Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-02 / 180. szám
1953 AUGUSZTUS 2, TASAKNAP MtPLSP & Gyorsítsuk meg a cséplési, tartsuk tiszteletben a begyűjtésnél is a törvényességet LEVÉL ENCSENCSEŐL „A szövetkezetben látom a biztos jövőmet" Kisgyűlcseken ismertetjük a kormány rendelkezéseit, s megmagyarázzuk, hogy mennyi kedvezményt kap termelőszövetkezetünk a nép államától. Az egyik kisgyűlésen özv. Puskás Istváunc, 65 éves asszony, aki 8 holddal lépett be az encscncsi termelőszövetkezetbe, s két lányával dolgozik, kijelentette, hogy ő a termelőszövetkezetből ki nem lép, mert látja, hogy biztos jövője van a tsz-ben. A tanácselnök elv- társ G. Nagy Bertalan brigádjában tartott kis- gyűlést, s lelkes örömmel hallgatták a résztvevők, amikor a tanácscnök elvtárs ismertette: 885.139 forintot jelent szövetkezetünknek az a kedvezmény, amiben a kormány jelenleg részesíti a szövetkezetek tagjait. BÍRÓ KATALIN, Encscncs. Az encsencsi kulák álma Derék, egészséges, barnaarcú asszony Vasvári Károlyné. Pedig milyen keservesek, milyen gyötrőek voltak a gyermekkori napok. A legkisebbik nyolchónapos volt még csak, amikor kenyérkereső apa nélkül maradt a lét árva testvér. Hét gyermek. Tihály, a legidősebb, 15 éves ' lt. Az uradalmak valósággal saj- ták tőlük a cselédkenyeret, íar kitöltettek velük egy-egy endőt. Nem kellett a nagyszá- gyenge munkaerőt adó csa- Nagyon-nagyon sok könnyet t hullatniok a sovány cse- lyérre, mikorra a „rangos- kulák Harcsa Péterhez Kerültek harmados munkásnak. Ebben az időben volt serdülő leányka Vasvári Károlyné. így emlékszik vissza erre az időre: „—... Éppen ekekapáztunk a harmadosban, amikor odaállított p gonoszvérű kulák. „Álljatok meg, hé!“ — kiáltotta. •— „Az én földemet nem fogjátok csak úgy megturkálni. Kimentek belőle!‘‘ „Hát már hogy mennénk, hallja?" — mondtuk neki. „Kimentek ti bizony, az isteneteket, ha én azt mondom!“ Beszélhettünk mi annak akármit. Egyre csak hajtogatta, amit az a gonosz vére diktált. „Engedjétek le azt az ekekapát tövig, necsak piszmotoljá- tok az én földemet.“ Leengedtük hát az ekekapát, amennyire csak lehetett. így fordultunk vele kettőt. Amikor a kulák elment, visz- szavettük megint. Hiszen a jószág döglött volna bele. Csak úgy dül- ledtek szemeik a nagy húzástól . . . Mit is bánta volna a kulák a ml gyenge jószágunkat. Hiszen amúgy is az volt a célja, hogy koldusnál is koldúsabb legyen a szegény ember. Gonosz volt annak a húsa, a vére. az esze, mindene.“ GONOSZ VOLT A KULAK Gonosz volt... Ezért kellett a kulák Harcsa Péternek a két árvalegény is: Doma József, meg Hajdú Ferenc. Doma volt az idősebb, őt kocsisnak tartották, a suhanc Hajdú Ferit meg mindenesnek. Fizetésről egyikőjük sem tudott. Csak a munkájükról, amire mindég űzték, hajszolták őket. A két árvalegény életében nem volt sem éjjel, sem nappal, se ünnep. Örökösen kergetett ember-állatokká züllesztették fiatal életüket kulák Harcsa Péterék. Néha felsóhajtott a két árvalegény: „Nem bírjuk tovább!“ — Ekkor az embervéren hízó pióca farizeusi álnok arccal liter olajat nyújtott át nekik, vagy kis pohár pálinkát, savanyú bort. Hogy tovább kábuljanak tőle. Több mint ötven hold föld mellett még olai- ütőt, pálinkafőzőt, darálót, cséplőgépet mondott a magáénak. A magáénak mondta, de a sok vér, vcr.ejték, szenvedés, aminek árán szerezte, a szegényeké volt. * A felkelő nyári nap boldog, vidám aratósereget talált az encsencsi Ifjúság termelőszövetkezet többszáz holdas kenyértengerében. Sugaraival mosolyogva ölelte körül a szorgalmasan dolgozó embersereget. Suhogtak, pengtek a kaszák, nyúltak a rendek, gyűltek, szaporodtak a markok, a kévék. — Egyik-másikójuk ajkára vktém nótát, vagy fütyülést fakasztott a szabadság, a béke kenyere aratásának nagyszerű érzése. Meg, hogy milyen bőségben is ígérkezik ez az új kenyér. És ... ezt olyan jó tudni, látni. Az égetőhegyi-dülőben tompán dübörgött, folyton-folyvást búgott az óriási „csoda“-gép: a kombájn. Kecsesen forgó vitorlájával egyenletesen ölelte magához — mint szerelmes a kedvesét — a megérett életet. Éles késsora nyi- szolta, vágta a szárak tövét s mellette egymásután teltek meg a zsákok ... Ahol a kombájn aratott, — az égetőhegyi-dülőúton — köpcös, középtermetű alak imbolygott. — Sunyi tekintetében izzott, lángolt a gyűlölet tüze mindazért, amit magakörül látott. Ha tudta volna, ha ereje lett volna hozzá: tekintetével lángralobbantotta volna az egész határt gazdag ígéretével, serénykedő embereivel együtt! Harcsa Péter volt, a kulák. A KULÁK TERVEI Gonosz vére lobot vetett benne azon az éjszakán. A mások munkájára, verejtékére örökké szomjas kapzsisága alig várta, hogy megvirradjon. Éjszaka állandóan csak azt motyogta: „Eltörölik a kuláklistát..Ábrázata beletorzult ördögi ..terveibe“. Hogy parancsoló. mindenható „ura“ lesz megint jó ötven holdnyi földnek. — „Ha nem többnek, mert ki tudhatja?“ — búsás hasznot hajtó üzemeknek, cséplőgépnek, embereknek. a községnek ... Szóval mindennek „ura“ úgy, ahogy „akkor“ volt. „Eltörlik a kuláklistát.“ Még azt is „tervbe“ kezdte venni: kinek ad negyedes földet, részibe aratást, úgy tizenöt-tizen- hatodába. kinek ad szót, kiket gyűlöl bele a sírba ... Tekintete az éhes farkasé volt. A dűlő útjáról, csak úgy szemre, keresgetni kezdte a „maga mes- gyéit“. Hogyha már „így“ van, csak még egy kis alkalmat várt hozzá, hogy ellophassa a gazdag termést. Ahol a kombájn végezte nagyszerű munkáját, megállt a kulák Harcsa Péter. S mielőtt arra. a gép felé. a mellette dolgozó emberek felé nézett volna, ábrázatára húzta a szerénj'ség, alázatoskodás álarcát, mert hiába: nagyon megváltozott ez a nép. Papp Lajosék, Lengyel Bertalanéi dolgoztak a kombájn körül. Egyszercsak hallják, hogy feléjük vág a kulák hangja: — Mégiscsak jó ez a gép, halljátok ... Ha most már én is visz- szakapom a földem, meg... az egyebeimet, módom lesz hozzá, meg is veszem én ezt a gépállomástól. Lengyel Bertalannak a többiekkel együtt már a nyelvén volt a szó, hogy „Vészén kend egy nehézséget!“ Dehát, csak nem eresztenek szót egy kuláknak. — Meg aki kilép a csoportból, föld kell majd neki munkálásra, adok én annak. Hiszen tudjátok, meg kell szüntetni a kuláklistát. A dolgozó emberek egymásra néztek s elkezdtek jóízűen kuncogni a kulák „ábrándjain“. A VALÖSAG Az Ifjúság termelőszövetkezet emeletes magtárában mindegyre gyűl a drága kenyérnekvaló. Szüntelenül jönnek telt zsákokkal megrakottan a szekerek és mennek visszafelé az üresek. Ki a géphez, a csépléshez. Újra rakodnak s hozzák, hordják befelé szüntelenül. : Dugig telik a hatalmas magtár. Bőségesén lesz fehér foszlós kenyér, meg piacra, eladásra is jut belőle éppenséggel. Délután, úgy estefelé egy kis szabad idő esik s a magtárban dolgozó asszonyok izzadt homlokkal, de megelégedett, sugárzó tekintettel ülnek össze, míg jön a másik szekér. — Hát bizony, halljátok, — mondja Terdik Józsefné, — alig tudom elhinni, még csak számolni sem merem, hogy mennyi ke- nyérnekvalót kapok csak én, amikor ezideig is 380 munkaegységem van ... Hát még a férjem keresete?! Meg tudjátok, hogy négymillió körül van már a szövetkezeti vagyon. A mi vagyonunk. Aztán mi jut még majd, mennyi minden a kenyérnekva- ión kívül... — Ezt szeretnék ellopni tőlünk a kulákok,— veszi át a szót Vasvári Károlyné. — Emlékeztek rá, milyen álmokat szőtt megint a kulák Harcsa Péter pár héttel ezelőtt? Hiszen beszéltek erről akkor az egész községben Hogyha visszaülhetne megint régi hatalmába, megvenné a gépállomás kombájniát, meg... — neveti el magát Vasváriné és nem tudja befejezni a megkezdett mondatot. A többiek is vele együtt nevetnek. aztán elkomolyodnak. Harag ül ki az arcukra. — „A pióca vért akar szívni megint. Csakhogy az ő világuk ide soha többé vissza nem tér!“ — Egészséges barna arcát gyermekkori keserű emlékek keményítik meg, szemében dacos fény villan: „A mi Gazdagságunkat, sem a gyermekeimét. a magunkfajta becsületes dolgozókét soha többet el nem rabolja kulák!“ A. B. Gazdaságpolitikánk új irányvonala, a bőséges termés lehetővé teszi, hogy nagyobb darab kenyér jusson minden dolgozó asztalára hazánkban. Ez a kenyér azonban magától bem kerül senkinek sem az asztalára, minden becsületes dolgozónak kötelessége, teljes erejé- vél küzdeni az új kormánypro- gramm megvalósításáért. Különösen nagy feladatai vannak mezőgazdaságunk dolgozóinak a betakarítás, cséplés nagy munkájában. Szabolcs- Szatmárban nem halad kellőképpen a cséplés. Vannak egyes cséplőgépmunkacsapatok és felelős vezetők, akik becsülettel dolgoznak. Németh János felelős cséplőgépvezető, a kisvárdai gépállomás traktoristája és az ő munkacsapata új munkamódszereket alkalmazva, naponta átlagosan 400 q terményt csépel két műszakban. Ezt az eredményt akkor is eléri, ha naponta tízszer, tizennégyszer kell átállítani a gépet. A megyei tanács gépesítési csoportjának politikai osztálya Németh János munkamódszerének leírását eljuttatta valamennyi gépállomáshoz alkalmazás céljából. Ennek ellenére a gépállomások igazgatói semmi figyelmet nem fordítottak ennek az új módszernek a bevezetésére. A megyében egyetlen felelős vezető, Losonczi Gábor tiszavasvári traktorista alkalmazza. Olyan felháborító jelenségek is előfordultak, mint a kölesei és csahold gépállomásnál, ahol a cséplőgépek jiapl átlagos teljesítménye 17—17 q volt 5 napon keresztül. 2-én a kölesei gépállomáson még három cséplőgép állott munka nélkül, 'azzal az indokkal, hogy: „nincsén mit csépelni, nem halad kellő ütemben a behordás.“ Erre a legenyhébb szó: szájtáti- ság. Miért nem gondoskodik a gépállomás igazgatója arról, hogy gyorsabb ütemben haladjon a behordás, miért nem segít ebben á munkában a szövetkezeteknek, a dolgozó parasztoknak?!^ Á kislétai gépállomás vezetősége sem viseli szívén a cséplés ügyét. Napkoron 4 cséplőgép állt egy félnapon keresztül azért, mert a gépállomás nem küldött ki eredménylapokat. Ezek a hibák azt mutatják, hogy megyénk gépállomásveze- tői nem törődnek kellőképpen a csépléssel. Naponta minden egyes cséplőgépnek átlagosan 185 q-t kell elcsépelni ahhoz, hogy tervünket időben teljesítsük. Gépállomásaink fordítsák minden figyelmüket a cséplés meggyorsítására. Elsősorban arról gondoskodjanak, hogy valamennyi cséplőgépnél bevezessék az élenjárók munkamódszerét. Szerezzük meg az országos elsőséget! Ha augusztus 2-ig, ma estig cséplési tervünket 40 százalékban teljesítjük legalább, remény van arra, hogy az első helyre kerülünk. A hibákért elsősorban a gépesítési csoport felelős, mert nem megfelelő az ellenőrző és politikai munkája. A munka megjavítását itt kell kezdeni! Tanácsainkra is nagy feladat vár a cséolés meggyorsítása érdekében. Ök is gondoskodjanak arról, hogy minden cséplőgépnél versenytábla legyen, eleven párosverseny alakuljon ki az egyes cséplőgépek között. Ne feledkezzenek meg a dolgozókról való gondoskodásról sem. Egyes állandó bizottságok kezdeményezték azt, hogy pl. a felelős vezetőt meleg étellel látják el. Karolják fel tanácsaink ezt a kezdeményezést. Cséplőmunkásaink gondoljanak arra, hogy a cséplés meggyorsításával növekszik keresetük is. Jól emlékezhetnek még arra az idősebbek, hogy az elmúlt rendszerben egy cséplési idényben — amely 5—6 heti munkát is jelentett — a legjobb esetben 3 q terményt kereshettek. Németh János munkacsapatának tagjai, akik naponta 400 q-t csépelnek el, egy- egy műszak alatt 50—50 kg. terményt keresnek. Németh János felelős vezető minden nap a két műszak alatt 350.— forintot keres. Meg kell javítani a begyűjtés munkáját is és ennek első előfeltétele: a törvényesség pontos betartása. Tűrhetetlen az, hogy egyes tanácsaink, tanácselnökeink nem veszik figyelembe kormányunk új intézkedéseit, rendeletéit, amelyek számos kedvezményt biztosítanak dolgozó parasztjainknak. — Több kedvezmény mellett kormányunk arról is gondoskodott, hogy a vízkárosultaknak csökkentsék a beadási kötelezettségét. A baktalórántházi járási tanács nem gondoskodott, arról kellő időben, hogy az apagyi vízkárosultak megkapják ezt a kedvezményt. Ennek lett a követkéz-1 ménye, hogy 36 dolgozó paraszt nem teljesítette beadási kötelezettségét. Olyan felháborító esetek is előfordultak, hogy nem fizetik ki a törvényesen iáró gyorsbeadási prémiumot. Kálmánházán 150 dolgozó parasztnak és Nyírteleken is számos dolgozó parasztnak nem fizették ki ezt a jutalmat. Vencsellőn, Tiszanagyfalun az „A“ vételi- jegyre nem fizették a prémiumot. A törvény betartása minden dolgozónak kötelessége, de elsősorban kötelességük a vezetőknek. Sokkal nagyobb eréllyel kell fellépni a néo ellenségei, a kulákok ellen. Révész Géza dom- brádi kulák több mint 5 n búzát nem adott be. Helyesen járt el a községi tanács, amikor a kulák ellen azonnal erélyes rendszabályokat alkalmazott. A nép ellenségei népünk kenyere ellen próbálnak törni. Tiszaesz- láron egy Villás nevezetű kulák tagadta meg a gabonabeadást. Érpatakon S. Orosz Miklós kulák azt hazudta, hogy 6 hold földjén mindössze lffl ke- résztnyi gabona termett. Tanácsaink leplezzék le a ttép ellenségeit és a legszigorúbban járjanak el azokkal szemben, akik az állami fegyelem megbontásával próbálkoznak! A betakarítási és begyűjtési versenyben első helyet elért megye elnyeri a minisztertanács vándorzászlaját és 190.009 forint jutalmat kap kormányunktól. Harcoljunk azért, hogy az anyagi előnyöket is iolentő, de elsősorban hazafiúi dicsőséget jelentő első helyet elérjük az Alkotmány tiszteletére folyó nagy országos versenyben. Soltész István*«?. A tiszavasvári Munka tsz. mostani tanyaközpontja helyén egy évvel ezelőtt még felszántott, megművelt kukorica- és búzaföldek voltak. A termelőszövetkezet szorgalmas tagjai az elmúlt év őszén kezdtek hozzá az építkezéshez. Megnövekedett állatállományuk tette szükségessé a nagyméretű korszerű épületek létrehozását. Saját, szénportüzeléscs tcelaégetővel rendelkeznek, saját fűrésztelepük van. Tizenkét szakmunkás és tíz segédmunkás serény munkájának nyomán született meg az 50 férőhelyes tehénistálló és a 100 férőhelyes korszerű sertésfiaztató. Most nemrégiben újabb 100 férőhelyes tehénistálló és 700 férőhelyes juh- hodály építéséhez kezdtek. Ezeken kívül ideiglenes dohánypajlát is építenek, hogy szépnek ígérkező dohánytermésüket megfelelően száríthassák. A három épület létrehozása milliós költségekbe került volna, ha nem saját erejükből igyekeznének felépíteni. Eddig munkaegységekkel, anyagköltséggel együtt mindössze kb. félmillió forintba került a szövetkezet tanyaközpontjának bővítése. Becsülettel felfesffiK beadási gföteiezettséguhet a lomjai dolgozd paraszton Nagy szégyen ért bennünket június 27-én, amikor községünket kizárták a szabadpiaci forgalomból. Felmentést július 20-án kaptunk, s kormányunk ekkor lehetőséget adott arra dolgozóinknak, hogy akik beadási kötelezettségüknek eleget tesznek, piacraszánt terményeiket szabadon értékesíthetik. Dolgozóink az intézkedést örömmel fogadták, s vállalták, hogy beadási kötelezettségüket a cséplőgép alól teljesítik. Vállalásának így tett eleget Jakab Ferenc, Buda János, Albert Márton és még sok lónyai dolgozó. így válaszolnak a becsületes lónyaiak a kormány intézkedésére. r*airs Sándor. Lónya. Építkezéssel teremtik meg az állattenyésztés jó előfeltételeit a tiszavasvári Munka tsz. tagja:
