Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-24 / 224. szám

•» NÉPUtP 1953 SZEPTEMBER 24. CSÜTÖRTÖK pártépítés ______________★ Az agitációs munka tapasztalatai a császárszállási Uj Alkotmány tsz-ben A járási pártbizottság munkatársai közül egyedül Szeles elvtársat, a mezőgazdasági osztály munkatársát találtuk Nagykállóban. Tőle érdeklődtünk tehát, melyik termelőszövetkezet­ben dolgoznak legjobban a nép­nevelők. Szeles elvtárs szinte gon­dolkodás nélkül válaszolta: „A császárszállási Uj Alkotmány ter­melőszövetkezet pártszervezeté­nek népnevelői végeznek jó mun­kát.“ Majd hozzátette: „Ott is­mertetik a népnevelők a szövet­kezet eredményeit, a tagok jöve­delmét, a kormányprogramm je­lentőségét, s összehasonlítást tesz­nek az egyéni gazdák és a szö­vetkezeti tag jövedelme közt. Szó­val helyi érvekkel dolgoznak.“ Kállóból Császárszállásra men­tünk, s ott megkerestük az Uj Alkotmány pártszervezetének tit­kárát. Rövid keresés után meg is ta­láltuk Hidasi elvtársat az üzemi párttitkárt, aki megerősítette Sze­les elvtárs véleményét: A szövet­kezetben valóban jól dolgoznak a népnevelők. Répánszki János elv­társról, mint élenjáró népnevelő­ről beszélt Hidasi elvtárs. Ot ke­restük hát meg, hogy megkérjük, mondja el módszereit, eredmé­nyeit. Répánszki elvtárs régi harcosa a pártszervezetnek, s a felszaba­dulás óta fáradhatatlan nevelője a környék dolgozó parasztságá­nak. Ismerik, szeretik mindenütt, s minden problémájukkal biza­lommal fordulnak hozzá. Ré­pánszki elvtárs türelmesen meg­hallgatja panaszaikat és segít azok orvoslásában is. Ismeri a szövetkezeti tagok igényeit, ba­jait, hiszen állandóan köztük van. Napközben a mezőn, munka köz­ben, ebédidőben, este otthonaik­ban keresi fel őket, vasárnap délutánonként pedig itt is, ott is megjelenik, ahol csoportokba ve­rődve beszélgetnek az emberek. Ritkán találkozik olyan kérdéssel, amire ne tudna kielégítő választ adni. Répánszki elvtárs egyik leg­jobb hallgatója vöt az elmúlt ok­tatási évben a középfokú politi­kai iskolának s most a Szovjet­unió Kommunista Pártjának tör­ténetét fogja tanulmányozni. — Ezenkívül rendszeresen olvassa az ujágokat és különböző pártkiad­ványokat. A kormányprogramm megjelenésekor azonban ő is meg­torpant. Nem értette meg a pro- grammot mindaddig, amíg a tag­gyűlésen Hidasi elvtárs meg nem magyarázta a Programm jelentő­ségét. Aztán újra magára talált, s még szívósabban. még fáradha- tatlanabbul végezte felvilágosító munkáját. De hogyan? Szeles és Hidasi elvtársak felvi­lágosítása után azt vártuk, hogy Répánszki elvtárs brigádjának tagjai, — akik között felvilágosító munkát végez — már v.alameny- hyien tudják, hogy mire számít­hatnak elért munkaegységeik után. Úgy gondoltuk, hogy Pis- kóti Lajosnak már elmondotta: A családjával együtt elért 000 mun­kaegység után bőséges jövedelme lesz. A 10 százalékos beadási ked­vezmény, a tavalyi hátralék s a gépállomással szemben fennálló tartozás elengedése, a különböző kedvezmények több, mint 4 fo­rinttal növelték egy-egy munka­egység értékét. Piskóta Lajosék- nak ezek a kedvezmények több mint 3.600 forintot jelentenek. — Piskóti Lajos azonban nem tud minderről. Répánszki elvtárs nem így agitál. Arról beszél általában, hogy a nagyüzemi gazdálkodás előnyösebb, hogy egyedül ez biz­tosítja a boldogabb életet, hogy közösen könnyebb a munka, mint egyedül. Ez mind