Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-20 / 195. szám
4 NÉPLAP 1953 AUGUSZTUS 20, CSÜTÖRTÖK pártépítés_______________★ n tömegkapcsolatok meglazulása: a hibák sorozatának forrása A pócspetri pártszervezetek munkájáról Pócspetriben nincs községi pártszervezet és következésképpen, községi párttitkár sem. Négy tsz-pártszervezet van. Egyiküknek a tanácselnök a párttitkára. Egy másik tsz-pártszervezet titkára a tanács mezőgazda- sági előadója és ebben a „párt- szervezetben“ a titkáron kívül csak egyetlen párttag van: a titkár felesége. Ilymódon nemcsak hogy nincs pártszervezet, amely ellenőrizhetné a tanács munkáját, hanem ráadásul a tanács vezetői irányítják a négy tsz. közül kettőben a pártügyeket is. Ez a fonák helyzet azt jelenti, hogy a tanács vezetőinek, elsősorban Nyeste János tanácselnöknek a kelleténél nagyobb hatalom van a kezében. Hogyan történt ez? A községi pártszervezetet — feloszlatták. Ügy is lehetne mondani, hogy felparcellázták. Amikor a négy termelőcsoport megalakult, abból az önmagában véve helyes törekvésből kiindulva, hogy elérjék: mindegyikben legyen pártszervezet — a 12 párttagot elosztották négy szövetkezet között. A né- hánytagú pártszervezetecskék születésével egyidőben viszont meghalt a községi pártszervezet. Ügy gondolták, hogy a legjobb tsz-tagok felvételével növelik majd a pártszervezetek taglétszámát, s később ismét létrehozzák a községi pártszervezetet is. A szétforgácsolt parányi pártszervezetek azonban kellő irányítás híján nem oldották meg ezt a feladatot. Ma is csak 12 párttag van Pócspetriben — mint egy évvel ezelőtt. S a községi pártszervezet feloszlatása természetesen együttjárt a tanács pártellenőrzésének megszüntetésével és nagyon károsan hatott a termelőszövetkezetek életére is. Ez a helyzet súlyos hibák forrása. Pócspetriben erős, életképes pártszervezet híján senki sem végzett igazi politikai munkát a tömegek között. A tanács vezetői, akik egyben tsz-pártszervezetek vezetői is — jóformán mindennemű ellenőrzés nélkül dolgoztak. Nem bírálta őket a pártszervezet, s a tömegek bírálata sem jutott el így hozzájuk. És ahol a vezetők nem a párttagok ellenőrzése mellett, a tömegek ellenőrzése mellett végzik munkájukat, ott hamarább követnek el súlyosabb hibákat is. Pócspetriben a tanács, a termelőszövetkezetek vezetői kezdtek megfeledkezni arról, hogy vezető helyüket nem holmi isteni rendeltetésnek köszönhetik, hanem a falu dolgozó parasztjainak megbízásából, a párt bizalmából kerültek a falu, a termelő- szövetkezetek élére, s ennélfogva felelősséggel tartoznak a népnek, a dolgozó parasztoknak. S felelősséggel tartoznak a pártnak is, amely minden tagjától megköveteli, minden vezetőtől elvárja, hogy a dolgozó emberek érdekeinek, akaratának, kívánságainak védelme, az emberiesség, a dolgozókról való gondoskodás, a demokratizmus szelleme hassa át minden cselekedetüket. A pócspetri vezetők minderről megfeledkeztek. Nem erősítették a pártot új tagokkal, nem építettek körülötte pártonkívüliekből álló aktívagyűrűt, nem állították talpra sem a DISz-t, sem az MNDSz-t, nem erősítették kapcsolataikat, a dolgozó tömegekkel. Ennek elkerülhetetlenül súlyos hibákra kellett vezetnie. Pártunk, államunk éltető ereje a tömegekkel való szoros kapcsolat. Pártunk, államunk vér a nép véréből, hús a nép húsából. Ahol elszakadnak a néptől, ettől az éltető anyaföldtől, ott szükségképpen hibák és bajok következnek be, ott a párt s az állam vezetői elkerülhetetlenül megsértik pártunk politikáját, vétenek a nép érdekei ellen. Ez történt Pócspetriben is. A tanácsban is, a szövetkezetekben is. S ahol a párt- szervezet nem él igazi életet, ahol a párttagság szava nem érvényesül, ahol nincs pártdemokrácia, ott a párton kívül is terjednek a hibák, meglazul a párt- szervezet tömegkapcsolata, elsorvadnak a demokratikus módszerek. A pócspetri tanács végrehajtó bizottságának elnöke egy mulatság alkalmával két esetben is tettleg „állította helyre a ren- det‘‘. Igaz, hogy duhajkodó, rendetlenkedő, italos fiatalemberekkel szemben, akik hívatlan vendégként jöttek át a szomszéd községből, s rászolgáltak a rendreutasításra. De a tanácselnök akkor sem vetemedhet tettlegesség- re. Ráadásul egyiküktől a DISz- tagkönyvet is „elkobozta“. Más alkalommal meg egy dolgozó paraszttól, aki ellen feketevágásért eljárás folyt, de most írásban értesítették, hogy az amnesztiarendelet értelmében megszüntették ellene az eljárást — jogtalanul elvette az erről szóló értesítést. Nyeste János egyébként is visz- szaélt tanácselnöki beosztásával. Több mint két hold „háztáji gazdaságot“ szerzett magának — a szőlőt is szántóra átszámítva, — holott semmi sem járna neki, mivel nem dolgozik a termelőszövetkezetben. A föld nagy része után nem rótta ki magának a beadást. Ezenkívül az ősszel három termelőcsoporttól összesen öt mázsa kenyérgabonát is „elfogadott“ beszolgáltatási áron. Pedig Nyeste Jánost a múltban becsületes, tisztakezű, odaadó párttagnak ismerték. De pártszervezet híján, a párttagság ellenőrzése híján, a tömegektől elszakadva, kettős funkciójában kezdte elveszteni tisztánlátását, magát tartotta a falu eszének, nem érdekelte már mások véleménye — és rossz útra tévedt. A tanácselnök vaskos „háztáji földje“, amelynek nagy része után nem teljesített beadást; a jogtalanul, beadási áron kapott öt mázsa kenyérgabona joggal keltette fel a dolgozó parasztokban azt az érzést, hogy Pócspetriben misem változott, most is úgy van, mint a felszabadulás előtt: „aki a tűznél van, az melegszik“. Joggal hitték, hogy a vezetők különleges kiváltságokat élveznek. S hogy ez elkeserítette őket, azon nincs mit csodálkozni. Hiszen ugyanaz a tanácselnök, aki a háztáji földet illetően olyan bőkezű volt sajátmagával szemben — elnézte, hogy az egyik tsz-ből 14 tagot kizárjanak csak azért, mert háztáji földjük nagyobb volt a megengedettnél. Ezeket a tsz-tagokat csak egy hónappal később, a járási tanács közbelépésére vették vissza. A szövetkezetekben a tagság megkérdezése nélkül, sőt nem egyszer a tagok véleménye ellenére döntötték el a legfontosabb gazdasági kérdéseket is. így például Májer János, egy idős dolgozó paraszt, a Rákóczi tsz. tagja elpanaszolta, hogy „az elnök parancsára“ éretlenül vágták le a rozsot — bár ők, tapasztalt gazdák, idősebb parasztok megmondták, hogy még korai az. aratás. S ez az eset nem egyedülálló. A Petőfi tsz. tagjai azt panaszolják, hogy „az elnök nem vettetett kölest, pedig milyen jó is lett volna az aprójószágnak“. Általában mind a négy termelőszövetkezetben joggal hiányolják a tagok: a vezetők nem tárják a tagság elé a gazdaság ügyeit, nem tanácskoznak a legjobb, legtapasztaltabb parasztokkal arról, hogyan kell az időszerű gazdasági