Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-26 / 199. szám

1953 AUGUSZTUS 26, SZERDA N K P «- A r Otto Grotewohl elvtárs beszéde, Moszkvából való elutazása alkalmából S» való mentesítés és a szovjet rész­vénytársaságok németországi válla­latainak ellenszolgáltatás nélküli átadása, a megszállási költségek további csökkentése és a külső megszállási költségekkel kapcsolat­ban 1945 óta felgyülemlett adós- sáp: megfizetése alóli felmentés, a kereskedelmi szerződéseken felül 500 millió rubel értékű nagy kiegé­szítő áruszállítások, valamint 485 millió rubel összegű hitel nyújtása — mindez bizonyítéka a szovjet kormány önzetlen és baráti segít­ségének a német nép iránt. Ez a nagy támogatás enyhíti Németországnak a nyugati hatal­mak által okozott kettészakítása következményeit, lehetőséget ad a Német Demokratikus Köztársaság­ban az életszínvonal gyors emelé­sére és lelkesíti a német népet a militarizinus. a fasizmus és a há- borús veszély elleni harcában. Tárgyald aa i u;c meggy óra itják a Németország békés és demokratikus egysegéért, valamint a békeszerző­ács megkötéséért vívott harcot. Áraikor elhagyjuk az önök gyö­nyörű, hatalmas hazáját, a mun­kások és parasztok hazáját, bizto­sítjuk önöket: hazatérve mindent megteszünk, hogy fokozzuk a béke­tábor harcát és biztosítsuk győzel­mét. A Német Demokratikus Köztár. saság kormánya minden békés ve­rető német nevében meleg háláját fejezi ki a Szovjetunió kormányá­nak n valóban baráti segítségért. Viszontlátásra, kedves barátaim és elvtársaim! — mondotta befeje­zésül Otto Grotewohl, A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége hazaérkezett Berlinbe Augusztus 23-án a szovjet kor­mánnyal folytatott tárgyalások befejezése után Moszkvából haza­érkezett Berlinbe a Német De­mokratikus Köztársaság kormány- küldöttsége, Otto Grotewohl minisz. terelnök vezetésével. Csou En-toj elvtárs nyilatkozata a Koreával kapcsolatos politikai értekezlet kérdéséről Peking, augusztus 24. (Uj-Kína) Csou En-laj, a Kínai Népköz- társaság központi népi kormá­nyának külügyminisztere augusz­tus 24-én a következő nyilatkoza­tot tette a Koreával kapcsolatos politikai értekezlet kérdéséről: „A koreai fegyverszüneti egyez­mény aláírása megnyitotta az utat a politikai értekezlet meg­tartására a koreai kérdés békés rendezése érdekében. Most, ami­kor az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlése tanácskozá­sokat folytat a politikai értekez­let kérdéséről, a Kínai Népköz- társaság központi népi kormánya szükségesnek tartja, hogy felha­talmazzon az alábbi nyilatkozat megtételére a politikai értekezlet kérdésében: 1. A politikai értekezletnek — hogy zökkenőmentes legyen és nemzetközi téren példaképül szolgáljon a vitás kérdések békés tárgyalások útján történő rende­zésére — kerekasztal-konferencia formájában kell létrejönnie, vagyis: a koreai fegyverszünetet aláíró mindkét fél együttes ta­nácskozásai más érdekelt nemze­tek részvételével, de nem csupán a koreai fegyverszünetet aláíró két fél közötti tanácskozások for­májában. A koreai fegyverszüne­tet aláíró két félnek azonban egyhangúlag hozzá kell járulnia az értekezleten hozott minden ha­tározathoz, mielőtt azt elfogad­nák. Z. A politikai értekezlet mun­kájának összhangban kell állnia a koreai fegyverszüneti egyez­mény 60. szakaszában foglalt ren­delkezésekkel, nevezetesen: elő­ször megtárgyalják az összes kül­földi fegyveres erők — beleértve az ENSZ fegyveres erőit és a kí­nai népi önkénteseket — kivoná­sát Koreából és a koreai kérdés békés rendezését, majd más kér­déseket vitatnak meg. 3. A Kínai Népköztársaság köz­ponti népi kormánya úgy véli, hogy az a javaslat, amelyet A. J, Visinszkij, a Szovjetunió kormá­nya küldöttségének vezetője az ENSZ közgyűlésének ülésszakán, 1953 augusztus 18-án az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsá­gában a politikai értekezlet ösz- szetételére vonatkozóan beter­jesztett, összhangDan áll a fent- említett elvekkel és támogatjuk ezt a javaslatot. A központi népi kormány úgy véli továbbá, fon­tolóra lehet venni, hogy bármely nemzetet, amely fegyveres erőive] az ENSZ haderejének parancs­noksága alatt vésztvett a koreai háborúban, a fegyverszüneti egyezményt aláíró egyik fél olda­lán be lehet vonni az értekez­letbe. 4. Rá kell mutatni: észszer út­ién, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése nem volt hajlandó meghívni a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kép­viselőit a politikai értekezlet kér­désének megvitatásában való részvételre. Ilyen körülmények között — a politikai értekezlet 'zökkenőmentes egybehí vasának megkönnyítése céljából — az ENSZ közgyűlése felelősséggel tartozik azért, hogy értesítse a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányát a politikai értekezlet kérdésével kapcsolatos összes ja­vaslatokról és indítványokról. A központi népi kormány az ENSZ közgyűlésének minden indítvá­nyát — feltéve, ha az összhang­ban áll a jelen nyilatkozatban fentebb említett elvekkel — fon­tolóra veszi, hogy a politikai ér­tekezlet megtartásának alapjává lehessen azt tenni.“ Varga Endre megtalálta jobb életét Moszkva, augusztus 24. (TASzSz) Augusztus 23-án elutazott Mosz­kvából a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége, élén Otto Groteicohllal, a Német Demokratikus Köztársaság minisz­terelnökével. Az elutazókat a repülőtérre ki- kisérete V. M. Molotov, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének első helyettese és a Szovjetunió külügyminisztere, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnök- helyettese, bel- és külkereskedelmi miniszter, M. Z. Szaburov, a Szov­jetunió Minisztertanácsa Állatni Tervbizottságának elnöke, A. A. GromAko, a Szovjetunió külügymi- niszterhelyettese, I. G. Kabanov, a Szovjetunió bel- és külkereskedelmi miniszterének helyettese, V. Se. SzemjoMV nagykövet, a Szovjet­unió németországi főbiztosa, M. A. Jasznovy h moszkvai szovjet vég­rehajtó bizottságának elnöke, K. R. Szinyilov tábornak, Mosz­kva városparancsnoka, G. M. Pus- kin, a Szovjetunió külügyminisz­tériuma kollégiumának tagja, a külügyminisztérium III. európai osztályának vezetője, V. V. pásztó, jev, a Szovjetunió külügyminiszté­riuma protokollosztályának ideig­lenes vezetője, valamint a Szovjet­unió külügyminisztériumának, bél­és külkereskedelmi minisztériu­mának más felelős munkatársai. A vendégek búcsúztatásánál dísz- őrség sorakozott fel. A zenekar el­játszotta a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió ál­lami himnuszát. A repülőteret a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió állami lobogói díszítették. Otto Grotewohl, a Német Demo­kratikus Köztársaság miniszterel­nöke, a Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttségének Moszkvából való elutazása alkal­mából a repülőtéren az alábbi be­szédet mondotta: Kedves barátaim! Ma, a Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége eluta­Alig múlt valamivel hajnali öt óra. Komorón is virradni kezd. Még nem hajtott a kondás s a községi pásztor is most készül neki, hogy a szélső házak előtt egy nagyot csördítve végleg ki­űzze szeméből a bujkáló álmos­ságot. A vasúton túli utcából töb­ben is jönnek egymás mellett a kövesúton. Számszerint öten: Si­pos Lászlóné, Varga Endréné, Bagacsovics Borbála, Varga Ilonka és Varga Endre. A férfi kaszát tart a vállán. A fehérnépek hosz- szú, dohányfűzőtűt szorongatnak a hónuk alatt. Erre feljebb, mi­előtt a „Szocializmusért“ terme­lőszövetkezet központi tanyájának udvarára befordulnának, még néhányan csatlakoznak hozzájuk. Mégsem ők lettek az elsők. Az udvaron már emberek jönnek- mennek. Már elindították, végzik a mai munkát. A most jövők hangos „Szabadság“-gal köszön­nek; az asszonyok, lányok in­dulnak tovább, be a dohánypaj­tába. A pajta előtt, az elnök, Sípos László Kovács Balázszsal, Sándor Istvánnal méterhoszúkba vágott nyárfatörzseket gurítanak odébb. Félre az útból, a rekesz mellé. Varga Endre is leteszi válláról a kaszát, közéjük lép s már ő is kiáltja: „Na most! Hó-ó-rukk!“ Emelődnek, dőlnek, gurulnak a vastag nyárfatörzsek. — Mi is most iöUüftk, Endre. zásának napján a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya és minden német hazafi mélységes bá­láját fejezzük ki Moszkva, a nagy Szovjetunió gyönyörű, erőt sugárzó és nagy ütemben fejlődő fővárosa lakosságának, az egész szovjet népnek és a Szovjetunió kormá­nyának. Köszönetét mondunk a szívélyes, testvéri fogadtatásért, a baráti gondoskodásért és figyele­mért, amelyben minden oldalról, különösen a Szovjetunió kormánya részéről részesítettek bennünket. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya a német nép nevé­ben nagy megelégedéssel üdvözli a szovjet kormány és a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya közötti tárgyalásokról szóló közös közleményt és a két fél által alá­írt jegyzőkönyvet Németország jó- vátételi fizetéseinek beszüntetésé­ről és a háború következményei­vel kapcsolatban a Német Demo­kratikus Köztársaságra háruló pénzügyi-gazdasági kötelezettségek enyhítésével foglalkozó egyéb rendszabályokról, A két okmány, ban kifejtett megállapodások új korszakot nyitnak a Német Demo, kratikus Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége baráti kapcsolataiban ős vj szakaszt o német népnek nemzeti jogaiért folyó harcában. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya ezekben a határo­zatokban a szovjet kormány ama szilárd akaratának kifejezését lát­ja, hogy meggyorsítsák a békeszer­ződés megkötését és e célból most a Német Demokratikus Köztársa­ságnak jelentős könnyítéseket ad­jon, amelyeket egész Németország­nak javasol. Ez a hatórosat a Német Demo, kratikus Köztársaság részére nagy gazdasági segítség és a német kér­dés demokratikus alapokon történő békés megoldásáért folyó nemzeti harcában az egész német nép szá­mára jelentős támogatás. A további jóvátételi fizetésektől való mentesítés, az adósságoktól Alig néhány perce — mondja Sándor István s közben nagyot lódít a rönk végén. — Nem so­kat késtél. — Nem is akarok! — nevet bele a korareggeli friss levegőbe Varga Endre. Mostmár egymásután kerültek félre, odább az útból takaros csomóba az addig szanaszét he­verő nyárfatörzsek. — Idefigyelj csak te új ember! — mondja az elnök, szőke arcá­ban inkább kedveskedő rnosoly- lyal, mint bántani, sérteni aka­rással. — Mivel most reggelre borús lett az idő, meg eső is volt az éjszaka, a muhar kaszá­lása nem jó lenne így vizesen. Hanem a bükkönyhordással igye­kezzünk ... Máma, Varga elvtárs, te is a bükkönyhordásnál dolgo­zol. — En is gondoltam ilyesmire, ahogy befelé jöttünk. De a ka­szát mégiscsak elhoztam ... — Az nem baj. Megfér az ud­varon. « Valami eredőjének, tövének kell annak a szónak lenni, ahogy az elnök mondta: „új ember“. — Van is. Varga Endre még csak két hete, hogy a Szocializmusért tsz-ben dolgozik. S hogy volt, hfgy van, így mondja azt el ő maga, a saját szavaival: — Most 26 éves vagyok. Ugv nősültem én ide a múlt év no­vemberében Tiszaszentmártonról, ahol a szüleimnek tíz hold saját­juk van. Mezei munkában, gaz­dálkodásban nőttem én fel. Ami­kor elvettem a feleségemet, ő már tagja volt a szövetkezetnek. Akkor könyvelő volt. Most a nö­vénytermelő brigádban dolgozik. Ö akkor is mondta: lépjek be én is. De megmondom én úgy, ahogy van. Előbb nem akartam. — A feleségem egy szóval se mondta többet a belépést. A ma­gam fejére hagyott ebben a te­kintetben. Például azt se egészen őtőle tudtam meg, hogy kinek menyi munkaegysége volt a múlt évben, ki mit keresett. De per­sze, csak megtudtam én mindent. Hogy például Szőliösi Andrásék hárman dolgoztak, 900 munka­egység körül volt nekik. Kaptak is úgy 30 mázsa kenyérnek va­lót, vagy 29 mázsa burgonyát, 12 liter étolajat, hogy csak egyet- mást említsek. Na meg, jóegyné- hány ezer forint készpénzt is! Décsi Lajosék is majdnem esze­rint részeltek. Elég az hozzá, hogy láttam én, aki egész évben odaadással dolgozott, bőviben volt kenyere, terménye, pénzzel is forgathatta magát. Hiába minde­nütt panaszkodtak a száraz esz­tendő miatt. — Azt meg egyenesen az el­nök elvtárstól tudtam meg, hogy a múlt évben 54 ezer forint rö­vidlejáratú kölcsönt is kitisztá­zott a szövetkezet. Nem valami jó volt a termés, mégis fejlődött állandóan a közös vagyon. Mert figyeltem én az építkezéseket is. Ahogy épült a sertésfiaztató, a nagy tehcnistálló, meg a nyolc­fiókos dohánypajta. — Amikor három évvel ezelőtt megalakult a szövetkezet 9 csa­láddal, semmi se volt a 230 hol­don kívül. Most meg négy fo­gatunk, 10 tehenünk, 16 növen­dék jószágunk, 40 darab serté­sünk van. — Ezt már így sorolja: fogatunk, tehenünk.,, — Mindezek után, már aratás­kor nem bírtam magammal. Az egyik este mondom a feleségem­nek én mégiscsak belépek. Hogy én szeretnék ott lenni a mezei munkában, meg a jószágok közt, meg a közös megbeszéléseken. Szóval mindenütt. „Én már mond­tam neked egyszer. Ha pedig mégis így határoztál, mondjad az elnök elvtársnak, a tagoknak. Nehogy az legyen akármikor, hogy én csaltalak be.“ így felelt a feleségem. Nem sértődtem meg. Neki adtam igazat. Neki már ek­kor 270 munkaegysége volt.., — Beszéltem is én azonnal Sí­pos elvtárssal. Meg jóegynéhány taggal is. És pontosan e hó hete­dikén, pénteki napon, — még most is pontosan tudom, — már együtt arattam a többi tagtárs­sal. Ez olyan jó, szabad, erős ér­zést adott nekem. Hát még á má­sik nap, amikor nem mindenki tudta még, hogy én új tag va­gyok, aztán a Jucernahordásnál én is villával a kezemben megyek fel az asztagra és Sipos Berci bátyám csak néz rám és nagy fölényesen ezt mondta; „Hat te mit keresel itt?!“ Én pedig ezt feleltem: Amit maguk itt mind* nyáján: a jobb életet! Nevettünk aztán mind ezen, hegy milyen jól eltaláltam a választ. Azt mondta erre Sípos Berci bátyám: „Hát ha azt keresed, Varga öcsém, jó helyre jöttél. Itt meg­találod!“ — Most pedig gazdagabb volt a nyár, több jut a munkaegysé­gekre. Kenyérnekvalót is csak há­rom kilót számítsunk, ennyi biz­tos jut. Hogy túl ne számítsuk magunkat. Árpa jutott egy kiló 23 deka. Tengerit is csak hat kilót számítsunk, krumplit öt ki­lót, Pénzt már 3 forintot kap­tak a tagtársak munkaegységen­ként. De ez csak előleg volt. Szó­val, úgy számítom, hogy ha én is igyekszem, a zárszámadásig négyszázon felül lesz a munka­egységünk a feleségemével együtt, Nem félhetünk a téltől. A jövő­évi újig.,, * Ahogy Varga Endre befejezi az elbeszélését, rágyújt. Tekintetével a többi dolgozó tagokat keresi. Mintha sajnálná ezt a kevés időt is, amit. így kellett eltöltenie. Az elnök, Sípos László elmosolyodik mellette: — Szóval, megtaláltad a jobb életet, Varga elvtárs? — Meg. — Csak így, ebben az egy rövid szóba mondja bele minden érzését. De úgy, olyan őszintén, olyan határozottan, hogy soha senkinek elvenni nem hagy­ná az ő megtalált jobb életét! Asztalos Bálint,

Next

/
Thumbnails
Contents