Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-20 / 195. szám
6 tSZl'ÜS 20, CSÜTÖRTÖK Hároméves az ibrányi Alkotmány termelőszövetkezet A nép Alkotmányának ünnepi napja volt. a Kiár és Groák „nagyságosék” volt cselédei is sültükből ünnepelték ezt a napot as Ibrányhoz tartozó Nagytanyán. Ott álltak az emberek a Lányai. csatorna baloldalán elterülő dombon. Megfértek rajta Semmi, de semmi nem volt körülöttük. Hiszen a lakóházak amodább voltak, s a volt szabadkéményes cselédlakások pedig túl a folyón, a másik oldalon. — Hát akkor tizennégy család leszünk ezután „egy nagy” — nézett a többiekre Dajka Gábor. — ...És milyen nevet válasz- szunk! — mondták többen is egy_ szerre. Nabizony, milyen neveti! Mert ettől is sokminden függ. A szülők is megfontolják, tanakodjál:: milyen neve legyen újszülött gyermeküknek. Mit viselnie kell majd egy életen át. Dajka Gábornak megcsillant a szeme: — Legyen az, amit most ünnepelünk: Alkotmány! Ás emberek összeölelkeztek a tekintetükkel. „Az ám! Alkotmány! Ez lesz a jó, ez lesz a szép!" 19Ö0 augusztus 20-án igy alakult meg a termelőcsoport 14 család 32 munkabíró tagjával, 298 holddal. A domb, ahol álltak üres, kietlen sima, semmit sem mutató volt. De az. alkotmány ezen szavai: „Az ál. lám elismeri fs támogatja a dolgozókat a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát”, a jövő szépségét, gazdagságát építette körülöttük. * A három ét előtti jövőből ma lett. Ahogy most megáll az ember a Lónyai-csatorna balpartján, a híd mellett és körülnéz: hinnie kell a szemének, amit lát. Ott van min. den. Tagadhatatlanul. A maga gyönyörűségével. Szépségével, óriási kincsével, A három év előtti sima dombon. Az ember kívánja, hogy tekintetével simogasson meg mindent — egyenként. A hatalmas istállókat, ólakat, serlésfiaztatót, a süldöszabadszállást hófehérre meszelt léckerítésével, a két hosszú, deszkaoldalú dohánypajtát, aztán a téglából épületet, az emeletes baromfi-ólat drótkerítésével... Nem győzi nézni, csodálni, gyönyörködni ebben a sok szép, drága új épület, ben. A tekintet úgy ragad meg rajtuk, mint acél a mágnesen: tapogatja simogatja felmegy" rá, majd belülről „próbál” csodálkozni ezen a szépséges gazdagságon. Meg azon az életen, ami mindezt alkotta... Alig veszi észre az ember az ■eléjetáruló gyönyörűségtől. hogy amoda, feljebb vagy kétszáz méterrel, szivattyút hajtó „ép pöfög bele ebbe a szépség „illatával’' átitatott nyári levegőbe. Hát az mi lehet! Vastag vascsövén, géppel hajtott szivattyú szívja a vizet fel a csatornából, ami a töltés túloldalán egyenes gondosan megépített árokba ömlik zuhogva, aztán folyik arra befelé, száz métereken át — a konyhakertészet irányába. Mindezt mérnök nélkül, diplomás szakember irányítása nélkül csinálták meg az Alkotmány tsz. életrevaló tagjai.— Itt sem volt még semmi három évvel ezelőtt. * A 12 holdas konyhakertészet innenső oldalán egy ember nagy szorgalommal erősíti, döngöli a vizvezető „csatorna" partját. Középkorú, l-özéptermetü, napsütötte barnaarcú ember. Kérdésemre mosolyogva mondja meg a nevét: „Szabó Ferenc vagyok — és mindjárt utána is teszi: — az Alkotmány tsz, tagja. — Hát azok ott, azok a fehérnépek T — Amelyik innen a legszélén áll, az ifjú Szabó Feremé, az én menyem. A középső ifjú Petruska Já. ttosné, az a kislány meg Jászai Erzsi. — Kislány! — Az még. Tizenkét éves. Már a vakáció ideje alatt húsznál több munkaegységet keresett az .. . — Jászai Erzsiké meghallja a neve említését, s szőke arcával, két kék szemével errefelé nevet. — Szép ez a paprikatábla .. — Szép itt minden. Arra beljebb is... Lead ez itt nekünk. ez a pár hold többet harmincezemél.. . Csak 'ezek a nyavalyás vakondok mindég bele) urnáinak a töltés oldalába. Vigyázni kell, ki ne szakadjon! Több mint harmincezer! Ennyi területről! Alig pár ember szorgalmas munkája után!! — Hát az a sok nép ott a dombon! Dohányt törnek azok biztosan, — Azt. Abból is sok