igaz is, de ezek azonban általános érvelések, amik nem elég hatásosak. Répánszki elvtárs fáradhatat­lan agitátor, azonban az eredmé­nyek nem mindenkinél igazolják jól munkáját. Hiszen vannak még a szövetkezetben ingadozók. En­nek az az oka, hogy a pártszer­vezet népnevelőinek agitációja nem személyhez szól. A népnevelőknek ismerniök kell a hozzájuk tartozó dolgozókat, tudniok kell, hogy másképpen, más érvekkel lehet meggyőzni azokat a szövetkezeti tagokat, akik a múltban cselédek voltak, más módszerrel a volt kisparasz- tokat és szintén másképpen azo­kat, akik mint középparasztok lépték be a szövetkezetbe. A párt- szervezet feladata ezek meggyő­zéséhez érvekkel felkészíteni a népnevelőket. Ifj. Rácz Imre például 3 hold földdel lépett be a termelő- szövetkezetbe. Becsületesen kivet­te részét a munkából, amit bizo­nyít az az 521 munkaegység, amit augusztus 31-ig szerzett. Soha nem termett Rácz Imre 3 holdján annyi, amennyit az idén a szövet­kezet biztosít számára. Kenyér- gabonából több, mint 16 mázsát, árpából közel 2 mázsát, s előleg­képpen 1700 forintot kapott. Bur­gonyából 3 kilót várnak munka­egységenként, kukoricából pedig 2.5 kilót. Szép jövedelmet biztosít a szövetkezet Rácz Imre számára, s mégis az elsők között volt, aki arra gondolt, hogy visszatér az egyéni gazdálkodás útjára. A párt- szervezet népnevelői nem mon­dották el neki, hogy három hold földjén soha nem termelt volna ennyit, nem lett volna biztos meg- élhetősége családjának. Garami István is azok közé tartozik, akik ismét egyénileg dolgozó parasztok akarnak lenni. Mint középparaszt lépett be a termelőszövetkezetbe a télen. — Azóta egymaga 261 munkaegysé­get szerzett. Igaz, családja többi tagjai is dolgoznak, de korántsem annyit, mint amikor még egyéni­leg művelték közel 10 hold föld­jüket. Akkor a család valameny- nyi tagja látástól-vakulásig dol­gozott, hogy megtermeljék a szük­ségletet. Ha most is rendszeresen résztvettek volna a munkában, több munkaegységet szereztek volna, s nagyobb lenne jövedel­mük is, hiszen mint szövetkezeti tagoknak, nem kell a munkaegy­ség után kapott terményfélesé­gekből még a beadásra, vető­magra is gondolni. Azonban Ga­rami Istvánnak nem magyarázta ezt meg senki. De más is nyomja Garami szívét. Életerős, 45 éves ember, s a termelőszövetkezet ve­zetősége tehénpásztornak osztotta be. A népnevelők nern igyekeztek megismerni Garami István pro­blémáját, s így nem is hívták fel a vezetők figyelmét arra, hogy más munkakört biztosítsanak szá­mára, olyat, ahol érvényesíteni tudja gazdasági tapasztalatait is. A pártszervezet feladata lenne a személyhez szóló, helyi érveket használó agitációra megtanítani a népnevelőket. Mi az oka annak, hogy az Uj Alkotmány pártszer­vezetének egyik legjobb népneve­lője sem alkalmaz megfelelő mód­szereket munkájában? Kérdé­sünkre azzal válaszol Répánszki elvtárs, hogy 6 ezt a módszert nem ismeri, ilyen érveket eddig nem kapott a pártszervezettől, ugyanis nincsenek rendszeres népnevelőértekezletek. Visszame­gyünk hát Hidasi elvtárshoz, hogy megtudjuk: mi az oka a népne- velőértekezlet«k elmaradásának, s miért nem segítik az agitátorok munkáját helyi érvek kidolgozá­sával? A népnevelőértekezletek elha­nyagolása a mi hibánk, azonban mi eddig csak általános érveket dolgoztunk ki, — feleli Hidasi elvtárs. A járási pártbizottság nem se­gítette a pártszervezetet abban, hogy megfelelő módon felkészítse a népnevelőket, hogy azok mun­kája eredményesebb legyen. Se­gítségadás, alapos munka helyett futó ellenőrzést végeztek a járási pártbizottság kintjáró munkatár­sai, aminek az lett a következ­ménye, hogy nem figyeltek fel arra: a pártszervezet elhanyagol­ja a felvilágosító munkát, a nép­nevelők nem dolgoznak helyi ér­vekkel. * A napokban lezajlott tag­gyűlésen az Uj Alkotmány tsz. kommunistái feltárták azokat a hiányosságokat, amelyek akadá­lyozói a jobb munkának, a szö­vetkezet megszilárdításának. — Ezen a taggyűlésen Répánszki elvtárs is felszólalt, s bírálta a járási pártbizottságot, azért, mert kevés segítséget ad a pártszerve­zetnek, bírálta az üzemi párt- szervezet vezetőségét a népneve- lőértekezletek elhanyagolásáért. Javaslatára határozatot hoztak a népnevelőértekezletek rendszeres megtartására és arra, hogy helyi érveket dolgoznak ki a népnevelők számára. Ez a taggyűlés figyelmezteti a járási pártbizottságot arra, hogy körültekintőbben végezzék mun­kájukat, több segítséget adjanak az alapszci-vezeteknek. Ugyanak­kor megköveteli az üzemi párt- szervezet vezetőségétől, hogy munkáját eredményesen végezze, s megfelelően irányítsa az agitá­ciós munkát. A határozatok vég­rehajtása sok segítséget ad majd a népnevelőknek ahhoz, hogy eredményesebben dolgozzanak, s munkájuk nyomán egyetlen inga­dozó'tagja se legyen az Uj Alkot­mány termelőszövetkezetnek. — Lévainé — Miért nem jutalmazzák a termelésben élenjárókat a iaskodi Vorosilov tsz-ben ? Hegedűs elvtárs beszédét körül­belül 150—200 ember hallgatta ná­lunk. Nagy megelégedést s örömet sugárzott mindenki arca, amikor megismerték azt a sok intézke­dést, melyet a párt Központi Ve­zetősége és a minisztertanács ho­zott dolgozó parasztságunk élet­színvonalának emelése érdekében. Pásztor Ferenc brigádjának tagjai egyhangúlag úgy válaszollak az intézkedésekre, hogy vállalták: határidő előtt két nappal 15 hold burgonyát és 15 hold cukorrépát szednek fel, s az eddigi 1.2 mun­kaegység helyett naponta átla­gosan 1.4-et teljesítenek. A két napos előnyt pedig az őszi vetés meggyorsítására szentelik. Azonban vannak hibák is a mi szövetkezetünkben. A pártnak és kormánynak az a célja, hogy a dolgozókat érdekeltebbé tegye a termelésben. Azonban nálunk ez nem érvényesül. Már többször felvetettem a vezetőségnek és a jól dolgozó brigádok is követelik, Hogy premizálják őket, de a ve­zetőség csak elhallgatja ezt. Pél­dául a Pásztor brigád négyszer kapálta meg a répát s holdan­ként 150—160 mázsa termésre számítanak. A forgót négyzetesen vetették, s itt is jó eredményt várnak. A többi négy brigádnak nem lesz ilyen jó termése. Az ár- patcrmésből is járt volna 10 má­zsa prémium az élenjáróknak, de nem kaptak semmit. S így a dol­gozóknak nincs kedvük jó mun­kát végezni. „Miért dolgozzanak jól, miért termeljenek többet, amikor úgyis egyformán kap­nak?" — mondják. A Rácz brigád is annyit kap, mint a Pásztor brigád, holott nekik csak 70—80 mázsa répa fog teremni. Ez is egy dolog, ami miatt több tag a kilépés gondolatával foglalkozik! Az a véleményem, a vezetőség­nek mielőbb teljesítenie kell a tsz-tagok jogos kérését! (Szilágyi András Laskod, Vorosilov tsz.) Távolítsák el az ellenségei és azonnal kezdjék meg a vetési a físzarádt Kossuth tszcs, tagjai Az őszi mezőgazdasági munkák kellős közepén vagyunk. A szántás és a vetés a tiszarádi Kossuth tszcs.-ben azonban mégsem indult meg. A gépállomás sem segíti őket, mert mindössze 3 holdat szántott 4 nap alatt. Az őszi munka meg­gyorsítása, a szántás, vetés sú­lyos elmaradásának azonnali pót­lása elsősorban a kommunis­ták-vezet te tiszarádi szövetkezeti parasztokra vár. Ha most késleke­dünk a munkával, összetorlódnak a tennivalók és nehéz lesz a vetés­tervet teljesíteni. Pedig ha a ve­tés késik, nagy kár éri a tszcs, tagokat. Viszont az idejében tör­ténő szántás, vetés kétszeresen is érdekük. Egyrészt, ha korán ve­tünk, több terem, s több jut sza­badpiacra, több lesz a ta­gok jövedelme is. Másrészt a tagok életét egyre inkább javító kormányprogramm megvalósításá­hoz szükséges az őszi munkák gyors és jó elvégzése. Az utóbbi időben megjelent szá­mos rendelet messzemenően meg­könnyíti a tszcs, tagok életét, eme­li jövedelmüket. A tavalyi hátra­lékok eltörlésével 100 mázsa ke­nyérgabonával osztottak ki többet a Kossuth-ban is a tagoknak s így 5 kiló 10 deka kenyérgabona ju­tóit egy munkaegységre. Nem ke­vés náluk az olyan tag, mint Bar­nák János aki több mint 15 mázsa terményt vitt haza másodmagával, vagy Hirka András, aki a tavasz- szal lépett be, egyedül dolgozott és több mint 10 mázsa terményt vitt lakására. Egy másik rendelet 34 mázsa hízottsertés beadásától men­tesíti a Kossuth tszcs, tagjait, ami szintén emeli a tagok jövedelmét. Nem beszélve arról, hogy a jövő évi begyűjtési rendelet 267 mázsa terménytöbbletét, 363 liter bor, 739 kilógramm állat- és 1792 liter tej­többletet jelent a szövetkezetnek. Az is nagy kedvezmény, hogy a háztáji tehene után a tszcs, tag­nak október 1-től nincsen tejbe- adása. A kormányrendeletek mellett azonban feltétlenül szükséges a be­csületes tszcs. tagok szorgalmas munkája a betakarítás meggyorsí­tása és az őszi szántás-vetés mi­előbbi elvégzése érdekében. A mi­nisztertanács határozata is ki­mondja, hogy minden tszcs, tag köteles közösen végezni a betaka­rítást és a szántás, vetést. Akik ki akarnak lépni, csak a zárszám­adás után hagyhatják el a csopor­tot. A tiszarádi Kossuth tszcs-nek 12 tagú pártszervezete van, azonban a párttagok nagyrésze is a hangos- ködök mellett áll, nem harcolnak a vetés megkezdéséért. Vannak olyan párttagok, akik — bár ma­guk dolgoznak — nem harcolnak a jövő évi kenyérért. Mint Barnák János, Csáki iái, Erdélyi László. Lippai István is. Nem folyik a tszcs-ben politikai nevelőmunka, nem ismertetik a kedvezményeket, nem számolják ki, hogy mit veszí­tenek a tagok, ha nem vetnek idő­ben. Eltűrik, hogy a tszcs-n belül az ellenség garázdálkodhasson. A szántás-vetés ellen legjobban Zsin­dely István volt református pap beszél, aki tszcs. tag(!) s alig van 60 munkaegysége, A múltban nála cselédeskedett Gyű re Sándor, aki­vel most egy tszcs-be van. „Csak úgy vetünk, ha kiosztják a földet, jobb volt egyénileg gazdálkodni” — hangoztatja Zsindely. Neki jobb volt akkor, mert nem dolgozott, hanem a cselédek, napszámosok végezték helyettük a munkát, ő meg a nappal sut-tette a hasál. Akadnak még rajta kívül ilyen sze- dett-vedstt elemek a csoportban, akik szeretnék megakadályozni azt, hogy a becsületes tszcs, tagoknak, jövőre ne legyen mit kiosztani, ne legyen kenyerük. Ott van a cso­portban Pethő Károly volt cséplő­géptulajdonos, akinek még földje is volt, (s Lencsés Antal dolgozott nála felesbe), s emellett még gép­lakatos műhelye is van. Udvari József például még most is bejár hozzá kisebb házkörüli munkát el­végezni mint a favágás, szőlőka­pálás. Pethő azt hangoztatja, hogy „mi mindannyian kilépünk, mi kö­zösen nem vetünk”, vagyis nyíltan a tszcs, ellen fordul, annak felbom- lasztására törekszik. Ott van még a csoportba Laskai Sándor volt kocsmáros felesége, aki mindég két felessel dolgoztatott — s akinek most is csak 50 munkaegysége van — és lázit a szövetkezet ellen. A pártszervezet hiányos politikai1 munkájának következtében akad­nak sokan olyanok, akik ezekkel egy követ fújnak, akik -még min­dég hallgatnak az ilyen kizsákmá- nyolők, munkakerülők szavára. Ilyen Tűnik István is, aki rend­szeresen bejár Zsindely ékhez és a hangjukon beszél a csoportban. Ezekre hallgatnak Papp Károly és Erdei László középparasztok, kik­nek a helye pedig nem a kulákok, hanem a becsületes tszcs, tagok mellett van. Ébredjenek fel a tiszarádi kom­munisták ! Mutassák meg az ellenség igazi arcát és mond­ják el: ezek azt akarják, hogy újra felesbe, harmadosba robotol­janak földjeiken az olyanok, mint Hirka András, Sípos Ferenc, Csáki István, Gyüre Sándor, akik csak a tszcs-n belül találhatják meg igazi boldogságukat. Az olyan ellenséges elemeket pedig, mint Zsindely, Pethő és Laskai, távolít­sák el maguk közül, seperjék ki a csoportból és lássanak neki a szán­tásnak és vetésnek, mert csak úgy tudják biztosítani a jövőévi kenye­rüket. A kommunistáknak az a felada­tuk ezekben a napokban, hogy fog­jak meg az ekeszarvát és a vető- gépet és menjenek ki legelsőkként szántani és vetni. Ne hallgassanak az ellenségre, hanem leplezzék le őket s nép nevei óm uu ká v a 1 mozgó­sítsák a szövetkezet minden tagját a szántás-vetés és betakarítás mi­előbbi elvégzésére. Ehihez adjon meg minden segítséget a községi tanács és a járási tanács is. De ne úgy, mint a napokban is „segí­tettek” Lueza János és Úri Dezső, a járási tanács dolgozói, akik kint voltak a faluban, de már a cso­portgyűlésre nem maradtak kint. Pedig szükséges lett volna jelenlé­tük. Adjon segítséget, a vetés meg­indításához a községi pártszerve­zet és tanács is. Erre mozgósítsa­nak most Tiszaráűon minden erőt, mert a családok kenyeréről van szó. Aki ma nem ezt akarja, az az ellenséggel egy követ fuj, ellen­sége saját magának, családjának. A tiszarádi Kossuth tszcs, példá­ján okuljon a Haladás tszcs, is, nézzen szét ő is a portáján, ott is nem az ellenség akadályozza-e a vetés megindítását! Sxaf>6 Endre, « kemecsei JB. titkára. Jó dohánytermelő munkáért megyénk négy termelőszövetkezete kapott jutalmat A nyírbátori Uj Elet, a tiszá- vasvári Petőfi, a gyulaházi Sza­badság és az olcsvai Vörös Csil­lag termelőszövetkezetek az agro­technika legújabb módszereinek alkalmazásával szép dohányter­mést értek el. Jól gondozták a dohányt és idejében letörték. A négy termelőszövetkezet megyénk­ben a dohánytermelés élenjárója lett. A jó munka jutalmául az Élelmiszeripari Minisztérium Do­hányipari Igazgatósága 200—500 forint jutalomban részesítette a dohánytermelésben élenjáró ter­melőszövetkezetek elnökeit, do­hánytermelési brigádvezetőit. A jutalomban részesítettek meg­fogadták, hogy a jövőben még szebb eredmény eléréséért har­colnak. Pál Gábor Tiszántúli Doliá-nybevúltú V;iMal:i1 )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents