val túlszárnyalták a III. negyed­évi baromfibeadást. Ezekből az eredményekből tevékenyen kivet­te részét az MNDSz-szervezet is. mert az asszonyok szépen teljesí­tették vállalt '•'ötglezettségciket a ketlóalj-mozgalomban. BALLANGÓ ILONA Nyíregyháza. A vitkai DISZ fiatalok felkészülnek az új oktatási évre Szabados Anna elvtársnő fogja vezetni Vitkán a következő okta­tási évben a DISz. politikai kört. Szabados elvtársnő a községi ta­nács dolgozója becsületesen végzi munkáját. Szereti a község apraja-nagyja, de leginkább a DISz-fiatalok. Nemrég végezte el a DISz. propagandistaképző isko­lát^ ahol egyike volt azoknak, akik a legjobb eredményt érték él az anyag elsajátításában. Tá- vollétében sem szünetelt a munka a fiatalok között. A háromtagú oktatási bizottság eredményesen végezte munkáját. Politikai isko­lára 16. DISz. politikai körre pe­dig 34 fiatalt választottak ki. A DISz-fiatalok 70 százalékát von­ták be szervezett oktatásba. Sza­bados elvtársnőt, az iskoláról visz- szatérve, azonnal felkeresték Bá­lint Etelka és Fábián Menyhért, a háromtagú oktatási bizottság tagjai. A propagandistának előre ismernie kell azokat, akiket egész évben tanítani, nevelni fog. Közö­sen nézték meg mégegyszer a ja­vasolt fiatalok neveit, s elmond­ták véleményüket külön-külön minden fiatalról. Koncz József és öccse a termelésben és a begyűj­tésben mindig élenjárt, a nevük az elsők között szerepelt a ver­senytáblán. Megérdemlik, hogy résztvegyenek a politikai iskolán, biztos, ott is megállják majd he­lyüket. S alig győzték az iskolá­ra javasolt fiatalok nevei után el­mondani eredményeiket, jó mun­kájukat. A DISz-szervezet vezetőségének és az oktr.üii bizottságnak jó munkája bizíoiüték arra, hogy az elkövetkezendő oktatási évben a politikai iskola részvevői alapo* tudásra tesznek majd szert. A fiatalok nagyrésze már most lel­kesen készül az új oktatási évre. A napokban Liga Ferenc DIS/.- fiatal kereste fel a szervezet ve­zetőségét azzal a kéréssel, hogy őt is vegyék be a politikai kör hallgatói közé. Elmondotta, hogy eddig nem tartózkodott a község­ben, de most végleg hazatért és szeretne tanulni. Tudja, hogy a tanulás elősegíti a munkában. —■ Testvérei is mindig szívesen ta­nultak. így lett két bátyja a nép­hadsereg tisztje, ö sem akar el­maradni tőlük. A vezetőség tagjai tudták, hogy Liga elvtárs mindig élen járt a munkában. Éppen ezért az ő nevét Is hozzáírták ahhoz a 34 névhez, akiket DISz. politikai körre javasolnak. Liga elvtárs boldogan vette tudomásul, hogy együtt tanulhat olyan fiatalokkal, mint Koncz József, Rozsnvni Jo­lán, Kiss Erzsébet és a többiek, példamutató if jakkal. A község fiataljai az aratásnál jó munkát végeztek és most lel­kesen kapcsolódtak be a kultúr- ház építésébe, ahol minden nap társadalmi munkát végeznek, hogy mielőbb otthont kapjon Vitkán is a kultúra. A DISz. poli­tikai iskola hallgatói vállalták, hogy az oktatási idény alatt a ta­nulás mellett ebben a munkában is aktívan résztvesznek. SZÁSZ ELEK, járási tudósító Műsoros előadás Mátészalkán A mátészalkai kultúrotthon szeptember 10-én ismét megtelt nézőközönséggel. Az Ady Endre színjátszó-csoport, a kultúrotthon tánccsoportja, a földművesszövet­kezet tánccsoportja, valamint a Csokonai Színház művészei há­rom- és félórás műsort adtak. A Csokonai Színház művészei ope- rettrészleteket énekeltek, a szín­játszó-csoport Csehov egyfelvo- násos színdarabjaival nevettette meg a közönséget. A két tánccso-> port is nagy sikert ért el. SZÖTS SÁNDOR, Mátészalka. A BIZALOM Őszintén szólva, Vajda János soha nem gondolta volna, hogy megrendül a bizalma. Mert ö egész életében olyan nincstelen szegényember volt, aki még jó szót sem kapott másoktól. Nap­hosszat üldögélt a piacon nyolc­vanfilléres napszámra lesve. Az első jó szót a demokráciától kapta. Az állam hét hold földet mért ki neki. Úgy jött ez a hét hold, mini egy régen megálmodott, de min­dig hihetetlennek gondolt csoda. A föld mellé jószágot, szerszá­mot szerzett az évek során, növe­kedett, gyarapodott jólétben az egykori foltoskönyökű, mezítlá­bas ember. Nagyon bízott az ál- Inmban. pontosan fizette az adó* és már elkönyvelte mindenki Nyírgelsén. hogy Vajda Jánost nem lehet megelőzni a beadás­ban. A a egyik napon. 1950-ben aztán furcsa dolog történt. Ebben az évben is pontosan eleget tett a beadásnak. Aztán egyszercsak ka­pott egy cédulát a tanácstól, hogy sürgősen adjon be egy hízottser­tést. Kapta a kalapját, ment az elnökhöz és mutatta a cédulát: „Biztos tévedés lesz, elnök elv- társ, hisz én beadtam a rámeső részt...“ Az elnök rámordult: ..Nem tévedés, pótkivetás . ..“ — Vajda megfordult és hazament. Ha pótkivetés, hát pólkivetés Csak azt nem értette, hogy miért nem azoktól kérik először, akik még a kötelezettséget se teljesí­tették. Beadta volna a hízót, ha nem jön közbe a pestisvész. Még kocája se maradt. Az elhullást annak rendje-módja szerint beje­lentette a tanácsnál és úgy gon­dolta: rendben van minden. Rosz- zul gondolta. Néhány nap múlva •"égiélcnt nála egy morccsképű . 'ivatalnokforma, végrehajtó kiné­zésű ember a járástól és ráripa- kodott. mintha Vajda éppenség­gel lopott, vagy gyilkolt volna: ..Hol a disznó? Maga tartozik! Vagy fizet 3600 forintot, vagy be­lép a téeszcsébe!“ Kiabált, hado­nászott. szóhoz sem juthatott a gazda. Vajda hallgatta egy dara­big, aztán úgy elfutotta a méreg, hogy a hőzöngő, ágaskodó alakot kizavarta a házából. Utána szokatlan, nehéz érzés szorította el a szívét. Nem, nem az bántotta, hogy azt a szemtelen fickót kidobta, hanem valami más. Arra gondolt és százszor is megkérdezte magától: ,.Ezt az embert vájjon ugyanaz az állam küldte el hozzá, amelyik földel osztott, vetőmagot, állatot adót1 annakidején?“ Ez a gondolat ott maradt nála naDpal és éjjel, mun­ka közben és lefekvéskor, még a vacsora és ebéd ízét is megron­totta. Az utolsó csapást a tagosítás mérte rá. Megalakult a szövetke­zet. tagosítottak és az ő jóltrágyá­zott, dédelgetett hét aranykoro- rtás földje helyett kimértek neki homokos, gaznak is rossztermő, másfélkoronás földet. Az adó meg ugvanannyi maradt. Az eddigi földjében, négy holdon — mert négy holdat tagosítottak — meg­termett 50 mázsa búzája is. Ebben meg. amint a tapasztalat mondta: 19 mécsét se lehet várni négy holdról. De még az semmi! Ha- nemhogy ugyanakkor Pap József fia. a kulák Bertalan, meg Török Lajos, a 68 holdas, meg a lobbi nagygazda, akiknél régen nyolc- vaníilléres napszámért kuncsor- gott, mind nagyot röhögött rajta Mert azok szépen, komótosan be­sétáltak a téeszcsébe. A falu ve­zetői ügyet se vetettek rá. hogy így történt. Az* mondták a kulá-1 kok: nem dolgozunk, megélünk a föld járadékból is, annyit vittünk a téeszcsébe. Ezt mór nem tűrhette tovább. Kapta a tarisznyáját, botját és bement a járási tanácshoz. A pártbizottságra akart menni, de ott nem tudott senkivel beszélni. Ment a tanácshoz hát. Szegedi- néhez, az elnökhelyetteshez en­gedték be. Sorolta szépen, mi hogy történt. Nyugodt akart len­ni, de aztán nem bírt az indula­tával. Követelte, hogy ha vele nem is csinálnak semmit, de a kulákokat zavarják ki azonnal a csoportból, mert addig dolgos em­ber nem megy bele szívesen. — Most már ő se. még ha talán gondolt is rá! Mert mék paraszt- ember ne gondolna a téeszcsére. Szegediné jóformán végig se hallgatta, hanem rá fröccsent o parasztemberre: ..ÍVTit avatkozik bele a dogunkba? Hiába mester­kedik, úgy Sé tud hí megállítani a demokrácia kerekét!" Mintha kampósvégű ólmosbot- lal vágták volna fejbe Vajdát Összeráncolta szemöldökét, ránc- baszaladt ■ a homloka, > kiáltani akart, de aztán csak megfordult és elment. Hogy ő akaria megállítani a demokrácia szekerét?! Akinek annyi beadási oklevele van már. hoav meg se tudia számolni? Hazament. Aztán kiment a földre, amit tagosítottak. Állt­nézte a sárga homokot, amit ta- réjosra fésült a szét, nézte benne a ványadt, kókadt tarlógazt és könnycsepp szaladt ki a szemé­ből... Ezután az eset után már csak legyintett mindenre, meg megrán­dította a vállát. így volt a kormányprogrammal is. Legyintett: beszélhettek, amit akartok, az alsónép úgy se érez belőle semmit. De azért titkon I remélte, valahogy várta, nagyon várta, hogy tényleg történjen va­lami, hogy valahogy... Eh! Nem lesz semmi. De lett. Jött a rendelet, hogy ingyen vizsgálják az állatokat, aztán jött a rendelet, hogy elen­gedik a beadási hátralékot. Ez öt nem érdekelte, mert világéleté­ben pontos volt, de valahogy örült annak is, hogy a szomszéd, meg a másik vidámabban jár-kél az utcán. Figyelte az embereket, mintha az ő növekvő bizakodá­sukban, jókedvükben a saját ma­ga kedvét keresné. Aztán egyszer őt is behivatták a tanácshoz. ..15 százalékkal csökkent az adója. János bácsi!“ — mondták neki „436 forinttal kell kevesebbet fi­zetni.“ Szépen, becsületesen be­széltek vele, ő meg . . ü fene tud­ia, hogy volt. Gyanakodott is. meg el is hitte, hegy tényleg így van. El kellett hinni, mert ott volt előtte az írás arról, hogy csökkent az adó. Nemrégiben pedig meghívót kapott. A járási tanácstól: a vég­rehajtó bizottság ünnepi ülésére hívták meg. mint élenjáró dolgo­zó parasztot. Üjra csak nem hitt a szemének, dehát előtte volt az írás. Ünneplőbe öltözött és beuta­zott vasárnap délelőtt a járáshoz. Lerázta a csizmáról a port a kü­szöbön és szép lassan, mint aki élvezi a helyzetet, fellépkedett a lépcsőn, benyitott a tanácsterem­be. Leült a székre sok más ha­sonló kinézésű dolgozó paraszt, meg munkás közé. Szép volt a terem díszítése, de még szebb volt a beszéd. Arról beszélt az előadó, hogy „vége van annak a világnak, amikor megsértették a törvényt, úton-útfélen zaklatták az embereket, a nagv eredmények ellenére háttérbe szorult a dolgo­zó ember. A párt, a kormány kézzelfogható tettekkel mutatja meg, hogy a nép jólétét, igazsá­gát tartja szem előtt.. .“ Aztán kihirdették, hogy Vajda János nyírgelsei hétholdas dolgo­zó paraszt a kormánytól egy rá­diót, meg egy tengerimorzsolót kap jutalmul, mert mindig ponto­san teljesítette a beadást, az idei burgonyával sincs hátralékban... Ez az egész akkor történt, ami­kor az állam nászajándékot adott az Ica lányának. Menyasszony a lánya és nagyban főtt a fejük, hogy mennyi terményt kell váj­jon eladni a staférunghoz. Sokat, bizony sokat, talán még a fejadag se marad meg, — csóválták a fe­jüket. Ekkor jött a nászajándék: az árleszállítás! Ott az ünnepi végrehajtóbizott­sági ülésen mindez eszébe jutott Vajda Jánosnak, mintha filmet pergettek volna le szeme előtt. A végén felállott, hogy szóljon, hogy valami szépet mondjon. De nem tudott beszélni. Rezgett a hangja és csak annyit szólott: „Elvtár­sak, én megígérem, hogy másfél hét alatt befejezem az őszi szán­tást, meg vetést! Úgy dolgozok, mint még soha.“ Hangerősségre mérve, gyengék voltak ezek a szavak a meghatottságtól, de mégis kicsapott belőlük valami megkapó, erős érzés. Ez pedig a visszakapott bizalom nagy érzése volt! Vajda János megtalálta önma­gát s most boldogan, felszabadul­tan gondol arra: az állam, ame­lyik földet osztott nekem, nem hagyott cserben! Ez az állam mé­giscsak az én államom! S. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents