Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-05 / 182. szám
e p L ä p A termelés pártellenőrxéséuek tapasztalatai a iiyírbogdáiiyi Ásványolajipar! Vállalatnál ii. TANUIJUNK A SzKP TAPASZTALATAÍBÓL Kerlelhefetlenseg a hibákkal szemben; a kommunista nélkülözhetetlen tulajdonsága V. CSERNISEV, a kalinyingrádi területi pártbizottság titkárának cikkéből A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa azt a feladatot állította a pártszervezetek elé, hogy fokozzák a kommunisták politikai aktivitását, neveljék az összes párttagokat aktív harcosokká a párt politikájának és határozatának megvalósításáért, a hibák kiküszöböléséért. E feladat megoldásának útja: a pártdemokrácia következetes megvalósítása, a bírálat és önbírálat további fejlesztése. A hibák elleni harcban a párt egyik kipróbált fegyvere a bírálat és önbírálat. A bírálat és önbírálat jelszavának következetes megvalósítása megköveteli, hogy erélyesen harcoljunk mindazok ellen, akik gátolják a bírálat és önbírálat kifejlesztését, akik megtorlásokat alkalmaznak a bírálókkal szemben. Ezek az emberek akadályozzák az előrehaladást, nem elég érettek ahhoz, hogy vezetők legyenek, nem számíthatnak a párt bizalmára. A SzKP Szervezeti Szabályzatának értelmében a párttagok kötelesek lelfedhi a hibákat, harcolni a hibák kijavításáért, az önelégültség ellen és jelenteni a párt vezető szerveinek — egészen a Központi Bizottságig — személyekre való tekintet nélkül, milyen hibákat tapasztalnak. Az alulról jövő bírálatban kifejezésre jut a párttagok és az összes dolgozók alkotó kezdeményezése és öntevékenysége. Az alulról jövő bírálat megmutatja, mennyire törődnek a kommunisták és az összes dolgozók a szovjet állam állandó szilárdításával. Előfordul azonban, hogy egyes funkcionáriusok nem küzdenek erélyesen a párt követelésének megfelelően a bírálat és önbírálat kibontakoztatásáért. Vannak még olyan vezetők, akik rosszul fogadják a bírálatot, rosszul viszonyulnak az önbírálathoz és ezzel tompítják a kommunisták felelősségérzetét az üzemben, a kolhozban, a pártszervezetben uralkodó helyzetért. Vannak vezetők, akik meghallgatják a bírálatot, szavakban elfogadják azt, de nem tesznek semmit az elhangzott javaslatok megvalósításáért. A bírálat elfojtásának egyik módja az is, hogy egyes vezetők igyekeznek elvenni a beosztottak kedvét a bírálattól, a hibák felfedésétől. A pártfunkeionáriusnak és minden vezetőnek kötelessége, hogy felfigyeljen a kommunisták és pártonkívüliek szavára, meghallgassa a bírálatot és levonja belőle a szükséges következtetéseket. Előfordul azonban, hogy egyes funkcionáriusok a gyűléseken ahelyett, hogy figyelmesen meghallgatnák a felszólalásokat, az elnöki asztal mellől letorkolják a felszólalókat. ' így akarnak megszabadulni a bírálattól. Megtörténik az is, hogy a párttagok, amikor pártszerűen megbírálják az egyik vagy másik vezetőt, felszólalásukban kisebb tárgyi pontatlanságot követnek el. Előfordul, hogy ilyen esetekben nem az elvi és indokolt bírálatra válaszolnak, hanem belekapaszkodnak pontatlanságba és megtámadok azt, aki egyébként helyes fel- -íólalásában valamely jelentékte- ,en kérdésben tévedett. Nem beszélhetünk arról, hogy a kommunistákat a hibák elleni kérlelhetetlenség, az aktivitás további fejlesztésének szellemében neveljük, ha nem teremtjük meg a széleskörű és hatékony bírálathoz szükséges feltételeket. A kalinyingrádi területi pártbizottság éppen erre hívja fel legnyomatékosabban a pártszervezetek figyelmét. Ennek eredményeként a pártbizottságok az eddiginél jobban ellenőrzik, hogyan valósítják meg a kommunisták javaslatait, behatóbban foglalkoznak a párttagok felszólalásaival és hathatós intézkedéseket hoznak a hibák kik üszöbölésére. A kommunisták aktivitásáról tanúskodnak a pártszervezetekhez érkező levelek. A SzKP. XIX. kongresszusa után a párt- bizottságokhoz érkező levelek száma emelkedett. De nemcsak számbeli emelkedésről van szó, hanem a tartalmi színvonal emelkedéséről is. A beérkező levelek konkrét bizonyítékai annak, mennyire éberek a szovjet emberek, mennyire őrzik a szocialista tulajdont. A levelek kifejezik azt, hogy a kommunisták szívükön viselik a termelés megjavításának kérdését, a hibák kiküszöbölését, a dolgozók kulturális igényeinek és mindennapi életének kérdéseit. A leveleket a pártszerűség, a kérdések bátor felvetése jellemzi. — Rendkívül értékes a levelekben az, hogy nemcsak a hibákról beszélnek, hanem hasznos tanácsokat is adnak a hibák kiküszöbölésére, a munka megjavítására. Az utóbbi időben a kalinyingrádi területi pártbizottság a kommunisták levelei alapján számos intézkedést hozott. Ezek az intézkedések előmozdították a vállalatok, az építkezések, a kolhozok és intézmények munkájának megjavítását. Azzal, hogy operatíven és helyesen reagálunk a kommunisták és az összes dolgozók leveleire, fejlesztjük a tömegek harcát a hibák ellen. A területi pártbizottság ebből az elgondolásból indul ki. A beérkezett levelek alapján gondosan megvizsgálja a levelekben felvetett kérdést és a vizsgálat eredményeinek megfelelő intézkedéseket hoz a hibák kiküszöbölésére. Rendkívül fontos, hogy a pártbizottságok behatóan foglalkozzanak a beérkezett levelekkel és feljegyzésekkel, le tudják vonni belőlük a szükséges következtetéseket, meglássák az elkövetett hibák és mulasztások mögött egyes szervezetek és intézmények hibáit. A pártszervezetek kötelessége, hogy megteremtsék a feltételeket ahhoz, hogy a kommunisták bátran és félelem nélkül tárják fel az intézmény, vagy a szervezetek hibáit. Minél erőteljesebben harcolnak a párt- szervezetek a hibák ellen, annál magasabbra emelik a kommunisták eszmei-politikai színvonalát, annál jobban fejlesztik a kommunistákban a becsületességet, az igazságérzetet, és annál eredményesebben oldják meg a párt- szervezetek előtt álló feladatokat. A nyírbogdányi üzem kommunistái nem álltak meg az elért eredményeknél. Májusban például kritikus helyzet állt elő a paraffin-üzemben. Rossz volt a terem mínusz-hűtése, ami gátolta a minőségi és mennyiségi termelést. A könnyűparaffin-párlat- ból szűrt nullás présolaj helyett plusz hármas és plusz négyes olajat nyertek. Ez az anyag további feldolgozása során a mennyiség, a minőség és tervszerűség rovására ment. A pártszervezet vezetősége meghallgatta a vezetőmérnök beszámolóját, meghallgatta az üzemrészben dolgozók észrevételeit is és kiadta a jelszót: a paraffin-üzemrész dolgozói fogjanak össze a művezetőkkel a baj okának megállapítására! Az üzemrészben dolgozó kommunisták: Verdes Miklós, Varga Gábor újítási felelős, Kollonnay főmérnök, Poór Sándor, a raffi- nációs üzemrész vezetője, a párt- vezeiőség tagja és még mások, megkezdték a műszaki hiba forrásának kivizsgálását. Vizsgálgat- ták gépeiket, saját és dolgozótársaik munkáját. Az a körülmény, hogy a kommunisták most is, mint mindig, jó példával jártak élen, lelkesítette a pártonkívüli dolgozókat is, lelkesen kutatták a hibát a kommunistákkal együtt. A vezetőmérnök és a párttitkár irodája mozgalmassá vált ezekben a napokban. A dolgozók egymás után jöttek észrevételeikkel, javaslataikkal. Haskó István a termelés technológiájának tanulmányozásával és a vegyi vizsgálat alapján a hűtőrendszer munkájában kereste a hibát, amit \ zon a nyáron maradtam ki az iskolából Tizenkétéves voltam. Az aratásnál az utolsó rendeket vágták, a cséplés pedig ekkor kezdődött csak igazán. — Ezerkilencszázharminckettőt írtak. Az utcabeli cimborákkal, Kis Bálinttal, Kosa Gyulával, Csáki Gyulával, meg még egy néhányan egész vasárnap délután arról beszélgettünk, hogy a jövő héten mi is megyünk a csépléshez napszámba, Tiborszállásra. A felnőtt napszámosoktól hallottuk, hogy fiatal fiúkat is vesznek fel... Hát erről beszélgettünk mi nagy hévvel, meg arról, hogy fogunk dolgozni, keresni, ki mit fog venni a keresményéből. Szüleim ném akartak elengedni. Próbáltak lebeszélni, hogy: „Gyenge vagy te még, fiam‘‘, — „Nem bírjátok ti azt még ki, gyermekem“, — „Várjál még jövőig, hadd erősödjél“ és így tovább. Ezeket mondták, de úgy, olyan féltő szeretettel, hogy a szívük maidcsakhogv meg nem hasadt belé. De... ha ki nem is mondták: a keresetre is gondoltak titkon, amit immár én is az asztalra teszek a hét végével. — Mert hiába dolgozott szüntelenül anyám, apám, hiába napszámoltak hétről hétre, hónapról hónapra három idősebb leánytestvéreim, sohasem volt elég a kereset, mindég állandó „vendég“ maradt házunknál a szükség. Mégis csak beleegyeztek. Anyám még este betarisznyázott: kenyeret, kevés vékony szalonnát — amit már az én várható keresetem reményében „kerített1' hitelre, — csomag hagymát, zöld- uborkát és egy tehénszarvából készült sótartót tele sóval. \ lig múlt el valamivel éjfél, amikor elindultunk, öt-hat kilométerre van Nagyecsedhez Ti- borszállás, de nagyon igyekeztünk, nehogy akár egy szempillantást is késsünk a munkába- osztásról. Mi várjunk inkább, gondoltuk. Tudtuk az idősebbektől, hogy az uraság egyszerűen kizavarja a tanyából azokat, akik késve érkeznek. Csend is volt még a tanyában, az ablakok is sötéten néztek a holdvilágos nyári éjszakába, mikorra beértünk.., Egy fiatal, száraz, nyurga termetű gyakornok irányította a sikerült is megtalálni. A hűtőrendszer rosszul működött. Egy másik példa: a mély dermedéspontú nyersolaj felhasználására a pártvezetőség javasolta az ilyen nyersanyag különböző vegyi keverését. Ennek megvalósításában nagy része volt Haskó István vegyész technikusnak, aki újítási javaslatot is adott be az „iszapbontásra“ vonatkozóan. A pártszervezet javaslatát követően megnőtt a dolgozók kezdeményező készsége. Az eredmény az lett, hogy a vállalat a második negyedéves tervét, a tervszerűség betartása mellett, 132.6 százalékra teljesítette. A pártszervezet vezetőségi tagjai: Kolozsi György, Szendrei István, Waxmann Károly, Poór Sándor és Kollonnay Béla elvtársak jó munkát végeztek. De jó munkát végeztek a pártcsoportbizal- miak közül Csurka Erzsébet, Kelemen Júlia és Pékár János elvtársak is az üzem kommunistái élén. A párttagság kezdetben nehezen értette meg, miért kell a pártszervezetnek ennyit foglalkozni a termelés problémáival. Később azonban tapasztalhatták a pártellenőrzés eredményeit a vállalat tervteljesítésében és megváltozott működésében. A megerősödött pártszervezetnek megnőtt a tekintélye. A dolgozók bíznak a pártban és szívesen fordulnak a pártszervezethez termelési, de egyéni problémáikkal is. Az ellenőrzésben jól használta fel az alapszervezet az üzem faliújságját, az „Olajmunkást“, — amely dicsért, bírált és agitált. napszámosok munkába állítását. Vajszínű lovaglónadrágjában, raa- gaskérgű, görbeszárú csizmájában úgy lépkedett közöttünk, mintha legalább is ő „teremtette“ volna a világot Tiborszállással, napszámosokkal együtt. Hatónkat, mint a legfiatalabba- kat a gépfarához, a törekbe „ve- zényelt11 a gyakornok „úr". A nagy, téglavörösre festett cséplőt villanymotor hajtotta. A nap még aludt valahol a messzi keleti égalj alatt és még el sem foglalta mindenki helyét a gép körül, amikor felzúgott a motor a ráengedett villanyáramtól; forogni kezdett a vastag, széles főszíj s rázkódva, remegve, dohogva indult meg a hatalmas cséplő. Az első nap reggeli hűvösében szinte játszva kezdtünk a munkához. Erős harmat volt akkor éjszaka és alaposan megvonult az óriási asztag felső sorain. Alig hullatott, fújt ki valami kevés töreket a gép. Hanem az elevátor hegyes vas villái ugyancsak birkóztak a megvonult, lágyszálú szalmával. Hajtószíját le is lökte néhányszor, amíg a nap früstök- állásához érkezett. Mi törekesek, egymást osztottuk el a munkában. Kettő kaparta, négy pedig két-két párban hordta. Nekem Csáki Gyula lett a párom. Mi együtt kapartuk, vagy ha váltásra került a sor, — mert erre is megegyeztünk — együtt hordtuk a dróthálóval a pévát. Nem lett aranyból az egész nap. Hiszen mi is telt el a napból írüstökig? Iszonyú hosszú lett még azután, meg forró, mint a pokol, meg fárasztó, mint a keservesen rossz álom. I'Jelben egy óra volt az ebéd- idő. A vizeslajtnál éppen hogy lemostuk a port meztelen felsőtestünkről; még ettünk volna is, meg ültünk volna is egy keveset, amikor a tanyában megszólalt az ebédidő végét jelentő nagy harangcsengő szava. Az uzsonnaidő még rövidebb volt, mint a früstök s aztán gyerünk tovább! Hol lett még ettől az esti kilenc óra, amikor leállt :i gép és vége lett az uradalom törvénye szerint a „hivatalos“ Nagy része volt a faliújságnak a termelési sikerek szervezésében. A nyírbogdányi üzem pártszervezetének termelést ellenőrző munkája követésre méltó példa. Megmutatja, hogy csakis ott motorja a pártszervezet a termelésnek, ahol a termelő munka pártellenőrzése megfelelő. Azonban a nyírbogdányi üzem pártszervezete előtt van még tennivaló. Uj harci programmot dolgoztak ki a még meglévő hibák kijavítására. Mert van még hiba, ami hátráltatja az alkotmányi verseny sikereit. A júliusi hóvégi termelési értekezlet feltárta például, hogy a paraffin-öntőben betonra verik a paraffint, a töltőállomások nem törődnek eléggé a tisztasággal, s hiba van még a munkafegyelemmel is, például a kőművescsoport nem használja ki a munkaidőt. Nagy István műszaki igazgató a havi újítási tervet huzamos idő óta nem készíti el. A laboratóriumban előfordul, hogy a fajsúly megvizsgálása után, a többi elemzést „hasból“ írják be, mint pl.: Panajott Sándor és mások is — és még más fogyatékosságok is vannak, amik feltárása után a pártszervezet most harcra mozgósít a hibák ellen. Július hónapban 125 5 százalékos tervteljesítést és 98.2 százalékos tervszerűséget ért el az üzem. Legyen a pártszervezet továbbra is a termelés lelkes, harcos ellenőre, a termelési győzelmek, az alkotmányi munkaverseny sikereinek további szervezője. OROSZ ANDRÁS ÖT ÉS EGY hétfői napnak. Iszonyatosan hosz- szú nap volt. És este, amikor végignyúlhattunk a nyirkos, bűzöslevegőjű ököristálló szalmáján, úgy éreztem: már ez az egy nap is megette a kedvemet is, az erőmet is. Nyolcvan fillérért. Ennyi volt a törekkaparök napszámja. Persze, a cimborák is erre gondoltak. Csak nem akartuk még szóval is bántani egymás „meg- sántult“ bizakodását. A fiatal makacsság tartotta bennünk a meggyengült erőt. Hajnali három órakor volt az ébresztő. Szemünk álmos volt még, szóródott, égett az előző napi portól. De menni kellett a napszámra, menni kellett a nyolcvan fillérért... „Milyen jól fog esni, milyen megkönnyebbülés lesz anyám számára, ha vasárnap délelőtt én is az asztalra teszem első keresetemet“ — gondoltam. Tgy ment ez aztán minden nap: hajnali háromtól este kilencig. Reggel a früstököt vártuk nagy vágyakozással, aztán meg az ebédet, majd az uzsonnát és késő éjszaka, amikor megint az istállóba tértünk, mint mikor szédült lovat szabadítanak meg a hámtól, a szalmára rogytunk. Mit sem törődtünk azzal, hogy malacnyi nagyságú patkányok futkostak testünkön keresztül- kasul, tarisznyáink sovány eledelét kerülgetve. Pihenő alvás helyett fásult kábultságba zuhantunk és ... hajnali háromkor gyerünk tovább! Nyolcvan fillérért. Testünket vastagon lepte be a por, szánkból folyékony fekete sarat köptünk. Meztelen mellünkön torz csíkokat húztak izzadságunk lefolyó cseppjei. Az összeszorult hőségben szüntelenül éreztük a szomjúság gyötrő kínját: valósággal szürcsöltük, haraptuk, ettük a lajt vizét, mint a szom- janhalók. Szombat reggel még nem volt fenn a nap, amikor éreznem kellett, hogy rettenetesen fáj a fejem, nyilaló görcsök „tekerik" gyomromat, hogy fázom és erőm mintha mákszemnyi sem lenne. „Ez a hét utolsó napja, — gonA- UGTTSZTUS 5