feladatokat megoldani. Pedig egyetlen szövetkezetben sem nélkülözhetik a tapasztalt, sokat látott, a talaj és az időjárás minden szélsőségét tapasztalatból ismerő, dolgozó parasztok tudását. Egyetlen termelőszövetkezeti vezető sem nélkülözheti a dolgozó parasztok szaktudását, bölcsességét, amely, ha élnek vele, a szövetkezés fölényének egyik tényezője, mert hiszen több szem többet lát, több fej többet tud. De, ha kiaknázatlanul hagyják ezt az erőt, az a sokévtizedes paraszti tapasztalatok sutbadobását jelenti. Ha az elnök mindentudónak képzeli magát, nem hallgat társaira, elkerülhetetlenül hibát hibára halmoz. Ez a magyarázata annak, hogy nem használták ki kellőképpen a szövetkezés nyújtotta megnövekedett lehetőségeket. A Rákóczi tsz- ben például árpával etetik a sertéseket, most, amikor azok jól ellennének a csürhén is, ahogyan ez ilyenkor a faluban régtől szokásos. De a szövetkezeti demokrácia gyakori megsértése; az, hogy a termelőszövetkezetek alapszabályával ellentétben, gyakran még a legfontosabb ügyekben sem kérik ki a tagság véleményét, más bajjal is jár. A tagság még nem érzi magáénak a szövetkezetei, nem gazda módjára végzi a munkát. Ezt súlyosbítja, hogy a brigádvezetők gyakran tévesen vezetik be a tagok munkaegységét, s azt az irodán minden magyarázat nélkül helyesbítik, anélkül, hogy a brigádvezetöt felelősségre vonnák. A szövetkezeti tagok ezt önkényeskedésnek veszik, úgy érzik, hogy kisemmizték őket. Ezért gyakori, hogy egyesek a kapálásnál „zöldre feketét húznak“, felületesen dolgoznak, otthagyják a gyomot és ezt a termés sínyli meg. A pártmunka, a politikai tömegmunka hiánya okozza, hogy a vezetőkhöz nem jutnak el a dolgozók kívánságai, nem szereznek tudomást a tsz-tagok szükségleteiről és sokszor megengedhetetlen közönyt tanúsítanak irántuk. Ez megmutatkozott most is, a legutóbbi szombaton. Bár a járási tanács adott vágási engedélyt, az egyik tsz-ben nem vágtak jószágot, holott a tagság már mintegy két hete nem kapótt húst. A másik termelőcsoportban, a Kossuth-ban olyan rosszul por- ciózták ki a húst, hogy a cséplőcsapat több tagjának nem jutott, pedig azok önként éjjel egy óráig dolgoztak. A vezetés merevsége, ridegsége, a szövetkezeti demokrácia megsértése — kedvező talaj a szövetkezetbe befurakodott ellenséges elemek számára. A Rákóczi tsz. elnöke: a falu egykori termény- kereskedője. Ez a kupec a maga javára igyekszik „vezetni1“ a termelőszövetkezetet, üzleteléssel tölti ideje nagy részét. Olyannyira, hogy úgy mondják: a cséplés ideje alatt még egyszer sem volt a határban. A dolgozó parasztoknak ez az ellensége túllicitálva minden hibát, arra törekszik, hogy elkeserítse, a szövetkezés ellen fordítsa a dolgozó parasztokat. Ö volt az, aki 14 tagot szorgos munkák idején önkényesen kizárt a csoportból a túlnagy háztáji gazdaság miatt. Az ellenség módszereire jellemzően arra hivatkozott, hogy „a szövetkezetben ez a rend“. S ő az, aki leggyakrabban él az egyébként többi tsz- ben is bevezetett embertelen büntetéssel: a munkából való egyszeri távolmaradásért öt munkaegységet von le, s minden további napért ugyanannyit. Ebben is a ..szabályokra“ hivatkozik, holott olyan szabály nincs, hogy akárcsak egy munkaegységet is le lehetne vonni a szövetkezeti taggyűlés külön határozata nélkül. A büntetésnek egyébként sem lehet ,napi taksája“ — legfeljebb, ha valaki gyakran mulaszt, a taggyűlés büntetheti meg munkaegység levonásával. A pócspetri termelőszövetkezetek vezetői ilyen em„A nagyüzemi gazdálkodásban látjuk boldogulásunk útját66 Tiiristvándi községben is megmozdult az ellenség a kormány- programm elhangzása után. A kulákok igyekeztek azt félremagyarázni, és sikerült is néhány becsületes dolgozót megtéveszteniük. A pártszervezet látta ezt, s munkához látott. Felvilágosító munkájuk eredményeként újra rendes mederbe terelődött minden. A Rákóczi tsz. a beadás teljesítése után, de még a cséplés befejezése előtt előlegként minden munkaegységre kiosztott tagjai közt 2 kiló búzát. Póti Sándor 64 éves tsz-tag 630 kiló búzát vitt haza eddig. Büszkén mondta feleségének: „A kenyérnekvaló már megvan, a többi szabadpiacra kerül. Még biztos lesz vagy öt mázsa!“ Károly Bertalan a cséplőgépnél rakott a szekérre 530 kiló búzát. Az ellenség megtévesztette a csoport jónéhány tagját a kor- mányprogramm megjelenésekor, s többen aláírták azt a kérvényt, amelyben a tsz. feloszlatását kér- ték. Most aztán belátták a tagok* hogy tévedtek, becsapta őket az ellenség. Másik kérvényt küldtek a földművelésügyi minisztériumi ba. Ezt a,kérvényt ötven becsületes tsz-tag írta alá. „Először az ellenség félrevezetett bennünket, de aztán megértettük kormányunk programmját, továbbra is hűen követjük a pártot, s nem térünk le a nagyüzemi gazdálkodás útjáról. Mi a nagyüzemi gazdálkodásban látjuk boldogulásunk útját“ — írták kérvényükben, s kérték, tekintsék semmisnek első kérvényüket. Azonban az ellenség még mindig próbálkozik. Nagy Iíárolyné nem jár dolgozni a szövetkezetbe, de „agitálni“ minden nap megjelenik a cséplőgépnél, s próbálkozik rávenni a dolgozókat, hogy lépjenek ki a csoportból. De a tsz. becsületes tagjait mostmár nem lehet megtéveszteni ezzel! Baksa Lajos, Túristvándi. Piricséröl küldöttség megy a földművelésügyi minisztériumba visszakérni a feloszlatás kérvényét A kormányprogramul elhangzása után községünkben is felütötte fejét az ellenség, s megpróbálkozott azzal is, hogy a termelőszövetkezet tagjait elidegenítse a szövetkezettől. A Békeszerető tsz. több tagját félre is vezette a kulákok mézes-mázos beszéde, s kérvényt küldtek a földművelésügyi minisztériumhoz, melyben kérték a tsz. feloszlatását. A népnevelők munkája nyomán és a jó termés láttán azonban a tsz. becsületes tagjai, mint Marozsán Mihály, Kovács Sándor és mások már határozottan így vélekednek: „Nem hagyjuk széthordani a tsz. közös vagyonát, amit nehéz munkával, verítékünkkel szereztünk meg!“ Ügy határoztak, hogy küldöttséget küldenek a földművelésügyi minisztériumba és közük: továbbra is kitartanak a termelőszövetkezeti gazdálkodás mellett, s vegyek) semmisnek az ellenség aljas munkája után létrejött előző kérve-1 nyűket, amelyben a tsz. feloszlatását kérték. —- - . !■ i — —a—-3 bertelen, adminisztratív rendszabályokkal próbálják helyettesíteni a munkafegyelem érdekében elengedhetetlen felvilágosító munkát — s ezt ez a befurakodott kupec árrá használja fel, hogy elidegenítse a dolgozó parasztokat a szövetkezéstől. A pócspetri vezetőknek, elsősorban a tanácselnöknek fte- lelniök kell hibájukért a párt előtt, választóik előtt. A szabolcs- megyei pártbizottság a megyei tanáccsal, a nyírbátori járási párt- bizottsággal és járási tanáccsal együtt megvizsgálta a pócspetri tanács és a pártszervezetek súlyos mulasztásait, s úgy döntött, hogy a tanácselnököt pártfegyelmi elé állítják. De természetes, hogy a felsőbb szerveket, a járási pártbizottságot, sőt a megyei pártbizottságot is komoly felelősség terheli a történtekért. A megyei és a járási pártbizottság is felelős azért, hogy megszüntették a községi pártszervezetet, bűnösen elhanyagolták a tsz-ek párt- szervezeteit, s lényegében megszűnt a pártélet a faluban. A felsőbb pártszervek is felelősek azért, hogy a súlyos hibákra csak most derült fény, hogy elmulasztották a pártszervezetek -helyszínen történő ellenőrzését és segítését. Most az a feladat, hogy a felsőbb pártszervek fokozott munkával segítsenek jóvátenni az eddigi mulasztásokat. Segíteniök kell abban, hogy talpra álljon a községi pártszervezet, s hogy a legjobb dolgozó parasztokból aktívahálózat létesüljön körülötte. Meg kell erősíteni becsületes, szorgalmasan dolgozó új párttagokkal a termelőszövetkezeti pártszervezeteket. Pártunk szervezeti szabályzata arra is módot ad, hogy kivételes esétben a legjobb pártonkívüli dolgozókat — a Központi Vezetőség jóváhagyásával — közvetlenül párttagnak is fel lehet venni. Ezek az új tagok nagy megtiszteltetésnek veszik majd, hogy tagjelöltség nélkül, közvetlenül párttagokká lettek, s szívvel-lélekkel, még nggyobb odaadással harcolnak a párt politikájának sikeréért, szövetkezetük megerősödéséért, a szövetkezeti tagok jobb életéért. El kell érni. hogy megszilárduljon a bizalom és a szeretet a kommunisták, különösképpen pedig a kommunista vezetők iránt; hogy a becsületes, szorgalmukról járásszerte ismert pócspetri dolgozó parasztok úgy tekintsenek vezetőikre, úgy tekintsenek a párt tagjaira, mint saját édestestvéreikre, akik tisztábban látnak, jártassabbak a vezetésben, példamutatóak, áldozatkészek a munkában, s ezért méltán irányítják a falu sorsát. Ehhez az kell, hogy helyreállítsák a szövetkezeti demokráciát, meghallgassák és orvosolják a dolgozó parasztok panaszait. A pócspetri eset a járási tanács és a megyei tanács súlyos hibáit is megvilágítja. A megyei tanácsnak: most gondoskodnia kell arról, hogy a községi tanácselnökök ne magukra hagyva birkózzanak nehéz feladatukkal. A megyei pártbizottság elhatározta: gondoskodik róla, hogy minden pártszervezet, minden vezető megismerje a pócspetri eseményeket, s ebből is megértse, hogy a párttagság, a vezető funkció nem járhat kiváltságokkal, s a törvények a vezetőkre éppúgy vonatkoznak, mint bárki másra. A pócspetri termelőszövetkezetek a vezetők minden hibája ellenére Is jó termést takarítanak be az idén, különösen jót a kapásnövényekből. A kormány intézkedései, a termelőszövetkezeteknek adott kedvezmények hozzájárulnak ahhoz, hogy minden becsületesen dolgozó szövetkezeti tag megtalálja számítását, s minden szorgalmas család házában megteljen a kamara és a padlás. A pócspetri termelőszövetkezetek további megerősödése most nagyrészt attól függ, hogy erős, jól dolgozó pártszervezetek épüljenek ki, amelyek eleven pártéletet élnek, szigorúan ügyelnek a pártdemokrácia törvényeinek betartására, s megszilárdítják a vezetők és a dolgozók közti kapcsolatot. Ez a nyitja a község dolgozó parasztsága felemelkedésének, s annak, hogy jövőre a szövetkezeti földek Pócspetriben még sokkal dúsabban teremjenek, mint az idén. (Lcnárt Gábor cikke a Szabad Népből.)