van. Több negyven holdnál... De mindennek menni kell. A cséplést is befejeztük mi még a műit hónap harmincadikén. — Az hogy hozott! — Négy és félkilót munkaegységenként. Három é.s feiet már kiosztottunk. Egyet meg még a zárszámadásig szerzett munkaegységeinkre kapunk. Így határoztunk. * A% irodában pontosan megvan az igazi eredmény. A számok, ezrek a milliókba tornyosulnak a nyilvántartás, a pontos könyvelés szerint. Dajka MaJ'git sorolja, sorjázza az Írás szerín ti gyarapodást. A vagyoni állományt. — Építettünk: 1 tehénistállót, nyolcvan férőhelyeset: 470. ezer forint; 52 férőhelyes sertésfiazta- tót: 352 ezer forint; 100 férőhelyes sertésszabadszállást: 36 ezer forint: 2 deszkaoldalú dohánypajtát: S0 ezer forint; ugyanazt még egyet téglából: 396 ezer forint: 1000 férőhelyes baromfiólat, emeletest: 50 ezer forint. Javítások, átalakítások. kultúrház javítása: 8 ezer formt: 2o férőhelyes lóistálló átalakítása: 10 ezer forint. — Tehát, ez összesen 1 millió 352 ezer forint! — Annyi bizony! — szól közbe az elnök is. Mester József, és mosolyog. A jó gazda önbizalmával. — Nézzük a jószágállományt. — 65 darab szarvasmarha — kezdi a. sorolást Dajka Margit könyvelő. Tiszták az előtte lévő papírok, biztosan mutatják a számokat. — 18 borjú, 6 darab koca, 24 darab malac. 12 süldő, 20 darab hízó, (59 darabot a napokban adtuk át az Állat forgalminak — szól közbe mester elvtárs. Szerződésesek voltak. 29 ezer 500 forintot kaptunk értük). 23 darab ió, 3 csikó, 230 darab liba. 120 darab baromfi... Alig akar vége lenni a hosszú felsorolásnak. —... Mennyi lehet a szövetkezet összes vagyona! — Hárommillió körül van .az bizony — mondják mindketten egyszerre. — Szóval többszörös milliomos. És mivel indultak! — Semmivel. — Mit hoztak be a tagok a megalakuláskor! — Semmit. Egy gyufaszálat sem a 298 holdon kivi... — Hát ez igen!... És vannak még mindég építkezések tervbe- véve! —- Vannak. Építünk még egy 50 férőhelyes lóistállót, kerékgyártó-, kovácsmühelyeket egybe, aztán 5 vagon tételhez szabott tengerigórét. Erre még 338 ezer forint előirányzatunk van — Szóval így megyen, együtt halad itt a gazdagodás az élettel... És hány tagja, mennyi területe van most az AlkotmánynakT — ötvenegy szeptemberében lépett be egyszerre 19 család. Mostani területünk pedig pontosan 619 katasztrális hold. — Mik a tapasztalatok, a kijevi- tanivalök ezután a megtett nagy ül után T Mester elvtárs, az elnök nem soká gondolkozik ezen a kérdésen sem: — Megtanultuk, hogy mindent idejében, de inkább mindég előbb kell vetni, mint később. Mert ha így teszünk a tavasszal is, akkor most sokkal szebb és jobb a mi tengerink is. Nem takargatjuk mi el a hiányosságainkat... Hanem azt is megtanultuk, hogy mit is jelent a műtrágya a növényeknek. Enclküli vetésű kenyémekvalót csépeltünk például tavaly. A búza 8.56 mázsát, a rozs 7.36 mázsát adott átlagosan. Az idén már műtrágyát használtunk: a búza, 12.30 mázsát, a rozs pedig 12.85 mázsát adott. Hanem az idei vetésünkben volt 14 hold keresztsorosan vetett rozsunk is és persze, „z is műtrágyázással, de ez már 18. j0 mázsát fizetett holdanként! Biztos tehát a további út: gazdagítja a jó tapasztalat, az új kor- mányprogramm nyomán az állam segítsége és a tagok szorgalma. * Amikor a cséplést befejezték az Alkotmány tsz. szorgalmas dolgozói. Dajka Gábor azt mondta ott mindjárt, a cséplőgép mellett: — Én mondanék valamit, elvtársak_ Azt, hogy mivel a mi termelőcsoportunkat Alkotmányunkról neveztük el ezelőtt három évvel, a mostani évfordulóra valami szép, hasznos felajánlást tegyünkI A tagolc ■ egymásra néztek. — M it 7 — mondták többen is. — Kapáljuk meg húszadikára mégegyszer a cukorrépát — állt fel Biri Miklós. Mintha máris a, felajánlás valóraváltására indult volna. — így ünnepelhetnénk igazán... Meg ezzel is magunknak csinálnánk több hasznot. Tegnap koradélután, örömtől nsillogú szemmel, boldog arccal jelentették Biri Miklósék elnöküknek: Teljesítettük vállalásunkat: még egaler megkapáltuk a 35 hold cukorrépánkat. * Ma hároméves az ibrányi Alkotmány termelőszövetkezet. Elért eredményüket, gazdaságukat, megváltozott életüket úgy vigyázzák, mint szemük fényét. ASZTALOS BÁLINT. ZolcsAK JAnosck rAdiöl is vesznek! A nagjgéei Úttörő termelőszövet, kezeiben 3 kiló búzát, 1.5 kiló árpát osztottak munkaegységenként. Előreláthatólag 1 kiló kukoricát, 1.5 kiló burgonyát, 3 kiló gyümölcsöt, 3 kilő takarmányt, 50 deka cukrot és 4 forint 50 fillért oszthatnak ma.id egy-egy munkaegy. -égre. Zolesák János családja jú- .ius végéig Síé munkaegységet ért el. A gazdasági év végére ki akarják kerekíteni legalább ezerre a munkaegységek számár. Zolcsákék 24 mázsa búzát. 13 mázsa árpái kaptak és 10 mázsa kukoricát. 15 mázsa burgonyát, 50 kiló cukrot, 30 mázsa gyümölcsöt. 30 mázsa szálastakarmányt és 4 ezer forintot kapnak majd az eddigi számítás szerint egyévi munkájuk után. Az összes juttatás szabadpiaci árban számítva. 30 ezer forintra rúg. Zolcsákék öten vannak. Ezután nem lesz újság Zolcsákéknál az ú.i ruha, szép új cipő. A családi házban a rádió hiányzik még. Az ősszel megveszik a rádiót isi RÓZSA SÁNDOR ÜNNEPNAPJA Vasárnap már kora regről nagy sürgés-forgás volt a c:engerí Lenin tsz. udvarán. Terménvkiosztáshoz készülődtek. Döven jutott gabona a tagoknak. Lányok, asszonyok virágokkal, csokrokkal, színes szalagokkal díszítőttoktól: . mennyi ebből a Rózsáé?“ —• .Azt hallottuk, mind!“ — felelik azok. Nem sokáig kételkedhettek, mert már kapaszkodott is Rózsa elvtárs az első szekérre s így szólt ünnepélyesen: ,.Jó munkám eredményének egy része ez n ték a szekereket, lovakat. A mázsánál Rózsa Sándor állt. Ki gondolná, hogy ez a pörgekalapos, bószárú gatyát, pi- ros mellényt viselő mosolygós juhászember a gazdag Lenin tsz. egyik legsok termény. Még lesz egy vagonnvi alma és egyéb apróság. Amikor Né. meth József indáknál, meg Hoffmann Dezső földbirtokosnál juhászkodtani egész évben, félszekérre valót se kangazdagabb tagja?! Egymásután gör. dűlnek ki a tsz. udvaráról a gabonával Jól megrakott szekerek. A két nagyobbik Rózsa fiú számolgatja: egy. kettő... öt, hat, hét. A nyolcadikon tam. — Még Jobb munkát végzünk ezután, s boldogabb lesz az életünk!'' — Elindult a szekérkaraván Csenger. újfaluba Rózsáik házához. Szólt a dal szállt az ének. Odahaza nagv izgatottan várták a kedves vendégeket. —• Három lagzira való sütemény, finom kis itóka volt készítve. — A kapuban itallal, süteménnyel fogadta a menetet Rózsa elvtárs fele. sége. Ilonka kislánya, Ilonka 200 munkaegységgel Járult hozzá ahhoz az 1434-hez, melyre 71 mázsa 70 kiló búzát és 43 mázsa 11 kiló árpát vittek haza a hét szekéren. — Rózsa elvtárs Jó munkát végzett a tsz-ben. Munkájának eredménye 57 ezer forint jövedelem gyapjúból, 25 ezer forint gomolyából. 304 darab volt juhállo- mánvuk. ez már 700-nál többre sza-' porodott, — Csak egy kicsit öblítettél« le száraz torkukat, mikor megérkeztek, egvet-kettöt haraptak a finom süteményből, s már indultak is Szabó József. Tarr József, Bartha Sándor és a többiek, hogy rakják fel a temérdek zsák tartalmát a padra, meg ahová fér. Ilona lánya egyre mondta apjának, ..nem fér az fel mind a padra". ..Nem is sokáig lesz az ott" — kacsintott huncutkásan feleségére az „óreg". „Piacra való az és bevásárolunk belőle jócskán". Közben ahogy szaporodtak a kiürített zsákok, ürültek a bütykösök, egyre magasabbra csapott a lókedv, mire az utolsó zsá- kok is helyükre kerültek, párja lett öregnek, fiatalnak, vidáman ropták a .áncot, s mikor Rózsa Sándor elvtárs feleségével beállt tánoolók közé vidáman lobogtatta bószárú gatyáját a könnyű nyári szél.., Hammel József, jókedvű fiúk és lányok, no, meg a zenészek. Egy ember — később megtudjuk. Kertész József, egyéni dolgozó paraszt — lsül a tsz. kapuja előtti padra s megkérdi a már ott ülő pesti Ferenc és Szabó János egyéni paraszHÍRLAP
